Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az utolsó mohikán
Bódis Gábor
A múlt szerdán sokan gratuláltak, mondván, én maradtam az egyetlen főszerkesztő jobb napokat látott, szűkülő pátriánkban.
A tartományi kormány ugyanis eddig még nem tapasztalt hevességgel leváltotta az összes tájékoztatási eszköz főszerkesztőjét – természetesen minden indoklás nélkül, hacsak az nem tekinthető magyarázatnak, hogy hatalomváltáskor ez a szokás – még Nyugaton is. Csakhogy a mi esetünkben szó sincs hatalomváltásról, hiszen a nyeregben ugyanazok ülnek, és a gyeplő is a kezükben maradt. A formális indoklás az, hogy megváltozott az alapító. De könyörgöm, itt továbbra is csak egyetlen Párt létezik, még ha levedlett is a vörös róka. És teljesen mindegy, milyen formát ölt, lehet az Szocialista Szövetség, kormány, szakszervezet, Kommunista Szövetség, Szocialista Párt – egyre megy. Még a Képviselőházban lehetett reménykedni, mert ott is működött ugyan a bolsevik rosta, azért van néhány küldöttben annyi becsület, hogy néha felhorkan a szemenszedett hazugságokon.
Az ügy annyira átlátszó, hogy legfeljebb csak a Bicsaklóban lehetne vele foglalkozni – ha nem újságíró-kollegáink bőréről lenne szó. Akiket másfél évvel ezelőtt már ért egy ilyen érvágás, aminek következtében sokan – a legjobbak közül is – más környezetben voltak kénytelenek munka után nézni. Bűnük pedig csupán az volt, hogy kortársai voltak egy dogmatikus vezetőség egy még dogmatikusabb vezetőség által történt leváltásának. A rövidlátóbbak, sokan a magyar értelmiség közül is, lelkesedéssel fogadták a „demokráciát”. Remélhetőleg most élvezik is, hacsak megint nem lebbent a köpönyeg.
Mondom, az ügy nagyon is átlátszó, hiszen teljhatalmú kormányfőnk azért harcolt körömszakadtáig a tájékoztatási eszközökért, hogy azt a Párt teljes ellenőrzése alá vehesse. Nem mintha a vajdasági médiumok nem szolgálták volna eddig is szolgalelkűen az Ügyet, tisztelet a kevés kivételnek (Magyar Szó…). De azért történtek „félrelépések”, amelyek a leghatásosabb tájékoztatási eszköz, az Újvidéki Televízió esetében voltak a legszembetűnőbbek. A Hatalom számára azonban, főleg az elkerülhetetlen választások előtti küzdelemben, már nem elég megbízhatóak az RTV-t eddig vezető hintapolitikusok. Csak az egyetlen igazságnak szabad a képernyőn megjelennie, az eddigiek viszont „sorrendet tévesztettek”, „Tuđman-pártiak” lettek, vagy még arra is vetemedtek, hogy a stúdióba hívják Nikola Miloševićot, az ellenzéki Demokrata Párt egyik vezetőjét. Ilyesmi ezután nem történhet meg, még abban az esetben sem, ha a most leváltott főszerkesztők közül valakit újraválasztanak is (amennyiben van gyomra pályázni), mert neki csak a buzgó alázatosság marad osztályrészül. Hát váljék egészségére. Az újraválasztások helyett azonban olyan főszerkesztőtípusok színrelépését kell várni, akik az említett buzgó alázatosságukban túllihegik a gazdáikat is. Emiatt szűnnek meg az újságok és születnek a tacepaók.
Most egyesek azt mondják, hogy a magyar nyelvű tájékoztatás terén Radoman a Napló malmára hajtja a vizet. De mi nem ilyen lovat akartunk, és ezért igazából nem tudunk köszönetet mondani a hatalombitorlóknak. Mi, ha szerénytelenül hangzik is, gazdagítani akarjuk a magyar nyelvű tájékoztatást, és nem egyedül maradni. Főleg nem ilyen áron.
Az ügynek van időzítése is. Azt, amit a rohamrendőrök elvégeztek a déli tartományban, azt most itt, az északiban, elvégzi a tisztogatás bolsevik módszereinek mestere. Én személy szerint azokon az embereken csodálkozom, akik a miniszteri fotelekben ülnek, és minderre csak bólogatnak. Tudatában vannak-e annak, hogy miben vesznek részt?
A hatalom viszont teljesen tudatában van, hogy mindent meg kell tenni az Igazi Választások (az eddigiek bohózatok voltak) elodázásáért mindaddig, amíg a Párt arra fel nem készül. Vajon most már felkészült? Mert ha igen, akkor várható, hogy akárcsak a párt-menyegző esetében, minden ripsz-ropszra történik. Az ellenzék még fel sem ocsúdik – arról nem is beszélve, hogy helyet kapjon a tájékoztatásban, vagy, hogy esetleg külföldi megfigyelők is jelen legyenek –, és marad ott, ahol volt. És minden megy ugyanúgy, mint régen, akárcsak Romániában, Bulgáriában és szerte e Balkánon. Azzal a különbséggel, hogy az említett két országban legalább főszemélycserére sor került. A nagy-nagy hasonlóság viszont abban rejlik, hogy mindhárom országban van állandó homogenizálódási alap. Szerbiában Kosovo, Romániában a magyar, Bulgáriában meg a török kisebbség. A Balkánon a helyzet változatlan.
Változatlan az a szükséglet is, hogy állandóan ellenséget kell keresni. A szerb kormány most a Marković-kabinet ellen fordult teljes erővel. Egyrészt azért, mert nincs pénze az ígéretek fedezésére (lásd a szegény, ismét átvert parasztokat, akiket a bajusztépők vettek oltalmukba). Másrészt egy sokkal lényegesebb dolog miatt. Reformtörekvéseiben Marković ugyanis elérkezett a lényeghez, a tulajdonkérdéshez. Amennyiben megszűnik a társadalmi tulajdon, a szocializmus blőd kitalációja, amire a Párt alapozza a hatalmát – összedől a tákolmány. Akkor már mindegy lesz, hogy kommunista vagy szocialista, a gazdaságba vajmi kevés beleszólása lesz. Lehet aztán Kosovóval hevíteni a kedélyeket; a pénz beszél, a kutya ugat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >