Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Jó Naplót kívánok, kedves olvasóink!
Aggódnak értünk. A lapért, az ország sorsáért. A kettő persze nem hozható közös nevezőre, így hát menjünk sorjában. Kezdjük a fontosabbal.
Az Európa Parlament (lapjainkban eldugva) keményen elítélte Jugoszlávia és Szerbia vezetőségét a Kosovóban foganatosított intézkedésekért, mindenekelőtt a tartományi parlament alkotmányellenes feloszlatásáért. Az ítélet azonban – jól tudják ezt a strassbourgi képviselők is – pusztába kiáltott szó maradna, ezért nyomban arra kötelezték az Európa Bizottságot, hogy a Jugoszláviával folytatott tárgyalások során az újabb hitelek odaítélését a politikai helyzet rendezésétől tegyék függővé. Látszólag zsarolásnak is tűnhet határozatuk. Vagy mégsem az?
Ezzel szemben Amerikának immár nem stratégiai érdeke Jugoszlávia – írja a mindig is jól értesült Washington Post – és ebben nyilván van valami. Az utóbbi időben ugyanis hat (nyolc) pöttöm Jugoszláviával kell tárgyalniuk nap mint nap, ami bizonyára fárasztó. A kosovói helyzet tisztázása után szlovén kormányküldöttség utazott Washingtonba, hogy tanácsot kérjen esetleges elszakadási szándékáról, ugyanakkor itthon Kučan elvtársúr (nyelvészkedek!) kijelenti, hogy egy laza konföderációt is el tud képzelni a következő képlettel: Szlovénia+Horvátország (A zóna) contra Szerbia+Crna Gora (B zóna). Ebből két dolog szűrhető le: a szlovén államfő valakiket kifelejtett (vagy belenyugodott felosztásukba, illetve annektálásukba), másrészt pedig a Kelet egyesülésévei végre nékünk, vajdaságiaknak is lesz tengerpartunk. Nem okoz hát gondot a nyaralás; oda utazunk, ahová akarunk (Herceg Novi-tól Ulcinjig). Nos, Washingtonban kerek perec kijelentettek, hogy számukra teljesen mindegy, milyen lesz Jugoszlávia államberendezése, hisz az belügy, annál fontosabb viszont, hogy YU felségjelzésű delegációkkal üljenek tárgyalóasztalhoz. Erre, mit ad isten, a jövő héten hasonló összetételű szerbiai küldöttség utazik az amerikai fővárosba bizonyítványát magyarázni. Ez a diplomácia lassan többe kerül majd, mint a kétnyelvűség!
Amivel viszont sok helyütt nincsenek kibékülve. Lásd cikkeinket! Kivéve Pobedát, amit minden év júliusában útba ejtek Kavillóra, a Tanyaszínház bemutatójára igyekezve. Ott következetesen ragaszkodnak a kétnyelvűségben kivívott győzelmükhöz, mert a helységtábla imígyen fest: fönt Pobeda (szerbül), alatta Pobeda (magyarul… vagy románul… vagy szingalézul). Aki nem hiszi, járjon utána.
Mással sincsenek kibékülve. A VMDK-val például. Temerinbe olyannyira, hogy pofonok csattanását is kilátásba helyezték. Hál’ istennek, eddig egy se csattant. Nos, a pofonok kilátásba helyezését az a tény váltotta ki, hogy Ágoston András, a VMDK elnöke arra szólította fel a magyar ajkúakat: szavazzanak ugyan a referendumon, de a beterjesztett alkotmánymódosítási javaslat és sorrend ellen. A temerini vezetőségek (kinek a nevében?) azon nyomban követelték Ágostonnak és annak a szerkesztőnek (sic!) a fejét, aki ezt közölte az újságban.
Hogy néz ki ez normáliséknál?
Ott is vannak beterjesztett párt- meg kormányjavaslatok. Referendum is. Sajtó is. A párt (kormány) a sajtó révén közli célját. Az ellenzék is. Meg bárki. Felkészülhetnek, nem kell ripszropszra dönteniük. Aztán eljő a szavazás napja, utána a szavazatszámlálás ideje. Ez utóbbi már ripsz-ropszra történik, bármi szándéka volt is a pártnak, kormánynak. Az eredményt mindenki elfogadja, végrehajtja, teljesíti, még ha nincs is mindenki kibékülve vele. És ami a legfontosabb, közben senki sem pofozkodik. Nincs rá ideje. Valamiből élni is kell. Az élet megy tovább.
Nálunk viszont, ha valakinek valami nincs ínyére, azonnal pofozkodni akar. Legfeljebb átvitt értetemben: megbélyegzéssel, alkalmista jelzők rásütésével (autonomista, szeparatista, fasiszta, sztálinista, etc.). A megbélyegzettnek befellegzett. Épp a Tanyaszínház bemutatójárt beszélgettem erről a témáról (ezért is imádom a kavillói közönséget). Egy történész a mellemnek szegezte a kérdést: autonomista vagyok-e, magyarázatul mindjárt hozzátette – mert ő republikánus. A kérdés korántsem felületes, ellenkezőleg, mélyen elgondolkodtató.
Ha autonomista az, aki csorbíthatatlan nemzeti (kisebbségi) jogait követeli, akkor az vagyok. Ha autonomista a VMDK tagja, akkor nem vagyok az. Ha autonomista az, aki visszasírja a régi szép időket, vezetőséget, akkor megint csak nem vagyok az. Ha pedig az az autonomista, aki a maiba sem nyugszik bele, akkor csakugyan az vagyok. Ha a republikánus számára Szerbia a non plus ultra, akkor nem vagyok az. Ha a gazdaság ésszerűsítése a cél, akkor republikánus vagyok; ha egyes területek kizsákmányolása, bojkottja, akkor nem. És így tovább…
Lehet, hogy az ilyen, egyesek számára eretneknek tűnő gondolatok közlése miatt aggódnak értünk. No, de mit tehetünk? Pontosan a bennünk bujkáló gondolatok, szorongások, örömek közlése a célunk, s nem az, hogy azokkal mindenki egyetértsen. Vitatkozzanak velük, de érvekkel alátámasztva, mint ahogy azt tesszük is hasábjainkon. Tökéletes és abszolút igazság és összhang amúgy sincs, legfeljebb megközelíthető.
Bebizonyította ezt Jelcin is, akit egyidejűleg megtapsoltak és kifütyültek a szovjet pártkongresszuson, miután kilépett a tagságból, s bizonyítják ezt az albán menekültek ezrei meg a kubai menekültek (egyelőre) tízei, akik szöknek hazájukból. Albánia mellesleg hagyományosan Jugoszláviát vádolja népének exodusáért. Minő paradoxon: a Demokrata Párt újvidéki tagozata egyik tisztségviselőjének a trikója jut eszembe. Büszkén dülleszkedik a mellkasára rajzolt kék Európa-térképpel. Szemet szúró a két, vörössel berajzolt (állam)határ: Szerbiáé és Albániáé. Alatta a magyarázó szöveg: a kommunizmus két utolsó fellegvára. Ha ezen múlik, tényleg nem akarok republikánus lenni.
A nagykövetségeken menekvést keresőkről jut eszembe, hogy a hétvégén a bastille-i forradalom évfordulója, Franciaország nemzeti ünnepe alkalmából a belgrádi nagykövetségen rendezett fogadásra, jobban mondva garden partyra voltunk hivatalosak legalább öt-hatszázan. Odafelé menet még tréfálkoztunk útitársammal, meglepődnének-e, ha a gratuláció helyett menedékjogot kérnénk. Egyelőre tréfa, de ki tudja, hátha nálunk is bekövetkezik a falmászás. A francia nagykövetség parkja mindenesetre tágas,, bőven jutott hely mindannyiunknak. Az ellenzéki pártok is képviseltették magukat, szembeötlő volt viszont a hatalmi párt képviselőinek meg nem jelentése. Szembeötlő, no de érthető, hisz bizonyára a hétfői szockom nász előkészítésével voltak elfoglalva. A frigyre áldásunk, erre egy belgrádi ürge bepereli „Radmila Anđelkovićot és a polgárok csoportját” (vö.: Szocialista Szövetség), amiért az általa százmillió márkára becsült intézményeket elherdálják. Tényleg, mertük is megkérdezni, kinek a nevében?
Hadd fejezzem be azonban vidámabb témával: újabb rikkancsok jelentkeztek, a meglévő zentaiak, kanizsaiak, adaiak mellett immár Szabadkán és Palicson is vásárolható Napló nemcsak az újságkioszkokban, hanem utcai hírlapárusainknál is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tovább bonyolódik a koszovói helyzet
A szerbiai politikusok szerint a szerbiai kisebbségi törvény az egész Európában példamutató. A magyar kormány is >
Az egyház közösségteremtő esélye
Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >
Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”
Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >
Novemberi tézisek
A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >
Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·
„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >
Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük
Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >
Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!
Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >
A listára fel sem kerülhettek volna!
A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >
A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)
Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >
„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista
Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >
Kompromisszumok egyszeri használatra
Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >
Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”
A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >