Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Jó Naplót kívánok, kedves olvasóink!
Aggódnak értünk. A lapért, az ország sorsáért. A kettő persze nem hozható közös nevezőre, így hát menjünk sorjában. Kezdjük a fontosabbal.
Az Európa Parlament (lapjainkban eldugva) keményen elítélte Jugoszlávia és Szerbia vezetőségét a Kosovóban foganatosított intézkedésekért, mindenekelőtt a tartományi parlament alkotmányellenes feloszlatásáért. Az ítélet azonban – jól tudják ezt a strassbourgi képviselők is – pusztába kiáltott szó maradna, ezért nyomban arra kötelezték az Európa Bizottságot, hogy a Jugoszláviával folytatott tárgyalások során az újabb hitelek odaítélését a politikai helyzet rendezésétől tegyék függővé. Látszólag zsarolásnak is tűnhet határozatuk. Vagy mégsem az?
Ezzel szemben Amerikának immár nem stratégiai érdeke Jugoszlávia – írja a mindig is jól értesült Washington Post – és ebben nyilván van valami. Az utóbbi időben ugyanis hat (nyolc) pöttöm Jugoszláviával kell tárgyalniuk nap mint nap, ami bizonyára fárasztó. A kosovói helyzet tisztázása után szlovén kormányküldöttség utazott Washingtonba, hogy tanácsot kérjen esetleges elszakadási szándékáról, ugyanakkor itthon Kučan elvtársúr (nyelvészkedek!) kijelenti, hogy egy laza konföderációt is el tud képzelni a következő képlettel: Szlovénia+Horvátország (A zóna) contra Szerbia+Crna Gora (B zóna). Ebből két dolog szűrhető le: a szlovén államfő valakiket kifelejtett (vagy belenyugodott felosztásukba, illetve annektálásukba), másrészt pedig a Kelet egyesülésévei végre nékünk, vajdaságiaknak is lesz tengerpartunk. Nem okoz hát gondot a nyaralás; oda utazunk, ahová akarunk (Herceg Novi-tól Ulcinjig). Nos, Washingtonban kerek perec kijelentettek, hogy számukra teljesen mindegy, milyen lesz Jugoszlávia államberendezése, hisz az belügy, annál fontosabb viszont, hogy YU felségjelzésű delegációkkal üljenek tárgyalóasztalhoz. Erre, mit ad isten, a jövő héten hasonló összetételű szerbiai küldöttség utazik az amerikai fővárosba bizonyítványát magyarázni. Ez a diplomácia lassan többe kerül majd, mint a kétnyelvűség!
Amivel viszont sok helyütt nincsenek kibékülve. Lásd cikkeinket! Kivéve Pobedát, amit minden év júliusában útba ejtek Kavillóra, a Tanyaszínház bemutatójára igyekezve. Ott következetesen ragaszkodnak a kétnyelvűségben kivívott győzelmükhöz, mert a helységtábla imígyen fest: fönt Pobeda (szerbül), alatta Pobeda (magyarul… vagy románul… vagy szingalézul). Aki nem hiszi, járjon utána.
Mással sincsenek kibékülve. A VMDK-val például. Temerinbe olyannyira, hogy pofonok csattanását is kilátásba helyezték. Hál’ istennek, eddig egy se csattant. Nos, a pofonok kilátásba helyezését az a tény váltotta ki, hogy Ágoston András, a VMDK elnöke arra szólította fel a magyar ajkúakat: szavazzanak ugyan a referendumon, de a beterjesztett alkotmánymódosítási javaslat és sorrend ellen. A temerini vezetőségek (kinek a nevében?) azon nyomban követelték Ágostonnak és annak a szerkesztőnek (sic!) a fejét, aki ezt közölte az újságban.
Hogy néz ki ez normáliséknál?
Ott is vannak beterjesztett párt- meg kormányjavaslatok. Referendum is. Sajtó is. A párt (kormány) a sajtó révén közli célját. Az ellenzék is. Meg bárki. Felkészülhetnek, nem kell ripszropszra dönteniük. Aztán eljő a szavazás napja, utána a szavazatszámlálás ideje. Ez utóbbi már ripsz-ropszra történik, bármi szándéka volt is a pártnak, kormánynak. Az eredményt mindenki elfogadja, végrehajtja, teljesíti, még ha nincs is mindenki kibékülve vele. És ami a legfontosabb, közben senki sem pofozkodik. Nincs rá ideje. Valamiből élni is kell. Az élet megy tovább.
Nálunk viszont, ha valakinek valami nincs ínyére, azonnal pofozkodni akar. Legfeljebb átvitt értetemben: megbélyegzéssel, alkalmista jelzők rásütésével (autonomista, szeparatista, fasiszta, sztálinista, etc.). A megbélyegzettnek befellegzett. Épp a Tanyaszínház bemutatójárt beszélgettem erről a témáról (ezért is imádom a kavillói közönséget). Egy történész a mellemnek szegezte a kérdést: autonomista vagyok-e, magyarázatul mindjárt hozzátette – mert ő republikánus. A kérdés korántsem felületes, ellenkezőleg, mélyen elgondolkodtató.
Ha autonomista az, aki csorbíthatatlan nemzeti (kisebbségi) jogait követeli, akkor az vagyok. Ha autonomista a VMDK tagja, akkor nem vagyok az. Ha autonomista az, aki visszasírja a régi szép időket, vezetőséget, akkor megint csak nem vagyok az. Ha pedig az az autonomista, aki a maiba sem nyugszik bele, akkor csakugyan az vagyok. Ha a republikánus számára Szerbia a non plus ultra, akkor nem vagyok az. Ha a gazdaság ésszerűsítése a cél, akkor republikánus vagyok; ha egyes területek kizsákmányolása, bojkottja, akkor nem. És így tovább…
Lehet, hogy az ilyen, egyesek számára eretneknek tűnő gondolatok közlése miatt aggódnak értünk. No, de mit tehetünk? Pontosan a bennünk bujkáló gondolatok, szorongások, örömek közlése a célunk, s nem az, hogy azokkal mindenki egyetértsen. Vitatkozzanak velük, de érvekkel alátámasztva, mint ahogy azt tesszük is hasábjainkon. Tökéletes és abszolút igazság és összhang amúgy sincs, legfeljebb megközelíthető.
Bebizonyította ezt Jelcin is, akit egyidejűleg megtapsoltak és kifütyültek a szovjet pártkongresszuson, miután kilépett a tagságból, s bizonyítják ezt az albán menekültek ezrei meg a kubai menekültek (egyelőre) tízei, akik szöknek hazájukból. Albánia mellesleg hagyományosan Jugoszláviát vádolja népének exodusáért. Minő paradoxon: a Demokrata Párt újvidéki tagozata egyik tisztségviselőjének a trikója jut eszembe. Büszkén dülleszkedik a mellkasára rajzolt kék Európa-térképpel. Szemet szúró a két, vörössel berajzolt (állam)határ: Szerbiáé és Albániáé. Alatta a magyarázó szöveg: a kommunizmus két utolsó fellegvára. Ha ezen múlik, tényleg nem akarok republikánus lenni.
A nagykövetségeken menekvést keresőkről jut eszembe, hogy a hétvégén a bastille-i forradalom évfordulója, Franciaország nemzeti ünnepe alkalmából a belgrádi nagykövetségen rendezett fogadásra, jobban mondva garden partyra voltunk hivatalosak legalább öt-hatszázan. Odafelé menet még tréfálkoztunk útitársammal, meglepődnének-e, ha a gratuláció helyett menedékjogot kérnénk. Egyelőre tréfa, de ki tudja, hátha nálunk is bekövetkezik a falmászás. A francia nagykövetség parkja mindenesetre tágas,, bőven jutott hely mindannyiunknak. Az ellenzéki pártok is képviseltették magukat, szembeötlő volt viszont a hatalmi párt képviselőinek meg nem jelentése. Szembeötlő, no de érthető, hisz bizonyára a hétfői szockom nász előkészítésével voltak elfoglalva. A frigyre áldásunk, erre egy belgrádi ürge bepereli „Radmila Anđelkovićot és a polgárok csoportját” (vö.: Szocialista Szövetség), amiért az általa százmillió márkára becsült intézményeket elherdálják. Tényleg, mertük is megkérdezni, kinek a nevében?
Hadd fejezzem be azonban vidámabb témával: újabb rikkancsok jelentkeztek, a meglévő zentaiak, kanizsaiak, adaiak mellett immár Szabadkán és Palicson is vásárolható Napló nemcsak az újságkioszkokban, hanem utcai hírlapárusainknál is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az ég dörög, de a zivatar elmarad
Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >
Biztosítani a médiaszabadságot!
Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >
Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!
Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >
Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)
Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >
A Trump-puccs és honi recepciója
Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >
„Én magyar vagyok!”
Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >
A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről
Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >
Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?
Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >
“Idegen eszmék”
Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >
A megbeszélt háború
Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >
„Három hétig nem került le a bakancs a lábunkról”
Több magyar volt közöttünk, és amikor összefutottunk, mindig váltottunk pár szót. Előfordult, hogy ezt a tisztek >