Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Kincs, ami van, de még sincs”
Vagyon-visszaszármaztatási kálváriák – egy újságcikk margójára
Bozóki Antal
A vagyon-visszaszármaztatási folyamat értékelése egyetlen magyar szervezet részéről sem történt meg. Be kellene/el kellene számolni végre azzal, hogyan is valósult meg a vajdasági magyarok joga a restitúcióra, mi lett a hozadéka és „milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”. Ha lenne ilyen intézmény, vagy szervezet, aki ezzel törődne… Bozóki Antal:
– Az elmúlt nyolc hónapban semmilyen előrelépés nem történt abban a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban, amelyet Grísza Mária indított meg évekkel ezelőtt a temerini kádas fürdő és gyógyvízforrás visszaigénylésére. Az évtizedek óta hanyagolt épület időközben megüresedett, mert olyannyira tönkrement, hogy a helyi egészségház sem tart tovább igényt rá. Az egykor méltán híres temerini kádas fürdőben ugyanis már régóta nem végeztek olyan kezeléseket, amelyekhez a messze földön híres Grísza-gyógyvizet használták. Az utóbbi időben csak fizikoterápiában részesítették itt a betegeket, mert a vagyon-visszaszármaztatási eljárás alatt levő épületbe senki sem fektetett be – olvasható Tóth D. Lívia május 14-ei terjedelmes írásában.
Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvényt még 2011-ben fogadta el a szerb képviselőház.
Grísza Mária, aki „a kezdetektől harcol szülei örökségéért”, „a vajdasági vagyon-visszaszármaztatási egyesület oszlopos tagjaként az elsők között adta át a kérelmét annak a háromholdnyi területnek a visszaszolgáltatására, amelyen a kút és a kádas fürdő van”.
– Édesanyja minden iratot megőrzött, így másfél évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a gyógyvízforráson kívül (mivel természeti kincsnek számít – B.A.) a vagyon többi részét természetben visszakapja, és a fürdő is visszakerülhet a nevére – olvasható az idézett írásban.
– Mária több olyan temerini eljárás késleltetéséről is beszámolt, amelyeknél az egyesület képviselőjeként közbenjárt. Említett pár olyan kérelmet is, amelynek tárgyalását még meg sem indította az ügynökség – vélhetően a szerbiai Vagyon-visszaszámaztatási Ügynökségre (Agencija za restituciju Republike Srbije) gondolva.
A Grísza vagyon-visszaszármaztatási eljárást – a cikk szerint – „az ügynökség több mint nyolc hónapja leállította”. Mária szerint erre azért került sor, mert „a tárgyat vezető munkatárs egyik állami hivatalban sem bukkant rá arra a nacionalizációról szóló végzésre”, amelynek eredetije Mária kezében volt”, és amelynek a „közjegyző által hitelesített másolatát a tárgyhoz csatolta”.
– Az eredetit soha nem adtam, és nem is adom ki a kezemből – nyilatkozta Grísza Mária a lapnak. – Időközben több szakosodott ügyvéddel is konzultáltam: egyhangúlag állítják, hogy az ügyvezetőmnek (a restitúciós ügynökségben – B.A.) be kellett volna kérnie tőlem az eredeti okmányokat felmutatásra. Ennek ellenére inkább nem létezőnek nyilvánították az eltulajdonításról szóló végzést. Ezzel pedig hiteltelenítették még azt a közjegyzőt is, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette – tette hozzá.
Grísza Mária helyesen járt el, hogy a visszaszármaztatási kérelemhez az 1950-ben a szüleitől nacionalizált vagyonról szóló eredeti „végzés” helyet annak a közjegyző által hitelesített másolatát csatolta. (Ha a vagyon elvétele közigazgatási és nem bírósági eljárásban történt, akkor határozatról lehet szó.)
Az írásból nem világos, hogy ki(k), melyik szerv „nyilvánította nem létezőnek az eltulajdonításról szóló végzést”?
Ezt mindenképpen tisztázni kellene, mivel valamilyen közigazgatási vagy bírósági okiratot csak olyan eljárásban lehet „nem létezőnek”, pontosabban semmisnek, érvénytelennek, hatálytalannak nyilvánítani/minősíteni, amilyenben meghozták – vagyis közigazgatási, illetve bírósági eljárásban.
Az eredeti irat számmal és pecséttel kell, hogy legyen ellátva és annak az egykori hatósági szervnek a vajdasági, vagy más levéltárnál lévő dokumentációjában kell(ene) keresni, amelyik kiadta.
Ettől függetlenül, annál a kataszteri hivatalnál, illetve archívumában is lenni kell az okirat egy eredeti példányának, amelynél az ingatlan be van jegyezve, mivel az eredeti nélkül a tulajdonos megváltoztatása, a tulajdonjog átírása az új tulajdonosra – ebben az esetben az államra – a tulajdoni lapon nem történhetett meg.
A közjegyzőt sem lehet csak úgy „hitelteleníteni”, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette, mivel a hitelesítési eljárás során előtte is fel kell(ett)/be kellett mutatni az eredeti okiratot. A közjegyző annak az okiratnak a fénymásolatát hitelesítette, amit előtte felmutattak, illetve ellenőrzött és ennek egy másolt példányát meg kellett őriznie.
Az írásból az sem derül ki, hogy Grísza Mária egyedül járt-e el a restitúciós ügynökségnél, vagy jogi képviselője (ügyvéd) által folytatta az eljárást, akinek mindezt tudnia kell(ene). Mint ahogy azt is, ha „az ügyvezető” (a restitúciós ügynökségben – B.A.) nem kérte be az eredeti okmányok felmutatását”, akkor annak a másolattal való (meg)egyezését/egybevágását/azonosságát neki kellett volna javasolni az első tárgyaláson – ha egyáltalán volt ilyen.
Abban az esetben viszont, ha „az eltulajdonításról szóló végzést” valóban „nem létezőnek nyilvánították”, és ezt írásba is foglalták, nem kis gond keletkezhet a vagyon visszakövetelésével, mivel ilyen módon megszűnt annak a jogi alapja. Ezt az alapvető jogi problémát sürgősen tisztázni kellene.
A Grísza vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, az írás alapján, több tisztázatlan jogi kérdés is felvetődik, amelyek akadályoz(hat)ták az eljárást, de amelyekről csak az ügy teljes ismeretében, annak feltárása és a bizonyítási eljárás során lehetne mérvadó véleményt formálni, állást foglalni.
Az viszont tény, hogy Szerbiában a vagyon-visszaadási eljárások elképesztően elhúzódtak. Egy évvel ezelőtt – egy évtizeddel a törvény meghozatala után – még „300 ezer polgár várakozott az elkobzott/nacionalizált vagyon vissza-származtatására” és „hetvenezer kérelem várt teljesítésre az országos vagyon-visszaszármaztatási ügynökség fiókjaiban”.
Grísza Mária esete, tehát, sajnos, nem egyedülálló, s ez nem vigasz. A délvidéki/vajdasági magyar közösség számos tagja érintett ugyanis a vagyon-visszaszármaztatás kérdésében.
Sokan éppen abban tévedtek, hogy egyedül, ügyvéd nélkül folytatták a vagyon-visszaszármaztatási eljárást, szem elől tévesztve, hogy az restitúciós ügynökségnél dolgozó gyakorló jogászok az állam, és nem a sérelmet szenvedett polgárok, illetve azok örököseinek az érdekeit képviselik. Az érintettek közül sokan nem használták/használják a lehetőséget sem, hogy a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) vajdasági partnereihez forduljanak jogsegélyért a konkrét ügyeikben.
A (vée)meszes Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által „alapított” sajtó és a politikum is szinte érdektelenül viszonyul(t) a rehabilitálási és a restitúciós kérdések iránt. Csak ritkán és időnként foglalkozik ezekkel, a délvidéki/vajdasági magyar közösség számára fájó témákkal.
Az ilyen hozzáállás érthetőbb, ha tudjuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselői, főleg az ifjú Pásztor (Bálint) és (a politikából időközben kibuktatott) Varga László közvetlenül is részt vett a kedvezőtlen, hátrányos vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény végső megfogalmazásban és parlamenti megszavazásában.
A vagyon-visszaszármaztatási folyamat értékelése egyetlen magyar szervezet részéről sem történt meg. Be kellene/el kellene számolni végre azzal, hogyan is valósult meg a vajdasági magyarok joga a restitúcióra, mi lett a hozadéka és „milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”. Ha lenne ilyen intézmény, vagy szervezet, aki ezzel törődne…
Következő cikk: Oroszország jelenleg több olajat szivattyúz Európába, mint a háború előtt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szabadkai városvezetést nem érdekli a falusiak nyomora
Szégyen és gyalázat. Ez testvérek között is azt jelenti, hogy a VMSZ és a várost vele >
OKTATÁSI ÜRÖMÖK
A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >
Magyar mozgalom – A vég kezdete
Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >