2023. február 3. péntek
Ma Balázs, Oszkár, Celerina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hagyományos szex-szimbólum

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai (olasz, francia, dán, brit) filmszínésznők neves sztároknak számítottak a filmvilágban! Amikor még léteztek igazi, hagyományos szex-szimbólumok. Azóta elkopott a Brigitte Bardot fényképével díszített bukszám. Manapság már nem is lehet fényképpel ellátott pénztárcát vásárolni. Meg kinek a fényképe lenne rajta?  Csorba Zoltán:

Az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályába jártam, amikor az osztálytársak megbíztak azzal, hogy én gyűjtsem össze a pénzt nem tudom mire. Nem emlékszem, hogy miért rám esett a választás és egyáltalán nem örültem ennek, a komoly anyagi felelősséggel járó feladatnak. Rögtön arra gondoltam: nehogy elveszítsem barátaim pénzét, mint ahogy elveszítettem a biológia füzetemet!

Szükségszerűnek mutatkozott, hogy vásároljak egy pénztárcát. A családban édesapámnak volt bukszája. Egy vastag pénztárca, amit mindig magával hordott, értelemszerűen minden ruhaváltásnál zsebet kellett találni a bugyellárisnak is. Ami nem volt egyszerű feladat, mert a vastag, kitömött tárca nem fért el könnyedén bárhol. Egyébként a brifkóját nagyrészt különböző papírok, iratok, (személyi, jogsi) hizlalták meg, pénz csak itt-ott bukkant fel mutatóban a papírok között.

Már nem emlékszem pontosan hol vásároltam meg életem első pénztárcáját, de a kinézésére igen: a buksza hátsó oldalán egy fényképet helyezett el a gyártó. Különböző ismert személyiségek portréi között lehetett választani. Azt a pénztárcát választottam, melynek hátoldalán Brigitte Bardot mosolygott.

Miután megismerkedtem „az isteni BB-vel”, nem személyesen, hanem a vele kapcsolatos tényekkel és adatokkal (nem akkor, amikor az osztály pénzét gyűjtöttem, hanem a napokban) meglepődtem, hogy egy konzervatív-keresztény nagypolgári családban nőtt fel és egyházi iskolába járt. Édesapja nagyiparos, a párizsi Bardot Művek, anyai nagyapája pedig egy biztosító társaság tulajdonosa volt. A világhírű Elle női magazin 1949-ben egy mellékletet jelentetett meg amivel a bakfis lányokat célozta meg, Szüleitek és ti címmel. Ebből az alkalomból a magazin címlapjára került a nem egészen 15 éves Brigitte kislány, amint édesanyja igazítja rajta a ruháját. Egy olyan szép, családbarát, konzervatív fotó.

A címlap jól eladta a lapot és a szerkesztőség engedélyt kért a szülőktől, hogy készítsenek egy újabb címlapfotót, ami 1950 május 8-án jelent meg. A durcás tekintetű kislány fényképe felébresztette Marc Allégret filmrendező érdeklődését és megkérte, az egyébként is filmimádó édesapát (aki már az 1940-es évek végén vásárolt saját használatra filmkamerát és felvételeket készített kislányairól – Brigitte-nek volt egy két évvel fiatalabb húga is) engedje meg, hogy leánya szerepet kapjon az akkor készülő alkotásában. A család nem szívesen, de elengedte a nem egész 16 éves bakfist próbafelvételre. Ahol Allégret rendező fiatal, 21 éves asszisztense, egy bizonyos Roger Vadim magyarázta el a jeleneteket a kislánynak.

A próbafelvételek igen, de a film nem készült el, viszont Roger és Brigitte egymásba szeretett! Ami, érthetően, felbőszítette az édesapát és közölte a lányával: a további iskoláztatását Angliában folytatja, szigorú körülmények közepette, ahonnan nem térhet vissza, míg be nem tölti a 18. életévét. A bakfis lányt ez felbőszítette, egy adandó alkalommal, amikor egyedül maradt otthon megnyitotta a gáztűzhely csapját és behelyezte helyes kis fejecskéjét a sütőbe. Kómába került, úgy vitték kórházba.

Inkább Vadim, mint a halál alapon Bardot papa belenyugodott a kapcsolatba. Miután Brigitte betöltötte 18. születésnapját, 1952 december 21-én házasságot kötöttek.

Ebben az évben, még a lagzi előtt, Brigitte három filmben is szerepet kapott, az egyikben a partnere, nagy szerelme, a jövendő férje volt. Az Elle magazin az említett két fénykép után még számtalanszor szerepeltette felfedezettjét a címlapon. Volt valami megkapó a tekintetében – noha, ha az ember jobban szemügyre vette, észrevehette, hogy bal szemére egy kicsit kancsal volt, na, nem annyira, mint ... – csinos volt és fotogenikus.

Az említett, arisztokrata orosz gyökerekkel rendelkező Roger Vadim (édesapja vezetékneve: Plémjanikov) a kor ismert kurafijának, bocsánat: nőcsábászának számított. Szexuális túlfűtöttségét tükrözték filmjei is, amit rendezőként jegyzett. A legismertebb, ami valódi forradalmat okozott a filmalkotásban az És isten ... megteremté a Nőt (eredetiben: Et le dieu ... créa la Femme). Megjegyzem: a nagy és a kisbetűk használata pontos!

A film női főszereplője az akkor 22 éves felesége Brigitte Bardot rögtön az első jelentben anyaszült meztelenül látható, amint a száradó lepedők mögött napozik. És így tovább. Francia forrásból olvastam, hogy bemutatása előtt Vadim kénytelen volt elfogadni több jelenet cenzúrázását, többek között törölték a „cunnilingus” jelenetet is (aki nem tudja, hogy ez a kifejezés mit fed, nézzen utána, én le nem írom). Mellesleg ekkor már a szenzuális BB, mint a kor szex-szimbóluma berobbant a filmvilágba, az 1956-os Cannes-i fesztiválon – a korabeli francia sajtó szerint – lemosta a vörös szőnyegről a két nagy, olasz vetélytársnőt, Sophia Lorent és Gina Lollobrigidát.

A filmet 1956 november 28-án mutatták be Párizsban. Az igényes alkotásokhoz szokott párizsi közönség és a kritika nem volt elragadtatva. A bukástól csak az mentette meg a filmet, hogy három sztár-rendező, a francia új hullám (Nouvelle Vague) képviselői, Truffaut, Godart és Chabrol agyondicsérték és Vadimra úgy tekintettek, mint Van Gogh Cézanne-ra: ő nyitotta meg a kaput az új stílus előtt.

Miután a producerek utánaszámoltak és kiderült, hogy a filmmel anyagilag buktak, úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak az amerikai piacon. And God Created Woman című film már a bemutatás utáni első hónapban dollármilliókat termelt és ez csak duplázódott, triplázódott. Visszahozták az alkotást Európába: Angliában óriási siker, Németországban állítólag közelharcot vívott a közönség a jegyekért, hasonlóan a többi országban is (nem tudom Magyarországon bemutatták-e), mellesleg mindenütt az egyház be szerette volna tiltani a filmet. Ezek után került sor a megismételt bemutatóra Franciaországban, ahol ezúttal, hazai pályán is győztek.

A filmben Brigitte Bardot mellett az egyik férfi főszerepet Jean-Louis Trintignant alakította, akibe a fiatalasszony a forgatás közben beleszeretett, noha a férje, a rendező, is többnyire a helyszíneken tartózkodott. A filmet Saint Tropez-ban forgatták, ezután vált felkapottá ez a francia halászfalu.

Roger Vadimot a válás nem viselte meg különösképpen rövidesen „összejött” egy csinos dán származású filmszínésznővel, aki a következő alkotásában szerepelt, Anette Stroyberggel. Ebből a házasságból született 1958-ban Nathalie Vadim. Ezek után a nőcsábász ismét tinire váltott: beleszeretett az akkor 17 éves Catherine Deneuve-be (1961-ben ismerkedtek meg, a liliomtipró Vadim ekkor a 33. évében járt), majd következett Jane Fonda 1964-ben. Vele is összeházasodott, itt is született (1967-ben) egy kislány, Vanessa Vadim.  Roger életrajza még öt nagy szerelmet jegyez a futó fellángolások mellett, de ezt már nem sorolom fel.

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai (olasz, francia, dán, brit) filmszínésznők neves sztároknak számítottak a filmvilágban! Amikor még léteztek igazi, hagyományos szex-szimbólumok.

Azóta elkopott a Brigitte Bardot fényképével díszített bukszám. Manapság már nem is lehet fényképpel ellátott pénztárcát vásárolni. Meg kinek a fényképe lenne rajta? 

 

2022. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább

Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!

Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >

Tovább

Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja

A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >

Tovább

Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja

A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >

Tovább