2022. augusztus 10. Szerda
Ma Lőrinc, Blanka, Csilla névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kemény politika

Radics Viktória
Radics Viktória
Kemény politika

Mert kemény politika az, amikor Szabadkán, pont Szabadkán, a város szívében óriási szobrot emelnek egy kétes erkölcsű szerb királynak, és kemény politika az, amikor ez ellen nem emeli fel a szavát az a párt, amelyik az itt élő magyarokat hivatott képviselni. Kemény politika az, amikor a hivatalos Magyar Szó nem beszél nyíltan a Vučić elleni szerbiai tüntetésekről és ezek okairól... Amiként kemény politika az az ártatlan fotó is, amelyen Pásztor István Aleksandar Vučićtyal borozik összeölelkezve – nemsokára Brezsnyev és Honecker híres csókját fogják produkálni. Radics Viktória (Szabad Magyar Szó):

Amikor megkérdezték Michel Foucault-t, a kiváló francia teoretikust, aki még a szexualitás történetét is politikai szempontból írta meg, hogy miért érdekli annyira a politika, visszakérdezett: Miért ne érdekelne? Süket és vak lennék, ha nem mutatnék érdeklődést az iránt, ami minden bizonnyal a legfontosabb az életünkben, ez pedig nem egyéb, mint a társadalom, amelyben élünk, a gazdasági viszonyok, amelyek működtetik ezt a társadalmat, az uralmi forma, a rangsor, ami meghatározza magatartásunkat, és kijelöli, hogy mit szabad nekünk, és mit nem szabad. A francia filozófus szerint életünk lényegét a társadalom politikai struktúrája és működése teszi, azaz nem mi alkotjuk meg azt.

Én ugyan nem értek vele egyet, mert szerintem az isteni dolgok – amelyek megünneplésére, vagy ha nem is ünneplésére, a megélésére és átérzésére advent idején készülődünk – messze fontosabbak, ügyetlenül fogalmazva: érdekesebbek. Vannak egyetemes, örök értékek, és ebben az isteni dimenzióban, ahogy az a Bibliában írva vagyon, valóban az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból pedig az elsők. Ezek a dolgok függetlenek a gazdasági, politikai formációktól, attól is, hogy milyen neműek, milyen nemzetiségűek és mennyi idősek vagyunk. A vityebszki szegény zsidók, akiket Marc Chagall lefestett, közelebb vannak Istenhez, mint a gazdag püspökök és helynökeik, mint a királyok és a népbiztosok. Be kell azonban látnom, hogy ezzel a mondattal azonnal visszazuhantam politikai síkra. Mert miért is voltak ők olyan szegények és kiszolgáltatottak?

Továbbá Foucault azt mondja, hogy akit nem érdekel a politika, pont azt az embert kellene megkérdezni: ugyan miért nem érdekli? Hiszen az élete múlik rajta: a nyugdíja, a munkahelye, a fizetése, a jólléte és a jóléte, a közérzete. A gyerekei előmenetele. Elnyomó társadalomban, ahogy Illyés Gyula írta zseniális versében (Egy mondat a zsarnokságról), életünk minden szegletébe beférkőzik az állandó szorongás, az egzisztenciális bizonytalanság fojtogató érzése pedig roncsolja a személyiséget, tönkreteszi a lelket. A zsarnokság bizony ott van az óvodában, a nászi ágyban, tányérban és pohárban, az szól a papból, a parlamenti képviselőből és belőlünk is anélkül, hogy tudnánk: „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; / belőled bűzlik, árad, / magad is zsarnokság vagy”.

Az a demokráciának álcázott zsarnokság, amit a mai „elnökök, vezérek” vezényelnek le (hogy Domonkos István Kormányeltörésben című, ugyancsak zseniális verséből is idézzek), nem annyira látványos, mint mikor a nácik vagy a bolsevikok nyíltan kivégeztek embereket, ámde kilóg a lóláb. Mert kemény politika az, amikor Szabadkán, pont Szabadkán, a város szívében óriási szobrot emelnek egy kétes erkölcsű szerb királynak, és kemény politika az, amikor ez ellen nem emeli fel a szavát az a párt, amelyik az itt élő magyarokat hivatott képviselni. Kemény politika az, amikor a hivatalos Magyar Szó nem beszél nyíltan a Vučić elleni szerbiai tüntetésekről és ezek okairól. Kemény politika, amikor az kap emberi jogi díjat, aki épp buzgón tiporja ezeket az emberi jogokat. Kemény politika az, amikor cirill betűk használatára kényszerítenek magyar embereket, és amikor a Vajdaságban a magyar általános iskolások nevét szerbesen írják be a naplóba, meg az is, hogy erről a tényről mindenki hallgat. Hogy egy harmadik zseniális költőt is fölidézzek: Mikor fogják hibátlanul írni a nevemet? – a kérdésre tragikus választ adott József Attila.

Amiként kemény politika az az ártatlan fotó is, amelyen Pásztor István Aleksandar Vučićtyal borozik összeölelkezve – nemsokára Brezsnyev és Honecker híres csókját fogják produkálni. Nem folytatom, mert nem szeretek személyeskedni, de kemény politika a nem is: amikor nem tudhatja meg a polgár, hogy ki(k) igazgatják VM4K-t (Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ), mert a honlapon nem szerepelnek nevek, és az intézmény működése nem transzparens. Igazából az a kemény politika, amiről nem tudunk, mert nem értesülhetünk róla, mert nem kötik az orrunkra, hogy kitől kapják és mire költik a pénzeket, és miért pont arra, egyáltalán: lehet itt kérdezni? Kapunk választ? Nem.

Karácsonykor a szeretetteljes emberi viszonyokat ünnepeljük, és ami feledésbe merült: nemcsak a mi kis családunkat szeretjük ilyenkor, hanem a tágabb családunkat is, a hanyatló emberiséget. És még ebben is van kemény politika, mert ilyen egyetemesség és szabadság csak akkor jöhetne létre a valóságban, ha az egyén nem fogaskerék volna egy gépezetben, ha nem érné sérelem az emberi méltóságát, ha nem lenne passzivitásra szorítva, ha lenne lehetősége kreatívan dolgozni és alkotni, ha még életében hibátlanul írnák le a nevét.

Persze örülni fogunk annak, ha karácsonykor sikerül otthonunkban (ha van) politikamentes teret teremteni magunknak, oázist a békének, a szeretetnek, a reménynek, a hitnek, az isteni dolgoknak és az isteni zenének – csakhogy hamarosan ki kell lépnünk a hepehupás utcára, el kell mennünk a rosszul fizető munkahelyünkre (ha ugyan van), bele kell törődnünk abba, hogy a szeretteink elutaznak külföldre betegápolónak, pincérnőnek, szakácsnak, rakodómunkásnak és takarítónőnek, és hogy a gyerekünk nevét az iskolában szerbül írják, még jó, ha nem cirill betűkkel. „Én nem tudni magyar / élni külföld élet…” És bele kell törődnünk abba is, hogy nem érdekelhet bennünket a politika, mert ezt valakik nem teszik lehetővé számunkra – nincs beleszólásunk –, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk megmártózni a szennyes dolgokban.

Valamennyi tisztaság, őszinteség és meleg érzelmek nélkül nem élhetünk, és ha van a szívünkben ebből valamennyi, ha próbálunk emberien gondolkodni, akkor elzárkózunk a politikától. Mert azt olyan karakterek intézik ma, akiknek az elméje tele van hátsó gondolatokkal, és akiknek nem erénye az igazmondás. Hazudnak. Idebent a karácsonyfa, odakint a kemény fagyok. Nyugodtan magunkra csukhatjuk az ajtót, és meggyújthatjuk a gyertyákat, ha tiszta a lelkiismeretünk. Tudjuk, hogy a privilegizáltak rajtunk nyerészkednek. Ez az ünnep azonban kétségbevonhatatlanul a szegényeké, a szerényeké és a fáradtaké.

 

2021. december 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomást alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább

Európa kulturális fővárosában?

Hogy valami még sincs rendben a városrendészeti tervvel bizonyítja az is, hogy a Sodros megóvását követelő >

Tovább