Ma Anasztázia, Tas, Oktávia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Piszkos bugyik között viruló fejjel
Bence Erika
Van a megbélyegzésnek, a karaktergyilkoló szándéknak egy olyan változata, amikor szándékosan félreértik az (ironikus) tartalmat. Valami ilyesmihez folyamadott az egyik intézményvezető, amikor azt írta válaszul, hogy „akkor parasztok vagyunk” (vagyok én), hogy „kiteregetjük a szennyest”. Arra gondoltam akkor, hogy mégis jobb, mint (saját kényelmetlen, szégyenteljes helyzetünket titkolni nem tudván) viruló fejjel piszkos bugyik között lapulni. A szennyest mindenképpen ki kell dobni! Bence Erika (Szabad Magyar Szó):
„Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.”
A Termelési-regényben a fenti formában szerepel az az Esterházy-mondat, amely – problémákat ignoráló magatartása legitimálásnak szándékával – a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és – azt hiszem – valódi jelentésétől is.
Fél kezünkön megszámolhatnánk azokat a (nem politikai, hanem művészi vagy szakmai teljesítményük révén) jelentősnek tartott tudósokat, esztétákat, művészeket, írókat (más közéleti személyeket), akik nyilvánosan, nevük és arcuk vállalásával emeltek szót a nemzeti közösség politikai, gazdasági vagy kulturális állapotát ellehetetlenítő törekvések (mint amilyenek a folyamatos ellenséggyártás, a kirekesztés és a megbélyegzés politikája, a perifériára szorult rétegek: a szegények, a munkanélküliek, a szenvedélybetegek, az adósok, a hajléktalanok kirekesztése, a politikai diszkrimináció bármilyen formája, az oktatás lezüllesztése, a kritikus gondolkodásúak ellehetetlenítése és kizárása etc.) ellen. Médiaszakember, újságíró/publicista még csak-csak akad, kulturális intézményvezető vagy tudós egy sem, aki nyíltan és hatékonyan szerepet vállalt volna a politikai és kulturális közéletben. És aztán csodálkozunk, hogy a közösségi és intézményi vezetők, a véleményformálók és irányítók rendre középszerű vagy kis teljesítményű, szerény képességű, az iskolából, az egyetemről, sőt, a posztgraduális stúdiumokról kibukott polgártásaink köreiből kerülnek ki: esetenként kifejezetten tehetségtelenek, kóklerek és gyávák.
Egyetlen vajdasági magyar írót ismerek, aki vitathatatlanul jelentős szépirodalmi tevékenysége mellett a politikai közbeszédbe is állandó igénnyel, nyíltan, erőteljes hangon, kritikai szándékkal, bírálatát konkrét politikai struktúráknak, sőt, személyeknek címezve, nem burkolt formában (nem szimbolikus gesztusok révén) szól bele. Ha úgy tetszik: nyíltan bírálja a hatalmat.
Nemet kellene mondani
A Tanyaszínház-botrány is jól tükrözi a vajdasági magyarság kulturális közéletének, intellektuális állapotának válságát és kilátástalanságát: értelmiségének erőtlenségét.
Az MNT elnökét nyílt levele miatt, amelyben az említett színházi formációt – előadása állítólagos „öncélú közönségessége”, „parttalan ízléstelensége” miatt – bírálta, s turnéja leállítására „kérte” (valójában: betiltotta eredeti tevékenységét), egy valódi (nem a miénkhez hasonlatos) demokráciában azonnal lemondásra szólították volna fel, méghozzá nem az ellenzék, nem a szavazópolgárok, akinek nemcsak a bizalmát, de önálló véleményalkotásra, szabad (program)választásra való jogát, döntéshozatali képességét (szellemi nagykorúságát) vonta kétségbe e megnyilatkozásával, hanem az a kormányzati struktúra, amely kinevezte, s amelynek közvetlenül felelősséggel tartozik. Egy működő társadalomban Hajnal Jenőt saját pártja, illetve az az érdekvédelmi szervezet kérte volna távozásra, ahova magát politikailag és közösségileg tartozónak határozza meg. Csak a szerbiaihoz vagy a magyarországihoz hasonlatos társadalmakban engedheti meg ugyanis magának egy politikai formáció (mint esetünkben a VMSZ és a fennhatósága alá tartozó MNT), hogy bármilyen szabad tevékenységbe, például a színháztervezésbe vagy a kultúraalkotásba közvetlen nyomásgyakorlással, politikai vagy gazdasági nyomásgyakorlás révén beleszóljon: akkor sem teheti, ha a kérdéses intézmény tevékenysége kivetnivalót hagy maga után, ha szakmai vagy művészi szempontból kifogásolható. Ez ugyanis az esztéták, kritikusok, teatrológusok: a szakma feladata. Csak mindenféle diktatúrákban (volt) a párt szokása az előadásokat, könyveket, intézményeket, szerzőket betiltani, bezárni – esetenként égetni.
A politikailag korrekt eljárás helyett a VMSZ elnöke – hangsúlyozom, nehogy helyettem másokat sújtson az esetleges retorzió: megítélésem szerint – minősíthetetlen magánakcióba kezd, teljes szereptévesztésbe esve megbeszélésre, kerekasztal-beszélgetésre invitálja (rendeli) a színházi vezetőket – ahova ők el is mennek. Eközben a politikai közbeszédben (a publicisztikában) is arról szól a diskurzus (szellemi csűrés-csavarás), hogy politikai vezetőként ezt megteheti-e. Pedig minden evidens. Politikai, pontosabban hatalmi helyzetét kihasználva: biztosan. Erkölcsi szempontból semmiképp, különösen, hogy a botrány kapcsán azonnal felmerült Lovas Ildikó neve, akit sokan a háttérben ténykedő szürke eminenciásként tartanak számon, s akit ez esetben a nyílt levél eredeti szerzőjének s a vajdasági színházi kultúrára ekképp érvényesített hatalmi befolyásolása akarnokának tekintenek.
A VMSZ elnöke által moderált, állítólag a vajdasági színházkultúra stratégiáját célzó két eddigi megbeszélés tartalmából nem sok konkrétumot ismerhetett meg a közvélemény azon kívül, hogy minden a legnagyobb egyetértésben, konszenzusos módon zajlott, minek örömére közös fényképet készítettek a résztvevők. S nem tudom, hogy a megbeszélések eredményeképp vagy ettől teljesen függetlenül-e, az egyik társulat műsorra tűzi Lovas Ildikó új regényének színpadi adaptációját.
Nem olvastam még a regényt. A politikai közszereplővé avanzsált író korábbi teljes opusát viszont igen, s nem politikai, nem ideológiai, hanem poétikai és esztétikai mércék nyomán gondolom úgy, hogy a Spanyol menyasszony című regénye megjelenése óta Lovasnak nincs értékelhető irodalmi teljesítménye. S bár lehet, s legyen úgy, hogy utóbbi regénye színpadra kívánkozó remekmű – a színházi botránnyal összefüggésbe hozható, ezért kompromittáló egyidejűség miatt talán neki magának kellene kérnie az említett színház művészeti vezetőjét, rendezőjét, igazgatóját vagy a legfőbb politikai tótumfaktum befolyását, hogy ne tegyék. Hogy tekintsenek el a bemutatásától. Ha tényleg jelentős és mindenképp a széles befogadóközönség elé kívánkozó mű, akkor majd megtalálja egy másik, semleges, a jelölt befolyás és anyagi függés vonzatkörébe nem tartozó társulat.
Honnan a bugyik?
Egyik vitacikkemben arról írtam, hogy – talán – már elég idős, tapasztalt és edzett is vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen, ki mit gondol rólam, ki minek nevez, ki ítél el, ki utál – ha az általam kirekesztőnek vagy hazugságnak gondolt dolgokat nyíltan, nyersen, akár durván meg kell nevezni. Van a megbélyegzésnek, a karaktergyilkoló szándéknak egy olyan változata, amikor szándékosan félreértik az (ironikus) tartalmat. Valami ilyesmihez folyamadott az egyik intézményvezető, amikor azt írta válaszul, hogy „akkor parasztok vagyunk” (vagyok én), hogy „kiteregetjük a szennyest”. Arra gondoltam akkor, hogy mégis jobb, mint (saját kényelmetlen, szégyenteljes helyzetünket titkolni nem tudván) viruló fejjel piszkos bugyik között lapulni.
A szennyest mindenképpen ki kell dobni!
Következő cikk: Times: melléfogás a keleti putyinisták szekerét tolni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia a mérsékelt autokráciák között
Aleksandar Vučić elnök és a Szerb Haladó Párt uralja a politikai rendszert, hatékonyan ellenőrizve a kormányt, >
VMDK: Palics többet érdemel nem csak kirakatintézkedéseket
Juhász Bálint „stratégiai fejlesztésről” szóló kijelentései, valamint a VMSZ politikusainak – köztük Pásztor Bálint – támogatása >
VMP: A VESZTES POLITIKUSOK LEMONDÁSÁT KÖVETELJÜK
Miután Pásztor Bálint a VMSZ-t belerángatta egy vesztes politikába, és a végsőkig kitartott a FIDESZ támogatása mellett, akkor >
PÁSZTOR BÁLINT – BUKOTT POLITIKUS
A kialakult új helyzetben indokolt lenne, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség vezetése levonja a következtetéseket, ami >
VMDK: Az elszámoltatás ideje elérkezik
Miközben Pásztor Bálint és az ő SVM-es köre Budapestre utazott, hogy nyílt támogatást nyújtson Orbán Viktornak, >
Tegnap még Orbánt imádták, ma pedig Magyar Péter zsámolya felé törtetnek
És láss csodát. A vajdasági magyar politikusok máris egymással versenyezve vágtatnak a damaszkuszi úton a Budapest >
VMP: A TISZA győzelmében mi is egy csepp vagyunk
A FIDESZ bukása után a VMSZ zsarnoki csapdájába került vajdasági magyarok politikai csődhelyzete nyilvánvalóvá vált. Kezd kirajzolódni >
A tömeg megtalálta az új államfő jelöltet
A rendőrség egész nap a rektorátusban tartózkodott, este a polgárok demonstráltak a rendőrök ellen. Egy pillanatban >
A szó parazsánál
Régi újságírók, csomó évtized után ismét összefutva, varázsszóra az utolsó találkozáshoz fiatalodva, hogy ne is legyen >
Húsvétvasárnap Szerbiában
Mintha papagájokat hallanánk, amelyek még arra sem veszik a fáradságot, hogy csavart vigyenek a történetbe. Úgy >
Szerbia: rendőri brutalitás, kémkedés, nyomásgyakorlás
A rendőri brutalitás mellett külön problémaként emelik ki azt is, hogy a hírszerző szolgálatok állítólag különféle >
Aki röviden nem tudja kifejteni a gondolatait, az nagyobb gazemberségre is képes!
Pásztor Bálint az esetleges előrehozott választásokról azt mondta: álláspontja szerint ez „nem megfelelő az időpont”, mivel >