Ma Illés, Margaréta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Piszkos bugyik között viruló fejjel
Bence Erika
Van a megbélyegzésnek, a karaktergyilkoló szándéknak egy olyan változata, amikor szándékosan félreértik az (ironikus) tartalmat. Valami ilyesmihez folyamadott az egyik intézményvezető, amikor azt írta válaszul, hogy „akkor parasztok vagyunk” (vagyok én), hogy „kiteregetjük a szennyest”. Arra gondoltam akkor, hogy mégis jobb, mint (saját kényelmetlen, szégyenteljes helyzetünket titkolni nem tudván) viruló fejjel piszkos bugyik között lapulni. A szennyest mindenképpen ki kell dobni! Bence Erika (Szabad Magyar Szó):
„Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.”
A Termelési-regényben a fenti formában szerepel az az Esterházy-mondat, amely – problémákat ignoráló magatartása legitimálásnak szándékával – a magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált. Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és – azt hiszem – valódi jelentésétől is.
Fél kezünkön megszámolhatnánk azokat a (nem politikai, hanem művészi vagy szakmai teljesítményük révén) jelentősnek tartott tudósokat, esztétákat, művészeket, írókat (más közéleti személyeket), akik nyilvánosan, nevük és arcuk vállalásával emeltek szót a nemzeti közösség politikai, gazdasági vagy kulturális állapotát ellehetetlenítő törekvések (mint amilyenek a folyamatos ellenséggyártás, a kirekesztés és a megbélyegzés politikája, a perifériára szorult rétegek: a szegények, a munkanélküliek, a szenvedélybetegek, az adósok, a hajléktalanok kirekesztése, a politikai diszkrimináció bármilyen formája, az oktatás lezüllesztése, a kritikus gondolkodásúak ellehetetlenítése és kizárása etc.) ellen. Médiaszakember, újságíró/publicista még csak-csak akad, kulturális intézményvezető vagy tudós egy sem, aki nyíltan és hatékonyan szerepet vállalt volna a politikai és kulturális közéletben. És aztán csodálkozunk, hogy a közösségi és intézményi vezetők, a véleményformálók és irányítók rendre középszerű vagy kis teljesítményű, szerény képességű, az iskolából, az egyetemről, sőt, a posztgraduális stúdiumokról kibukott polgártásaink köreiből kerülnek ki: esetenként kifejezetten tehetségtelenek, kóklerek és gyávák.
Egyetlen vajdasági magyar írót ismerek, aki vitathatatlanul jelentős szépirodalmi tevékenysége mellett a politikai közbeszédbe is állandó igénnyel, nyíltan, erőteljes hangon, kritikai szándékkal, bírálatát konkrét politikai struktúráknak, sőt, személyeknek címezve, nem burkolt formában (nem szimbolikus gesztusok révén) szól bele. Ha úgy tetszik: nyíltan bírálja a hatalmat.
Nemet kellene mondani
A Tanyaszínház-botrány is jól tükrözi a vajdasági magyarság kulturális közéletének, intellektuális állapotának válságát és kilátástalanságát: értelmiségének erőtlenségét.
Az MNT elnökét nyílt levele miatt, amelyben az említett színházi formációt – előadása állítólagos „öncélú közönségessége”, „parttalan ízléstelensége” miatt – bírálta, s turnéja leállítására „kérte” (valójában: betiltotta eredeti tevékenységét), egy valódi (nem a miénkhez hasonlatos) demokráciában azonnal lemondásra szólították volna fel, méghozzá nem az ellenzék, nem a szavazópolgárok, akinek nemcsak a bizalmát, de önálló véleményalkotásra, szabad (program)választásra való jogát, döntéshozatali képességét (szellemi nagykorúságát) vonta kétségbe e megnyilatkozásával, hanem az a kormányzati struktúra, amely kinevezte, s amelynek közvetlenül felelősséggel tartozik. Egy működő társadalomban Hajnal Jenőt saját pártja, illetve az az érdekvédelmi szervezet kérte volna távozásra, ahova magát politikailag és közösségileg tartozónak határozza meg. Csak a szerbiaihoz vagy a magyarországihoz hasonlatos társadalmakban engedheti meg ugyanis magának egy politikai formáció (mint esetünkben a VMSZ és a fennhatósága alá tartozó MNT), hogy bármilyen szabad tevékenységbe, például a színháztervezésbe vagy a kultúraalkotásba közvetlen nyomásgyakorlással, politikai vagy gazdasági nyomásgyakorlás révén beleszóljon: akkor sem teheti, ha a kérdéses intézmény tevékenysége kivetnivalót hagy maga után, ha szakmai vagy művészi szempontból kifogásolható. Ez ugyanis az esztéták, kritikusok, teatrológusok: a szakma feladata. Csak mindenféle diktatúrákban (volt) a párt szokása az előadásokat, könyveket, intézményeket, szerzőket betiltani, bezárni – esetenként égetni.
A politikailag korrekt eljárás helyett a VMSZ elnöke – hangsúlyozom, nehogy helyettem másokat sújtson az esetleges retorzió: megítélésem szerint – minősíthetetlen magánakcióba kezd, teljes szereptévesztésbe esve megbeszélésre, kerekasztal-beszélgetésre invitálja (rendeli) a színházi vezetőket – ahova ők el is mennek. Eközben a politikai közbeszédben (a publicisztikában) is arról szól a diskurzus (szellemi csűrés-csavarás), hogy politikai vezetőként ezt megteheti-e. Pedig minden evidens. Politikai, pontosabban hatalmi helyzetét kihasználva: biztosan. Erkölcsi szempontból semmiképp, különösen, hogy a botrány kapcsán azonnal felmerült Lovas Ildikó neve, akit sokan a háttérben ténykedő szürke eminenciásként tartanak számon, s akit ez esetben a nyílt levél eredeti szerzőjének s a vajdasági színházi kultúrára ekképp érvényesített hatalmi befolyásolása akarnokának tekintenek.
A VMSZ elnöke által moderált, állítólag a vajdasági színházkultúra stratégiáját célzó két eddigi megbeszélés tartalmából nem sok konkrétumot ismerhetett meg a közvélemény azon kívül, hogy minden a legnagyobb egyetértésben, konszenzusos módon zajlott, minek örömére közös fényképet készítettek a résztvevők. S nem tudom, hogy a megbeszélések eredményeképp vagy ettől teljesen függetlenül-e, az egyik társulat műsorra tűzi Lovas Ildikó új regényének színpadi adaptációját.
Nem olvastam még a regényt. A politikai közszereplővé avanzsált író korábbi teljes opusát viszont igen, s nem politikai, nem ideológiai, hanem poétikai és esztétikai mércék nyomán gondolom úgy, hogy a Spanyol menyasszony című regénye megjelenése óta Lovasnak nincs értékelhető irodalmi teljesítménye. S bár lehet, s legyen úgy, hogy utóbbi regénye színpadra kívánkozó remekmű – a színházi botránnyal összefüggésbe hozható, ezért kompromittáló egyidejűség miatt talán neki magának kellene kérnie az említett színház művészeti vezetőjét, rendezőjét, igazgatóját vagy a legfőbb politikai tótumfaktum befolyását, hogy ne tegyék. Hogy tekintsenek el a bemutatásától. Ha tényleg jelentős és mindenképp a széles befogadóközönség elé kívánkozó mű, akkor majd megtalálja egy másik, semleges, a jelölt befolyás és anyagi függés vonzatkörébe nem tartozó társulat.
Honnan a bugyik?
Egyik vitacikkemben arról írtam, hogy – talán – már elég idős, tapasztalt és edzett is vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen, ki mit gondol rólam, ki minek nevez, ki ítél el, ki utál – ha az általam kirekesztőnek vagy hazugságnak gondolt dolgokat nyíltan, nyersen, akár durván meg kell nevezni. Van a megbélyegzésnek, a karaktergyilkoló szándéknak egy olyan változata, amikor szándékosan félreértik az (ironikus) tartalmat. Valami ilyesmihez folyamadott az egyik intézményvezető, amikor azt írta válaszul, hogy „akkor parasztok vagyunk” (vagyok én), hogy „kiteregetjük a szennyest”. Arra gondoltam akkor, hogy mégis jobb, mint (saját kényelmetlen, szégyenteljes helyzetünket titkolni nem tudván) viruló fejjel piszkos bugyik között lapulni.
A szennyest mindenképpen ki kell dobni!
Következő cikk: Times: melléfogás a keleti putyinisták szekerét tolni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kollektív konformizmus kora
Ebben a beszédmódban a poetizált tárgyvilág szimbolikus-metaforikus jellege uralja a verset és a prózát, amelyben kitüntetett >
KEREKASZTAL, PÁRBESZÉD? – DE KIVEL, MIRŐL?
Még nincs túl késő egy új választási koalíció létrehozására. Ha valóban létrejönne egy hiteles alternatíva, annak >
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >