2021. augusztus 5. csütörtök
Ma Krisztina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Félénken írom le a szót, hogy Berlin

Végel László
Végel László
Félénken írom le a szót, hogy Berlin

A konformizmus olyan mély gyökeret eresztett, hogy teljesen kihalt a szubverzív szellem. A szocialista rendszert ígérő baloldali pártok a parlament küszöbéig sem jutnak. Megszületőben van a szimulakrumra emlékeztető marxizmus. Nagy rokonszenvvel olvasom ezeket az okos szövegeket, jó, hogy léteznek, de sokan kérdezik, ugyan mi célból. Végel László:

2021. június 11. péntek

Ellenőrzöm, hogy milyen változásokat idézett elő bennem a hosszú ideig tartó elzártság. Egészében véve jól viseltem el. Lelkileg jobban, mint testileg.  Anikó gondoskodott a mindennapi életről, semmi sem hiányzott, legfeljebb néhány baráti beszélgetésről mondtam le, melyeket a könyveimmel pótoltam. Újra kezembe vettem a tíz-húsz évvel ezelőtt olvasott könyveket. Nem kínzott a magány, hiszen az elmúlt évtizedben felkészültem rá. Egyszóval minden rendben, magányom felszabadított, elsodródnak mellettem a külvilág zavaros eseményei. Csak az bánt, hogy elpártolt az utazási kedvem, lemondtam több rendezvényen való részvételemet, nem kívánkozom sehova. Legfeljebb Berlin jut eszembe. Az Exterritóriumot lapozgatva megakad a szemem az egyik mondaton. A NATO légitámadások idején azon morfondíroztam, milyen jó lenne egy berlini teraszon elfogyasztani egy csésze kávét. Most is ilyesféle vágyak ébredeznek bennem. Eljutok-e valaha Berlinbe? Fájó kérdés! A nagyvilágtól elzárva figyelem, Szerbia távolodását az Európai Uniótól. Állítólag a kormányprogram célja továbbra is az uniós tagság, de ezt senki sem veszi komolyan. A kormány tagjai azzal igazolják a késedelmeskedést, hogy az Unió vezetői csak ígérgetnek, de valójában nincs szándékukban a csatlakozást felgyorsítani. Lehet, hogy az Unió kivár, de Szerbia is kivár, amely a jelenlegi állapotában nem számíthat semmiféle rokonszenvre. Egyedül Orbán Viktor sürgeti a mielőbbi csatlakozást, neki jól jönne az újabb szövetséges az Unión belül. A csatlakozás egyik akadálya a szerbiai belpolitika, a másik a szerbiai külpolitika. Ahogy közelítünk Oroszországhoz és Kínához, úgy távolodunk az Uniótól.

Félénken írom le a szót, hogy Berlin. Már újra nyugatra vágyakozol, hallom a szemrehányást azoktól az antikapitalistáktól, akik az utóbbi időben a kommunista eszmék nevében mind élesebben bírálják a nyugati liberális demokráciát. A Nyugat-bírálat nem vált ki bennem ellenkezést, hiszen a nyugati eszmék bírálatának jegyében írott szépirodalmon nevelkedtem, részben az terelt a marxizmus felé is. Azt hiszem az egész nemzedékem ezen az úton járt, habár manapság alig merik leírni Marx nevét. Bármennyire is népszerűtlen magatartás, nem ócsárlom a marxizmust, habár ez most nem is fontos. A marxizmus távol van, a kapitalizmus közel. Nem vagyok Nyugat-majmoló, de gyakran tartok attól, hogy sokan addig bírálják a nyugati liberális demokráciát, mígnem a keleti államkapitalizmus kebelén kötnek ki. Nem szabadulok attól a vélekedéstől, hogy szocializmusról szó sem lehet, ha nélkülözi a legértékesebb nyugati értékeket, de attól tartok, nem jött el az ideje, hogy ezt is kimondjam. Abban sem vagyok biztos, milyen úton valósítható meg a szocializmus. Forradalommal? Erőszakkal? Hosszú opportunista kálváriával? A fiatal Lukács pontosan diagnosztizált. Csakhogy a diagnózisával szembesülve meghátrálnak a mai radikális marxisták is, ami nem meglepő. A konformizmus olyan mély gyökeret eresztett, hogy teljesen kihalt a szubverzív szellem. A szocialista rendszert ígérő baloldali pártok a parlament küszöbéig sem jutnak. Megszületőben van a szimulakrumra emlékeztető marxizmus. Nagy rokonszenvvel olvasom ezeket az okos szövegeket, jó, hogy léteznek, de sokan kérdezik, ugyan mi célból.

 

2021. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A koszovói csavar

A szerb alkotmány szerint Koszovó Szerbia része. Ha Orbán tiszteletben tartja a szerbiai alkotmányt, akkor Koszovó >

Tovább

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább