Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pásztor, a csalódott
„Vučić és Orbán szövetségese”
Bozóki Antal
Pásztor valójában csak megerősítette a véleményt, semmi kételyt nem hagyott a felől, hogy a politikai ténykedését Orbán és Vučić politikai sorsához kötötte. Ezt „ide is - oda is politikának” lehetne nevezni! Nincsenek önálló politikai elképzelései az itteni magyar közösség helyzetének rendezése, jogainak érvényesítése terén se. Köztudott azonban, hogy egyetlen politikus sem marad hatalmon a végletekig. Különösen nem a „puskaporos hordónak” is nevezett Balkánon. A két vezető közül bármelyikük bukik is ki előbb, Pásztor politikai sorsa is beteljesedik. Bozóki Antal:
A belgrádi Politika c. napilap „Vučić és Orbán szövetségese vagyok minden fontos kérdésben” címmel interjút közölt május 10-én Pásztor Istvánnal, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével.
Az interjú magyar fordítását még az nap közölte a VMSZ az internetes oldalán – Interjú Pásztor Istvánnal, a Tartományi Képviselőház elnökével címmel.
Az interjút teljes terjedelmében, „Minden fontos kérdésben Orbán és Vučić szövetségese vagyok” címet átvette a Vajdaság Ma „internetes újság” és a Szabad Magyar Szó „független vajdasági magyar közéleti portál” is.
Hogy melyik portál vette át előbb az interjút, azt már nehéz lenne megállapítani, mivel a Szabad Magyar Szó a közzététel időpontját nem közli. Ez azonban különösebben nem is fontos. Jellemző viszont, hogy mindkét portál azonos hibát követett el az interjú címében. Az eredeti címben ugyanis az első helyen Vučić szerepel és utána Orbán, a magyar szövegben pedig fordítva. Miért nem úgy közölték, ahogy az eredeti szövegben van?
A Magyar Szó nevű pártlap az interjút már kivonatosan/lerövidítve közölte, mérsékeltebb „Közös célok, kölcsönös tisztelet” címmel. A Dnevnik újvidéki napilapnak adott interjújában Pásztor István, csak megismétli a Politikában közölt álláspontjait. Köztük azt is, miszerint „Szerbiának már ott lenne a helye az uniós államok sorában”. Erről a Magyar Szó a Képmutatással teli európai politika c. május 20-ai írásban számolt be.
A interjúból, ha talán két kérdés, illetve válasz érdemes említésre – a VMSZ internetes oldalán közölt szöveg alapján.
Az egyik Pásztornak az Európai Unióhoz való viszonyulására vonatkozott, miszerint a Politika újságírója „nem euroszkeptikusként ismeri” Pásztort, „de úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány hónapban, Magyarország által folytatott politikát védve, kritikusan viszonyul az EU-hoz?”
– Magyarországnak nincsen semmilyen közvetlen kapcsolata az EU-kérdéssel kapcsolatos álláspontomhoz. Természetesen azt is követem. Nem örülök annak, amit látok, de ez megint más kérdés.
Nem vagyok euroszkeptikus, de politikai vak sem. Becsületes elmondani azt, hogy azok az elvárások, remények, és meggyőződések, amelyek a számomra útmutatót jelentettek, és jelentenek, kibicsaklottak, kifakultak. Fél életem reményben, várakozásban, elkötelezettségben, harcban és meggyőzésben telt el. Úgy gondolom, hogy az EU hátat fordított önmagának, és elárulta önmagát. Küzd a belső problémáival. Az új bővítési stratégiáról azt mondják, hogy hitelesnek, kiszámíthatónak, dinamikusnak, és politikailag irányítottnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy most hiteltelen, kiszámíthatatlan, lomha, lassú, és bürokratikusan irányított? Ezt mondja az Európai Bizottság. Akkor ki a szkeptikus? Lehetetlen erről nem lehangoltan beszélni, fellázítja az embert az, amikor rádöbben, hogy beigazolódott a gyanú, amelyen állandóan rágódott, évtizedeken át hazudtak neki. Pontosan azok, akik a világ számunkra szabványnak tűnő részéről érkeztek. így nőttünk fel, ebben a meggyőződésben neveltettünk. Az egyetlen valós kérdés az, hogy vajon az EU képes-e megváltozni, összetudja-e hangolni tetteit a szavaival, visszatérhet-e eredeti énjéhez, megtalálhatja-e újra önmagát? Ez önmagunk, és Európa miatt is fontos. Személy szerint azért drukkolok, hogy ez megtörténjen, és erőmhöz képest teszek is ezért amennyit tudok – mondta Pásztor a Politika újságírójának.
Ennek válasznak mintegy a folytatásaként hangzott a kérdés, hogy „miért stagnál Szerbia európai integrációja?
– Azért mert az elmúlt két évtizedben, az EU prioritásaiban, a bővítéspolitika elvesztette elsőbbségi jellegét. Ne felejtsük el, hogy amikor Kelet-Európa országai beléptek az EU-ba, akkor az egész folyamat a szándék bejelentésétől a tagságig tíz évig tartott. Nekünk az elmúlt tizenkét év alatt alig sikerült megnyitnunk a fejezetek felét. Senki sem gondolhatja komolyan, és nem is állíthatja azt, hogy ők akkor annyival jobbak voltak, mint amilyenek mi most vagyunk – próbálta magyarázni Pásztor.
A kettős elnök válaszaiból kitűnik csalódottsága az EU csatlakozási politikával, pontosabban azzal, hogy Szerbiát még nem vették fel a szervezet tagországai közé. Ezt a Magyar Szó újságírója tapintatosan így fogalmazta meg: „Pásztor már nem hisz annyira az európai álomban, mint korábban”.
Pásztor mondókájában azonban szinte minden a feje tetejére van állítva, azt is lehetne mondani, hogy ködösít!
Szerinte ugyanis az a baj, hogy „a bővítéspolitika elvesztette elsőbbségi jellegét”, nem pedig az, hogy Szerbia nem teljesítette/teljesíti a csatlakozási feltételeket! Magyarán: Szerbiát fel kellett volna már venni az EU tagországok közé, annak ellenére, hogy az Európai Parlament (EP) legújabb, 2021. március 25-e állásfoglalása szerint, a Bizottság Szerbiáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2175(INI)), Szerbiának az uniós tagságra törekvő bármely más államhoz hasonlóan, „visszafordíthatatlan eredményeket kell felmutatnia az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok, köztük a nemzeti és más kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos értékek megőrzése és védelme, valamint a mellettük való kiállás terén belföldön és nemzetközi kapcsolataiban egyaránt”.
Pásztor Istvánnak arra kérdésre kellene elsősorban válaszolnia, hogy hol vannak, miért maradnak el ezek az eredmények? És csak az után bírálni/támadni az EU csatlakozási politikáját, hogy „hiteltelen, kiszámíthatatlan, lomha, lassú, és bürokratikusan irányított”, hogy „évtizedeken át (sic!) hazudtak neki”!
Eközben Pásztornak tudnia kellene azt is, hogy Szerbiának az EU tagságába való „feltételek nélkül való felvétele”, ellenkezik még a délvidéki/vajdasági magyar közösség érdekeivel is. A viszonyulása ugyanis mellőzi a Koppenhágai kritériumok – köztük „a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme” – teljesítését is.
Pásztor nyilatkozata, egyébként, több pontatlanságot és csúsztatást is tartalmaz:
Először is valószínűtlenül hangzik az állítása, miszerint „Magyarországnak nincsen semmilyen közvetlen kapcsolata az EU-kérdéssel kapcsolatos álláspontjához”, hiszen ugyanazt mondja, amit Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is hangoztat.
Másodszor nem pontos a dátum, miszerint „nekünk az elmúlt tizenkét év alatt alig sikerült megnyitnunk a fejezetek felét.” Szerbia csatlakozási folyamata ugyanis 2013. június 28-án kezdődött, az első kormányközi konferencia megnyitásával. Az pedig, hogy mennyi fejezetet nyitott meg Szerbia mostanáig, kizárólag az országban végrehajtott, vagy végre nem hajtott reformoktól függ/függött!
– Előrelépés tapasztalható Szerbia reformtörekvései terén – vélekedett Sam Fabrizi – az Európai Unió szerbiai küldöttségének vezetője az RTS (Szerbiai Rádió és Televízió) reggeli műsorában, azon a napon, amikor a Pásztor-interjú megjelent. Fabrizi ugyanakkor közölte, hogy „a joguralom terén nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség, ugyanis csak a joguralom reformja terén elért eredményekkel lehet meggyőzni az uniós tagállamokat arról, hogy Szerbia készen áll a teljes körű tagságra”.
Kell-e ennél világosabb fogalmazás? Pásztornak ideje lenne odafigyelni, hogy mit mondanak az európai intézmények és a szervezet képviselői!
A Politika újságírójának egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy Pásztornak „mi a véleménye Orbán Viktor és Aleksandar Vučić politikájáról?”
– Minden fontos kérdésben mindkettőjük szövetségese vagyok. Több mint egy évtizedes közös munka, és kapcsolatépítés van mögöttünk. Ez részben emberi, szubjektív kapcsolat, barátság, bizalom, és mindezek felett nemzeti, szomszédsági, regionális, európai politika. Patetikusan túlzónak hangzik mindez, de messze áll attól. A helyzet sajátosságát a kisebbségi politikus számára azzal a nagyon ritka, szinte ismeretlen ténnyel tudnám kifejezni, hogy bennem és munkatársaimban régóta nincs konfliktus, amikor hazánk, nemzetünk, és anyaországunk érdekeit képviseljük – válaszolta Pásztor.
A párt-és képviselőházi elnöknek ez a válasza sem tartalmazott semmi újat a politikai történések figyelői számára. Valójában csak megerősítette a véleményt, semmi kételyt nem hagyott a felől, hogy a politikai ténykedését Orbán és Vučić politikai sorsához kötötte. Ezt „ide is - oda is politikának” lehetne nevezni! Nincsenek önálló politikai elképzelései az itteni magyar közösség helyzetének rendezése, jogainak érvényesítése terén se. Köztudott azonban, hogy egyetlen politikus sem marad hatalmon a végletekig. Különösen nem a „puskaporos hordónak” is nevezett Balkánon. A két vezető közül bármelyikük bukik is ki előbb, Pásztor politikai sorsa is beteljesedik.
A Pásztor-interjúval kapcsolatosan egyetlen kommentárt nem láttam a sajtóban. Ennek több oka is lehet. Az egyik lehetséges, például, hogy már nincsenek délvidéki/vajdasági magyar politikai kommentátorok, ami megint csak az itteni újságírás állapotát illusztrálja. A másik pedig, hogy vannak ugyan felkészült újságírók, csak éppen a bátorság hiányzik a pártelnök tevékenységének kommentáláshoz stb.
Ha valamelyik politikus nyilatkozik a sajtónak, akkor illene ismernie legalább az alapvető információkat! Vagy a politikusok „mondhatnak, amit csak akarnak”, minden következmény nélkül? Pásztor esetleg azt gondolja, hogy az Európai Unióban nem követik figyelemmel a szerbiai sajtót?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >