2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

Végel László
Végel László
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak. Végel László:

2024. március 24., szerda

22 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődött a NATO légicsapása Szerbia ellen. Este nyolc óra előtt a horvát közszolgálati televízió 19:30-kor kezdődő esti híradójának végén, tehát öt perccel nyolc óra előtt bejelentette, hogy Olaszországból kilőtték az első rakétákat. Röviddel utána iszonyú robbanás rázkódtatta meg az épületet. Anikóval a válltáskába helyezett legszükségesebb dokumentumokkal rohantunk le a lépcsőn. A liftbe nem mertünk belépni. A folyosón eszeveszetten menekültek a lakók. A kis tranzisztoros rádiómmal próbáltam követni az eseményeket. A szerbiai adók egy óra múlva is népzenét sugároztak. Csak késő éjszaka jelentették be a rakétatámadást. Miért éppen Újvidéket vették célba? Hol történt a robbanás? A legtöbben északkelet felé mutogattak, valahol arrafelé csapódott be a rakéta. Senki sem tudott választ adni rá. Azon tanácskoztunk, hogy hol húzódjunk meg. Csak minél messzebb az épületektől, ismételgettük tudálékosan. De akkor hova menjünk? Az úttesten autók száguldoztak, ott nem álldogálhattunk. Az utcán észbe kaptunk: mindenről gondoskodtunk, de vizet nem készítettünk be a válltáskába. A langyos tavaszi éjszakában órák hosszát álldogáltunk az utcán. Sokkal kellemesebb idő volt, mint a napokban. Lassan szétszéledtünk, a lakók visszamentek a lakásba. Senki nem merészkedett belépni a liftbe. Álmatlan éjszaka. Másnap gyakoribbak lettek a rakétatámadások. Anikóval mérlegeltük, mit tegyünk? Közel lakunk a pályaudvarhoz és a belügy épületéhez, ezért úgy határoztuk, hogy távozunk a lakásból. Kitámasztottuk az ablakokat, mert észrevettük, hogy több lakás ablakát betörte a légnyomás. Egy ideig S. M. lakásába rejtezkedtünk, onnan mentünk tovább, mert azt sem tartottuk biztonságosnak, mivel a tévé közvetítette a jelenetet, amikor egy ausztráliai alapítvány tagjai kamerák előtt „bevallották”, hogy NATO-kémek. A lakosság egy része a rendőrségtől függetlenül is kémeket szimatolt még azokban is, akinek mobiltelefonja volt. A Szerbiai Televízió a Soros Alapítványt is a kémhálózatok közé sorolta, én pedig abban az időben ott dolgoztam. Bujkáltunk tovább. Anikóval az egyik lakásból a másikban vándoroltunk, Anikónak közben életveszélyben is dolgoznia kellett. A rakétatámadások alatt kellett a munkahelyén megjelenni. Igy találkoztam a digitális háborúval, amely nem hasonlított egyetlen olyan háborúra sem, amiről eddig tudtam. Az Exterritóriumban írtam ezekről a hétköznapokról. Az egész életem, minden eddigi gondolatom, cselekedetem, habitusom mérlegre került. Személyes élményem lett az exterritorialitás, amivel a könyvem megjelenése után néhány elméletíró a kisebbségi irodalmakat jellemezte. Azóta persze, ez az állapot nem csak a kisebbségeket jellemzi, hanem a közép-európai autokrata rendszerek kritikusan gondolkodó polgárait is. Demokráciában reménykedtünk és a senkiföldjére utasítottak bennünket. A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak.

 

2021. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább