2021. május 13. csütörtök
Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

Végel László
Végel László
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak. Végel László:

2024. március 24., szerda

22 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődött a NATO légicsapása Szerbia ellen. Este nyolc óra előtt a horvát közszolgálati televízió 19:30-kor kezdődő esti híradójának végén, tehát öt perccel nyolc óra előtt bejelentette, hogy Olaszországból kilőtték az első rakétákat. Röviddel utána iszonyú robbanás rázkódtatta meg az épületet. Anikóval a válltáskába helyezett legszükségesebb dokumentumokkal rohantunk le a lépcsőn. A liftbe nem mertünk belépni. A folyosón eszeveszetten menekültek a lakók. A kis tranzisztoros rádiómmal próbáltam követni az eseményeket. A szerbiai adók egy óra múlva is népzenét sugároztak. Csak késő éjszaka jelentették be a rakétatámadást. Miért éppen Újvidéket vették célba? Hol történt a robbanás? A legtöbben északkelet felé mutogattak, valahol arrafelé csapódott be a rakéta. Senki sem tudott választ adni rá. Azon tanácskoztunk, hogy hol húzódjunk meg. Csak minél messzebb az épületektől, ismételgettük tudálékosan. De akkor hova menjünk? Az úttesten autók száguldoztak, ott nem álldogálhattunk. Az utcán észbe kaptunk: mindenről gondoskodtunk, de vizet nem készítettünk be a válltáskába. A langyos tavaszi éjszakában órák hosszát álldogáltunk az utcán. Sokkal kellemesebb idő volt, mint a napokban. Lassan szétszéledtünk, a lakók visszamentek a lakásba. Senki nem merészkedett belépni a liftbe. Álmatlan éjszaka. Másnap gyakoribbak lettek a rakétatámadások. Anikóval mérlegeltük, mit tegyünk? Közel lakunk a pályaudvarhoz és a belügy épületéhez, ezért úgy határoztuk, hogy távozunk a lakásból. Kitámasztottuk az ablakokat, mert észrevettük, hogy több lakás ablakát betörte a légnyomás. Egy ideig S. M. lakásába rejtezkedtünk, onnan mentünk tovább, mert azt sem tartottuk biztonságosnak, mivel a tévé közvetítette a jelenetet, amikor egy ausztráliai alapítvány tagjai kamerák előtt „bevallották”, hogy NATO-kémek. A lakosság egy része a rendőrségtől függetlenül is kémeket szimatolt még azokban is, akinek mobiltelefonja volt. A Szerbiai Televízió a Soros Alapítványt is a kémhálózatok közé sorolta, én pedig abban az időben ott dolgoztam. Bujkáltunk tovább. Anikóval az egyik lakásból a másikban vándoroltunk, Anikónak közben életveszélyben is dolgoznia kellett. A rakétatámadások alatt kellett a munkahelyén megjelenni. Igy találkoztam a digitális háborúval, amely nem hasonlított egyetlen olyan háborúra sem, amiről eddig tudtam. Az Exterritóriumban írtam ezekről a hétköznapokról. Az egész életem, minden eddigi gondolatom, cselekedetem, habitusom mérlegre került. Személyes élményem lett az exterritorialitás, amivel a könyvem megjelenése után néhány elméletíró a kisebbségi irodalmakat jellemezte. Azóta persze, ez az állapot nem csak a kisebbségeket jellemzi, hanem a közép-európai autokrata rendszerek kritikusan gondolkodó polgárait is. Demokráciában reménykedtünk és a senkiföldjére utasítottak bennünket. A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak.

 

2021. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyarok „érzik-e a keretegyezményből származó előnyöket”?

Tegyük tisztába: Kovács csak arra jogosult, hogy a pártját, a VMSZ-t képviselje, azokat, akik a pártjára >

Tovább

Nepotista és pártalapú foglalkoztatás?

Nepotizmus, érdekütközés, pártalapú foglalkoztatás? Ugyan már! Elvégre biztosítani kell a jövőt, a folytonosságot, bebetonozni az egyszólamúságot, >

Tovább

„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”

Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >

Tovább

Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?

A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >

Tovább

Ariszteidész és a cserépdarab

Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >

Tovább

Határszabászat a Balkánon

Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >

Tovább

A nagy poszttranziciós szexuális forradalom

Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >

Tovább

A vírus politikai fegyver lett

„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >

Tovább

Levél a Klubrádiónak

Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >

Tovább

„Búcsú előtt”

Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >

Tovább

A gyomorforgató antikommunizmus

Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >

Tovább

Az elit játszmája

Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >

Tovább