2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

Végel László
Végel László
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak. Végel László:

2024. március 24., szerda

22 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődött a NATO légicsapása Szerbia ellen. Este nyolc óra előtt a horvát közszolgálati televízió 19:30-kor kezdődő esti híradójának végén, tehát öt perccel nyolc óra előtt bejelentette, hogy Olaszországból kilőtték az első rakétákat. Röviddel utána iszonyú robbanás rázkódtatta meg az épületet. Anikóval a válltáskába helyezett legszükségesebb dokumentumokkal rohantunk le a lépcsőn. A liftbe nem mertünk belépni. A folyosón eszeveszetten menekültek a lakók. A kis tranzisztoros rádiómmal próbáltam követni az eseményeket. A szerbiai adók egy óra múlva is népzenét sugároztak. Csak késő éjszaka jelentették be a rakétatámadást. Miért éppen Újvidéket vették célba? Hol történt a robbanás? A legtöbben északkelet felé mutogattak, valahol arrafelé csapódott be a rakéta. Senki sem tudott választ adni rá. Azon tanácskoztunk, hogy hol húzódjunk meg. Csak minél messzebb az épületektől, ismételgettük tudálékosan. De akkor hova menjünk? Az úttesten autók száguldoztak, ott nem álldogálhattunk. Az utcán észbe kaptunk: mindenről gondoskodtunk, de vizet nem készítettünk be a válltáskába. A langyos tavaszi éjszakában órák hosszát álldogáltunk az utcán. Sokkal kellemesebb idő volt, mint a napokban. Lassan szétszéledtünk, a lakók visszamentek a lakásba. Senki nem merészkedett belépni a liftbe. Álmatlan éjszaka. Másnap gyakoribbak lettek a rakétatámadások. Anikóval mérlegeltük, mit tegyünk? Közel lakunk a pályaudvarhoz és a belügy épületéhez, ezért úgy határoztuk, hogy távozunk a lakásból. Kitámasztottuk az ablakokat, mert észrevettük, hogy több lakás ablakát betörte a légnyomás. Egy ideig S. M. lakásába rejtezkedtünk, onnan mentünk tovább, mert azt sem tartottuk biztonságosnak, mivel a tévé közvetítette a jelenetet, amikor egy ausztráliai alapítvány tagjai kamerák előtt „bevallották”, hogy NATO-kémek. A lakosság egy része a rendőrségtől függetlenül is kémeket szimatolt még azokban is, akinek mobiltelefonja volt. A Szerbiai Televízió a Soros Alapítványt is a kémhálózatok közé sorolta, én pedig abban az időben ott dolgoztam. Bujkáltunk tovább. Anikóval az egyik lakásból a másikban vándoroltunk, Anikónak közben életveszélyben is dolgoznia kellett. A rakétatámadások alatt kellett a munkahelyén megjelenni. Igy találkoztam a digitális háborúval, amely nem hasonlított egyetlen olyan háborúra sem, amiről eddig tudtam. Az Exterritóriumban írtam ezekről a hétköznapokról. Az egész életem, minden eddigi gondolatom, cselekedetem, habitusom mérlegre került. Személyes élményem lett az exterritorialitás, amivel a könyvem megjelenése után néhány elméletíró a kisebbségi irodalmakat jellemezte. Azóta persze, ez az állapot nem csak a kisebbségeket jellemzi, hanem a közép-európai autokrata rendszerek kritikusan gondolkodó polgárait is. Demokráciában reménykedtünk és a senkiföldjére utasítottak bennünket. A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak.

 

2021. április 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább