Ma Kristóf, Kelemen névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
Végel László
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak. Végel László:
2024. március 24., szerda
22 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődött a NATO légicsapása Szerbia ellen. Este nyolc óra előtt a horvát közszolgálati televízió 19:30-kor kezdődő esti híradójának végén, tehát öt perccel nyolc óra előtt bejelentette, hogy Olaszországból kilőtték az első rakétákat. Röviddel utána iszonyú robbanás rázkódtatta meg az épületet. Anikóval a válltáskába helyezett legszükségesebb dokumentumokkal rohantunk le a lépcsőn. A liftbe nem mertünk belépni. A folyosón eszeveszetten menekültek a lakók. A kis tranzisztoros rádiómmal próbáltam követni az eseményeket. A szerbiai adók egy óra múlva is népzenét sugároztak. Csak késő éjszaka jelentették be a rakétatámadást. Miért éppen Újvidéket vették célba? Hol történt a robbanás? A legtöbben északkelet felé mutogattak, valahol arrafelé csapódott be a rakéta. Senki sem tudott választ adni rá. Azon tanácskoztunk, hogy hol húzódjunk meg. Csak minél messzebb az épületektől, ismételgettük tudálékosan. De akkor hova menjünk? Az úttesten autók száguldoztak, ott nem álldogálhattunk. Az utcán észbe kaptunk: mindenről gondoskodtunk, de vizet nem készítettünk be a válltáskába. A langyos tavaszi éjszakában órák hosszát álldogáltunk az utcán. Sokkal kellemesebb idő volt, mint a napokban. Lassan szétszéledtünk, a lakók visszamentek a lakásba. Senki nem merészkedett belépni a liftbe. Álmatlan éjszaka. Másnap gyakoribbak lettek a rakétatámadások. Anikóval mérlegeltük, mit tegyünk? Közel lakunk a pályaudvarhoz és a belügy épületéhez, ezért úgy határoztuk, hogy távozunk a lakásból. Kitámasztottuk az ablakokat, mert észrevettük, hogy több lakás ablakát betörte a légnyomás. Egy ideig S. M. lakásába rejtezkedtünk, onnan mentünk tovább, mert azt sem tartottuk biztonságosnak, mivel a tévé közvetítette a jelenetet, amikor egy ausztráliai alapítvány tagjai kamerák előtt „bevallották”, hogy NATO-kémek. A lakosság egy része a rendőrségtől függetlenül is kémeket szimatolt még azokban is, akinek mobiltelefonja volt. A Szerbiai Televízió a Soros Alapítványt is a kémhálózatok közé sorolta, én pedig abban az időben ott dolgoztam. Bujkáltunk tovább. Anikóval az egyik lakásból a másikban vándoroltunk, Anikónak közben életveszélyben is dolgoznia kellett. A rakétatámadások alatt kellett a munkahelyén megjelenni. Igy találkoztam a digitális háborúval, amely nem hasonlított egyetlen olyan háborúra sem, amiről eddig tudtam. Az Exterritóriumban írtam ezekről a hétköznapokról. Az egész életem, minden eddigi gondolatom, cselekedetem, habitusom mérlegre került. Személyes élményem lett az exterritorialitás, amivel a könyvem megjelenése után néhány elméletíró a kisebbségi irodalmakat jellemezte. Azóta persze, ez az állapot nem csak a kisebbségeket jellemzi, hanem a közép-európai autokrata rendszerek kritikusan gondolkodó polgárait is. Demokráciában reménykedtünk és a senkiföldjére utasítottak bennünket. A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista tekintélyelvűséget is túléltem. Túlélni – kissé groteszk remény, hogy ne mondjam komikus, legalább is a részemről. Attól tartok, gyerekeink sem élik túl, ezen rágódtam az este a szerbiai parlamenti felszólalásokat hallgatva. Egyre gyakrabban visszhangoznak Milošević mondatai. Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak.
Következő cikk: Orbán Viktor a csakis hazai publikumnak játszik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Újabb korrupció és politikai üzlet gyanúja
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a szabadkai Korzo 3. szám >
Két évtizedes huzavona után ünnepélyesen megnyitották a Népszínház épületét
Ezúttal sem kommentálom az eseményeket, hiszen azt gondolom, hogy a végső szót a szabadkai polgárok, mindenekelőtt >
VMDK: Hat év szégyen
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint a Naša radost Iskoláskor Előtti Intézmény központi konyhájának hat éve >
VMDK: Ha Vojislav Šešelj „fogatlan oroszlán”, akkor miért indulnak vele egy listán?
Miért kell a vajdasági magyar közösségnek egy olyan listán szerepelnie, amelyben a radikálisok is helyet kapnak? >
Kendőzetlenül lép színre az erőszak
A békepárti Trump elnök új háborút indított el, amely szerinte 4-5 hétig esetleg valamennyivel tovább tart. >
VMDK: Pásztor átlépte az utolsó határt, a VMSZ koalícióra lép Šešelj politikájával
Az elmúlt évtizedekben mintegy 60.000 magyar hagyta el Vajdaságot. Ez nem puszta statisztika – ez egy >
Hitelvesztett főszerkesztő
Pesevszki ezzel tovább rombolta a jobb sorsra érdemes napilap hitelét. Egy napilap hitelessége azon múlik, hogy >
Talán születik valamiféle alternatíva
Ahogy látom, időnként meg-megtörik a vajdasági magyar csend. Hallatja a szavát a Vajdasági Magyar Plénum és >
Utópia
Az életemet úgy éltem le, hogy ezek és a hozzájuk hasonló mondatok mindig utópiának tűntek. Most >
VMDK: Pásztorék (VMSZ) utasítása alapján nem engedték be Mága Zoltán újvidéki koncertjére Vukašin Đinovićot és édesanyját?
A koncert szervezője a Vajdasági Magyar Szövetség volt. Vukašin Đinović és édesanyja szerint a Kobrák azzal >
VMDK: Szabadka polgárai teljes igazságot érdemelnek erről a beruházásról
Különösen fontos kérdés az is: ha a városi és a tartományi vezetés azt állítja, hogy az >
VMDK: Elég volt a féligazságokból
A mértékvesztés nyilvánvaló. A kampány azt is megállapítja, hogy ennek eredményeként egy magyarországi testvéri önkormányzattól manifesztációs >