2021. március 8. hétfő
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával és a pici, alig egyéves Timivel. János akkor már sikeres televíziós producer volt, aki kitűnő érzékkel használta ki a világpolitikai, elsősorban kelet-európai helyzetet. Sorra következtek be a rendszerváltások, később megszűnt a Szovjetunió és iszonyú kínok között – Jugoszlávia. Megtörtént az elképzelhetetlen: egyesült a két Németország.

Éva volt a Zolcer TV nemcsak újvidéki, hanem utóbb haditudósítója is. Már ezidőtájt Jánosnak stábja, tudósítóközpontja volt a bajor fővárostól egészen Moszkváig – 20 városban. A nyugatnémet kereskedelmi tévéknek adta el a kelet-európai riportjait. Eredetileg München egyik külvárosában volt a központja (kamerákkal, vágóegységekkel stb.), majd később már a legelőkelőbb városnegyedbe, a Grünwaldba helyezte át a főhadiszállását. Emlékszem, hogy egyszer Prágába hívta össze mind a 120 munkatársát és két napos hajókázást szervezett nekik. Szóval, sikeres volt a vállalkozás. A kellő pillanatban, a legjobb helyen.

Ehhez az 1956-ben a csehszlovákiai Ipolybalogon született ifjú riporternek, a pozsonyi Új Ifjúság munkatársának ambíciója, tettrekészsége kellett. A nyolcvanas évek közepén már nagyon szűknek, szűkösnek érezte a kőkemény csehszlovák rezsim nyújtotta életpályát. Az akkor már nős és két kisleány édesapja elhatározta, hogy formálisan elválik és Újvidéken, szintén formálisan megnősül. Így családegyesítés jogalapján „kijöhetett” Jugoszláviába, innen pedig nyugatnémet vízummal továbbmehetett Münchenbe. Újvidéki értelmiségi körökben akkor nem volt ismeretlen az eset.

Néhány évvel később a családja is csatlakozott hozzá és ezzel elkezdődött az új életük, amelynek anyagi alapjait a televíziós produkció biztosította.

1995-ben elköltöztem Münchenből Prágába, nem önszántamból, hanem mert a komplett Szabad Európa/Szabadság Rádió hagyta ott az Englischer Gartent cserébe a volt csehszlovák parlament prágai épületéért. Jánossal nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom, hiszen Évától, újvidéki tudósítójától értesültem a tevékenységéről.

Tíz évvel később a Duna Televízióban találkoztunk ismét személyesen. Ő is átköltözött Budapestre, tudomásom szerint, többi között a kilencvenes évek közepén induló RTL Klubnak szervezte meg a tudósítóhálózatát. Elhívott a budai irodájába, amelynek falán egy fénykép ejtett ámulatba: az egyik alak Gorbacsov, a másik meg az idősebb Bush volt, közöttük pedig – Zolcer János. Ekkor mesélt nekem élete talán legnagyobb fegyvertényéről: a Szovjetunió volt első embere egy ideig a riportere vagy ahogy a könyvében említi, prezentátora volt.

Erről írta meg a Gorbacsov titkai című könyvét, amelynek bemutatója a héten volt egy prágai ihletésű sörözőben Budán. A kíméletlen valóság itt is közbeszólt: a könyv méltatását elvállaló volt államtitkár nem jelenhetett meg, mert koronavírusos lett.

De térjünk vissza a kellemesebb múltba: hogyan találkozott János Mihaillal?

Erről így ír:

2000-ben a München melletti Grünwaldban laktam, pár utcával távolabb élt Ferenczy Jóska (Josef von Ferenczy), a Kecskemétről 1956-ban Németországba emigrált médiacézár, üzletember... Egyszer elmondtam neki a tervemet a dokumentumfilm-sorozatról... Tudtam, hogy baráti viszonyban van Hans-Dietrich Genscherrel, a volt német külügyminiszterrel. Genscher viszont Gorbacsovval ápol jó, baráti kapcsolatokat.

„Jóska, megkérnéd Genschert, hogy szóljon néhány jó szót az érdekemben Gorbacsovnál?” – kérdeztem meg tőle otthonában, miközben a kötelező menüt fogyasztottuk, a Budapestről beszerzett, zsírjában sült libamájat. Jóska, aki szerette a dolgokat azon melegében intézni, azonnal kiszólt a titkárnőjének:

„Frau Mayer, kérem, hívja fel nekem Genscher urat! Köszönöm!”

Genscher visszahívta Ferenczyt, majd fél óra alatt elintézte, hogy a volt főtitkár néhány nap múlva Bécsben fogadja Zolcert. A Sacher szállóban meg is történt a találkozás.

Idézet a könyvből:

Gorbacsov is megérkezett, három ember kíséretében. Ahogy belépett a hallba, körülnézett. Mi azonnal felálltunk, ő pedig egyenesen felém tartott, kezet fogott velem, megölelt – én bemutatkoztam. „Előremegyek – mondta Gorbacsov – tíz perc múlva gyertek fel ti is a szobámba!”

... A lényeg: a bécsi Sacher Szállóban találkoztam Gorbacsovval, és ő igent mondott felkérésemre, elvállalta a dokumentumfilm-sorozat prezentátori szerepét. A csoda tehát megtörtént...

Együtt látogattuk meg a világ élő nagy politikusait. Egy idő után már természetes volt, hogy egyik nap Rómába a pápához megyek Gorbacsovval, másnap a volt amerikai elnök, Bush „múzeumának” kertjében vacsorázunk, utána a volt izraeli elnök Simon Peresz ad nekünk fogadást jeruzsálemi otthonában, vagy Jasszer Arafattal foghatok kezet rámalláhi bunkerében, hogy Dél-Afrikában fogad a szabadságharcos Nelson Mandela, hogy a lengyel Solidarnošć legendás vezérével teázhatok picike varsói irodájában, hogy a németek nagy kancellárjával Helmuth Kohllal disznósajtot eszegethetek a Deidesheimer Hofban... A Gorbacsovval közösen lezajlott Paul McCartney-, Alain Delon-, Ted Turner- és egyéb találkozókról már nem is beszélve.

A könyvbemutatón mesélte János, hogy jövő márciusban Mihail Gorbacsov 90 éves lesz. Személyesen szeretné neki átnyújtani a könyvet, amelynek előszavát a Szovjetunió utolsó főtitkára írta.

 

2020. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(Meg)marad, vagy nem?

A délvidéki/vajdasági magyar közösségnek rossz, sanyarú tapasztalatai vannak mindennemű központosítással és átszervezéssel, amelyekből leginkább csak a >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

„Érthetetlen, miért hagyják szó nélkül az adai és magyarkanizsai önkormányzat vezetői az egészségügyi intézmények fejlesztési tervének >

Tovább

A legújabb kapitalista menstruáció ideje

A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >

Tovább

Gurul a dinár, gurul a forint

Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >

Tovább

Ki a jó magyar és ki nem az

Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >

Tovább

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább