Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Bódis Gábor
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával és a pici, alig egyéves Timivel. János akkor már sikeres televíziós producer volt, aki kitűnő érzékkel használta ki a világpolitikai, elsősorban kelet-európai helyzetet. Sorra következtek be a rendszerváltások, később megszűnt a Szovjetunió és iszonyú kínok között – Jugoszlávia. Megtörtént az elképzelhetetlen: egyesült a két Németország.
Éva volt a Zolcer TV nemcsak újvidéki, hanem utóbb haditudósítója is. Már ezidőtájt Jánosnak stábja, tudósítóközpontja volt a bajor fővárostól egészen Moszkváig – 20 városban. A nyugatnémet kereskedelmi tévéknek adta el a kelet-európai riportjait. Eredetileg München egyik külvárosában volt a központja (kamerákkal, vágóegységekkel stb.), majd később már a legelőkelőbb városnegyedbe, a Grünwaldba helyezte át a főhadiszállását. Emlékszem, hogy egyszer Prágába hívta össze mind a 120 munkatársát és két napos hajókázást szervezett nekik. Szóval, sikeres volt a vállalkozás. A kellő pillanatban, a legjobb helyen.
Ehhez az 1956-ben a csehszlovákiai Ipolybalogon született ifjú riporternek, a pozsonyi Új Ifjúság munkatársának ambíciója, tettrekészsége kellett. A nyolcvanas évek közepén már nagyon szűknek, szűkösnek érezte a kőkemény csehszlovák rezsim nyújtotta életpályát. Az akkor már nős és két kisleány édesapja elhatározta, hogy formálisan elválik és Újvidéken, szintén formálisan megnősül. Így családegyesítés jogalapján „kijöhetett” Jugoszláviába, innen pedig nyugatnémet vízummal továbbmehetett Münchenbe. Újvidéki értelmiségi körökben akkor nem volt ismeretlen az eset.
Néhány évvel később a családja is csatlakozott hozzá és ezzel elkezdődött az új életük, amelynek anyagi alapjait a televíziós produkció biztosította.
1995-ben elköltöztem Münchenből Prágába, nem önszántamból, hanem mert a komplett Szabad Európa/Szabadság Rádió hagyta ott az Englischer Gartent cserébe a volt csehszlovák parlament prágai épületéért. Jánossal nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom, hiszen Évától, újvidéki tudósítójától értesültem a tevékenységéről.
Tíz évvel később a Duna Televízióban találkoztunk ismét személyesen. Ő is átköltözött Budapestre, tudomásom szerint, többi között a kilencvenes évek közepén induló RTL Klubnak szervezte meg a tudósítóhálózatát. Elhívott a budai irodájába, amelynek falán egy fénykép ejtett ámulatba: az egyik alak Gorbacsov, a másik meg az idősebb Bush volt, közöttük pedig – Zolcer János. Ekkor mesélt nekem élete talán legnagyobb fegyvertényéről: a Szovjetunió volt első embere egy ideig a riportere vagy ahogy a könyvében említi, prezentátora volt.
Erről írta meg a Gorbacsov titkai című könyvét, amelynek bemutatója a héten volt egy prágai ihletésű sörözőben Budán. A kíméletlen valóság itt is közbeszólt: a könyv méltatását elvállaló volt államtitkár nem jelenhetett meg, mert koronavírusos lett.
De térjünk vissza a kellemesebb múltba: hogyan találkozott János Mihaillal?
Erről így ír:
2000-ben a München melletti Grünwaldban laktam, pár utcával távolabb élt Ferenczy Jóska (Josef von Ferenczy), a Kecskemétről 1956-ban Németországba emigrált médiacézár, üzletember... Egyszer elmondtam neki a tervemet a dokumentumfilm-sorozatról... Tudtam, hogy baráti viszonyban van Hans-Dietrich Genscherrel, a volt német külügyminiszterrel. Genscher viszont Gorbacsovval ápol jó, baráti kapcsolatokat.
„Jóska, megkérnéd Genschert, hogy szóljon néhány jó szót az érdekemben Gorbacsovnál?” – kérdeztem meg tőle otthonában, miközben a kötelező menüt fogyasztottuk, a Budapestről beszerzett, zsírjában sült libamájat. Jóska, aki szerette a dolgokat azon melegében intézni, azonnal kiszólt a titkárnőjének:
„Frau Mayer, kérem, hívja fel nekem Genscher urat! Köszönöm!”
Genscher visszahívta Ferenczyt, majd fél óra alatt elintézte, hogy a volt főtitkár néhány nap múlva Bécsben fogadja Zolcert. A Sacher szállóban meg is történt a találkozás.
Idézet a könyvből:
Gorbacsov is megérkezett, három ember kíséretében. Ahogy belépett a hallba, körülnézett. Mi azonnal felálltunk, ő pedig egyenesen felém tartott, kezet fogott velem, megölelt – én bemutatkoztam. „Előremegyek – mondta Gorbacsov – tíz perc múlva gyertek fel ti is a szobámba!”
... A lényeg: a bécsi Sacher Szállóban találkoztam Gorbacsovval, és ő igent mondott felkérésemre, elvállalta a dokumentumfilm-sorozat prezentátori szerepét. A csoda tehát megtörtént...
Együtt látogattuk meg a világ élő nagy politikusait. Egy idő után már természetes volt, hogy egyik nap Rómába a pápához megyek Gorbacsovval, másnap a volt amerikai elnök, Bush „múzeumának” kertjében vacsorázunk, utána a volt izraeli elnök Simon Peresz ad nekünk fogadást jeruzsálemi otthonában, vagy Jasszer Arafattal foghatok kezet rámalláhi bunkerében, hogy Dél-Afrikában fogad a szabadságharcos Nelson Mandela, hogy a lengyel Solidarnošć legendás vezérével teázhatok picike varsói irodájában, hogy a németek nagy kancellárjával Helmuth Kohllal disznósajtot eszegethetek a Deidesheimer Hofban... A Gorbacsovval közösen lezajlott Paul McCartney-, Alain Delon-, Ted Turner- és egyéb találkozókról már nem is beszélve.
A könyvbemutatón mesélte János, hogy jövő márciusban Mihail Gorbacsov 90 éves lesz. Személyesen szeretné neki átnyújtani a könyvet, amelynek előszavát a Szovjetunió utolsó főtitkára írta.
Következő cikk: Az echte magyar keresztény-úri polgárság
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >