2020. november 29. vasárnap
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával és a pici, alig egyéves Timivel. János akkor már sikeres televíziós producer volt, aki kitűnő érzékkel használta ki a világpolitikai, elsősorban kelet-európai helyzetet. Sorra következtek be a rendszerváltások, később megszűnt a Szovjetunió és iszonyú kínok között – Jugoszlávia. Megtörtént az elképzelhetetlen: egyesült a két Németország.

Éva volt a Zolcer TV nemcsak újvidéki, hanem utóbb haditudósítója is. Már ezidőtájt Jánosnak stábja, tudósítóközpontja volt a bajor fővárostól egészen Moszkváig – 20 városban. A nyugatnémet kereskedelmi tévéknek adta el a kelet-európai riportjait. Eredetileg München egyik külvárosában volt a központja (kamerákkal, vágóegységekkel stb.), majd később már a legelőkelőbb városnegyedbe, a Grünwaldba helyezte át a főhadiszállását. Emlékszem, hogy egyszer Prágába hívta össze mind a 120 munkatársát és két napos hajókázást szervezett nekik. Szóval, sikeres volt a vállalkozás. A kellő pillanatban, a legjobb helyen.

Ehhez az 1956-ben a csehszlovákiai Ipolybalogon született ifjú riporternek, a pozsonyi Új Ifjúság munkatársának ambíciója, tettrekészsége kellett. A nyolcvanas évek közepén már nagyon szűknek, szűkösnek érezte a kőkemény csehszlovák rezsim nyújtotta életpályát. Az akkor már nős és két kisleány édesapja elhatározta, hogy formálisan elválik és Újvidéken, szintén formálisan megnősül. Így családegyesítés jogalapján „kijöhetett” Jugoszláviába, innen pedig nyugatnémet vízummal továbbmehetett Münchenbe. Újvidéki értelmiségi körökben akkor nem volt ismeretlen az eset.

Néhány évvel később a családja is csatlakozott hozzá és ezzel elkezdődött az új életük, amelynek anyagi alapjait a televíziós produkció biztosította.

1995-ben elköltöztem Münchenből Prágába, nem önszántamból, hanem mert a komplett Szabad Európa/Szabadság Rádió hagyta ott az Englischer Gartent cserébe a volt csehszlovák parlament prágai épületéért. Jánossal nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom, hiszen Évától, újvidéki tudósítójától értesültem a tevékenységéről.

Tíz évvel később a Duna Televízióban találkoztunk ismét személyesen. Ő is átköltözött Budapestre, tudomásom szerint, többi között a kilencvenes évek közepén induló RTL Klubnak szervezte meg a tudósítóhálózatát. Elhívott a budai irodájába, amelynek falán egy fénykép ejtett ámulatba: az egyik alak Gorbacsov, a másik meg az idősebb Bush volt, közöttük pedig – Zolcer János. Ekkor mesélt nekem élete talán legnagyobb fegyvertényéről: a Szovjetunió volt első embere egy ideig a riportere vagy ahogy a könyvében említi, prezentátora volt.

Erről írta meg a Gorbacsov titkai című könyvét, amelynek bemutatója a héten volt egy prágai ihletésű sörözőben Budán. A kíméletlen valóság itt is közbeszólt: a könyv méltatását elvállaló volt államtitkár nem jelenhetett meg, mert koronavírusos lett.

De térjünk vissza a kellemesebb múltba: hogyan találkozott János Mihaillal?

Erről így ír:

2000-ben a München melletti Grünwaldban laktam, pár utcával távolabb élt Ferenczy Jóska (Josef von Ferenczy), a Kecskemétről 1956-ban Németországba emigrált médiacézár, üzletember... Egyszer elmondtam neki a tervemet a dokumentumfilm-sorozatról... Tudtam, hogy baráti viszonyban van Hans-Dietrich Genscherrel, a volt német külügyminiszterrel. Genscher viszont Gorbacsovval ápol jó, baráti kapcsolatokat.

„Jóska, megkérnéd Genschert, hogy szóljon néhány jó szót az érdekemben Gorbacsovnál?” – kérdeztem meg tőle otthonában, miközben a kötelező menüt fogyasztottuk, a Budapestről beszerzett, zsírjában sült libamájat. Jóska, aki szerette a dolgokat azon melegében intézni, azonnal kiszólt a titkárnőjének:

„Frau Mayer, kérem, hívja fel nekem Genscher urat! Köszönöm!”

Genscher visszahívta Ferenczyt, majd fél óra alatt elintézte, hogy a volt főtitkár néhány nap múlva Bécsben fogadja Zolcert. A Sacher szállóban meg is történt a találkozás.

Idézet a könyvből:

Gorbacsov is megérkezett, három ember kíséretében. Ahogy belépett a hallba, körülnézett. Mi azonnal felálltunk, ő pedig egyenesen felém tartott, kezet fogott velem, megölelt – én bemutatkoztam. „Előremegyek – mondta Gorbacsov – tíz perc múlva gyertek fel ti is a szobámba!”

... A lényeg: a bécsi Sacher Szállóban találkoztam Gorbacsovval, és ő igent mondott felkérésemre, elvállalta a dokumentumfilm-sorozat prezentátori szerepét. A csoda tehát megtörtént...

Együtt látogattuk meg a világ élő nagy politikusait. Egy idő után már természetes volt, hogy egyik nap Rómába a pápához megyek Gorbacsovval, másnap a volt amerikai elnök, Bush „múzeumának” kertjében vacsorázunk, utána a volt izraeli elnök Simon Peresz ad nekünk fogadást jeruzsálemi otthonában, vagy Jasszer Arafattal foghatok kezet rámalláhi bunkerében, hogy Dél-Afrikában fogad a szabadságharcos Nelson Mandela, hogy a lengyel Solidarnošć legendás vezérével teázhatok picike varsói irodájában, hogy a németek nagy kancellárjával Helmuth Kohllal disznósajtot eszegethetek a Deidesheimer Hofban... A Gorbacsovval közösen lezajlott Paul McCartney-, Alain Delon-, Ted Turner- és egyéb találkozókról már nem is beszélve.

A könyvbemutatón mesélte János, hogy jövő márciusban Mihail Gorbacsov 90 éves lesz. Személyesen szeretné neki átnyújtani a könyvet, amelynek előszavát a Szovjetunió utolsó főtitkára írta.

 

2020. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább