Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kettős nyomás alatt
Mi lesz veled nemzeti kisebbségi sajtó?
Bozóki Antal
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi többségű politikai oligarchiai képviselői, és hogy létezik a nem titkolt befolyásuk az általuk menedzselt médiára. Pillanatnyilag a nemzeti kisebbségi média és a többségi szerbiai politikai elit képviselői szimbiózisban vannak, ami miatt az újságírók kétszeres nyomásnak vannak kitéve ugyanabból az irányból. Érdekes lesz azonban, hogyan fognak a többnyelvű kisebbségi médiák viszonyulni, amikor ez a szimbiózis megszűnik. Bozóki Antal:
A Vajdasági Független Újságíró Egyesület (NDNV) szervezésében, szeptember 4-én, online konferencián mutatták be a Nemzeti kisebbségi médiák c. kutatást és elemzést ["Mediji na jezicima nacionalnih manjina – istraživanje i analiza"].
Az analízist Nedim Sejdinović újságíró, médiaszakértő készítette el, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felkérésére.
Egyik kulcsfontosságú megállapítása: „A nemzeti kisebbségi médiák és azok, amelyek nemzeti kisebbségi nyelvű műsort sugároznak, leginkább a nemzeti tanácsok befolyásának problémájával szembesülnek a szerkesztéspolitikára, függetlenül attól, hogy a nemzeti tanács az alapító, vagy sem”.
Példaként Pressburger Csaba 2011-es leváltását emelte ki, valamint annak a hat munkavállalójának az esetét, akiknek egy előre elkészített terv alapján megszűnt a munkaviszonyuk a Magyar Szóban (ketten időközben pert nyertek a Magyar Szó Lapkiadó Kft. ellen).
– Ezek az esetek is bizonyítják, hogy ezzel a kérdéskörrel nagyon komolyan kell foglalkozni, és törvényes szabályozással rendezni kell a kialakult helyzetet – mondta Sejdinović.
– Ilyen értelemben rossz, hogy nincsenek mechanizmusok, amelyek biztosítanák a nemzeti kisebbségi médiák az önálló szerkesztéspolitikáját, és ez által a média pluralizmusát, valamint a sugárzott műsorok minőségét – tette hozzá.
Az elemzés arra is rámutat, hogy a nemzeti tanácsoknak jelentős szerepük van a média a pályázatok alapján való (társ)pénzelésében és ilyen módon befolyásolhatják a magántulajdonban lévő médiát is.
Nagy problémaként említette továbbá, hogy „jelentős számú média magánosításától számított öt éves határidő az idén és jövőre letelik, amivel megszűnik a program tartalmának folytonosságára vonatkozó kötelezettség, illetve a tulajdonosok számára többé nem lesz kötelező a kisebbségi nyelvű program sugárzása”.
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke – Szabad Magyar Szó írása szerint – „a konferencián másodikként felolvasta az előre megírt véleményét, amelyben igen erős kifejezésekkel, többször is elfogultsággal vádolta meg a szerzőt, közölte, hogy az elemzés nem adott egy objektív képet a szerbiai helyzetről, s visszautasította a nemzeti tanácsokra vonatkozó állításokat”. (Hajnal Jenő felszólalását a konferenciáról készült videón – ismeretlen okból kifolyólag – nem lehet megtalálni.)
Az MNT alapította Magyar Szó napilap tudósításában arra is kitért, hogy Hajnal Jenő szerint „éppen a nemzeti tanácsok által alapított sajtó teremti meg a szükséges médiapluralizmust, garantálja a kisebbségek saját nyelven történő tájékoztatása jogának megvalósítását”.
Az MNT elnöke – az írás szerint – felrótta az EBESZ-nek, hogy „figyelmének középpontjába helyezi a sajtószabadság kérdését”, hogy „megfeledkezik annak az országnak az alkotmányos rendelkezéseiről, amelyben tevékenykedik”, amivel „ellehetetleníti az együttműködés minden formáját”, „s veszélybe sodorja egy kiegyensúlyozott (egyszólamú – B. A.) rendszernek a felbomlását”.
Más szóval, minden alap nélkül letámadta az EBESZ-t, a párbeszéd és a tények ütköztetése helyett! „Megírt véleményében” Hajnal tovább is ment. Szerinte – vagy azok szerint, akik a véleményét megírták – ez „veszélybe sodorja egy kiegyensúlyozott rendszernek a felbomlását”, „ami aztán a regionális stabilitás szempontjából is rendkívül ártalmas lenne”. Azt azonban, hogy ez a „rendkívüli ártalom” miből állna, már nem részletezte. Mint ahogy azt sem, mit tesz a nemzeti tanács a privatizációs határidő lejárta után a nemzeti kisebbségi tájékoztatás biztosítására.
Hajnal felszólalására többen is reagáltak, de senki sem támogatta. Sejdinović elmondta, meglepődött az éles hangnemen, hiszen elemzésében sehol nem szólt arról, hogy csökkenteni kellene a nemzeti tanácsok jogait a tájékoztatás terén. Arról viszont beszélt, hogy „a nemzeti tanácsok felelőssége abban van, hogy az újságírás minősége javuljon, hogy megvalósuljon a szólásszabadság és a párbeszéd”. Ezt azonban Hajnal egy szóval nem említette.
Veljko Milić, az NDNV jogásza szerint is „Szerbiában jelenleg a nemzeti tanácsoknak szabad kezük van abban, hogy ellenőrizzék az általuk alapított médiát, s ezzel egyes tanácsok visszaélnek”.
Ehhez csak azt lehet hozzátenni, hogy Hajnal Jenő „megírt véleményéből” nem világos, milyen médiapluralizmusra gondolt, amikor az MNT által alapított médiumokban a pluralizmusból még csak a „p” betű se nincsen jelen. Emellett, úgy tűnik, az elnök úr azzal se nincsen tisztában, hogy nem „a nemzeti tanácsok által alapított sajtó… garantálja a kisebbségek saját nyelven történő tájékoztatása jogának megvalósítását”, hanem a nemzetközi jog, a szerb alkotmány és a vonatkozó belső jogszabályok!
Hajnal Jenő ellenkező álláspontjai egyébként érhetőek, hiszen, amennyiben a szerkesztőségek önálló szerkesztéspolitikát folytatnának – ami a demokrácia egyik alapvető követelményének számít – esetleg ellenzéki álláspontokat is tartalmazó, netán a Magyar Nemzeti Tanács és elnökének munkáját, a testületet irányító Vajdasági Magyar Szövetség és vezetőinek tevékenységét érintő elemző, bíráló és tényfeltáró írások is közlésre kerülnének. Ez viszont a politikai vezetésnek nem felelne meg.
A nemzeti tanácsok túlzottnak is nevezett befolyásának bírálata különben nem új keletű. Ez a befolyás az MNT alapította (nyomtatott és elektronikus) sajtóra is jellemző.
– Sajnos a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény módosításakor elmulasztották az alkalmat, hogy a szerepükről tárgyaljanak, habár a tájékoztatás az egyike a négy tevékenységi területüknek. Alkalom volt ez arra, hogy egyes problémákat megoldjanak, de ez nyilvános vita nélkül múlt el – mondta Sejdinović.
– Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi többségű politikai oligarchiai képviselői, és hogy létezik a nem titkolt befolyásuk az általuk menedzselt médiára. Pillanatnyilag a nemzeti kisebbségi média és a többségi szerbiai politikai elit képviselői szimbiózisban vannak, ami miatt az újságírók kétszeres nyomásnak vannak kitéve ugyanabból az irányból. Érdekes lesz azonban, hogyan fognak a többnyelvű kisebbségi médiák viszonyulni, amikor ez a szimbiózis megszűnik – áll egyebek között az elemzésben.
Sejdinović állításait támasztja alá a Várhelyi Olivérhoz, az Európai Unió bővítési biztosához rövid idő alatt írt harmadik (2020. június 9-ei), 241 szocialista és a demokrata Európai Parlamenti képviselő által (a 705 közül) aláírt levél is, amelyben az áll, hogy a szerbiai helyzetet „nehezíti a sajtónak a hatalmi pártok által gyakorolt csaknem teljes ellenőrzése”, és hogy „az ellenzék nem férhet a sajtóhoz”, illetve „az egyensúlyozatlan tájékoztatás a sajtóban”.[15]
Andrea Oricio, az EBESZ szerbiai missziójának vezetője is hangsúlyozta a konferencián „a nemzeti kisebbségi anyanyelvű tájékoztatás fontosságát”, külön kiemelve a „tárgyilagosság és függetlenség jelentőségét”.
Ezek a megállapítások egyaránt vonatkoznak a nemzeti kisebbségi nyelvű sajtóra is.
Az új médiastratégia, amelynek akciótervét a kormány még június 16-án el kellett volna, hogy fogadjon, külön figyelmet fordít a nemzeti tanácsok helyzetére, mivel „bizonyos gondok vannak a befolyásukkal kapcsolatban a pluralizmusra és a független szerkesztési politikára”. Ez a feladat ez a feladat az most új kormányra vár, amelyik sehogy nem áll össze.
Végső ideje a nemzeti tanácsok szerepének tisztázására a tájékoztatás területén, a szerkesztőségek önállóságának biztosítására, a politikai nyomásgyakorlástól való mentesítésére!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >