2021. március 8. hétfő
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A hágai matt

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha csak egy kicsit is, de beleszóljon a világ első emberének a megválasztásába. Európa, Hága képében, azonban közbeszólt. Sokunk őszinte örömére.

Közeleg az amerikai elnökválasztási kampány hajrája: november első hétfője utáni keddig már öt hónap sincs hátra. A hivatalban levő elnök mindig is óriási előnnyel lép fel a második mandátumáért és csak ritka az a történelmi kivétel, amely erősíti ezt a szabályt.

Donald Trumpot azonban az utóbbi hónapokban már nemcsak a saját röhejes nárcizmusának a következményei üldözik, hanem objektív nehézségek is, amelyeket, természetesen, nem tud megoldani.

Már legendaszámokká léptek elő azok a beszólásai a koronavírus „kezelése” során, amelytől dőlt a röhögéstől (és a rettegéstől) a fél világ, a járványszakemberek meg a hajukat tépték.

A korona éppen Amerikában tombol (még mindig) a legszörnyűbb módon és még Trumpnak sem sikerül beindítani a gazdaságot. Ez pedig létkérdés: minden újabb millió munkanélküli távolabbra taszítja Trumpot a hőn vágyott második mandátumtól.

A közvéleménykutatások rendre a demokrata rivális Biden vezetését hozzák nyilvánosságra, méghozzá olyan államokban, mint például Michigan vagy Florida, amelyekben négy évvel ezelőtt aratott a Fehér Ház jelenlegi nyughatatlan ura.

Az első meghirdetett és milliós részvétellel beharangozott választási nagygyűlés (Tulsa) olyannyira félresikeredett, hogy hivatalosan csak alig több mint 6 ezren vettek részt.

Azt sem tesz jót Trump kampányának, hogy távoli rokonai és egykori közeli munkatársai (John Bolton) most látták elérkezettnek az időt, hogy kiteregessék a szennyest. A volt biztonságpolitikai tanácsadó most megjelent könyvében (The Room Where It Happened) az elnök abszolút külpolitikai tájékozatlanságára például olyan példát írt le, miszerint Trump afelől érdeklődött vajon Finnország Oroszország része-e.

Ilyen kutyaszorítóba kerülő elnök vagy háborút indít vagy valamilyen látványos diplomáciai sikert hoz tető alá.

A lehetséges megoldandó válsággócok is fogytában vannak azonban: még a mandátuma elején próbált egy észak-koreai operettel, ami inkább kínos felsülés volt, mint egy külpolitikai varázsló jól sikerült trükkje. Az agilis leány (Ivanka) még agilisabb férje (Jared Kushner) egy csapásra meg akarta oldani nem mást, mint a közel-keleti válságot, ami csak sorozatos botrányokat szült. A legutóbbi az az amerikai jóváhagyás, amellyel Netanjahu annektálhatja Ciszjordániát.

Ilyen előzmények után már mindegy volt a világ melyik pontján lesz siker, csak már legyen. Így került látómezőbe Koszovó. Ha ló nincs, szamár is jó. Össze kell hozni egy szerb-koszovói megállapodást, amely legalább novemberig kitart, utána meg kit érdekel.

Bezzeg a Trump-csapat egyik erős emberét (Grennel), aki nem mellesleg akkor még németországi nagykövet és az egyesített amerikai hírszerző szolgálatok megbízott főnöke is volt, bízta meg, hogy közvetítsen Belgrád és Pristina között. Megvárták a szerbiai választások előre kiszámítható eredményét és hogy Vučić egy kicsit hajbókoljon Moszkvában és a hétvégére a Fehér Házba rendelték a szerb elnököt és a koszovóit. Egy ideig még azt is kilátásba helyezték, hogy maga az amerikai elnök tárgyal velük, de végül Grennelre bízták a dolgot. Hogy az EU évekig hiába tárgyaltatta Vučićot és Thacit, az Washingtont egy csöppet sem érdekelte.

Talán már a repülőjegyek is megvoltak, amikor Hágából megérkezett a villámcsapás: vádat emelnek a koszovói elnök (és még néhány vezető) ellen. A hágai Különleges Ügyészség, amely már évek óta működik és a kezdetektől tudni való volt, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg háborús bűneit fogja kivizsgálni, szerdán nyilvánosságra hozta a vádat Thaci és Veseli ellen (a többieket nem nevezték meg). A vádirat szerint legalább száz ember haláláért felelősek. Thaci azonnal lemondta a washingtoni utat. Néhány óráig úgy volt, hogy Hoti miniszterelnök megy helyette, de ő is visszakozott. Vučić pedig a washingtoni jegyet brüsszelire váltotta. Az egész Fehér Ház-i cécót lemondták.

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha csak egy kicsit is, de beleszóljon a világ első emberének a megválasztásába. Európa, Hága képében, azonban közbeszólt. Sokunk őszinte örömére.

 

2020. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A legújabb kapitalista menstruáció ideje

A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >

Tovább

Gurul a dinár, gurul a forint

Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >

Tovább

Ki a jó magyar és ki nem az

Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >

Tovább

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább