2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Húsz éve (4. rész)

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában azonban még ezeken a csúcsokon is javítani tudtam. Abból az ősrégi tézisből indultam ki, hogy csak haverral vagy rokonnal kell vállalkozásba kezdeni. Jó, hogy ép bőrrel megúsztam.

Nagy sikerélményem volt, hogy a cukrászda folytatta azt a sok évtizedes hagyományt, miszerint a szabadkai gimnazisták törzshelyévé vált. Ott ültek kisebb-nagyobb csoportokban a galérián, és remélem, hogy a világ összes problémáját megoldották. Vagy legalábbis egy-két szerelmi ügyet. Ami egy és ugyanaz.

Időközben a Duna TV-ben, ahol éppen dolgoztam, kezdtek sűrűsödni a dolgok. Orbánék megnyerték kétharmaddal a választást, az emberei hamarosan, Ókovács Szilveszterrel (jelenleg az Operaház igazgatója) az élükön megszállták a „határon túliak” tévéjét, összehívták a dolgozókat és mindenkit megnyugtattak. Elkerülhetetlen a rejtői fordulat: azonnal kitört a pánik. Én már egy ilyet túléltem az Újvidéki TV-ben, a joghurt forradalom után. Megtanultam: félre kell vonulni, mert mindenféleképpen kirúgnak, hiába örlődnél. Megint bejött a recept.

Németh Árpáddal (szintén zenész, azaz kirúgták) már korábban beindítottuk a Napló digitális formáját (naplo.org) és egy ideig csak a régi naplós cikkeket raktuk fel. 2011 után elérkezett az idő, hogy elinduljon a Napló virtuális élete.

Ez a kitérő azért kellett, hogy elmondjam: felmerült bennem az ötlet, hogy kellene egy liberális vajdasági klubot, kerekasztalt alapítani. Árpádon kívül elsősorban Végelre és Tolnaira gondoltam, majd Geroldra, Pressburger Csabára, Balázs Attilára, a lányokra: Szerencsés Zsuzsára és Radics Viktóriára. Össze is jött a dolog és megvalósult a régi álmom, hogy a Bódis-cukrászda valamilyen irodalmi izé legyen. Ha már a Tolnai a könyvtáros.

Tartottunk is néhány estet a cukrászdában, de megfordultunk Zentán is többször. Egyszer a szabadkai könyvtárat kaptuk meg preko veze. A szerencsétlen igazgató, aki remegett az állásáért, hiszen az előző városi garnitúra nevezte ki, és billegett alatta a fotel, meg sem mert jelenni, hanem a portást bízta meg a fogadásunkkal. Ennek az ellenkezője történt Zentán, ahol az általam is jogosan agyonkritizált Hajnal Jenő minden fenntartás nélkül elintézte, hogy a városháza üléstermében ellenzékieskedjünk.

„Irodalomszervezési” ambíciómmal valahogy elvoltam, de a cukrászda egyre inkább csúszott a csőd felé. Ne menjünk bele a részletekbe, de az első üzleti szakításom barátságokat rombolt szét, a másik családi botrányt okozott. Nagyot. De elodáztam a csődöt.

A lehető legjobb húzással: ismét egy rokonra bíztam az üzlet vezetését. Nagy felhajtással, portálváltással, képcserével indult az ügy. Még élő zene is volt néha. Csak a kuncsaftok nem nagyon érdeklődtek az ügy iránt. Megoldatlan maradt a sütemények készítése. Meg a minősége. Egy dolog jó volt benne, nem tartott sokáig.

A nagy visszavonulás utolsó szakaszában magukat az ottani lányokat bíztam meg a cukrászda vezetésével. Rea volt a főnök, mellette meg az Andrea, Gabi, Nati. A régi osztálytársam, Budai Gyöngyi vezette a könyvelést és döcögött a dolog. A lányok vidámak voltak. Jó volt nézni őket. Hogy ez a megoldás előbb nem jutott eszembe!?

Egyetlen egy „kapitalista” húzásomra vagyok büszke: azt mondtam a Gyöngyinek, hogy mindenekelőtt a lányok fizetését kell biztosítani, a többi másodlagos.

Viszont a veszteséges üzletmenethez már a fizetésem sem volt megfelelő háttér, mert időközben elmentem „magyar” nyugdíjba, de ennek az összegét nem szeretném papírra vetni. Meg pirulni se. A szerb részt tavaly kaptam meg, ötéves késéssel.

Aztán jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: három törzsvendég (egyébként a legnagyobb szabadkai magyar oligarchától nem független egyének) egy este kifejtette, hogy ők kibérelnék, sőt átvennék a cukrászdát. Volt két feltételem: a név marad és a lányok is. Belementek. Később a lányok maguktól mondtak fel, máshol találtak munkát: a Swarovskiban, Németországban, Magyarországon. Férjhez mentek, gyereket szültek vagy szülnek (Rea). Jó mókaként tekinthetnek vissza legalább az utolsó időszakra. Remélem.

Pénzügy beszámolót nem szívesen mondanék, de a legszerényebb számítások szerint is legalább 1500 olyan bankjegyembe került ez a kaland, mint amit a jóságos szerb elnök mostanában osztogat az alattvalói között.

Leróttam nem létező tartozásomat.

2020. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább