Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (4. rész)
Bódis Gábor
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában azonban még ezeken a csúcsokon is javítani tudtam. Abból az ősrégi tézisből indultam ki, hogy csak haverral vagy rokonnal kell vállalkozásba kezdeni. Jó, hogy ép bőrrel megúsztam.
Nagy sikerélményem volt, hogy a cukrászda folytatta azt a sok évtizedes hagyományt, miszerint a szabadkai gimnazisták törzshelyévé vált. Ott ültek kisebb-nagyobb csoportokban a galérián, és remélem, hogy a világ összes problémáját megoldották. Vagy legalábbis egy-két szerelmi ügyet. Ami egy és ugyanaz.
Időközben a Duna TV-ben, ahol éppen dolgoztam, kezdtek sűrűsödni a dolgok. Orbánék megnyerték kétharmaddal a választást, az emberei hamarosan, Ókovács Szilveszterrel (jelenleg az Operaház igazgatója) az élükön megszállták a „határon túliak” tévéjét, összehívták a dolgozókat és mindenkit megnyugtattak. Elkerülhetetlen a rejtői fordulat: azonnal kitört a pánik. Én már egy ilyet túléltem az Újvidéki TV-ben, a joghurt forradalom után. Megtanultam: félre kell vonulni, mert mindenféleképpen kirúgnak, hiába örlődnél. Megint bejött a recept.
Németh Árpáddal (szintén zenész, azaz kirúgták) már korábban beindítottuk a Napló digitális formáját (naplo.org) és egy ideig csak a régi naplós cikkeket raktuk fel. 2011 után elérkezett az idő, hogy elinduljon a Napló virtuális élete.
Ez a kitérő azért kellett, hogy elmondjam: felmerült bennem az ötlet, hogy kellene egy liberális vajdasági klubot, kerekasztalt alapítani. Árpádon kívül elsősorban Végelre és Tolnaira gondoltam, majd Geroldra, Pressburger Csabára, Balázs Attilára, a lányokra: Szerencsés Zsuzsára és Radics Viktóriára. Össze is jött a dolog és megvalósult a régi álmom, hogy a Bódis-cukrászda valamilyen irodalmi izé legyen. Ha már a Tolnai a könyvtáros.
Tartottunk is néhány estet a cukrászdában, de megfordultunk Zentán is többször. Egyszer a szabadkai könyvtárat kaptuk meg preko veze. A szerencsétlen igazgató, aki remegett az állásáért, hiszen az előző városi garnitúra nevezte ki, és billegett alatta a fotel, meg sem mert jelenni, hanem a portást bízta meg a fogadásunkkal. Ennek az ellenkezője történt Zentán, ahol az általam is jogosan agyonkritizált Hajnal Jenő minden fenntartás nélkül elintézte, hogy a városháza üléstermében ellenzékieskedjünk.
„Irodalomszervezési” ambíciómmal valahogy elvoltam, de a cukrászda egyre inkább csúszott a csőd felé. Ne menjünk bele a részletekbe, de az első üzleti szakításom barátságokat rombolt szét, a másik családi botrányt okozott. Nagyot. De elodáztam a csődöt.
A lehető legjobb húzással: ismét egy rokonra bíztam az üzlet vezetését. Nagy felhajtással, portálváltással, képcserével indult az ügy. Még élő zene is volt néha. Csak a kuncsaftok nem nagyon érdeklődtek az ügy iránt. Megoldatlan maradt a sütemények készítése. Meg a minősége. Egy dolog jó volt benne, nem tartott sokáig.
A nagy visszavonulás utolsó szakaszában magukat az ottani lányokat bíztam meg a cukrászda vezetésével. Rea volt a főnök, mellette meg az Andrea, Gabi, Nati. A régi osztálytársam, Budai Gyöngyi vezette a könyvelést és döcögött a dolog. A lányok vidámak voltak. Jó volt nézni őket. Hogy ez a megoldás előbb nem jutott eszembe!?
Egyetlen egy „kapitalista” húzásomra vagyok büszke: azt mondtam a Gyöngyinek, hogy mindenekelőtt a lányok fizetését kell biztosítani, a többi másodlagos.
Viszont a veszteséges üzletmenethez már a fizetésem sem volt megfelelő háttér, mert időközben elmentem „magyar” nyugdíjba, de ennek az összegét nem szeretném papírra vetni. Meg pirulni se. A szerb részt tavaly kaptam meg, ötéves késéssel.
Aztán jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: három törzsvendég (egyébként a legnagyobb szabadkai magyar oligarchától nem független egyének) egy este kifejtette, hogy ők kibérelnék, sőt átvennék a cukrászdát. Volt két feltételem: a név marad és a lányok is. Belementek. Később a lányok maguktól mondtak fel, máshol találtak munkát: a Swarovskiban, Németországban, Magyarországon. Férjhez mentek, gyereket szültek vagy szülnek (Rea). Jó mókaként tekinthetnek vissza legalább az utolsó időszakra. Remélem.
Pénzügy beszámolót nem szívesen mondanék, de a legszerényebb számítások szerint is legalább 1500 olyan bankjegyembe került ez a kaland, mint amit a jóságos szerb elnök mostanában osztogat az alattvalói között.
Leróttam nem létező tartozásomat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >