2020. július 9. csütörtök
Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Húsz éve (4. rész)

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában azonban még ezeken a csúcsokon is javítani tudtam. Abból az ősrégi tézisből indultam ki, hogy csak haverral vagy rokonnal kell vállalkozásba kezdeni. Jó, hogy ép bőrrel megúsztam.

Nagy sikerélményem volt, hogy a cukrászda folytatta azt a sok évtizedes hagyományt, miszerint a szabadkai gimnazisták törzshelyévé vált. Ott ültek kisebb-nagyobb csoportokban a galérián, és remélem, hogy a világ összes problémáját megoldották. Vagy legalábbis egy-két szerelmi ügyet. Ami egy és ugyanaz.

Időközben a Duna TV-ben, ahol éppen dolgoztam, kezdtek sűrűsödni a dolgok. Orbánék megnyerték kétharmaddal a választást, az emberei hamarosan, Ókovács Szilveszterrel (jelenleg az Operaház igazgatója) az élükön megszállták a „határon túliak” tévéjét, összehívták a dolgozókat és mindenkit megnyugtattak. Elkerülhetetlen a rejtői fordulat: azonnal kitört a pánik. Én már egy ilyet túléltem az Újvidéki TV-ben, a joghurt forradalom után. Megtanultam: félre kell vonulni, mert mindenféleképpen kirúgnak, hiába örlődnél. Megint bejött a recept.

Németh Árpáddal (szintén zenész, azaz kirúgták) már korábban beindítottuk a Napló digitális formáját (naplo.org) és egy ideig csak a régi naplós cikkeket raktuk fel. 2011 után elérkezett az idő, hogy elinduljon a Napló virtuális élete.

Ez a kitérő azért kellett, hogy elmondjam: felmerült bennem az ötlet, hogy kellene egy liberális vajdasági klubot, kerekasztalt alapítani. Árpádon kívül elsősorban Végelre és Tolnaira gondoltam, majd Geroldra, Pressburger Csabára, Balázs Attilára, a lányokra: Szerencsés Zsuzsára és Radics Viktóriára. Össze is jött a dolog és megvalósult a régi álmom, hogy a Bódis-cukrászda valamilyen irodalmi izé legyen. Ha már a Tolnai a könyvtáros.

Tartottunk is néhány estet a cukrászdában, de megfordultunk Zentán is többször. Egyszer a szabadkai könyvtárat kaptuk meg preko veze. A szerencsétlen igazgató, aki remegett az állásáért, hiszen az előző városi garnitúra nevezte ki, és billegett alatta a fotel, meg sem mert jelenni, hanem a portást bízta meg a fogadásunkkal. Ennek az ellenkezője történt Zentán, ahol az általam is jogosan agyonkritizált Hajnal Jenő minden fenntartás nélkül elintézte, hogy a városháza üléstermében ellenzékieskedjünk.

„Irodalomszervezési” ambíciómmal valahogy elvoltam, de a cukrászda egyre inkább csúszott a csőd felé. Ne menjünk bele a részletekbe, de az első üzleti szakításom barátságokat rombolt szét, a másik családi botrányt okozott. Nagyot. De elodáztam a csődöt.

A lehető legjobb húzással: ismét egy rokonra bíztam az üzlet vezetését. Nagy felhajtással, portálváltással, képcserével indult az ügy. Még élő zene is volt néha. Csak a kuncsaftok nem nagyon érdeklődtek az ügy iránt. Megoldatlan maradt a sütemények készítése. Meg a minősége. Egy dolog jó volt benne, nem tartott sokáig.

A nagy visszavonulás utolsó szakaszában magukat az ottani lányokat bíztam meg a cukrászda vezetésével. Rea volt a főnök, mellette meg az Andrea, Gabi, Nati. A régi osztálytársam, Budai Gyöngyi vezette a könyvelést és döcögött a dolog. A lányok vidámak voltak. Jó volt nézni őket. Hogy ez a megoldás előbb nem jutott eszembe!?

Egyetlen egy „kapitalista” húzásomra vagyok büszke: azt mondtam a Gyöngyinek, hogy mindenekelőtt a lányok fizetését kell biztosítani, a többi másodlagos.

Viszont a veszteséges üzletmenethez már a fizetésem sem volt megfelelő háttér, mert időközben elmentem „magyar” nyugdíjba, de ennek az összegét nem szeretném papírra vetni. Meg pirulni se. A szerb részt tavaly kaptam meg, ötéves késéssel.

Aztán jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: három törzsvendég (egyébként a legnagyobb szabadkai magyar oligarchától nem független egyének) egy este kifejtette, hogy ők kibérelnék, sőt átvennék a cukrászdát. Volt két feltételem: a név marad és a lányok is. Belementek. Később a lányok maguktól mondtak fel, máshol találtak munkát: a Swarovskiban, Németországban, Magyarországon. Férjhez mentek, gyereket szültek vagy szülnek (Rea). Jó mókaként tekinthetnek vissza legalább az utolsó időszakra. Remélem.

Pénzügy beszámolót nem szívesen mondanék, de a legszerényebb számítások szerint is legalább 1500 olyan bankjegyembe került ez a kaland, mint amit a jóságos szerb elnök mostanában osztogat az alattvalói között.

Leróttam nem létező tartozásomat.

2020. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak

Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >

Tovább

Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!

Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >

Tovább

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább