2020. november 30. hétfő
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Centrális erőtereket mindenhova

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett egy többféle pártállású (köztük sok fiatal) személyt is publikálni hagyó plurális szellemi műhelyből betanított pártmédium. Hogy a Magyar Nemzeti Tanács hogyan vált idomított testületté ahelyett, hogy a vajdasági magyar közélet „Parnasszusává” vált volna. Számos példa akad még. Egyszóval: a kisebbségi magyar centrális erőtereknek irtózatos ára van, már ha megnézzük, hogyan működik mindez a VMSZ uralma alatt. Vataščin Péter:

Bizonyára sokan nyugtázták a hírt Vajdaságban is, hogy a szlovák parlamentbe az idén nem jutott be egy magyarnak nevezhető politikai erő sem. A helyzet újragondolásért kiált, noha a magyar kormány mindezt sajátosan értelmezni.

Túlzás nélkül állítható, hogy a szlovákiai magyar érdekképviselet szilánkokra tört, s noha a vereséget követően egy-egy szereplőből és formációból továbbra sem hiányzik az ambíció a politikai érvényesüléshez, az összkép igazi csata utáni kaotikus állapotokat mutat. A Magyar Közösségi Összefogás nevezetű formációt három párt (Magyar Közösség Pártja, Összefogás, Magyar Fórum) tette ki, míg a Bugár Béla vezette Most-Híd társult a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel. Oldalakat lehetne megtölteni az előzmények és következmények boncolgatásával, itt csak a lényeget szögezzük le: a február végi választásokon az MKÖ 3,9 százalékát, a Híd pedig 2,05 százalékot kapott. Előbbi óriási kudarcot jelent, hiszen a koalíció legerősebb pártjának, az MKP-nek ez zsinórban a negyedik (!) olyan megmérettetése, amelyen nem került be a törvényhozásba, dacára az Orbán-kormányok mindenkori támogatásának. Utóbbi pedig a jelek szerint egyenértékű a megsemmisüléssel Bugár Béláék szempontjából, akiket elsősorban a Smer párttal még 2016-ban kötött s időben el nem engedett koalíciójuk emésztett fel.

Újragondolás – Budapestről

A szlovákiai választás után egy héttel Budapesten sajtótájékoztatót tartott Potápi Árpád János. Az egyik szlovákiai magyar hetilap, a Ma7 beszámolója szerint „amagyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára a szlovákiai választások kapcsán nem titkolta csalódottságát, s mint fogalmazott, ma már nem elég az, hogy egy jelölt magyar, ennél a választók többet várnak”. Ezzel a passzussal alighanem sokan egyetértenek, hiszen Szlovákiában teljes újragondolására szorul egyfelől az elkényelmesedő, bezárkózó és a despotizmustól sem mentes etnikai politizálás, de a túlzottan biztonságos pragmatizmusra épülő megközelítés is. Ugyancsak bólogatásra késztethet a szöveg folytatása: „Annak érdekében, hogy az emberek a magyar pártokra szavazzanak, a magyar pártoknak fel kell nőni a feladathoz, olyan alternatívát kell nyújtaniuk, ami megszólítja a választókat.” Az irány jó, mondhatnánk, így már van értelme a közös gondolkodásnak. Potápi itt ráadásul többes számban fogalmaz. Pártokat említ. Kiváló, gondolhatjuk, párbeszéd, újragondolás és… pluralitás? A problémák azonban itt elkezdődnek.

Az államtitkár ugyanis a Vajdaságot hozza fel jó és követendő példaként, „ahol nagyon erős a szervezettség és a képviselet, helyi, tartományi és központi szinten is, a VMSZ a magyar szavazók 85 százalékának [sic!] a támogatását magáénak tudja”.

Akinek szemernyi kritikai érzéke van a Vajdasági Magyar Szövetség elmúlt évtizedben bemutatott teljesítményével szemben, az itt gyorsan felhagy Potápi államtitkár gondolatmenetének további követésével.

A vágyott cél

Talán még sokan emlékeznek Orbán Viktor 2009-es kötcsei beszédére, amelyben „centrális erőteret” vizionált a magyarországi politikai életben. Az elmúlt 11 esztendő megmutatta, hogy ez mit jelent a valóságban (a boncolgatástól helyhiány miatt most tekintsünk el, talán világos, hogy mire lehet itt gondolni). A kisebbségi magyarság körében is erre utazik a magyar kormány: legyen egy centrális erőtér, egy erős párttal, amellyel maximálisan partneri és – érthető módon – alárendelt viszonyt lehet kialakítani. Lehetőleg legyen előzetes helyi beágyazottsága is, vagyis tudjon szállítani egy kapcsolati kört, egy struktúrát akkor, amikor erre szükség van (egészen véletlenül például a magyarországi parlamenti választások esetén). S kiváló, ha éppen jó viszonyban van az adott ország vezetőségével is – lásd a Szerb Haladó Párttal ápolt kapcsolatot a VMSZ részéről. Az így festő rendszerben mellékes a pluralitás gondolata, a rivális politikai formációk ellehetetlenítése, marginalizálása, esetleg szétverése több mint kívánatos tett. Egy erős partner elég. Gondolhatunk itt az erdélyi RMDSZ esetére is, azonban valójában a VMSZ a fideszes vízió mintapéldája és éltanulója. A Pásztor-féle vezetőség ráadásul mindezt készen volt képes szállítani Budapestnek, az ő pozíciójuk eleve ilyen volt. A hatásos kontrollt és a pártok számára előnyös status quók biztosítását, illetve a politikai erő és tőke megfelelő, zavartalan áramlását gyorsan ki tudták építeni. Nincs szükség itt a pluralitással való bajlódásra, amelynek kedvez az is, hogy Kárpát-medence-szerte csökken a magyar szavazók száma, így lépéskényszerben van minden egyes kisebbségi párt.

Pásztor, a hős

Aki követte az elmúlt években, mondjuk, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának kommunikációját, általában (félig) rejtett helyeken arra figyelhetett fel, hogy igen vonzónak tartják a VMSZ meg ezzel együtt Pásztor István példáját. E sorok írója személy szerint már 6 évvel ezelőtt találkozott ezzel a véleménnyel egy MKP-s politikus részéről, és a „Pásztor-kultusz” azóta is több-kevesebb magabiztossággal kitapintható – nemcsak Szlovákiában, hanem más kisebbségi közegben is. Ez így önmagában biztosan imponál a vajdasági „közösség vezetőjének”, azonban az erős autoriter és önkényes vezetési stílus semmi szín alatt nem képes felszabadítani a rá „bízott” közösség minden energiáját. Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett egy többféle pártállású (köztük sok fiatal) személyt is publikálni hagyó plurális szellemi műhelyből betanított pártmédium. Hogy a Magyar Nemzeti Tanács hogyan vált idomított testületté ahelyett, hogy a vajdasági magyar közélet „Parnasszusává” vált volna. Számos példa akad még. Egyszóval: a kisebbségi magyar centrális erőtereknek irtózatos ára van, már ha megnézzük, hogyan működik mindez a VMSZ uralma alatt. Hogy a Kárpát-medencében ezt sokan több mint rokonszenvvel szemlélik, az elég sokra utalhat a saját hatalmi ambícióik és vezetési stílusuk szempontjából. S ugyanez érvényes arra a hatalomra, amelyet az idézett államtitkár képvisel.

Utolsó gondolatként hangsúlyozzuk ki: e cikk nem a jobboldali vagy az etnikai politizálás létjogosultságát vitatja, hanem ennek azt a változatát, amely a magyar kormány vezérlete alatt megvalósul. Szlovákiában még az is benne van a pakliban, hogy önállóan magyar politikai erő többé nem ugorja meg az ötszázalékos küszöböt. Ennek kiküszöböléséhez alighanem etnikait, liberálist, baloldalit, zöldet és minden más vállalható irányzatot is integrálni szükséges. Egyelőre nagyon kétséges, hogy egy Fidesz-barát centrális erőtérnek ez sikerülhet-e a jövőben.

(Szabad Magyar Szó)

 

2020. március 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább