Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem a fölhatalmazási törvényre
Mennyire bízhatunk annak a kormánynak a válságkezelésében, amely mellesleg nyílt diktatúrát vezet be?
Tamás Gáspár Miklós
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány óra: a kormány is visszariadhat a végzetes következményektől, a Magyar Országgyűlés is megemberelheti magát, a kormánytábor befolyásos alakjai is felelősségük tudatára ébredhetnek, az ellenzék se követ el öngyilkosságot. Nem nagyon bízom benne, de a lehetőség fönnáll Az eddigi alkotmányos rend – számos hibája miatt – nem túl népszerű, és 2010 előtt se volt az. Ez a weimari köztársaság jellegzetes helyzete. Hajlandók és képesek vagyunk-e megvédeni valami ugyancsak tökéletlent, hogy a legrosszabbat, az igazi katasztrófát elkerüljük? Van még néhány igaz ember Szodomában? Tamás Gáspár Miklós:
A koronavírus-járvány többek között azért is a szabad nyilvánosságon alapuló modern államberendezkedés próbája, mert itt párhuzamosan két tekintélyt kell tekintetbe vennie az ésszerűen és erkölcsösen eljárni óhajtó honpolgárnak.
Az egyik az állami tekintély, a másik a tudomány tekintélye. Mindkettőnek a nyilvánosság előtt kell igazolnia magát. Egyiküknek, az állami tekintélynek való engedelmességet a törvény parancsolja – s ebben a rendkívüli, tragikus helyzetben elvárható az aggályos, szigorúan meghatározott törvénytisztelet –, s éppen ezért fölnőtt, nagykorú emberek számára a törvények, rendeletek, utasítások szabad vitatása elengedhetetlen. Mivel a honpolgárokat a végrehajtó hatalommal szemben a törvényhozás képviseli, a kormánynak a törvényhozás előtt kell igazolnia a hirtelen megnövekedett hatalmából (föladatköréből) következő eljárásait, intézkedéseit, iránymutatásait. A „felelős kormány” kifejezés „a parlamentnek felelős kormány” kifejezés rövidítése: a képviselők kötelessége a kormányt felelősségre vonni, s ha a kormány ténykedése igazolható, annál jobb mindenkinek. Nyilvánvaló, hogy a kormányrendeleteket a parlamentnek minél sűrűbben fölül kell vizsgálnia – nehogy hiba történjék –, s ezért a most benyújtott törvényjavaslat föltétlenül elvetendő.
Különösen amiatt, hogy a rendeleti kormányzás gyakorlásának határidejét maga a kormány szabná meg, ami csakugyan a szó formális értelmében is diktatúrát jelent. A diktatúra formális kinyilvánítása nem azonos az eddig is sűrűn megesett alkotmánysértésekkel – a visszaélések önmagukban nem teremtenek rendszert, ahogyan a lopások se kérdőjelezik meg a tulajdon intézményét jogi értelemben –, nemcsak a rendszer szabályait tapossa lábbal, hanem új (jogi, formális értelemben is új) rendszert teremt. Ahogyan az is rendszerteremtő gesztus volt, amellyel Orbán Viktor országgyűlési többsége megvonta az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési jogát és az ún. átmeneti rendelkezéseket beemelte az alkotmányszövegbe, hogy az Alkotmánybíróság ne szólhasson bele a szabálytalan alkotmányreformba – az puccs volt! (A mostaninál is súlyosabb.) Ha a rendkívüli jogi helyzet (ex-lex) időtartamát a kormány szabja meg, akkor evvel egyszer s mindenkorra az alkotmány („alaptörvény”) fölé helyezi magát, és ez nem megengedhető.
A tudomány tekintélye – amely járvány esetén döntő – még bonyolultabb eset. A tudományos közösség állásfoglalásait (amelyek a koronavírus-válságban hála Istennek egybehangzóak pl. egységesen követelik a minél szélesebb körű tesztelést-szűrést, amellyel szemben nálunk hivatalos körökben érthetetlen ellenállás, vonakodás mutatkozik) a laikus nagyközönség nem tudja kompetensen megítélni; bár számos kiváló (kiválónak tetsző) tudós közérthetően tudja elmagyarázni a tudományos kérdéseket a hozzá nem értők tömegének. De a magyarázat meggyőző ereje a rádióban vagy az újságban nem bizonyíték vagy érv a szó komoly értelmében.
Nem tehetünk egyebet, meg kell bíznunk olyan intézmény (a tudomány) tekintélyében, amely emberi lévén, esendő. Tudósok is viselkedhetnek irracionálisan. (Mint a szegedi egyetem rektora, klinikaigazgató orvosprofesszor, akinek a hírhedt esete méltán váltott ki országos megrökönyödést.)
Itt az általános nyilvánosság kontrollszerepe nem érvényesülhet, ám érvényesülhet a tudomány szabadságának, az egyetemi-akadémiai autonómiának a főszabálya – amint hogy autonómnak kellene lennie a járványügyi, tisztiorvosi hatóságnak annak ellenére, hogy 2017 óta ezeket az intézményeket majdnem teljesen leépítették – , amely a tudományos közösségben ad korlátlan lehetőséget a kritikának és a szakmai nyilvánosságnak, s ahol a belső hatalmi hierarchiára nem figyelve kell minél gyorsabban a legjobb védekezési és gyógyítási módszereket megtalálni. Ha a tudomány belül szabad, ha beosztott kutatókat és gyógyítókat nem hallgattatnak el, akkor mind a kormányzat, mind a nép megbízhat abban az intézményrendszerben, amelyet – saját intellektuális korlátozottsága miatt – hatékonyan nem ellenőrizhet. Márpedig a tudományos intézmények autonómiáját rendszabályok egész sorával törte össze az Orbán-kormány, holott az egyetemi-akadémiai autonómiára ma oly nagy szükség lenne, mint a falat kenyérre.
Amint az ismert jogtudós, Kim Lane Scheppele leszögezi, a fölhatalmazási törvény – amelynek ez a sajtóban elterjedt neve az 1933. március 24-ei Ermächtigungsgesetzre, a diktatúra kodifikálására utal egészen nyíltan – a törvényt és az egész jogot fölülíró, szisztematikus rendeleti kormányzásra tesz javaslatot (s mivel ezt a rendkívüli jogrendet csak maga a kormány szüntetheti meg, ez a parlamenti kormányzás befejezése, a magyar történelemben immár sokadszor), szándékoltan homályos, lötyögősen bő fogalmazása az egész alkotmányos rend hatályon kívül helyezését teszi lehetővé.
Ez a jogellenes merénylet nem növeli a kormányzat tekintélyét, amire ebben a helyzetben igenis szükség lenne. Hiszen igaz az, hogy ennek a tragédiának a körülményei között bizony össze kellene tartanunk. Igyekeznünk kellene – valamennyiünknek – , hogy a fertőzési kockázatokat csökkentsük, együtt, közösen, önként.
De ha azt látjuk, hogy a járványt az Orbán-kormány a nyílt, formális diktatúra bevezetésére használja ürügyként, akkor mennyire bízhatunk korlátozó intézkedéseinek – vagy bármely lépésének – a jogosultságában vagy indokoltságában? Az összefogás, a lojalitás, a törvénytisztelet, a nemes patriotizmus válsághelyzetben megerősödik: micsoda alantas fogás evvel visszaélve elaltatni a honpolgári-demokratikus éberséget és kritikai szellemet!
Most az a veszély fenyeget, hogy az Orbán-kormány kikapcsolja az államrendszerből a Magyar Országgyűlést, s evvel minden, mégoly közvetett népi részvételt a döntéshozatalban és a politikai vitában; és ami a legrosszabb: ha a képviselők ezt megszavazzák, a magyar állampolgárok azt hihetik, hogy nem is kár a parlamentért.
Nehezen hihető, hogy a kormány alkotmányos (kétharmados) országgyűlési többsége ezúttal is hibátlanul zakatoljon, s az még kevésbé, hogy – néhány politikus vészjóslóan kompromisszumkész médianyilatkozata ellenére – az ellenzék is megszavazná ezt a gyalázatos indítványt. A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány óra: a kormány is visszariadhat a végzetes következményektől, a Magyar Országgyűlés is megemberelheti magát, a kormánytábor befolyásos alakjai is felelősségük tudatára ébredhetnek, az ellenzék se követ el öngyilkosságot.
Nem nagyon bízom benne, de a lehetőség fönnáll.
Az eddigi alkotmányos rend – számos hibája miatt – nem túl népszerű, és 2010 előtt se volt az. Ez a weimari köztársaság jellegzetes helyzete. Hajlandók és képesek vagyunk-e megvédeni valami ugyancsak tökéletlent, hogy a legrosszabbat, az igazi katasztrófát elkerüljük? Van még néhány igaz ember Szodomában?
Következő cikk: Magyarországon karanténba kerül a demokrácia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >