2020. október 23. péntek
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem a fölhatalmazási törvényre

Mennyire bízhatunk annak a kormánynak a válságkezelésében, amely mellesleg nyílt diktatúrát vezet be?

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány óra: a kormány is visszariadhat a végzetes következményektől, a Magyar Országgyűlés is megemberelheti magát, a kormánytábor befolyásos alakjai is felelősségük tudatára ébredhetnek, az ellenzék se követ el öngyilkosságot. Nem nagyon bízom benne, de a lehetőség fönnáll Az eddigi alkotmányos rend – számos hibája miatt – nem túl népszerű, és 2010 előtt se volt az. Ez a weimari köztársaság jellegzetes helyzete. Hajlandók és képesek vagyunk-e megvédeni valami ugyancsak tökéletlent, hogy a legrosszabbat, az igazi katasztrófát elkerüljük? Van még néhány igaz ember Szodomában? Tamás Gáspár Miklós:

A koronavírus-járvány többek között azért is a szabad nyilvánosságon alapuló modern államberendezkedés próbája, mert itt párhuzamosan két tekintélyt kell tekintetbe vennie az ésszerűen és erkölcsösen eljárni óhajtó honpolgárnak.

Az egyik az állami tekintély, a másik a tudomány tekintélye. Mindkettőnek a nyilvánosság előtt kell igazolnia magát. Egyiküknek, az állami tekintélynek való engedelmességet a törvény parancsolja – s ebben a rendkívüli, tragikus helyzetben elvárható az aggályos, szigorúan meghatározott törvénytisztelet –, s éppen ezért fölnőtt, nagykorú emberek számára a törvények, rendeletek, utasítások szabad vitatása elengedhetetlen. Mivel a honpolgárokat a végrehajtó hatalommal szemben a törvényhozás képviseli, a kormánynak a törvényhozás előtt kell igazolnia a hirtelen megnövekedett hatalmából (föladatköréből) következő eljárásait, intézkedéseit, iránymutatásait. A „felelős kormány” kifejezés „a parlamentnek felelős kormány” kifejezés rövidítése: a képviselők kötelessége a kormányt felelősségre vonni, s ha a kormány ténykedése igazolható, annál jobb mindenkinek. Nyilvánvaló, hogy a kormányrendeleteket a parlamentnek minél sűrűbben fölül kell vizsgálnia – nehogy hiba történjék –, s ezért a most benyújtott törvényjavaslat föltétlenül elvetendő.

Különösen amiatt, hogy a rendeleti kormányzás gyakorlásának határidejét maga a kormány szabná meg, ami csakugyan a szó formális értelmében is diktatúrát jelent. A diktatúra formális kinyilvánítása nem azonos az eddig is sűrűn megesett alkotmánysértésekkel – a visszaélések önmagukban nem teremtenek rendszert, ahogyan a lopások se kérdőjelezik meg a tulajdon intézményét jogi értelemben –, nemcsak a rendszer szabályait tapossa lábbal, hanem új (jogi, formális értelemben is új) rendszert teremt. Ahogyan az is rendszerteremtő gesztus volt, amellyel Orbán Viktor országgyűlési többsége megvonta az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési jogát és az ún. átmeneti rendelkezéseket beemelte az alkotmányszövegbe, hogy az Alkotmánybíróság ne szólhasson bele a szabálytalan alkotmányreformba – az puccs volt! (A mostaninál is súlyosabb.) Ha a rendkívüli jogi helyzet (ex-lex) időtartamát a kormány szabja meg, akkor evvel egyszer s mindenkorra az alkotmány („alaptörvény”) fölé helyezi magát, és ez nem megengedhető.

A tudomány tekintélye – amely járvány esetén döntő – még bonyolultabb eset. A tudományos közösség állásfoglalásait (amelyek a koronavírus-válságban hála Istennek egybehangzóak pl. egységesen követelik a minél szélesebb körű tesztelést-szűrést, amellyel szemben nálunk hivatalos körökben érthetetlen ellenállás, vonakodás mutatkozik) a laikus nagyközönség nem tudja kompetensen megítélni; bár számos kiváló (kiválónak tetsző) tudós közérthetően tudja elmagyarázni a tudományos kérdéseket a hozzá nem értők tömegének. De a magyarázat meggyőző ereje a rádióban vagy az újságban nem bizonyíték vagy érv a szó komoly értelmében.

Nem tehetünk egyebet, meg kell bíznunk olyan intézmény (a tudomány) tekintélyében, amely emberi lévén, esendő. Tudósok is viselkedhetnek irracionálisan. (Mint a szegedi egyetem rektora, klinikaigazgató orvosprofesszor, akinek a hírhedt esete méltán váltott ki országos megrökönyödést.)

Itt az általános nyilvánosság kontrollszerepe nem érvényesülhet, ám érvényesülhet a tudomány szabadságának, az egyetemi-akadémiai autonómiának a főszabálya – amint hogy autonómnak kellene lennie a járványügyi, tisztiorvosi hatóságnak annak ellenére, hogy 2017 óta ezeket az intézményeket majdnem teljesen leépítették – , amely a tudományos közösségben ad korlátlan lehetőséget a kritikának és a szakmai nyilvánosságnak, s ahol a belső hatalmi hierarchiára nem figyelve kell minél gyorsabban a legjobb védekezési és gyógyítási módszereket megtalálni. Ha a tudomány belül szabad, ha beosztott kutatókat és gyógyítókat nem hallgattatnak el, akkor mind a kormányzat, mind a nép megbízhat abban az intézményrendszerben, amelyet – saját intellektuális korlátozottsága miatt – hatékonyan nem ellenőrizhet. Márpedig a tudományos intézmények autonómiáját rendszabályok egész sorával törte össze az Orbán-kormány, holott az egyetemi-akadémiai  autonómiára ma oly nagy szükség lenne, mint a falat kenyérre.

Amint az ismert jogtudós, Kim Lane Scheppele leszögezi, a fölhatalmazási törvény – amelynek ez a sajtóban elterjedt neve az 1933. március 24-ei Ermächtigungsgesetzre, a diktatúra kodifikálására utal egészen nyíltan – a törvényt és az egész jogot fölülíró, szisztematikus rendeleti kormányzásra tesz javaslatot (s mivel ezt a rendkívüli jogrendet csak maga a kormány szüntetheti meg, ez a parlamenti kormányzás befejezése, a magyar történelemben immár sokadszor), szándékoltan homályos, lötyögősen bő fogalmazása az egész alkotmányos rend hatályon kívül helyezését teszi lehetővé.

Ez a jogellenes merénylet nem növeli a kormányzat tekintélyét, amire ebben a helyzetben igenis szükség lenne. Hiszen igaz az, hogy ennek a tragédiának a körülményei között bizony össze kellene tartanunk. Igyekeznünk kellene – valamennyiünknek – , hogy a fertőzési kockázatokat csökkentsük, együtt, közösen, önként.

De ha azt látjuk, hogy a járványt az Orbán-kormány a nyílt, formális diktatúra bevezetésére használja ürügyként, akkor mennyire bízhatunk korlátozó intézkedéseinek – vagy bármely lépésének – a jogosultságában vagy indokoltságában? Az összefogás, a lojalitás, a törvénytisztelet, a nemes patriotizmus válsághelyzetben megerősödik: micsoda alantas fogás evvel visszaélve elaltatni a honpolgári-demokratikus éberséget és kritikai szellemet!

Most az a veszély fenyeget, hogy az Orbán-kormány kikapcsolja az államrendszerből a Magyar Országgyűlést, s evvel minden, mégoly közvetett népi részvételt a döntéshozatalban és a politikai vitában; és ami a legrosszabb: ha a képviselők ezt megszavazzák, a magyar állampolgárok azt hihetik, hogy nem is kár a parlamentért.

Nehezen hihető, hogy a kormány alkotmányos (kétharmados) országgyűlési többsége ezúttal is hibátlanul zakatoljon, s az még kevésbé, hogy – néhány politikus vészjóslóan kompromisszumkész médianyilatkozata ellenére – az ellenzék is megszavazná ezt a gyalázatos indítványt. A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány óra: a kormány is visszariadhat a végzetes következményektől, a Magyar Országgyűlés is megemberelheti magát, a kormánytábor befolyásos alakjai is felelősségük tudatára ébredhetnek, az ellenzék se követ el öngyilkosságot.

Nem nagyon bízom benne, de a lehetőség fönnáll.

Az eddigi alkotmányos rend – számos hibája miatt – nem túl népszerű, és 2010 előtt se volt az. Ez a weimari köztársaság jellegzetes helyzete. Hajlandók és képesek vagyunk-e megvédeni valami ugyancsak tökéletlent, hogy a legrosszabbat, az igazi katasztrófát elkerüljük? Van még néhány igaz ember Szodomában?

 

2020. március 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább

Végenincs restitúció

Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >

Tovább

Az ilyesmért elnézést szoktak kérni

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >

Tovább