2021. október 22. péntek
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Kisebbségi Jogvédő Intézet konferenciájának margójára

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. Miért kell nekünk megelégedni az időközben megnyirbált/leszűkített nemzeti kisebbségi jogokkal?  Miért nem az őshonos nemzeti kisebbségeket megillető jogokat követeljük? Bozóki Antal:

A Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) szervezésében, november 28-30-án, hagyományos évértékelő nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten a „Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében” címmel.

A tanácskozás „célja egyrészt, hogy a kisebbségvédelem nemzetközi, európai uniós és nemzeti aspektusaiban jártas szakemberek előadásukkal járuljanak hozzá a jogterület elméleti hátterének bővítéséhez, másrészt, hogy állandó jogsegélyszolgálatot működtető partnereink személyesen számoljanak be éves tevékenységeikről” – olvasható a KJI internetes oldalán.

Feltűnő, hogy amíg az értekezleten a Kárpátaljáról, Erdélyből és a Felvidékről több magyar jogvédő civil szervezet képviselője vett részt, a Délvidékről/Vajdaságból egyéni ügyvédek voltak jelen: Buckó György Szabadkáról, Szilágy Miklós Óbecséről, Boral Egon Nagybecskerekről, Vukašinović Éva Újvidékről és Miavecz Attila Temerinből. (Részvevőként a programban a Vajdasági Magyar Jogász Egylet is fel van tüntetve, nem találtam azonban adatot arról, hogy a képviselője ott is lett volna.)

Csóti György, a KJI igazgatója a VRTV Napjaink c. politikai-közéleti magazinjának nyilatkozva „biztatónak” nevezte a vajdasági helyzetet.  – Ott az autonómia, a kulturális autonómia, a személyi elvű autonómia kibontakozóban van. Tehát, Szerbia vonatkozásában bizakodóak vagyunk – nyilatkozta Csóti.

Ezt a nyilatkozatot a magyarországi és a vajdasági politikusoknak is tekintetbe kellene venne, amikor a „példa értékű” itteni helyzetről és nemzeti kisebbségi autonómiáról áradoznak.

A Magyar Szó (párt)lapnak a konferenciáról készült helyszíni tudósítás szerint, a vajdasági magyarok helyzetéről Buckó György fogalmazott meg véleményt: „Amikor végighallgatja az ember az egész Kárpát-medence tapasztalatait, akkor egyértelművé válik, hogy Vajdaságban nagyon jó a helyzet. Kiválóan együttműködik a magyar és a szerb kormány, ennek is köszönhető ez az állapot. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jogsértéseket el kell tűrni, csak megállapítható, hogy Felvidékhez, Kárpátaljához hasonlítani sem lehet az itthoni körülményeket, magyarázta.”

– A jogszabályi kertek adottak, mondhatnám jók. A jogalkalmazással van a baj, esetenként, és az ilyen helytelen, téves jogalkalmazás ellen kell, hogy küzdjünk, hogy az elért jogainkkal éljünk – tette hozzá Buckó. Nyilatkozatának ez a része azonban már csak a VRTV idézet műsorában hangzott el.

Buckó véleményének a nyomtatásban megjelent része nagyon hasonlít a hivatalos magyar és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) politikai álláspontjához. Ez még nem is lenne baj, ha helyes lenne a tézis, ha nem a feje tetején állna!

Azért „nagyon jó” a helyzetünk, mert a Felvidékhez és a Kárpátaljához „az itthoni körülményeket, hasonlítani sem lehet”? Vagy azért mert – ahogy a konferencián elhangzott – Kárpátalján „a fizikai létünkben vannak veszélyeztetve a magyarok”?

Miért kell a vajdasági magyarok helyzetét egyáltalán a felvidéki és a kárpátaljai magyarok helyzetéhez hasonlítani? Miért nem például a dél-tiroli német, vagy valamelyik másik európai őshonos kisebbség helyzetéhez, amelyiknek fejlett autonómiája van? Az összehasonlítás akkor is „nagyon jót” eredményezne?  

Legyünk elégedettek, hallgassunk, mert a felvidéki és a kárpátaljai magyarok helyzete rosszabb, mint a mienk?

A magyarok helyzete a környező/elcsatolt országrészekben, a történelmi körülmények miatt, soha nem volt azonos szintű. A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. Miért kell nekünk megelégedni az időközben megnyirbált/leszűkített nemzeti kisebbségi jogokkal?  Miért nem az őshonos nemzeti kisebbségeket megillető jogokat követeljük?

Buckó nyilatkozatának a VRTV idézett műsorában elhangzott mondatai már sokkal realisztikusabbak. Ezekből kitűnik, hogy bizony Szerbiában is baj van a nemzeti kisebbségek törvény adta jogainak gyakorlati alkalmazásával. Eltérés van a jogszabályokba foglalt jogok és azok megvalósítása között a mindennapi életben. Hogyan lehet akkor „nagyon jó” a helyzetünk?

Szilágyi Miklós a nyelvhasználati jogok alkalmazásában felmerülő gondokról, tanúvallomás elutasításából származó abszurd helyzetekről is beszélt, kérdésekre válaszolva pedig elmondta, nehezíti a bírók és ügyvédek helyzetét, hogy a törvényeknek nincs hivatalos fordítása, büntető törvénykönyvnek, a magyarul zajló perek így sokszor dupla annyi munkát igényelnek – olvasható az idézett tudósításban.

Az óbecsei ügyvéd a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) előző felállításában a Nyelvhasználati Bizottság (nem éppen sikeresnek és agilisnak mondható) elnöke volt, újban pedig ugyanennek a testületnek a tagja. A kérdés, hogy tett-e valamit is annak érdekében, hogy a törvényeknek legyen magyar nyelvű fordítása?

Az egykori Jugoszláviában a törvények magyar nyelven is megjelentek a hivatalos lapokban, majd ezt a gyakorlatot – az ország szétesésével – megszüntették.  Újabban az MNT honlapján találhatók egyes „törvények és egyéb jogi dokumentumok” magyar nyelvű fordításai.  Szilágyi nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy nem ismeri ezt a honlapot. Ezen ugyanis ott van a Büntető Törvénykönyv fordítása is.

A nyelvtanilag is kifogásolható mondatában arra panaszkodik, hogy „a magyarul zajló perek így sokszor dupla annyi munkát igényelnek” – vélhetően az ügyvédektől. Valójában csak azoktól, akik nem ismerik kellő szinten mind a két (a szerb és a magyar) nyelvet, mert ebből bizony különböző problémák származhatnak. Mivel Szilágyi bírósági fordító is, nem világos, hogy ez számára miért igényel „dupla annyi munkát”?

Vukašinović Éva – a tudósítás szerint – „a vagyon-visszaszármaztatás bökkenőiről számolt be, konkrét eseteket bemutatva, melyek alapján jól látható, a kárpótlás a legtöbbször hiányos, a visszakapott vagyon használhatatlan, s további jogi huzavonákat okoz a károsultaknak”.

Buckó is hangoztatta, hogy egy magyar állampolgárok által megörökölt ingatlan visszakövetelése során a tulajdonosok jogerős ítélettel „elveszítették az ingatlant”, ami „sérti a tulajdonhoz való jogot”.

Ezek a részleges tájékoztatók is arra utalnak, hogy a Délvidéken/Vajdaságban (is) nem kevés probléma van a restitúcióval, az elkobzott, vagy más módon elvett vagyon visszaszármaztatásával. A magyar hivatalos szervek erre a problémára mindeddig nem reagáltak megfelelő módon.  A jogsérelmet szenvedett tulajdonosok most kíváncsian várják a KJI szeptember végi ígéretének teljesítését, miszerint felmérést készít arról, hogy „a Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”, és hogy az hoz-e valamilyen változást.

Borál Egon az egyházi anyakönyvek visszaszármaztatásának nehézségeiről elmondta, hogy „létezik ezzel kapcsolatos szerb kormánydöntés, a megvalósítás azonban évek óta várat magára”.

Ez is jó példája annak, hogy a hatalmi szervek papíron sok mindent elfogadnak, vagy megígérnek, amit aztán a gyakorlatban nem teljesítenek. A magyar hatóságok pedig – mivel „kiválóan együttműködik a magyar és a szerb kormány” – nem kérnek számon semmit.     

Miavecz Attila „a jogsegélyszolgálat működését, munkája során tapasztalt gondokat körvonalazta”. Erről az idézett írás azonban semmilyen részletet nem közölt. 

A KJI konferenciáján ismételten megmutatkozott, hogy a Délvidéken/Vajdaságban jelenleg egyetlen magyar civil szervezet sem foglalkozik tevékenyen a nemzeti kisebbségi jogvédelemmel! Nálunk – a felvidéki, kárpátaljai és a romániai helyzethez viszonyítva, ahol a civil szervezetek kiterjedt hálózata működik – a nemzeti kisebbségi jogvédelem szervezetlen, azt is lehetne mondani, hogy szinte nem is létezik. Nagy baj, hogy nincsen egyetlen ilyen pártatlan és szakosított polgári szervezet sem.

A nemzeti kisebbségi jogvédelmi szemlélettel is gond van, mivel a tevékenység csak a már megtörtént jogsérelemmel/jogsérelmekkel foglalkozik és nem a megelőzéssel is, a kétoldalú és a nemzetközi egyezményekből Szerbiára háruló, vagy az ország által vállalt kötelezettségek teljesítésnek követésével, számonkérésével a gyakorlatban.

A konferencián a Vajdaságból megjelent ügyvédek felszólalásukban többnyire az általuk képviselt konkrét bírósági ügyek bemutatásával foglalkoztak. Ez sajnos kevés a közösségi jogvédelemhez. A nemzeti kisebbségi jogvédelem alatt ettől sokkal szélesebb tevékenységet kell érteni. Ez magába foglalja a jogszabályok előkészítésének figyelemmel kísérését/felügyeletét, azok gyakorlati alkalmazását és a szerbiai, valamint a külföldi szervezetek előtti fellépést is ezeknek a jogoknak a védelmében.  Erre azonban jelenleg, sajnos, nincsenek vállalkozók.

Talán ezt is figyelembe vették a KJI konferencia alatt Újvidéken megtartott nemzetközi kisebbségügyi tanácskozás szervezői, amelynek részvevői „a kisebbségkutatás jelenéről és jövőjéről” beszélgettek. Ez azonban már egy másik téma.

 

2019. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább