2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magyar-magyar párbeszéd?

Párbeszéd, kivel és miről?

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért kell minden áron együttműködni Pásztorral? Megérdemli-e egyáltalán, hogy szóba álljanak vele? Mit tett ennek érdekében? Éppen semmit! Bozóki Antal:

A Szent István-napi rendezvényeket követően először Németh Ernő véemeszhez közeli újságíró tette fel a kérdést – tekintettel a 2020 elején esedékes választásokra is –, hogy „Lesz-e vajdasági magyar párbeszéd?”

Az írás apropója, hogy „a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) 2015-ös belharcai, a Magyar Mozgalom (MM) megalakulása, illetve a (véemeszből történt – B.A.) kizárások/kilépések után megszakadt a felek között a kommunikáció, s ez az állapot már négy éve tart”.

Németh a kérdést Pásztor István, a VMSZ/BMC elnökének augusztus 17-ei Palicson elhangozott és Józsa Lászlónak, Magyar Mozgalom (MM) elnökségi tagjának augusztus 20-ai, Horgoson mondott beszédére alapozta.

A cikkíró szerint ugyanis, Pásztor mondatai „a kontextusba ágyazva felfoghatók úgyis, hogy a VMSZ elnöke kész a párbeszédre a másként gondolkodókkal is”. Értelmezése szerint, Józsa „nagyjából hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Pásztor István”.

– Nem tudni, hogy a palicsi és a horgosi mondatok egyféle puhatolózási szándékkal hangzottak-e el, hogy felmérjék, a másik fél kész-e a párbeszédre. Ha igen, akkor most tűzszünetre lenne szükség, mert nem kellenek különféle meggondolatlan nyilatkozatok, amelyek megint ellehetetlenítenék a vajdasági magyar-magyar közeledést – fogalmazott Németh írásának befejező mondatában.

Ebből a mondatból pedig arra lehet(ne) következtetni, hogy az írás szerzője a magyar-magyar –  ebben az esetben a VMSZ és az MM – párbeszédet/közeledést szorgalmazza, akármit is jelentsen ez.

Németh írását a „Békülés, összeborulás”? c. jegyzetemben kommentáltam. Ennek lényege, hogy – „habár, a politikában semmit sem lehet kizártnak tekinteni” – a két említett beszédből „egyáltalán nem lehet a VMSZ és a MM közeledésére, sem a vajdasági magyar párbeszéd közeli lehetőségére következtetni, ahogyan azt Német teszi”.

Tóth Imre, a Családi Kör független hetilap újságírója, Németh írására hivatkozva, „megkereste, a VMSZ és a MM vezetői mellett, a tartományi parlamenti képviselettel rendelkező Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnökét is, hogy foglaljanak állást a felvetésekkel (mármint „az együttműködés szükségességével” – B.A.) kapcsolatban”.

A hetilap szeptember 12-ei számában közi Józsa László nyilatkozatát, miszerint a két szervezet (a VMSZ és a MM – B.A.) „együttműködésére a közösség érdekében szükség van […], de erre akkor kerülhet sor, ha a letaposásos, »eltakarításos« politizálási stílus egyszer és mindenkorra megszűnik”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt Józsa már nem fejtette ki. És azt sem, hogy a többi magyar párt (pl. a VMDK és a Magyar Polgári Szövetség) miért maradna ki az együttműködésből?

A témával kapcsolatban a hetilap felkereste Pásztor Istvánt is, és „habár a VMSZ irodából többszöri megkeresésre sem kaptak egyértelmű elutasítást, kérdéseikre augusztus 26. óta nem érkezett válasz”. Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért kell minden áron együttműködni Pásztorral? Megérdemli-e egyáltalán, hogy szóba álljanak vele? Mit tett ennek érdekében? Éppen semmit!

Csonka Áron, VMDK elnöke, a választásokon való részvétellel, illetve a magyar-magyar együttműködéssel kapcsolatos felvetésekkel kapcsolatosan elmondta, hogy a VMDK „nyitott a párbeszédre, de csakis egyenrangú alapon”.

– Egy esetleges együttműködésről más magyar szervezetekkel akkor tudnék nyilatkozni, ha volna ilyen irányú megkeresés, konkrét elképzelés. Jelenleg ilyenről nem tudunk beszélni. Mint ismeretes, a VMDK tagja a Szövetség Szerbiáért (Savez za Srbiju –  B.A.) ellenzéki tömörülésnek, de önálló szervezetként mi fogunk dönteni arról, hogy részt veszünk-e a választásokon, vagy bojkottáljuk azokat. Döntésünk kialakításánál mérlegelni fogjuk a délvidéki magyarság jelenlegi helyzetét, valamint azt is, milyen társadalmi értékeket akarunk a Vajdaságban, illetve Szerbiában”  – válaszolta Csonka a hetilapnak.

A VMSZ/BMC elnöke palicsi beszédében „egyértelműsítette”: „olyan helytett kíván teremteni”, amelyben „mindenkinek lehetősége lesz nyíltan állást foglalni […], hogy a nemzetet erősítő közös döntés oldalán áll vagy ellenzi a nemzetben gondolkodó közösségi megmaradás politikáját.” Természetesen ahogyan ezt ő értelmezi, vagyis aki nincs vele, az (nemzet)ellenségnek számít. Az ilyen fajta pásztori politika eleve kizárja a párbeszédet, az egyes társadalmi és közösségi kérdésekről való nézetkülönbséget, ami az egypárturalmat erősíti.

Józsa újabb nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a VMSZ és a MM együttműködésére sor kerülhet ugyan, de csak akkor „ha a letaposásos, »eltakarításos« politizálási stílus egyszer és mindenkorra megszűnik”. Nagy kérdés azonban, hogy ez lehetséges-e amíg Pásztor István a VMSZ/BMC elnöke? Ennek ellenére, vannak olyan figyelmeztetések is, miszerint „nehéz megfeledkezni arról, hogy az MM élvonalbeli káderei valamikor „fanatikus” VMSZ-esek voltak”. Ez viszont arra utal, hogy mégsem lehet kizárni a MM együttműködését a VMSZ-el.

A VMDK elnöke világosan megfogalmazta, hogy a VMSZ-el való „párbeszéd csakis egyenrangú alapon” lehetséges. Ez viszont a VMSZ számára – az eddig (negatív) tapasztalatok szerint – nem gyakorlat és szinte elfogadhatatlan.  (Amióta – a 2016. évi választások alkalmával – a VMSZ/BMC koalíciós szerződést kötött a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal és a Magyar Egység Párttal ezek csaknem teljesen megszűntek létezni.)

Pásztor, Józsa és Csonka idézett szavaiból arra lehet következtetni, hogy jelenleg nem várható a magyar-magyar párbeszéd és együttműködés.

A közösség érdekében – Józsa szavaival – természetesen szükséges lenne a magyar pártok közötti választási és egyéb témákban való közös fellépésére, kérdés azonban, hogy lehetséges-e/erkölcsös-e egyáltalán párbeszédet folytatni/„együttműködni” egy párttal, amelyik a magyar érdekvédelem helyett a Szerb Haladó Párthoz (CHC) csatlakozott, annak a szekerét tolja?

Elég csak azt mondani, hogy „a VMSZ igazából sohasem működött délvidéki magyar politikai pártként, mindig is amolyan érdekcsoportot alkotott”, hogy „a létezése óta egy konkrét lépést sem tett az itteni magyarság területi autonómiája megvalósítása irányában”, és hogy „asszisztált a szerb rezsimnek a magyarságot megalázó megmozdulásaihoz”.[15]

A megoldást – a közelgő választásokon való közös fellépés érdekében is – inkább az ellenzéki magyar politikai pártok (VMDK, MM, Magyar Polgári Szövetség) és szervezetek közötti mielőbbi együttműködésében kellene keresni. A közéletben, sajnos, ennek semmi jelét nem látni! Ez pedig már nagy baj…

 

2019. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább