Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Végel László
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek a rendszerváltás árvái, akik szinte naponta vívódnak a saját lelkiismeretükkel, hiszen szebb jövőt ígértek, és a kleptokapitalizmusban kötöttek ki. Végel László:
2019. július 10., szerda
A belgrádi Politika közli Aleksandar Vučić az Elit és a plebsz című, bizonyára nagy port felkavaró cikkét, hiszen az államelnök a legdurvább szavakkal ment neki az elitnek, amellyel kapcsolatban a nemzetét lebecsülő fasizmust emlegetett. Nem tartozom az elmúlt évtizedekben rosszul vizsgázó a pozícionált elit védelmezői közé. Lassan kiderül, hogy a lázadó elit szellemi a rendszerváltásban olyan ellentmondások hálójába került, amelyből ma sem tud kiszabadulni. Nem a nacionalista író-prófétákra gondolok, akik másokat biztattak arra, hogy menjenek a frontra, nacionalista mannával etették a népet, most pedig bűntudat nélkül figyelhetik a Nyugatra menekülő ifjúságot és a szegénységben tengődő népet. Ha van lelkiismeretük, akkor bocsánatot kérnének a nemzetüktől. Nem is azokra gondolok, akik meghúzódtak a szélárnyékban, akiknek Tito rendszere villát ajándékozott, s 1989 után az egyik napról a másikra a kommunizmus mártírjainak kiáltották ki magukat, a demokrácia és a szabadság nagy ígéreteivel hozakodtak elő, de midőn kiderült, hogy mindez csak puszta ígéret maradt, gyorsan visszahátráltak a szocialista korszakban felépített elefántcsonttoronyba. Ők minden rendszerhez alkalmazkodnak. Mostanság egymással versenyezve bizonygatják, hogy nincs más dolguk, csak a szövegírás, és valóban szorgalmasan sorolják fel szenvelgéseiket, úgyhogy még a költészet is csip-csup ügyek raktára lett. Azokról sem szólok, akik örökké hallgattak, mindig bólogattak, minden rendszerben találtak maguknak kényelmes „otthont”. Kicsit patrióták voltak – de mértékkel. Kicsit nacionalisták – de mértékkel. A szerbiai viszonyokat illetően tehát hajlok arra, amivel Mirko Kovač jellemezte az elmúlt harminc év értelmiségi elit nagy részéről az Elit rosszabb, mint a csőcselék című könyvében. Nincs szándékomban védeni az elitet, azonban Vučić érvrendszerre mégis riasztó, hiszen nem egy eszmei értékrend (konzervatív, szocialista, liberális) szerint osztja fel az elitet, hanem aszerint, hogy ki a kormánypárti és ki nem az. Aki nem az, az szerinte a népakarat ellen van, szembe állítja őket a társadalommal. Ez az elitellenes populizmus természetesem nem szerbiai találmány, baljós jelenség az egész Európában. Nem hiszem, hogy egy szocialista, vagy szociáldemokrata értelmiségi manapság kormánypárti lehet, hiszen ennek a kormánynak semmi köze sincs a baloldalhoz. A liberális értelmiségi sem lehet az, hiszen a rendszer egyre inkább autokrata színezetet ölt magára. De a jobboldali konzervatív sem tud megbékélni a populista narratívával. Lassan kiderül, hogy a szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett. Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek a rendszerváltás árvái, akik szinte naponta vívódnak a saját lelkiismeretükkel, hiszen szebb jövőt ígértek, és a kleptokapitalizmusban kötöttek ki.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?
A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >
Néhány szó a magyar parlamentről
De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >