Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Pártirányítással működik
A VMJE nyári egyeteméről
Bozóki Antal
Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen lassan elfogynak”. A VMJE-re szükség van, mint a „hagyományosnak” indult nyári egyetemére is, csak éppen az is probléma, hogy az egylet nem szakmai, hanem pártirányítással működik. Ennek megváltoztatása pedig – legalábbis egyelőre – reménytelen küldetés. Bozóki Antal:
Az oromi tájházban – augusztus 11-e és 14-e közözött – megtartották a Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE) első nyári egyetemét.
A véemeszes beállítottságú Magyar Szó napilap hat írásban számolt be az eseményről, azzal, hogy a programot tartalmazó írást két alkalommal közölte.
A közreadott program szerint A jogvédelmi eljárás a helyi ombudsmannál és a felek kérelmeinek feldolgozása; A mesterséges intelligencia – jogi, felelősségi kérdéskör; A börtönbüntetés forradalma – az európai börtönügy és a magyar fogházjavítók; A jog változó sorsa a Vajdaságban; Jogi tanulmányok, az igazságügyi vizsga és karrier lehetőségek fiatal jogászoknak az igazságügyben; Az ügyvédség helyzete a Vajdaságban – ügyvédbojtárságtól saját ügyvédi irodáig, Nyelvhasználati jogaink korszakai, különös tekintettel a kisebbségi jogi oktatás történelmére és jelenkorára; Szerbia alkotmánytörténete és a hatályos alkotmány módosításának aktuális kérdései és A történeti alkotmány című „előadások” hangzottak el. Bemutatták még a Mi történt Écskán? („a múlt század elején”) című könyvet.
Az említett napilapban megjelent írások alapján látható, hogy a témák változatosak voltak, de előadásokat, azok a tartalmát már nem lehet megítélni. Erről csak a részvevők mondhatnak mérvadó véleményt. Az unalmas jogi témáról is lehet izgalmas, érdekfeszítő előadást tartani, de a rossz előadásból is meg lehet valamit tanulni.
Az előadások címe alapján azonban meg lehet állapítani, hogy a (VMJE) „első nyári egyetemén” – talán a kisebbségi jogi oktatás történelmével és jelenkoráról szóló témán kívül – nem esett szó a magyar közösség jogállásáról, a kollektív és egyéni nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásáról és az ebből eredő elméleti és gyakorlati problémákról. Ezekből pedig van bőven.
Az egyik résztvevő meg is jegyezte: „Sajnos az emberek nem nagyon ismerik a jogaikat, és nem tudják azt sem, milyen szervezethez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük.”
Ha jogászokat sem készítik fel a nemzeti kisebbségi jogok ismeretére, akkor hogyan is tudják azok másokkal a jogaikat (meg)ismertetni, vagy hogyan fognak azokért küzdeni?
Jellemző, hogy Pásztor Bálint „alkotmányjogász” (a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ/BMC harmadik alelnöke) „Szerbia alkotmánytörténetéről” tartott előadást. Mintha tanulmányaik alatt a hallgatók erről nem tanulnának eleget!
A Délvidéken/ a Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogvédelem szervezetlen, azt is mondani lehetne, hogy ilyen szinte nem is létezik. A nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését küzdő civil szervezet pedig most már évek óta nem működik.
Nemzeti kisebbségi ügyekben a VMJE sem hallatta eddig a hangját, pedig ennek ez kellene, hogy legyen az egyik fő feladata. Csak éppen nem az, mivel a vezetősége haladó véemeszes irányítottságú: az egyesület elnöke Nyilas Mihály, a Tartományi Kormány alelnöke, a VMSZ/BMC Elnökségének a tagja, az alelnöke pedig Szilágyi Miklós ügyvéd, aki ennek a pártnak Magyar Összefogás nevű listáján lett a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) előző összetételében a Nyelvhasználati Bizottság elnöke (jelenleg tagja).
Az utóbbi időben voltak ugyan kezdeményezések „állandó jogsegélyszolgálati irodák” működtetésére, ennek ellenére nem tapasztaltam egyetlen határozott fellépést/kiállást sem a magyar közösség kollektív nemzeti kisebbségi vagy az egyéni jogokat ért sérelmek megszüntetéséért. Pedig nem lehet mondani, hogy erre nem lett volna alkalom.
Talán a meghirdetett, többnyire érdektelen témák miatt is gyér volt az érdeklődés a „jogásztábor” iránt: „A négy nap alatt több mint 15-en fordultak meg az előadásokon.”
Nemcsak az előadásokon voltak kevesen, de komoly veszély fenyegeti a jogászutánpótlás is. „Az évente 120-150, Újvidéken felvételiző magyar hallgató közül az idén végre a Jogi Karra is felvételiztek ketten”. A VMJE-nek bizonyára betekintése se nincsen, pedig ez alapvető fontosságú, hány magyar hallgató iratkozott a jogászképzéssel is foglalkozó magánegyetemekre?
Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen lassan elfogynak”.
A VMJE-re szükség van, mint a „hagyományosnak” indult nyári egyetemére is, csak éppen az is probléma, hogy az egylet nem szakmai, hanem pártirányítással működik. Ennek megváltoztatása pedig – legalábbis egyelőre – reménytelen küldetés.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Gonosz demokrata álarcot vett fel
A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >
Baljós gyermekbetegség
Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >
November 25. – a gyász napja!
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >
Isten veled, FüVÉSZ!
Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >
Mesterlövészek
Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >
„Sokat elvittek, de sokan jönnek”
Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >
Lengyel-magyar párbeszéd
Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >
Demokrácia vagy posztfasizmus?
Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >
Nyírő Józsefet olvasva
Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >
„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >
„Ich habe alles geprüft und erwogen”
Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >
„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”
Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >