2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

„Mennyit keresnek a vajdasági magyar politikusok?”[1]

Hiányos adatok – téves tájékoztatás

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Kialakult, tehát, egy politikusi réteg, amelynek kifizetődik „politizálni”, és amelynek a felelőssége szinte egyenlő a semmivel. Még akkor is, ha plagizáltak, vagy éppen halálos kimenetelű közlekedési balesetben voltak részesek. Nálunk a „politikusok” addig maradnak tisztségükben, amíg hallgatnak, utasításra mindent megszavaznak, követik/szajkózzák, amit a főnökeik mondanak. Ez az elv érvényes: „A lovat oda kösd, ahova a gazda mondja!” Bozóki Antal:

A fenti, érdekesnek és izgalmasnak ígérkező címmel ismertette/„harangozta be” lapszemléjében a Szabad Magyar Szó a Családi Kör hetilap (augusztus 1-jei számának tartalmát. (A mindkettőt Sajtószabadság Alapítvány működteti.)

A lap 18. (!?) oldalán aztán meg is találtam az írást, amely nyomtatásban már a „Mennyi a magyar politikusok fizetése?” címet kapta, ami – valljuk be – mégsem ugyanaz. A „kereset” és a „fizetés” között ugyanis lehet némi eltérés.

Az igazság az, hogy a – véleményem szerint – Családi Körben (ha már „független vajdasági hetilapnak” vallja magát) több, a magyar közösség helyzetével kapcsolatos hivatásos oknyomozó, tényfeltáró, elemző, bíráló írásra lenne szükség. (...)

Az írás elején, az egyébként névtelenségbe burkolódzó szerző abból indul ki, hogy „örökös vitatéma az emberek körében, hogy megéri-e politizálni, kifizetődik-e az egyéni vélemény elhallgatása, a pártparancs teljesítése”?

Aztán elmondja, hogy a Korrupcióellenes Ügynökség honlapján „bárki megtekintheti a politikusok vagyonbevallását, amely tartalmazza a havi bérüket, s természetesen azt is, hogy milyen ingatlannal, járművel rendelkeznek”.

Az hivatkozott honlapot megtaláltam ugyan, de tisztségviselők vagyonára és jövedelmére utaló rovatban (Imovina i prihodi funkcionera) a lap által az idézett adatokat nem találtam. Az is lehetséges, hogy szerény számítógépes tudásom miatt. Ott ugyanis csak a (korrupció ellenes) ügynökségről szóló törvénysértések megállapítására vonatkozó eljárásokról szóló utalások vannak.  Ezért csak azokra az adatokra szorítkozok, amelyeket a lap közreadott.

Az első problémám a Családi Kör szövegével, hogy a legtöbb nevesített „magyar politikus” esetében csak a (címben említett) „fizetésre” vonatkozó adatokat tartalmazza! Mindössze csak néhány „politikus” esetében utal arra, hogy ilyen vagy olyan típusú és évjáratú gépkocsival, motorkerékpárral, vagy éppen „robogóval” rendelkezik, hogy elnöke, illetve tagja, ennek vagy annak az igazgató bizottságnak, vagy „munkacsoportnak”. A bevezetőben említett ingatlanokról a továbbiakban egyetlen politikusnál sem számol be!

Az adatbázisra hivatkozva, az ismeretlen cikkíró közli például, hogy „Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, aki a tartományi parlament elnöki tisztségét tölti be 2012 óta, havonta 114 180 dinárt keres, s ezen kívül a Park – Palics Közvállalat közgyűlésének is a tagja, amiért havonta 20 000 dinárt fizetnek ki neki, így összesen 134 180 dinárt keres”.

Nem vonom kétségbe, hogy névtelen szerzőnk az említett honlapon talált adatokat közölte, csak éppen kételkedek abban, hogy Pásztor Istvánnak ne lenne lakása, háza vagy tanyája, netán lovai, – a Park – Palics KV mellett – valamilyen másik (jól fizető) testületnek ne lenne a tagja? A VMSZ elnöki tisztjét is talán önkéntes alapon látja el?

Hogy megéri-e neki a politizálás, azt esetleg csak akkor lehetne megállapítani, ha össze lehetne hasonlítani a vagyoni állapotát 2012-ben és most.

Kovács Elvira – a Családi Kör írása szerint – „mint képviselő havonta 72 000 + 26 000 dinárt kap, vagyis 98 000 dinárt keres”. Ebből azonban nem tűnik ki, hogy a 26 000 dinárt mire/miért „kapja”? (A „kap”, vagy „keres” között is van némi eltérés.)

Amellett, hogy köztársasági képviselő, Kovács a VMSZ egyik (sorrendben a második) alelnöke és az Európa Tanács (ET) esélyegyenlőségi és megkülönböztetés-mentességi bizottságának az alelnöke. Ezekből a tisztségekből nem származik semmilyen jövedelme? Nincsen ingatlanja, gépkocsija?

Pásztor Bálint köztársasági képviselőnek „havonta 78 804,78 dinár a fizetése 2016 júniusa óta, amihez még hozzájön 30 693,02 dinár átalány, így összesen 109 497,8 dinárt keres. A tulajdonában van még egy 2012-es KIA Cee d személygépkocsi” – írja a Családi Kör.

A nevét nem vállaló szerző azt viszont már nem említi, hogy a junior Pásztor frakcióvezető is a szerb parlamentben, a VMSZ (sorrendben) harmadik alelnöke. Ez mellett, „2018 novemberétől egyetemi docens az újvidéki Gazdasági Akadémia Univerzitás Jogi Karán”.

Elhiszi-e valaki, hogy ezeket a tisztségeket díjazás nélkül látja el? Kétlem, hogy csupán a képviselői fizetésből pénzelni tudná a külföldi maratonokon való részvételt (is).

Vicsek Annamária, oktatási államtitkárként – a hetilap adatai szerint – „havonta 84 784 dinárt keres, s ugyanettől a minisztériumtól havonta kap még 46 810,5 dinárt (máshol van a lakhelye és a munkavégzés helye), s havonta 2962,26 dinárt vesz fel az Európa Kollégium igazgatóbizottsági elnökeként”, ami havonta „összesen 134 556,76 dinár”.

Ezekkel az adatokkal kapcsolatban felvetődik az összes többi tisztségviselő fizetésére vonatkozó adatok megbízhatóságának a kérdése is, mivel a legtöbbjüknek „máshol van a lakhelye és a munkavégzés helye”. A szerző adós marad az adattal (is), hogy többi „politikus” kap-e ilyen pótlékot/ fizetés kiegészítést vagy nem?

Vicsekkel kapcsolatban kérdése az is, hogyan lehet oktatási államtitkárként az Európa Kollégium igazgatóbizottsági elnöke? Nincsen itt valami összeférhetetlenség? Vagy önmagát is ellenőrzi?  Egyáltalán miért van egy hallgatói kollégium pártvezető irányítása alatt?

Vicsek ugyanis nemcsak a VMSZ tanácselnöke, de újabban elnöke a párt Újvidék Városi Szervezetének is. Az ezekkel a tisztségekkel kapcsolatos feladatokat munkaidőn kívül és díjmentesen végzi?

Juhász Attila, mezőgazdasági államtitkárként „nettó 84 000 dinár fizetést kap, s 2014 májusa óta havonta 49 000 dináros juttatásban részesül a magyarcsernyei önkormányzattól, amely azért fizeti neki ezt az összeget, mert tagja annak a munkacsoportnak, amelyik a helyi gazdaság fejlesztésért felelős. Így összesen 133 000 dinárt keres”, és bizonyára kap is. 

A község honlapján a legutóbbi „értesítés” a 2014. július 22-ei dátumot viseli, miszerint „megkezdődött a szociális feltérképezés, melynek célja a munkaképes rászoruló lakosság felderítése és egy új segélyezési rendszer bevezetése”…

A két tisztség közötti összeférhetetlenség kérdésén túl, Juhász esetében az is kérdés, hogy – az öt év alatt a neki kifizetett (nettó) több mint hárommillió dinár (62 hónap x 49 000 dinár) ellenében – mivel és mennyiben járult hozzá a „helyi gazdaság fejlesztéséhez”?

Kern Imre „fizetése” úgy alakul, hogy az építkezési, közlekedési és infrastrukturális minisztériumtól „140 000 dinárt kap”, de 2014 májusa óta „havonta 90 ezer dinár nyugdíjat is felvesz, vagyis havonta összesen 230 000 dinárt keres”. (A lap ugyanebből a számából megtudjuk, hogy a földműves nyugdíjasok „mélyszegénységben élnek”, és hogy a földműves nyugdíj átlaga 11 629 dinár!)

Kislider Gábor topolyai polgármester is, a havi 86 372,06 dinár „kereset” mellett, havonta „34 000 dinár ellátmányt is kap, így havonta 120 372,06 dinárt keres”.

Hogyan maradhatott egyáltalán a nyugdíjas Kern és Kislinder állami hivatalban?  Vagy VMSZ kádereinek minden lehetséges? (Kern képzettségére nézve vegyészmérnök. Bizonyára nagy szükség van rá az építkezési, közlekedési és infrastrukturális minisztériumban.) (Bizonyára Hajnal Jenő, az MNT elnöke is, aki néhány hónap múlva nyugdíjjogosult lesz, továbbra is felveszi majd az elnöki fizetést és a nyugdíjat is.)

Vickó Ferenc egészségügyi államtitkárnak a „110 ezer dinár a nettó havi fizetése”. A szerző azonban nem vett fáradtságot magának, hogy megtudja – az államtitkári fizetés mellett – valósít-e meg máshol (például valamelyik magánklinikán) is jövedelmet, tart-e előadásokat és ilyen alapon mennyit jövedelmet valósít meg? Gépkocsija, motorkerékpárjai vannak, de ingatlanja éppen semmi?

Nem hangzik az se túlságosan logikusnak, hogy Erdély Lenke tartományi képviselő havi bére „158 000 dinár”, amihez „havonta még hozzájön 3153 dinár, mivel az újvidéki Miloš Crnjanski Kulturális Központ igazgatóbizottságának a tagja”. Lehetséges lenne, hogy Erdélynek nagyobb a „havi bére”, mint Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének a „keresete” (134 180 dinár)?

Lehetne elemezni a többi „magyar politikus” (vemeszes polgármesterek, alpolgármesterek, stb.) fizetését is, de teljes, hozzáférhető és megbízható adatok hiányában nem érdemes. Köztudott ugyanis, hogy a politikusok egy része nem kizárólag/feltétlenül a fizetéséből él.

Végezetül, a Családi Kör nevét nem vállaló szerzője az írása elején feltett kérdésre sem válaszolt, miszerint „megéri-e politizálni, kifizetődik-e az egyéni vélemény elhallgatása, a pártparancs teljesítése”?

Az írás ugyanis csak ezzel a rövid és nem teljes kommentárral fejeződik be: „Mint látható, a közpénzen működő intézmények vezetői fizetése jóval a szerbiai átlagbér felett áll, ami májusban 42 ezer dinár volt, vagyis a munkavállalók fele ennél kisebb összeget vitt haza a hónap végén”.

Ebből arra lehet(ne) következtetni, hogy Szerbiában igenis megéri „politikusnak”, így „vajdasági magyar politikusnak” is lenni.

Kérdés viszont, hogy közülük ki is egyáltalán a „politikus”, mivel nem közvetlen demokratikus választásokon, hanem a Vajdasági Magyar Szövetség által/listájáról kerültek a politikába. (Köztük bizonyára akad olyan személy is, aki azt sem tudja miből ered a „politika” kifejezés.)

Azt is lehetne mondani, hogy pártlapon kinevezett/delegált „politikusokról” van szó, akinek biztos fizetésük van, és akik számos előjogot/kiváltságot is élveznek.

Kialakult, tehát, egy politikusi réteg, amelynek kifizetődik „politizálni”, és amelynek a felelőssége szinte egyenlő a semmivel. Még akkor is, ha plagizáltak, vagy éppen halálos kimenetelű közlekedési balesetben voltak részesek.

Nálunk a „politikusok” addig maradnak tisztségükben, amíg hallgatnak, utasításra mindent megszavaznak, követik/szajkózzák, amit a főnökeik mondanak. Ez az elv érvényes: „A lovat oda kösd, ahova a gazda mondja!” Nagy kérdés, hogy ezek mennyiben segítik/mennyire képesek segíteni, vagy inkább akadályozzák a társadalom fejlődését.

Ha viszont valaki ellentmond a „nagyfőnöknek”, akkor szinte biztos a meghurcol(tat)ása, a lefokozása, a pártból való eltávolítása, a kiközösítése (mint az Józsa László, Varga László, Maglai Jenő és sok más véemeszes esetében történt). Akkor viszont felvetődik a kérdés, hogy „megérte-e politizálni”? (Érdekes viszont, hogy egyesek még fellebbeztek is a párthatározat ellen, amellyel menesztették őket.) „Amennyit a kerék fel, annyit le is” (megy) – mondanák Tordán.

Mint minden szabály alól, persze itt is vannak (ritka) kivételek, ami a más tisztségre való áthelyezésben, kinevezésben (lásd Egeresi Sándor esetét), vagy előléptetésben is megnyilvánul (amikor valakitől meg akarnak szabadulni, mint az például Korhecz Tamástól).

A Családi Kör ismeretlen szerzője felvetett ugyan egy fontos társadalmi, közösségi kérdést, de sajnos csak a felszínt érintette. Azt is felületesen. Nagyon sok még itt a felderítetlen, rendezetlen kérdés! Hogyan lesz például egy jó szakemberből szófogadó és rossz, de jól kereső politikus? Hogyan lehetséges  az, hogy egy állami tisztségviselő más testületekben, szervekben is „tezgázik”, vagy nyugdíjasként dolgozik??

Az olvasó még talán sajnálkozik is azon, hogy a „politikusok” mennyit dolgoznak a „fizetésért”! Az igazi kérdés viszont az, hogy milyen eredményt tudnak felmutatni, megdolgoztak-e érte, megérdemlik-e a fizetést?

A „politikusok” esetében talán nem is a fizetés sok, hanem az eredmény kevés! Ki fogja a munkájukat értékelni? Mivel „egyszer minden mandátum lejár”, talán a választók, és azok, akik a helyükbe jönnek. Akkor pedig már késő lesz...

 

2019. augusztus 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább