2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A hajsza

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Ezért mindazoknak, akik nem szeretnék nyugodtan nézni, hogy hazánk belefullad a fasisztoid posványba, akkor is egyértelműen el kell utasítaniuk a Cseh Katalin és Donáth Anna meg a Momentum elleni hajszát, ha másra vagy akár senkire se szavaznak. Hiszen ez a hajsza azt nyilvánítja ki, hogy a mai magyar állam szerint senki másnak nincs joga beleszólnia a közügyekbe, csakis a szélsőjobboldalnak. Tamás Gáspár Miklós:

A menekültek és a melegek elleni szakadatlan, uszító, magyarállami propagandakampány már nem elég hatásos, újabb célpontokra van szükség.

A faji és nemi terrorpropaganda klasszikus módszer, tudatos használata kétszáz esztendős, akárcsak a valaha „kenyéririgység”-nek nevezett indulat (általában nem a nábobok és mágnások, hanem a nálunk kicsivel jobban keresők ellen) fölhasználása, amelyet mindig a faji és nemi előítélet fonalára kell fölfűzni. (Mert azt kell sugallni, hogy ha zsidónak, cigánynak, nőnek, művésznek, melegnek stb. pénze vagy befolyása van – az nincs, nem lehet rendben.)

A „kenyéririgység” fordítottja a „kenyérféltés”, amely a nálunk szegényebbek – a „méltatlan szegények”, munkanélküliek, krónikus betegek, öregek, koldusok, hajléktalanok, alsó kategóriás szexmunkások stb. – ellen irányul, akik azt a kis vagyonkánkat is el akarják venni a saját improduktív és bűnös céljaikra.

Az uralkodó osztály Napóleon veresége és bukása óta masszívan és rendszeresen él ezekkel a meglévő attitűdökkel, amikor az ideológiailag aktív állam uralmi manipulációjának az alapelvébe olvasztja őket. Az alapelv (cél) „a keményen dolgozó kisember” mozgósítása az őt kizsákmányoló és elnyomó hatalmak érdekében. Így veszik rá az osztályellenség lelkes szolgálatára, amit kiegészítenek léleknyugtató „anyagi” jutalmakkal és zsongító-őrjítő kábítószerekkel a futballszurkolástól az aljakultúra-élvezetig és bulvárhabzsolásig, a tömegturizmusig, a fogyasztói mámorokig és az internetes eredetű lelki betegségekig.

Mindezt fokozza a társadalom növekvő szervezetlensége és általános (entrópiás) széthullása, amelynek a fő oka a hagyományos (fordista) iparszerkezet és az írásos gondolatrögzítés/memóriaszervezés fölbomlása, de sokat dolgozott rajta a legutóbbi időkig a neoliberális-neokonzervatív kormányzás mindenütt.

A rendszert fönntartó – rasszista-soviniszta, szexista és (figyeljünk!) egyre inkább nemzedéki – uszítás természetesen gyakran ül rá meglévő társadalmi szakadásokra.

Vegyük szemügyre az egyik legvisszataszítóbb magyar kormányzati propagandaakciót két fiatal európai képviselő, Cseh Katalin és Donáth Anna (mindketten a Momentum politikusai) lejáratására, amellyel – bár ezt nehéz lett volna akárcsak idén tavasszal elképzelni – az orbánkultúra és az orbánpolitika még mélyebbre süllyedt a maga rohasztotta mocsárban.

Ennek az akciónak az egyik pillére tradicionális: hogyan merészelnek fiatal nők belebeszélni a közügyekbe, ahelyett – amint ezt „az asszonyi sors” előírná –, hogy korosabb férfiakat gyönyörködtetnének.

A kis szemtelen! A cserfes fruska! A csinos pofikája!

Itt a régről ismert, boldogtalan nőgyűlöletnek olyan mocskos példáival találkoztam szélsőjobboldali heccportáljaink (ez a kormánysajtó másik neve) írásaiban (paranoiás, begőzölt apparatcsikok állítják elő őket), amelyeket hajdan az erkölcsrendészet torolt volna meg, s a szerkesztők meg se álltak volna a váci fogházig, hiszen ez szadisztikus pornográfia.

Aligha véletlen, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok egyre iszonyatosabb elnöke ugyanezt csinálja az amerikai Kongresszus négy fiatal képviselőnőjével – mindenki ismeri már Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar, Rashida Tlaib és Ayanna Pressley nevét – , akik másképp „nemzetidegenek”, mint Donáth Anna és Cseh Katalin, de a lényeg ugyanaz, a zsírosan vigyorgó szexista nőgyűlölet ugyanaz, a „baloldaliság” és az ilyen vagy amolyan „idegenség” fasisztoid összekapcsolása ugyanaz.

A másik pillér szintén tradicionális: az idegentől való idegenkedés.

A magyarországi társadalmat földaraboló szakadékok egyike azok között húzódik, akiknek van intim közük a külföldhöz, meg azok között, akiknek nincs. Nagyjából negyedmillió – többnyire fiatal – ember rengeteget van külföldön, idegen nyelvű olvasással és beszéddel tölti napja nagy részét, jön-megy a határokon keresztül. Köztük sokan vesznek részt mindenféle tanácskozásokon, képzéseken, összejöveteleken, amelyek töredéke politikai, de ilyen is akad bőven.

Ez az ifjú polgári középosztály számára hétköznapi és természetes.

Ugyanez viszont rengeteg ember számára elképzelhetetlen és természetellenes.

A többeknek szokatlan, ám a mai világban merőben banális helyzetet fújják föl összeesküvéssé. Cseh Katalin megismerkedett – ó, borzalom! – egy fiúval New Yorkban, aki nincs fönn a Wikipedián! Ah! A neve zsidós hangzású. Aha!

Mindez olyan országban megy végbe, ahonnan százezrek vándoroltak ki az elmúlt pár évben.

Kis mértékű idegenség elég hozzá, hogy azt a szintén nem túl érdekes ügyecskét, hogy magyar ellenzékiek az Európai Parlamentben se szavaznak magyar kormánypártra – ami nem meglepő – , tájékozatlan hallgatóknak és olvasóknak úgy állítsák be, mintha pedofília vagy kannibalizmus esete forogna fönn.

Az a helyzet, hogy sikeres, jókedvű, értelmes fiatal – de irgalom atyja ne hagyj el, liberális – nőknek más a politikai és kulturális ízlésük, mint nemzeti-konzervatív vagy szélsőjobboldali-reakciós, ám búvalbélelt és pulykamérges öreguraknak, szűnni nem akaró, viharos, ámbár kissé mesterkélt botrányt keltett, amely mindenkinek az okostelefonján ott villog. Többet lehet olvasni róla, hogy miért volt zöld ruha az egyik fiatal európai képviselőn a választási siker estéjén, mint az agrárgazdaságban foglalkoztatott mintegy félmillió embernek (s így közvetve településeink körülbelül felének) a sorsáról.

Már összekötötték a két ifjú dámát és politikai barátaikat Sorossal és az SZDSZ-szel (ez a ma is legtöbbet emlegetett magyar párt, megszűnése után tíz évvel, no találják ki, hogy miért) és mindenkivel, aki a „háttérhatalom” (tudjuk, kicsoda-micsoda) „titkos mélyállami elithálózatának a szponzora, sejtbizalmija, tartótisztje és fedett, stratégiai-penetrációs ügynöke”.

Azon kívül, hogy alaptalanul vádolnak egy embercsoportot (a Momentum vezetőit, tagjait, szavazóit, szimpatizánsait) mindenféle légből kapott ostobasággal, evvel ugyanakkor jelképesen törvényen kívül helyeznek egy attitűdöt, magatartásformát – amelyben a szabadságvágy és az autonómia vágya fontos szerepet játszik – , s amelyet azonosítanak valami titkos, szervezett csoport beállítottságával, holott ez a fiatal nagyvárosi középosztály, középpolgárság jellegzetes viselkedése és vélekedése világszerte és már régóta. Tolerancia, lazaság, jófejség, mérsékelt polgári feminizmus, antirasszizmus és ökológia, viszolygás attól, ami provinciálisnak, begyepesedettnek, de mindenekelőtt: attól, ami represszívnek (elnyomónak, korlátozónak) tetszik.

Az a szélsőjobboldali rágalomhadjáratok és szándékosan gerjesztett tömeghisztériák természete, hogy a bűnbaknak kijelölt csoport elszigetelése nem marad meg a véleménynél, a vélekedésénél, hanem cselekvésbe fordul, másrészt meg nem marad meg az illető csoportnál, hanem az elszigetelést (kirekesztést) lélegzetvételnyi szünet nélkül folytatja, kiterjeszti másokra is – és hozzászoktatja a közönséget, hogy mindezt meg lehet tenni bárkivel, aki valamiért egy pillanatra ellenszenvessé válik.

Ezért mindazoknak, akik nem szeretnék nyugodtan nézni, hogy hazánk belefullad a fasisztoid posványba, akkor is egyértelműen el kell utasítaniuk a Cseh Katalin és Donáth Anna meg a Momentum elleni hajszát, ha másra vagy akár senkire se szavaznak. Hiszen ez a hajsza azt nyilvánítja ki, hogy a mai magyar állam szerint senki másnak nincs joga beleszólnia a közügyekbe, csakis a szélsőjobboldalnak.

(Népszava)

 

2019. július 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább