2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tordai „történések” (2.)

Gondolatok a Tordai Újság „nyertes” pályázatairól

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett. Bozóki Antal:

A Tordai Újság legújabb (2019. július 15-ei) számában (a 24. oldalon) közölt  adatok szerint az újság a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság pályázatára, „a fiatalok szerepe az anyanyelvünk, szokásaink és hagyományaink ápolásában” címmel benyújtott „anyagért”, 120 ezer dinárt, a Magyar Nemzeti Tanácsnak „a nem kulturális tevékenységet folytató civil szervezetek részre” kiírt pályázatán 30 ezer, majd „a kistérségi médiumok pályázatán” 59 ezer dinárt, a begaszentgyörgyi község „köztájékoztatási projektek társfinanszírozása” kiírt pályázatán 100 ezer dinárt, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Szekeres László Alapítvány „a magyar kultúráért és oktatásért” pályázatán 250 ezer forintot „nyert”.

Mindegyik esetben „vissza nem térítendő támogatásról” van szó. Ez azt is jelentheti, hogy a pályázóknak elszámolási kötelezettségük se nincsen a támogatók iránt.

Ha jól számolom, akkor ez a „kistérségi újság” 309 ezer dinár és 250 ezer forint (az euró 325 forintos  közép árfolyamával számolva mintegy 769,23 euró, ami  – a július 22-ei árfolyam szerint – 90 569,00 dinárt jelent), vagyis összesen 399 569,00 dinár támogatásban részesült. 

A lapot – az impresszum alapján – 750 példányban nyomtatják, vagyis évente 3000 példányban. Ez azt jelenti, hogy a lap minden egyes példánya 133 dinár „vissza nem térítendő támogatásban” részesül.

Mekkora lehet az újság elkészítésével járó teljes költség?

Az egyik nyomdától kapott adatok szerint, egy 28 oldal terjedelmű, 750 példányban megjelenő, színes borítóval ellátott újság (mint a Tordai Újság) előkészítési teljes nyomdai költségei – egy példányra elszámolva –  66 dinárba kerülne (42 dinár a nyomdaköltség, 18 dinár az előkészítés és  6 dinár a forgalmi adó). Miért árulják akkor az újságot 200 dináros áron (ami egyébként fel se nincs tüntetve a címlapon)?

A lap, tehát, 399 569,00 dinár támogatásban részesült. Ha a 3000 kinyomtatott példányból eladnak mondjuk 2400 példányt, de bizonyára többet is (a Tordaiak Klubja nevű szervezet tagjainak az 1000 dináros tagdíjba fel van számolva a lap évi négy számának az ára is), ebből 480 ezer dinár bevételnek kellene származni. A szerkesztőség, tehát évi 880 ezer dinár bevétellel számolhat, a kiadása pedig 198 ezer (3000 X 66) dinár.

A Tordai Újságnak – ismereteim szerint – egyetlen állandó foglalkoztatottja nincsen. Mi történik 682 ezer dinár különbözettel? A szerkesztőségnek illene erről nyilvánosan beszámolni/elszámolni! Vagy ez üzleti titok lenne? A támogatásból származó pénzekre semmilyen szabály nem vonatkozik?

Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett.

Erről a korábbi főszerkesztő így fogalmazott: „Ez az újság életben maradt, mert nem akar politizálni, nem akar senkivel sem vitába szállni, nem akar igazságot tenni és ítéletet mondani. Egyetlen dolgot akar: tájékoztatni.” Ezen a (tévesen) „kijelölt” úton halad a mostani szerkesztőség is. Hogy megváltoztak a körülmények, hogy a falu időközben lepusztul(t), kit érdekel!

Summa summarum: A Tordai Újság 200 dináros ára teljesen indokolatlan. Most különösen, amikor az embereknek amúgy se nincsen pénze. És az is nagy kérdés – ha már pályázati pénzeket „nyert” – üzletben árusítható-e?

 

2019. július 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább