Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tordai „történések” (2.)
Gondolatok a Tordai Újság „nyertes” pályázatairól
Bozóki Antal
Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett. Bozóki Antal:
A Tordai Újság legújabb (2019. július 15-ei) számában (a 24. oldalon) közölt adatok szerint az újság a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság pályázatára, „a fiatalok szerepe az anyanyelvünk, szokásaink és hagyományaink ápolásában” címmel benyújtott „anyagért”, 120 ezer dinárt, a Magyar Nemzeti Tanácsnak „a nem kulturális tevékenységet folytató civil szervezetek részre” kiírt pályázatán 30 ezer, majd „a kistérségi médiumok pályázatán” 59 ezer dinárt, a begaszentgyörgyi község „köztájékoztatási projektek társfinanszírozása” kiírt pályázatán 100 ezer dinárt, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Szekeres László Alapítvány „a magyar kultúráért és oktatásért” pályázatán 250 ezer forintot „nyert”.
Mindegyik esetben „vissza nem térítendő támogatásról” van szó. Ez azt is jelentheti, hogy a pályázóknak elszámolási kötelezettségük se nincsen a támogatók iránt.
Ha jól számolom, akkor ez a „kistérségi újság” 309 ezer dinár és 250 ezer forint (az euró 325 forintos közép árfolyamával számolva mintegy 769,23 euró, ami – a július 22-ei árfolyam szerint – 90 569,00 dinárt jelent), vagyis összesen 399 569,00 dinár támogatásban részesült.
A lapot – az impresszum alapján – 750 példányban nyomtatják, vagyis évente 3000 példányban. Ez azt jelenti, hogy a lap minden egyes példánya 133 dinár „vissza nem térítendő támogatásban” részesül.
Mekkora lehet az újság elkészítésével járó teljes költség?
Az egyik nyomdától kapott adatok szerint, egy 28 oldal terjedelmű, 750 példányban megjelenő, színes borítóval ellátott újság (mint a Tordai Újság) előkészítési teljes nyomdai költségei – egy példányra elszámolva – 66 dinárba kerülne (42 dinár a nyomdaköltség, 18 dinár az előkészítés és 6 dinár a forgalmi adó). Miért árulják akkor az újságot 200 dináros áron (ami egyébként fel se nincs tüntetve a címlapon)?
A lap, tehát, 399 569,00 dinár támogatásban részesült. Ha a 3000 kinyomtatott példányból eladnak mondjuk 2400 példányt, de bizonyára többet is (a Tordaiak Klubja nevű szervezet tagjainak az 1000 dináros tagdíjba fel van számolva a lap évi négy számának az ára is), ebből 480 ezer dinár bevételnek kellene származni. A szerkesztőség, tehát évi 880 ezer dinár bevétellel számolhat, a kiadása pedig 198 ezer (3000 X 66) dinár.
A Tordai Újságnak – ismereteim szerint – egyetlen állandó foglalkoztatottja nincsen. Mi történik 682 ezer dinár különbözettel? A szerkesztőségnek illene erről nyilvánosan beszámolni/elszámolni! Vagy ez üzleti titok lenne? A támogatásból származó pénzekre semmilyen szabály nem vonatkozik?
Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett.
Erről a korábbi főszerkesztő így fogalmazott: „Ez az újság életben maradt, mert nem akar politizálni, nem akar senkivel sem vitába szállni, nem akar igazságot tenni és ítéletet mondani. Egyetlen dolgot akar: tájékoztatni.” Ezen a (tévesen) „kijelölt” úton halad a mostani szerkesztőség is. Hogy megváltoztak a körülmények, hogy a falu időközben lepusztul(t), kit érdekel!
Summa summarum: A Tordai Újság 200 dináros ára teljesen indokolatlan. Most különösen, amikor az embereknek amúgy se nincsen pénze. És az is nagy kérdés – ha már pályázati pénzeket „nyert” – üzletben árusítható-e?
Következő cikk: Orbán saját szája íze szerint akarja átírni a történelmet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >