2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tordai „történések” (2.)

Gondolatok a Tordai Újság „nyertes” pályázatairól

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett. Bozóki Antal:

A Tordai Újság legújabb (2019. július 15-ei) számában (a 24. oldalon) közölt  adatok szerint az újság a Tartományi Kulturális és Tájékoztatási Titkárság pályázatára, „a fiatalok szerepe az anyanyelvünk, szokásaink és hagyományaink ápolásában” címmel benyújtott „anyagért”, 120 ezer dinárt, a Magyar Nemzeti Tanácsnak „a nem kulturális tevékenységet folytató civil szervezetek részre” kiírt pályázatán 30 ezer, majd „a kistérségi médiumok pályázatán” 59 ezer dinárt, a begaszentgyörgyi község „köztájékoztatási projektek társfinanszírozása” kiírt pályázatán 100 ezer dinárt, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Szekeres László Alapítvány „a magyar kultúráért és oktatásért” pályázatán 250 ezer forintot „nyert”.

Mindegyik esetben „vissza nem térítendő támogatásról” van szó. Ez azt is jelentheti, hogy a pályázóknak elszámolási kötelezettségük se nincsen a támogatók iránt.

Ha jól számolom, akkor ez a „kistérségi újság” 309 ezer dinár és 250 ezer forint (az euró 325 forintos  közép árfolyamával számolva mintegy 769,23 euró, ami  – a július 22-ei árfolyam szerint – 90 569,00 dinárt jelent), vagyis összesen 399 569,00 dinár támogatásban részesült. 

A lapot – az impresszum alapján – 750 példányban nyomtatják, vagyis évente 3000 példányban. Ez azt jelenti, hogy a lap minden egyes példánya 133 dinár „vissza nem térítendő támogatásban” részesül.

Mekkora lehet az újság elkészítésével járó teljes költség?

Az egyik nyomdától kapott adatok szerint, egy 28 oldal terjedelmű, 750 példányban megjelenő, színes borítóval ellátott újság (mint a Tordai Újság) előkészítési teljes nyomdai költségei – egy példányra elszámolva –  66 dinárba kerülne (42 dinár a nyomdaköltség, 18 dinár az előkészítés és  6 dinár a forgalmi adó). Miért árulják akkor az újságot 200 dináros áron (ami egyébként fel se nincs tüntetve a címlapon)?

A lap, tehát, 399 569,00 dinár támogatásban részesült. Ha a 3000 kinyomtatott példányból eladnak mondjuk 2400 példányt, de bizonyára többet is (a Tordaiak Klubja nevű szervezet tagjainak az 1000 dináros tagdíjba fel van számolva a lap évi négy számának az ára is), ebből 480 ezer dinár bevételnek kellene származni. A szerkesztőség, tehát évi 880 ezer dinár bevétellel számolhat, a kiadása pedig 198 ezer (3000 X 66) dinár.

A Tordai Újságnak – ismereteim szerint – egyetlen állandó foglalkoztatottja nincsen. Mi történik 682 ezer dinár különbözettel? A szerkesztőségnek illene erről nyilvánosan beszámolni/elszámolni! Vagy ez üzleti titok lenne? A támogatásból származó pénzekre semmilyen szabály nem vonatkozik?

Az újság tartalmával most nem foglalkoztam, mivel erről a véleményem már többször megfogalmaztam, igaz, semmi eredménnyel: Rózsaszínű helyzetet fest/közvetít a világba a falu helyzetéről, a valós problémákkal nem foglalkozik, a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett.

Erről a korábbi főszerkesztő így fogalmazott: „Ez az újság életben maradt, mert nem akar politizálni, nem akar senkivel sem vitába szállni, nem akar igazságot tenni és ítéletet mondani. Egyetlen dolgot akar: tájékoztatni.” Ezen a (tévesen) „kijelölt” úton halad a mostani szerkesztőség is. Hogy megváltoztak a körülmények, hogy a falu időközben lepusztul(t), kit érdekel!

Summa summarum: A Tordai Újság 200 dináros ára teljesen indokolatlan. Most különösen, amikor az embereknek amúgy se nincsen pénze. És az is nagy kérdés – ha már pályázati pénzeket „nyert” – üzletben árusítható-e?

 

2019. július 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább