2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Nem a közösséget szolgálják!

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A vita fénypontja („hab a tortán”) mégis Ternovácz István (VMSZ/MÖ), a Végrehajtó Bizottság tájékoztatással megbízott tagjának felszólalása volt, aki megjegyezte „nem hisz a sajtószabadságban, szerinte az a kérdés, hogy az újságíró megfelelően viszonyul-e a munkájához, vagy sem”. Az újságíróból lett politikusnak azonban tudnia kellene, hiába viszonyul az újságíró „megfelelően a munkájához”, ha a politika/a (fő)szerkesztő mást parancsol. Ternovácz tudtul adta, nem fog fellépni a magyar sajtóban érvényesülő pártbefolyás ellen. Bozóki Antal:

Április 12.

Nem a közösséget szolgálják!

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) ötödik ülésén elfogadta a Magyar Szó Lapkiadó Kft. tavalyi évi munka- és pénzügyi beszámolóit is.

Ökrész Rozália igazgató felszólalásában elmondta, hogy „a lapnak évről évre meg kell küzdenie a példányszámcsökkenéssel”. Beszámolója szerint tavaly „a lap eladott példányszámának csökkenése 5,26 százalékos volt, míg egy évvel korábban 6,40 százalékot tett ki, ami azt jelenti, hogy 1,14 százalékot sikerült lefaragni a példányszám-csökkenésből”. – A lap tavalyi bevételei 384,4 millió dinárt tettek ki, a kiadások pedig 383,3 millió dinárt, míg az adókötelezettségek rendezését követően a lap 1,19 millió dináros nyereséggel zárta az évet – tette hozzá Ökrész.

Ökrész beszámolójának legalább két gyenge pontja van:

Az egyik, hogy „lap eladott példányszámának csökkenése 5,26 százalékos volt”, vagyis 1,14 százalékot sikerült lefaragni a példányszám-csökkenésből”. A Magyar Szóban közölt tudósításból (P.E.: „A kereszténydemokrata értékek a tét”) azonban az olvasó nem tud(hat)ta meg, hogy milyen példányszámban is jelenik meg a lap és az 5,26 százalékos csökkenés a lapnak mennyi példányát is jelenti valójában? A beszámoló így rejtélyes, értelmezhetetlen. 

A másik, úgyszintén megtévesztő pont a beszámolóban, hogy, „az adókötelezettségek rendezését követően a lap 1,19 millió dináros nyereséggel zárta az évet”. Ezzel kapcsolatban viszont tudni kell, hogy a Lapkiadó csak a tartományi kormánytól „105 millió dinárt kapott […] alapműködési támogatásként”. A kérdés tehát, mekkora lenne a Magyar Szó hiánya a dotációk nélkül? Az MNT ülésén erre sem kaptunk választ.

A vitában több felszólaló is „kritikus hangnemben” értékelte a napilap munkáját.

Dr. Novák Anikó (MM) szerint „a Magyar Szó párhuzamos valóságot alakít ki”.

Zsoldos Ferenc (MM) úgy fogalmazott, hogy „napilapunk egyetlen politikai párt érdekeinek (VMSZ – B.A.) veti magát alá”.

A vita fénypontja („hab a tortán”) mégis Ternovácz István (VMSZ/MÖ), a Végrehajtó Bizottság tájékoztatással megbízott tagjának felszólalása volt, aki megjegyezte „nem hisz a sajtószabadságban, szerinte az a kérdés, hogy az újságíró megfelelően viszonyul-e a munkájához, vagy sem”.

Az újságíróból lett politikusnak azonban tudnia kellene, hiába viszonyul az újságíró „megfelelően a munkájához”, ha a politika/a (fő)szerkesztő mást parancsol. Ternovácz tudtul adta, nem fog fellépni a magyar sajtóban érvényesülő pártbefolyás ellen. Vagy éppen emiatt vállalta ezt a feladatot/tisztséget? Ezért bizony kár volt eladni a méheket (ha erre sor került)!

A Magyar Szóban addig nem lesz változás, amíg a haladó Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ/BMC) és nem a közösséget szolgálja!

Április 19.

Petya ismét kampányolt

Szijjártó Péter – Petya külgazdasági és külügyminiszter Belgrádban Aleksandar Vučić szerb államfő kampányrendezvényén „vendégszerepelt”.

Petya szerb nyelven felolvasott beszédét a sajtó részletesen ismertette. Ebből csak három részletre térek ki:

Az első, miszerint a „tárcavezető leszögezte, hogy a magyarok nagyon becsülik Aleksandar Vučić szerb elnököt, különösen azért, mert a vajdasági magyar közösségre energiaforrásként tekint”.

Hogy a magyar közösség, mint „energiaforrás” mit jelent, bizonyára csak Petya tudja, vagy még ő sem.  Ez a megfogalmazás még az én számomra is újdonság, habár Petya születésétől (1978) korábban foglalkozok a nemzeti kisebbségi ügyekkel. 

A második, miszerint „becsüljük (mármint Magyarország – B.A.) azt is, hogy minden szomszédunk közül Szerbia biztosítja a legtöbb kisebbségi jogot a magyar nemzeti közösségnek”.

Ezzel kapcsolatban viszont az a nézetem, lehetséges, hogy Magyarország szomszédjai közül „Szerbia biztosítja a legtöbb kisebbségi jogot a magyar nemzeti közösségnek”. Ez azonban ma már csak a politikusok megfogalmazásában és jogi/elméleti szinten lehetséges. Tudjuk viszont, hogy messze elmarad a jogszabályokban foglaltaktól, legfőképpen pedig a múlt század hetvenes éveinek gyakorlatától, amit aztán folyamatosan és sikeresen leépítettek.  Petya ezt nem tudhatja, mivel az információi bizonyára a Szerb Haladó Párttal szövetségben lévő Vajdasági Magyar Szövetségtől (VMSZ/BMC) származhatnak.  

A harmadik pedig, hogy Petya szerint „Szerbia megérdemli, hogy mihamarabb az Európai Unió tagjává váljon”.  – Ha tőlünk függne, Szerbia már holnap az unió tagja lenne” – fogalmazott, majd úgy folytatta: „elfogadhatatlan, hogy kioktassák önöket, és ezzel mesterségesen lassítsák a csatlakozási tárgyalásokat”.

Szerbia csatlakozásával az Európai Unió is erősebb lesz – szögezte le a külgazdasági és külügyminiszter.

Petya – Vučićnak udvarolva – fogalmazhat így, hiszen neki semmibe sem kerül. Szerencsére vannak országok (Bulgária, Horvátország és Románia), amelyek igenis számon kérik Szerbiától az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok európai mércéinek alkalmazását a gyakorlatban.

Briant Hoyt Yee amerikai diplomata a napokban megismételte Szerbiához intézett üzenetét, hogy döntse el: orosz, vagy európai széken kíván-e ülni. Egyes Nyugat-Balkáni országoknak 2025-ig az Európai Unióba való felvétele nem reális – hangsúlyozta Yee. – A Nyugat-Balkán miért tesz úgy, mintha megvalósítaná a reformokat, az EU pedig úgy, hogy a reformokat végbevitték – kérdezte. 

Nem csak Szerbiában (a magyar nagykövetség belgrádi épületére a napokban horogkeresztet és gyűlöletszító falfirkákat írtak), de Magyarországon is növekszik azok száma, akik nem nézik jó szemmel Petya kampányolását Vučić mellett. (Ha Petya nem tudja, hogy a radikálisból lett haladó szerb elnök a kilencvenes években milyen politikát képviselt, akkor az csak növeli a felelősségét, ha pedig tudja, akkor az még inkább.)

B. Ferenc Attila például ezt írja: „A magyar külügyminiszter félelmetes magabiztossággal, de még annál is nagyobb politikai rövidlátással szolgáltatta ki a délvidéki magyar kisebbséget politikai támadásoknak a szerbiai „békemenetes” tüntetésen történő szereplésével. Szerbiában ugyanis most óriási politikai harcok folynak az ellenzék, illetve az orbáni módszereket egyre inkább adaptálni kívánó Alexsandar Vucic szerb államfő vezette kormánypárt között. Szijjártó Péter azzal, hogy a szerb elnök saját maga számára megszervezett szimpátiatüntetésen, kvázi a szerb békemeneten kortesbeszédet mondott, gyakorlatilag fel is rajzolta a képzeletbeli célkeresztet a vajdasági magyarok homlokára. A demokratikus jogokat és sajtószabadságot követelő ellenzék számára ugyanis most a hatalom mellé álló magyarság könnyen válhat közellenséggé.”

– A szerbiai belpolitikai történésekbe történő beavatkozás szintje, illetve mélysége azonban a magyar politikában példanélküli. A fentiek fényében nem csodálkoznánk azon, ha a vajdasági magyarok szívnák meg Orbán pincsijének – felelős magyar politikushoz méltatlan – politikai szereplését – tette hozzá.

Szijjártó Péter a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakán 2002-ben diplomázott. Nem tudom, hogy ezen a szakon mennyire van jelen a nemzetközi közjog, vagy talán a sportmenedzsment részesül előnyben? Esetleg Petya nem volt jelen, amikor arról volt szó, hogy a külügyminiszternek tilos más államok belügyeibe avatkoznia? Egyebek mellett, a B. Ferenc Attila által is említett okokból: „A mostani ellenzék esetleges hatalomra kerülése után vajon hogyan képzeli Szijjártó Petike a kormányközi együttműködést a vajdasági magyarok jogainak megvédése érdekében? Vajon ki fog szóba állni az ellenzékből megalakult kormányból azzal a magyar külügyminiszterrel, aki a politikai ellenfél mellett kardoskodott egy politikai tüntetésen?” Mit szólna Petya, ha valamelyik szerbiai ellenzéki vezető Magyarországon például a Jobbik mellett lépne fel?  

Ne legyünk azonban naivak. Orbán Viktor magyar miniszterelnök utasítása nélkül Petya nem tesz/tehet semmit.  A felelősség a történésekért, tehát, elsősorban Orbánt terhelik!

 

 

2019. április 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >

Tovább

Gyűlölet és kompromisszum

A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >

Tovább