2020. december 4. péntek
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Mladina kapcsán

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről. Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.

A maribori hetilap a délszláv térségben a sajtószabadság és a radikális szókimondás fénylő csillaga, amely már az egypártrendszerben is polgárpukkasztónak számított. Három évtizeddel a honi diktatúra megszűnése után most az újjászületett magyarországi zsarnokság célpontjává vált. Egy karikatúra miatt. Nincs egyedül, hiszen sok más tudósító, publicista mellett nekem is volt alkalmam ilyen kegyben részesülni.

A Magyar Narancs számolt be arról, hogy a szlovén hetilap március végén olyan címlappal jelent meg, mely Orbán Viktort náci vezérként ábrázolta, miközben hozzá dörgölőztek a szlovén szélsőjobboldali párt, az SDS vezetői.

A címlap és a magyarországi helyzetet elemző írás ellen azonnal tiltakozott a ljubljanai magyar nagykövet. Szilágyiné Bátorfi Edit szerint a címlap „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”. Az olvasói levélre a Mladina szerkesztősége szatirikusan reagált: elkészítették a borító alternatív változatát, melyen Orbán immár virággal a kezében, szivárványos zászló alatt vonul szlovén barátaival.

 A történet azonban itt nem ért véget. Ahogy a Mladina diplomáciai forrásokból megtudta, a nagykövet nem csupán levelet írt a szerkesztőségnek, de diplomáciai jegyzéket is (note verbale) átadott a szlovén Külügyminisztériumnak. Ebben a levélben Szilágyiné Bátorfi Edit arról ír, hogy a Mladina karikatúrája átlépi a sajtó- és a szólásszabadság határait, és rontja a két ország amúgy kiváló kapcsolatát. A ljubljanai Magyar Nagykövetség ezért tiltakozik a szlovén Külügyminisztériumnál, és arra kéri a szlovén kormányt, hogy a jövőben akadályozza meg, hogy hasonló eset megtörténjen az országban.

A Mladina úgy tudja, a szlovén külügy válaszolt a tiltakozásra. A minisztérium kiállt a sajtó- és szólásszabadság mellett, és közölte, a kormánynak nem áll szándékában beleszólni abba, hogy mi jelenik meg a lapokban, hogy a szerkesztőségeknél ki dolgozik, ahogy a maga részéről az újságok tartalmát sem értékeli.

A címoldalt készítő karikaturista is válaszolt a cenzúrát követelő magyar nagykövetasszonynak:

„Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.“

Orbán regnálása óta a külföldön szolgáló magyar diplomatáknak elsősorban az a feladatuk, hogy megvédjék a kritikáktól az illiberális vezért.

Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy még az új, fideszes alaptörvény meghozatala után a szabadkai zsidó hitközség meghívta az akkori magyar nagykövetet. Egy kis csevegésre, meg a szokásos vacsorára. A hitközség elnöke, haveri alapon, meghívott engem is. Felkészültem és egy parázs kis vita alakult ki főleg a preambulum miatt, amit én a történelem meghamisításaként értékeltem. Azóta ezt a hamisítási gyakorlatot Schmidt Mária és a Veritas már sokkal nyíltabban űzi.

A nagykövet, becsületére legyen mondva, derekasan állta a sarat. Megpróbálta védeni a védhetetlen. De hát, végtére is, ez a dolga. Évekkel később azonos helyszínen és szereplőkkel megismétlődött a vita és akkor már a nagykövet úr kevésbé bírta cérnával.

A történethez tartozik, hogy három évtizede írok belgrádi lapoknak, elsősorban a szerb liberális értelmiség hetilapjába a Vremebe, 1990-es alapítása óta és az egyetlen független napilapba, a Danasba. Eleinte Vajdaságról (mert még volt mit), utána meg Magyarországról.

Nem is volt ezzel semmi gond, amíg 2010-ben másodszor színre nem lépett Orbán Viktor, mint miniszterelnök.

Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről.

Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.

 

2019. április 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább