Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Mladina kapcsán
Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről. Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.
A maribori hetilap a délszláv térségben a sajtószabadság és a radikális szókimondás fénylő csillaga, amely már az egypártrendszerben is polgárpukkasztónak számított. Három évtizeddel a honi diktatúra megszűnése után most az újjászületett magyarországi zsarnokság célpontjává vált. Egy karikatúra miatt. Nincs egyedül, hiszen sok más tudósító, publicista mellett nekem is volt alkalmam ilyen kegyben részesülni.
A Magyar Narancs számolt be arról, hogy a szlovén hetilap március végén olyan címlappal jelent meg, mely Orbán Viktort náci vezérként ábrázolta, miközben hozzá dörgölőztek a szlovén szélsőjobboldali párt, az SDS vezetői.
A címlap és a magyarországi helyzetet elemző írás ellen azonnal tiltakozott a ljubljanai magyar nagykövet. Szilágyiné Bátorfi Edit szerint a címlap „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”. Az olvasói levélre a Mladina szerkesztősége szatirikusan reagált: elkészítették a borító alternatív változatát, melyen Orbán immár virággal a kezében, szivárványos zászló alatt vonul szlovén barátaival.
A történet azonban itt nem ért véget. Ahogy a Mladina diplomáciai forrásokból megtudta, a nagykövet nem csupán levelet írt a szerkesztőségnek, de diplomáciai jegyzéket is (note verbale) átadott a szlovén Külügyminisztériumnak. Ebben a levélben Szilágyiné Bátorfi Edit arról ír, hogy a Mladina karikatúrája átlépi a sajtó- és a szólásszabadság határait, és rontja a két ország amúgy kiváló kapcsolatát. A ljubljanai Magyar Nagykövetség ezért tiltakozik a szlovén Külügyminisztériumnál, és arra kéri a szlovén kormányt, hogy a jövőben akadályozza meg, hogy hasonló eset megtörténjen az országban.
A Mladina úgy tudja, a szlovén külügy válaszolt a tiltakozásra. A minisztérium kiállt a sajtó- és szólásszabadság mellett, és közölte, a kormánynak nem áll szándékában beleszólni abba, hogy mi jelenik meg a lapokban, hogy a szerkesztőségeknél ki dolgozik, ahogy a maga részéről az újságok tartalmát sem értékeli.
A címoldalt készítő karikaturista is válaszolt a cenzúrát követelő magyar nagykövetasszonynak:
„Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.“
Orbán regnálása óta a külföldön szolgáló magyar diplomatáknak elsősorban az a feladatuk, hogy megvédjék a kritikáktól az illiberális vezért.
Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy még az új, fideszes alaptörvény meghozatala után a szabadkai zsidó hitközség meghívta az akkori magyar nagykövetet. Egy kis csevegésre, meg a szokásos vacsorára. A hitközség elnöke, haveri alapon, meghívott engem is. Felkészültem és egy parázs kis vita alakult ki főleg a preambulum miatt, amit én a történelem meghamisításaként értékeltem. Azóta ezt a hamisítási gyakorlatot Schmidt Mária és a Veritas már sokkal nyíltabban űzi.
A nagykövet, becsületére legyen mondva, derekasan állta a sarat. Megpróbálta védeni a védhetetlen. De hát, végtére is, ez a dolga. Évekkel később azonos helyszínen és szereplőkkel megismétlődött a vita és akkor már a nagykövet úr kevésbé bírta cérnával.
A történethez tartozik, hogy három évtizede írok belgrádi lapoknak, elsősorban a szerb liberális értelmiség hetilapjába a Vremebe, 1990-es alapítása óta és az egyetlen független napilapba, a Danasba. Eleinte Vajdaságról (mert még volt mit), utána meg Magyarországról.
Nem is volt ezzel semmi gond, amíg 2010-ben másodszor színre nem lépett Orbán Viktor, mint miniszterelnök.
Néhány év múlva felhívott a Danas szerkesztője és elmondta, hogy ott járt náluk a belgrádi magyar nagykövetség munkatársa és tiltakozott az írásaim miatt. A Vreme szerkesztője már korábban beszámolt nekem ilyen irányú „diplomáciai” beszélgetéseiről.
Mindkét szerkesztővel jó nagyot röhögtünk a magyar elvtársakon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >
Sinkó, Herceg és Tito
Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >