Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Horvátországi magyarok a honvédő háborúban (III.)
Nem a kisemberek csinálták a háborút, hanem a politikusok
Vinkovcén él a 89 éves – nagybecskereki születésű – Lángh Endre református lelkész, korábbi püspök. Intézésre váró dolgait leginkább a reggeli órákban végzi, amikor még futja az erejéből. Megromlott egészségi állapota miatt már csak ritkán fogad látogatót, de a messziről érkezővel kivételt tesz. Akkor is, ha a hívatlan vendég egy álmos délutánon toppan be. Szabó Angéla:
Lelkészként mindig ezen a horvátországi területen szolgált?
Mindig. Majdnem 60 éven át hirdettem az Igét a vinkovcei egyházközségben, Tordincén. Sosem vágytam arra, hogy nagy közösséget vezessek. A kis gyülekezetnek az a nagy előnye, hogy mindenki mindenkit ismer. Rövidebb-hosszabb ideig eljártam a bácskai, a bánáti gyülekezetekbe is, és azokba a cseh nyelvű közösségekbe, amelyeket a magyar lelkészeink elhanyagoltak.
Tarthattak-e szabadon istentiszteletet a háború alatt?
Igen, akkor olyan istentiszteleteink voltak, amilyenek már soha nem lesznek. Rendszerint megteltek a templomok, az én gyülekezetemben száznál kevesebben soha nem voltak. A hívek összetartottak, a baj összehozta, összekovácsolta az embereket. Korábban nem volt szokás a templom előtt megállni, tereferélni, de abban az időben általában 10-15-en is ott maradtunk az istentisztelet után és beszélgettünk.
Nem gondoltak arra, hogy külföldre távozzanak, hogy mentsék az életüket?
A családomnak nem állt szándékában elmenni, éltük a magunk megszokott életét. A gyerekeink nem maradtak munka nélkül, vejünk niši születésű szerb, orvos, a lányunk a kórházban dolgozott. Amikor már többfelé harcok dúltak, én is csak kerülő úton, kukoricaföldeken át tudtam eljutni Tordincére, hogy megtartsam az istentiszteletet.
Egy nap különös dolog történt. Felhívott Amerikából a karizmatikus barátom, hogy figyelmeztessen, vasárnap semmiképp se menjek Tordincére istentiszteletre, és mondott még valamit, de a rossz telefonösszeköttetés miatt azt már nem értettem. Azon a vasárnapon más tartotta az istentiszteletet, nem én, és azon a vasárnapon az első gránát a templom előtt hullott az útra. Utána többször is láttuk, hogy milyen a gránáteső, de még akkor sem foglalkoztunk a menekülés gondolatával. Viszont egy hónap múlva ismét jelentkezett a barátom, azt mondta, hogy életveszélyben vagyok, minél előbb hagyjam el a várost. Akkor összecsomagoltunk, és elmentünk Svájcba. Kilenc óra tájban indultunk, 11 órakor pedig bemondták a rádióban, hogy légitámadás érte Vinkovcét. Amikor tíz nappal később telefonált az itteni pünkösdi lelkész, tőle tudtuk meg, hogy találat érte a parókiát, az épület egyharmad része romba dőlt. Érdekes ez is: amíg itt éltünk, a konyhát tartottuk az épület legbiztonságosabb helyiségének, mert két fala téglából épült, és pont azon a részen történt a becsapódás.
Ezeknek a titokzatos figyelmeztetéseknek mi lehet a magyarázata?
Erre nem tudunk logikus magyarázatot adni, legalábbis emberi magyarázatot nem. Léteznek olyan emberek, akiknek vannak különös látomásaik, az egyházban mindig is voltak ilyenek. Jótékony sugallatot máskor is kaptam.
Visszatérve a háborúra: azt nem a kisemberek csinálták, hanem a politikusok. Ők pedig jól tudják, hogy könnyebb a rosszra csábítani, mint a jóra. A háború az ember bűnösségének a legláthatóbb jele. Semmi sem mutatja meg jobban, hogy az ember milyen mélyre süllyedt a bűnben.
De a politikusok mellett egyházi vezetők is beszálltak a gyűlöletkeltésbe, szerb és horvát oldalon egyaránt.
Legalább az egyháznak nem lenne szabad gyűlöletet szítania. Amely egyház fontosabbnak tartja a nemzeti identitás megőrzését, mint a hitet, annak számára nincs reménység. A pravoszlávok, mivel nemzeti egyházak, még rosszabb helyzetben vannak, mint mi. Márpedig a kereszténységnek csak akkor lesz jövője, ha a különböző felekezetek képesek lesznek összetartani, mégpedig a hit által.
Mely lelkészek maradtak itt a háború idején? Kik voltak azok, akik kitartottak?
Nem sokan: egyedül csak Csáti Szabó Lajos meg Hájek János és a fia. Rajtuk kívül még két katolikus pap, az egyiket félholtra verték a szerbek.
Az emberi tartáson múlik minden. Ismertem olyan papot, akire a háború idején ráijesztettek, aláírattak vele egy olyan nyilatkozatot, hogy a továbbiakban nem kíván lelkész maradni – így is történt, feladta a papi hivatást –, a káplánját pedig háromszor megverték, mégis kitartott a hite és a gyülekezete mellett. Jó példa ez arra, hogy aki helyesen cselekszik szélcsendes időkben, nem biztos, hogy viharok közepette is megállja a helyét. Ugyanúgy érvényes ez a hívekre is, tapasztalatom szerint a 90 százalékuk még azt sem hiszi el, hogy van Isten. Hogy beszélhetnénk akkor mélyebb hitről? Az istentiszteletet csupán egy szertartásnak tekintik, a keresztelést, a konfirmálást, az esküvőt pedig csak ünnepnek hiszik.
Akkoriban sok magyart eltemetett?
Mindig kerültem a temetést, ha csak lehetett, más végezte helyettem. Nem ok nélkül, 1980-ban szívrohamom volt, akkor az orvos azt tanácsolta, hogy óvakodjak a stresszes helyzetektől. Igyekeztem betartani az utasítását.
Következő cikk: A testvérháborúk igazi vesztesei a szerbek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >