2019. március 24. vasárnap
Ma Gábor, Karina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„28 igen, 4 nem”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az ülés alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az MNT továbbra is (a túlnyomó többségében a Magyarországról várt) 1 milliárd 756 millió 663 ezer dinár elosztásával, az igazgatók, a bizottsági tagok, stb. „támogatásával”, vagyis többnyire adminisztrálással fog foglalkozni. Bozóki Antal:

December 20-26.

Megszüntetett rádiók

– Pontosan három évvel a műsorszórás leállítása után a mai nappal formálisan is megszűnik létezni a Nagybecskereki Rádió. A városi képviselő-testület ülésének az egyik napirendi pontja ugyanis a közvállalat felszámolásának az elfogadása lesz. Az egykori közvállalat megmaradt vagyona az alapító, vagyis a város tulajdonába megy át, és ők rendelkeznek a médiaház dokumentációjának a megőrzéséről is. Ezzel végérvényesen helyi rádió nélkül marad a legnagyobb bánáti önkormányzat.

A Nagybecskereki Rádiótól 2015 decemberében megvonták a műsorszórási engedélyt, ami gyakorlatilag a 38 éves médiaház munkájának a végét is jelentette. Ezzel megszűnt a kisebbségi nyelveken folyó tájékoztatás a legnagyobb bánáti városban. A rádiónak ugyanis a szerb mellett magyar, román és szlovák nyelvű műsorai is voltak. A magyar műsort sugárzó muzslyai Zeppelin Rádió 2009-ben maradt műsorszórási engedély nélkül – közölte a Magyar Szó.

Két nappal később értesülhettünk arról, hogy „az évek óta csődeljárás alatt álló és nem működő Zombori Rádió csődgondnokának és a csődgondnoki licenceket kezelő ügynökség határozata alapján nyilvános árverésen értékesítik a rádió műsorkészítéshez használt eszközeit”.

Belgrádban, december 26-án,  „A többnyelvű médiák – három évvel a magánosítás után” című projektum keretében megállapították, hogy „a változások a nemzeti kisebbségi nyelveken sugárzott  médiatartalmak, a pénzügyi helyzet és s foglalkoztatottak számának tekintetében a magánosított kisebbségi médiumokban a változások jelentéktelennek, minek alapján a helyzetüket stagnálásként lehet értékelni”.

„A 29 kisebbségi nyelven is működő médium közül – amelyeket 2015. december 31-éig kellett magánosítani –, 15-ben ugyan olyan terjedelemben közölnek programokat, mint 2016-ban, 5 médiumban csökkent, háromban növekedett, három pedig megszüntette a nemzeti kisebbségi nyelvű programot, egyben pedig teljesen megváltozott a műsorséma” – közli a Danas c. belgrádi napilap.

Az írásból nem tűnik ki, hogy a 15 magánosított rádió közül mennyi sugároz magyar nyelven is műsort.

A magyar nyelven is sugárzó rádiók száma 2006-ban 34 volt, 2010-ben 28, 2016-ban pedig már csak 13. Szabó Angéla szavaival – Zombortól-Nagybecskerekig szinte az összes önkormányzati alapítású, a hallgatókhoz magyarul is szóló/beszélő rádiónkat elveszítettük (egészen pontosan: a politika oltárán föláldoztuk), és ezek helyett már sohasem leszünk képesek újakat beindítani.

Ternovácz Istvánnak, a Magyar Nemzeti Tanács „tájékoztatási miniszterének” most elsődlegesen jelentést kellene készíteni a magyar nyelvű tájékoztatási eszközök helyzetéről és az anyanyelven való tájékoztatásra való jog megvalósulásáról.

Azzal, hogy elfogadta ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) által felkínált tisztséget, Ternovácz helyzete alapjában megváltozott. Most már nem lesz elegendő az (újabban alákérdezős) interjúk készítése, hanem valami konkrétat is kell(ene) tenni a magyar nyelvű tájékoztatás érdekében. Rövidesen elválik, hogy képes-e erre?    

December 22.

Pásztor újabb politikai gaffja

Szerbia példaként szolgálhat a többségi nemzet hozzáállásában a kisebbségek iránt – mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) vegyes párt (mások szerint: Vučić „Magyarjai” Szövetségének) elnöke a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) kongresszusán.

Kiemelte: „Nemcsak a régióban, de európai viszonylatban is példaértékű a nemzeti közösségek helyzete Szerbiában.” Hozzátette: „Ennek eléréséhez jelentősen hozzájárult a szocialista párt és a korábban belügyminiszteri tisztséget betöltő, jelenlegi külügyi tárcavezető pártelnök, Ivica Dačić”,[7] akit „kis Szlóbónak” is neveznek.

A SPS kongresszusán – Pásztoron kívül – az első sorban ültek még „Aleksandar Vučić,  a haladó rezsim feje, Milorad Dodik, a Bosznia-Hercegovina-i elnökség tagja (B. A. – mások szerint a Bosznia Szerb Köztársaság diktátora), Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia nevű párt elnöke és Jagodina polgármestere – Arkan volt harcostársa”, továbbá „Slobodan Milošević legközelebbi munkatársai: a háborús bűnökért elítélt Nikola Šainović, Borisav Jović, Milan Milutinović, Vladislav Jovanović és Milomir Minić”. 

Ezek a személyek irányítják ma Szerbiát. A VMSZ/BMC tagja a hatalmi koalíciónak, amelyhez a SPS is tartozik.

Pásztortól már nem újdonság, hogy minden valós alap nélkül értékeli a vajdasági magyarok helyzetét, hogy fellépéseivel szégyenít és aláz bennünket, csak éppen elfogadni ezt nem fogjuk.

December 24.

Szenteste áram nélkül

– A délelőtti egyórás áramszünet után december 24-én este is szünetelt az áramszolgáltatás több településen Vajdaság északi részén. A kellemetlen áramkiesés érintette Zenta, Ada, Csóka község egész területét. Fél kilenctől éjjeli fél egyig tartott a távvezeték meghibásodásának megjavítása. A visszakapcsolás szakaszokban történt, ezért egyes helyeken később állt vissza az áramszolgáltatás. A probléma miatt több helyen nem folyt a víz sem a csapokból, nem tudtak fűteni sem, valamint érintette az internetszolgáltatást is.

A szolgáltató zentai kirendeltségén a telefonos ügyfélszolgálatot sem lehetett elérni, így nem hivatalos információk szerint az áramkiesést az egyik zentai trafóállomás meghibásodása okozta még délelőtt. Az áramellátást másik központból igyekeztek megoldani, de ezzel túlterhelték a vezetékeket s emiatt következett be az esti hosszabb áramszünet – olvashattuk az interneten.

Ismereteim szerint az érintett települések lakósaitól eddig a szolgáltató részéről senki nem kért elnézést és magyarázatot sem adott.

A hosszú áramszünet megzavarta az érintett magyar települések lakónak karácsonyi előkészületeit és a szentestét. Nem kevesen vannak, akik a szándékosságot sem tartják kizártnak.

A magam részéről csak ezt tudom hozzátenni: tordai tartózkodásaim alatt magam is megtapasztaltam, hogy a 21 század elején is sűrűn lehet áramkiesés. Megtörtént ez – bejelentés nélkül – a nap legkülönbözőbb szakában, a legváratlanabb/kellemetlenebb időpontban is. Persze ilyenkor a vízszolgáltatás is szünetel. A helybeli lakósok ezt már annyira megszokták, hogy szinte természetesnek tartják, a falu vezetőinek pedig esze ágában se nincsen, hogy ezt a villanygazdaságnál szóvá tegyék. Pedig ebből nem kevés anyagi kár is keletkezik, például a háztartási gépek és egyéb árammal működő szerkezetek meghibásodásával.

Hogy van-e ennek nemzetiségi vonatkozása, azt persze nehéz lenne bizonyítani. A képviselők kötelessége lenne azonban, hogy ezt szóvá tegyék, magyarázatot kérjenek az illetékesektől!

December 28.

„28 igen, 4 nem”

Végigszenvedtem a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) harmadik „rendes” ülésének TV-közvetítését.

A testület tagjai alig három óra alatt „vitatták meg”, jobban mondva zavarták le az ötvenhét napirendi pont 850 (!) oldal terjedelmű anyagát. Már azt komolytalannak tartom, hogy alig több mint három perc jutott egy-egy napirendi pontra.

Megvitatásra került a testület idei évi költségvetésének módosítása, majd a következő évi költségvetés és munkaterv, az MNT által alapított és társalapított intézmények jövő évi munkatervei és az oktatáshoz kapcsolódó beterjesztések.

Az ülés egy előre megrendezett/megszervezett színházi előadásra hasonlított: Hajnal Jenő, az MNT elnöke – hadaró, éneklő hangon – mondott „valamit”, majd Jerasz Anikó, a Végreható Bizottság (VB) elnökének néhány mondatos „bevezetője/előterjesztése” következett, aki a szószék és az ülőhelye között keringett, aminek a végén felkérte a testület tagjait, hogy támogassák, vagyis szavazzák meg a VB javaslatait.

Ez után a kézfelemeléssel való szavazás következett, ami csaknem minden alkalommal 28 (ahányan jelen voltak a VMSZ/BMC-es Magyar Összefogás – MÖ választási listáról) igennel, és négy (mivel Zsoldos Ferenc listavezető nem volt jelen), esetleg három ellenszavazattal és egy tartózkodással végződött, amit Hajnal Jenő megelégedéssel nyugtázott.  Csupa formalitás.

– 2019 első hónapjaiban a tanácsra a négy évre szóló fejlesztési koncepciók és a cselekvési tervek kidolgozása vár. Az egyes területeken végrehajtandó infrastrukturális és szakmai fejlesztések során célunk, hogy európai viszonyulatban is kiemelkedő, egyedi értékeket hozzunk létre, amely az európai léptekkel is felveszi a versenyt. Az egész világban zajló digitális átalakulás olyan átfogó társadalmi jelenség, amely alapjában változtatja meg közösségünk életét, valamint az oktatási, kulturális, tajékoztatási, közéleti és vállalkozói tevékenységek szervezését – mondta Hajnal Jenő a munkatervvel kapcsolatos elnöki programbeszédnek tervezett felszólalásában.

Lehetne még tovább idézni Hajnal szavait, csak nem érdemes, mivel beszéde túlságosan általánosra sikeredett, amiből azt sem lehet kihámozni, hogy akkor mivel is fog foglalkozni az MNT. Emellett, egy szóval nem említette, mi is lesz a magyar autonómia sorsa, mit fog az MNT tenni a foglalkoztatásban és a politikai döntéshozatalban való arányos részvétel megvalósítása, a nemzetközi szervezeteknek a szerbiai kisebbségek helyzetével kapcsolatos elvárásainak/követeléseinek az érvényesítésével, stb. kapcsolatban? De ez, sajnos, nem is várható el tőle. Számára most az a fontos, hogy „a magyarság mielőbb a digitalizáció nyertese legyen”. Hogy ez mit jelent, azt talán csak ő érti.

Igen fontos a „digitális átalakulás”, de vajon ez jelenleg a magyar közösséget érintő legfontosabb kérdés? Az viszont biztos, hogy a délvidéki magyarok tömegei számára a digitalizálás még jó ideig elérhetetlen lesz.

A napirendi pontokkal kapcsolatos vitában a Végrehajtó Bizottság tagjai közül egyedül Paskó Csaba atya vett rész, elismerésben részesítve a Pannon RTV-t.

A Magyar Összefogás listáról felszólalt még Petkovics Márta, aki az előző felállításban a VB tagja volt, és De Negri Ibolya (mindketten a közoktatás témájában), valamint Linka Berecz Gabriella (a topolyai könyvtárral kapcsolatban).

Az ellenzékiek, vagy ahogyan Hajnal Jenő nevezi őket, az „árulók”, viszont igencsak aktívak voltak. Javasoltak, bíráltak, hozzászóltak számos napirendi ponthoz. Mondani sem kell, szinte semmilyen sikerrel. Hajnal Jenő felszólítására mind a 28 MÖ tag minden ponttal kapcsolatban igennel szavazott. Nevezhető ez egyszólamúságnak, de pártkatonai fegyelemnek is. (Nem lesz ebben változás a továbbiakban sem.) 

Az ülés alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az MNT továbbra is (a túlnyomó többségében a Magyarországról várt) 1 milliárd 756 millió 663 ezer dinár elosztásával, az igazgatók, a bizottsági tagok, stb. „támogatásával”, vagyis többnyire adminisztrálással fog foglalkozni.

Már az is kérdés, hogy szükséges-e az, hogy az MNT testületként ilyen nagyszámú témát tűzzön napirendre? Egyáltalán minek az MNT, ha csak arra szolgál, hogy megszavazza/jóváhagyja VB javaslatait, mintegy mentesítve a felelősség alól annak tagjait. Ez bizony működési, illetékesség megosztási probléma, ami az előző összetételt is jellemezte. Hajnal Jenő ebből sem tanult meg semmit.

Kérdés például, hogy miért kell az MNT-nek a Szekeres László Alapítvány ügyeivel foglalkozni, amikor annak 15 tagot számláló kuratóriuma van, amelynek elnöke az ugyancsak véemeszes Fejsztámer Róbert, az alelnöke pedig nem más, mint Hajnal Jenő, a tagjai pedig csaknem mindegyike a VMSZ/BMC tagja? Nevetséges lenne, ha nem lenne egyszerre siralmas és tragikus is!

Vagy: Miért kell az MNT-nek (vagyis a VMSZ/BMC-nek) jóváhagyni a tankönyveket? Miért nem lehet erre alakítani egy független szakértőkből álló testületet? Stb, stb…

Már az ülés elején megmutatkozott, hogy az MNT nem vezetése továbbra sem hajlandó a közösséget érintő fontos társadalmi témákkal foglalkozni, amikor dr. Novák Anikó (Magyar Mozgalom) javaslatot adott be a napirend bővítésére, miszerint az MNT kutatást indítana az elvándorlás okainak a vizsgálatára, mivel „szükség lenne egy pontos helyzetfelmérésre, hogy megfogalmazhassanak konkrét megoldási javaslatokat”.

Hajnal Jenő erre úgy reagált, hogy nincs idő a mellébeszélésre és az olyan, évekig tartó kutatások támogatására, melyek nem előremutatóak:

„A hányan költöztek külföldre tartósan, hányan ingáznak, hányan maradtak itthon kérdésekre adott válaszok nagy konklúziója költséges kutatás nélkül is megmondható: igen, kevesebben vagyunk” – mondta az MNT elnöke. „Ha kitudódna, hányan vagyunk, még csökkentenék a támogatásra szánt összeget” – tette hozzá.

A visszautasítást követően Dr. Novák Anikó azt mondta, hogy a VB döntése a tudományosság sárba tiprása, a valós számok kapcsán pedig hozzátette: „Nem lehet hazugságra alapozni!” Kinek hazudunk azzal, hogy az MNT nem akar tudomást venni arról, hányan vagyunk?

Az MNT Hajnal Jenő vezetése alatt egyetlen alaposabb elemzést nem végzett, még azokon a területeken sem, amelyekre szerinte a testület illetékessége (k)terjed (kultúra, oktatás, tájékoztatás, hivatalos nyelv- és íráshasználat).

A kisebbségi jogok érvényesülésnek elemzését belgrádi és újvidéki szerb civil szervezetek végezték el (mint például: a gazdasági tényezők és befolyásuk a nemzeti kisebbségek helyzetére a lokális közösségekben; különjelentés a magyar nyelv- és írás használatáról; a nemzeti kisebbségek részvételéről Szerbia társadalmi és politikai életében; árnyékjelentés a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az országban). Szégyen ez az MNT-re, de a szakszolgálatára nézve is! Hogyan lehet így dolgozni?

Kell-e nekünk ilyen MNT? Nem! Az a kérdés, hogy lehetne ezen változtatni, ha már Hajnal Jenő erre nem képes?

December 29.

Több mint 300 ezren

A nap folyamán a 2011-ben indított honlapomra „kattintók” száma meghaladta a 300 ezret, ami évente több mint 37 500.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan érdeklődnek a nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos írások iránt.

Köszönöm minden kedves olvasónak a figyelmet és a honlapom látogatására szánt időt. Remélem, hogy a továbbiakban is hozzá tudok járulni a nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez. 

 

2018. december 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hősködés nélkül nem megy

De mit is kezdhetnek egy ilyen hőssel a vajdasági magyarok, aki a szerb hazáért esett el >

Tovább

A „kereteknél” nem jutottunk tovább

Újabb elmulasztott alkalom volt ez a tanácskozás az anyanyelv használatának helyzetfelmérésére, pedig jelen volt Tobias Flessenkemper, >

Tovább

A bajina baštai titokzatos idegen

Dušan Glišićet, a Szerb Haladó Párt káderét, polgármester cimborájának segédletével 2017 szeptemberében ismét igazgatóvá választották, akkor >

Tovább

Az egyik látta a dokumentációt, a másik nem

Lehet, hogy sokan nem tudják, a vízműveket az utóbbi időben 45 dolgozó elhagyta, mert a cég >

Tovább

A haladó VMSZ részese a nemzeti alapú megkülönböztetési politikának!

A VMSZ-nek az lenne a kötelessége, hogy biztosítsa magyar közösség – ideértve a magyar egyetemi hallgatók >

Tovább

Atomtudós kell-e egy közvállalat élére?

A horgosi vízművekkel kapcsolatban leginkább attól félek, hogy előbb-utóbb magánosítani fogják, előfordult már ilyen Szerbiában. A >

Tovább

A tisztességes demokrácia, mint alternatíva

Nálunk, magyaroknál (nem kevésbé, s nehogy kifelejtsem, székelyeknél) biza, a „nép egyszerű fia” is „bonyolult teremtés”, >

Tovább

Pásztor aggódik két mentora és maga miatt

A hivatalosan nevén Szabadkai Magyar Rádiónak (tulajdonképpen a Pannon RTV egyik „hamisítványáról” van szó) nyilatkozott a >

Tovább

A Tara-hegységről hoztak igazgatót a horgosi vízművekbe (1.)

Az, hogy mi a Tara-hegységről hozunk Kanizsára börtönviselt embert, kicsit nonszensz és túlságosan átlátszó. Groteszknek érzem >

Tovább

Kifelé!

„Orbánnak nem az számít, hogy progresszív módon értéket teremtsünk s konzervatív módon értékeket őrizzük, hanem hogy >

Tovább

Mit tett a közösségért?

Számos a magyar közösség kollektív jogait érintő cselekmény ügyében azonban nem hallatta hangját. Például november 25. >

Tovább

Csak a mindenható segíthet rajtunk!

Nem csak a szerbiai, de külföldi emberjogi szervezetek jelentései szerint is Szerbiában „az emberi jogok állapota >

Tovább