2024. június 21. péntek
Ma Alajos, Leila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Esetem a jogurttal

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Vajdaság történelmében október 5-e olyan gyászos nap, mint október 6-a az egész magyarság számára. Ezen a napon történt meg a jogurt-forradalom, amely végérvényesen pontot tett a tartomány autonómiájára. Hiába van történelmi csúcson a magyar-szerb barátság, ebbe az etnikai vonzalom keretbe nem fér bele egy többnemzetiségű entitás. Így már soha nem lesz a Vajdaságból Svájc, de még Isztria sem. Újvidék, az egykori főváros már elveszítette büszke központi jellegét és a második legnagyobb szerb várossá züllött. A háborúk okozta betelepítésekkel a lakosság nagyobbik része értetlenül bámul az autonómia kifejezésre: Itt, Szerbia közepén, miféle k....ott autonómia. Az utolsó napok következnek. Bódis Gábor:

Pontosan 30 évvel ezelőtt a szerb titkos meg kevésbé titkosrendőrség fizetett megbízásából egy csoport koszovói szerb (meg montenegrói) Újvidékre érkezett, hogy tüntessen a „bürokratikus” vajdasági pártvezetés ellen, amely nem vállal szolidaritást a Koszovóban, az albánok „terrorja” által sínylődő szerbekkel. Évekkel később a Napló szerkesztőségében az egyik főkolompos részletesen és büszkén elmesélte, hogyan szervezték a zendülést.

Néhány hónappal az októberi események előtt, pontosabban július 9-én ugyanez a csapat már megpróbálta meghódítani a tartományi fővárost. Akkor is a pályaudvar előtt gyülekeztek és végig vonultak egy bögyös, a turbófolk előtti idők énekesnőjével az élükön (Olivera Katarina) az Október 23. sugárúton. A második világháború után született újvidékiek borzongással figyelték a felvonulást. A többieknek már volt ilyenben része. Ők már tudták, hogy mi lesz ebből.

A tartományi pártbizottság, a báni palota (kormány) és egy albán cukrászda behatárolta háromszögben gyülekeztek és mikrofonjukhoz áramot követeltek. Szerencsétlen albán cukrász óriási dilemma elé került: ha áramot ad, az akkori hatalom fog bosszút állni. Ha nem, akkor ez a csőcselék azonnal. A zűrzavar és a lárma azonban felülkerekedett. Mivel a hivatalos „autonomista” hatalomból senki sem volt hajlandó szóba állni velük, a tüntetők, dolgavégezetlenül lassan visszaindultak az állomás felé.

Az akkori miloševići belgrádi sajtó harsogni kezdett: még egy szendvicset sem kaptak a sínylődő koszovói nemzettársak! Szégyen és gyalázat! Így viselkednek a hazaáruló autonomista bürokraták. Tudniillik antibürokratikus forradalom is zajlott. Ma ezt populizmusnak neveznénk.

Itt jött a képbe a joghurt. A részben megriadt, de részben már a jövőjükre gondoló újvidékiek a tüntetők következő látogatására (1988. október 5.) alaposan felkészültek és bőkezűen osztogatták a „látogatók” között a szendvicseket és a jogurtos dobozokat. És nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk. A tömeg ellepte Újvidék központját.

Abban az időben már néhány éve az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének a főszerkesztője voltam, de ezekben a napokban még megbízott műsorigazgatóként is cselekedtem (volna). Kovács Laci volt ugyanis a tévé műsorokért felelős főembere, de betegszabadságon volt.

A stábok forgattak az utcákon, de műsorváltozás nem történt. Estefelé a tömeg a tartományi pártbizottság épülete elé vonult. A halálra vált pártbizottság viszont az emeleten tanácskozott. Miről ugyan? Mi, újságírók a földszinten várakoztunk. Néhányszor kiléptem az ajtón és a lelkes jogurt-hívek azonnal megdobáltak. Egy bődzseki volt rajtam, amely a sok fehér folttól már igazi tehénbőrre hasonlított.

Dragiša Stankovićtyal a szerb főszerkesztővel tanakodtunk a tennivalón és arra az elhatározásra jutottam, hogy felhívom a közvetlen felettesemet. M. Andrást, a tévé igazgatóját, akinek volt felhatalmazása a műsorváltozásra.

„Andris, itt nagy baj van, hatalmas a tömeg. Kapcsoljuk be a kamerákat és közvetítsünk.”

M. egy ideig nem szólt bele a telefonba. Majd kisvártatva:

„Figyelj ide, én most nem vagyok olyan állapotban, hogy döntsek. Várjuk meg a reggelt.”

A sors iróniája, hogy talán még reggel sem lett volna késő szakmailag korrekten reagálni. De a dolog reggel sem ment.

A rendkívüli műsorbizottsági ülésen simán leszavaztak, csak Mita Boarov barátom volt mellettem. Így aztán az Újvidéki Televízió műsoraiból ítélve aligha történt valami harminc évvel ezelőtt, október 5-én. Pedig minden megtörtént. Ment a lecsóba az egész tartományi vezetőség, Major Nándorral az élén. Miloševićnek pedig megvolt a negyedik szavazata (a nyolcból) a Tito utáni kollektív államelnökségben. És ez volt Jugoszlávia széthullásának a kezdete is.

Később jöttek a megtorlások. Belgrádból érkeztek a komiszárok (három tagú büntetőbrigád) és mindenkit kihallgattak. Az első számú (nem alaptalan) vádpont az volt, hogy az Újvidéki Televízió miért nem közvetítette a „népfelkelést”. Hát azért.

Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó levelet. Nem kellett sokáig várni. De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Hozzátenném, hogy volt egy valódi csemege is, hiszen az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfűlűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:

„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”

Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.

De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén.

2018. október 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Alulképviseltek a temerini magyarok (is)!

A magyarok szempontjából a temerini botrányos választási eredmény is a VMSZ-VMDP katasztrofális politizálásának a következménye! A >

Tovább

A Bartók fivérek

Magyarországiak készítettek egy négyrészes filmet a délszláv háborúról a 90-es évek végén, és abban beszélt egy >

Tovább

Érdekeink kiárusítása

A közleményből és a jelenlegi képviselőházi politikai (erő)viszonyokból szinte arra lehet következtetni, hogy a Tartományi Kormány >

Tovább

A hisztéria és a rezignáció között hánykolódunk

Romokban heverő értékrendek közepette vajúdik az új világ, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz. Mindeközben azzal >

Tovább

EB

Még a múlt hét elején, Belgrádban, ismét megérintett a sumadijai kóló könnyed, légies, elegáns tartású suhanása. >

Tovább

Topolyai történetek : a Kis Mozi

És hogy mi köze van ennek Topolyához? Amikor Lifka Sándor felépítette a szabadkai állandó mozit, egy >

Tovább

„EGY SZÁBOR, EGY NEMZET”, EGY VEZÉR!

Ennek a szerb nacionalista politikának a ki nem nyilvánított végcélja a multikulturalizmus megszüntetése, ami magába foglalja >

Tovább

Mindjárt hazaérünk

Biztosan nagy hó esett, ha már szánnal jött értünk a faluba a nagyapám.Tehát  mégis voltam iskolában (jobbról), >

Tovább

A “multikulturális elvárás”

Nem lenne azonban méltányos egyedül a betegbiztosítót vádolni. Ők legalább írásban is közzéteszik, amit mások sunyin >

Tovább

„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?

A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >

Tovább

A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet

Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >

Tovább

A szolgapárt menetelése a szakadék felé

A június 2-i önkormányzati választásokon a VMSZ vereséggel is felérő „eredményeit” nem lehet a 70 ezres >

Tovább