Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Egykor a „vörös burzsoázia” ellen tüntetett az ifjúság, főleg a fiatal értelmiségiek, manapság viszont a fiatal értelmiségi betagosodik abba a pártba, amely a „fehér burzsoáziát” ajnározza. Közpénzekből – pártirányítással. Végel László:
2018. június 26., kedd
Ezekben a napokban kér fontos könyvet forgatok a kezemben. Colin Crouch: Post-Democracy és Michael Billig: Banal Nationalism című művét Az egyik a demokrácia, a másik a nacionalizmus mutációjáról szól. Colin Crouch gondolatai különösen érdekelnek: egy interjújára figyeltem fel rá még régen. Az 1991-ben megjelent egyik könyvének könyvének megjelenése után adott interjúban […]
2018. június 27., szerda
Figyelem az egyre tömegesebbé váló értelmiségi magatartást. Ha kell, akkor a liberális szerző előtt hódol, de ugyanakkor a jobboldal is a keblére öleli. Baloldali társaságokba mozog, de a jobboldali testületekben is feltalálja magát. Ez az általános tünet immár nem nevezhető jellemtelenségnek, sokkal inkább a korszellem ethoszáról van szó. Hódít a relativizmus vallása... Szupermarketbe kényszerültünk, a kínálat gazdag, minden eladó és kiárusítható. Ez lenne a posztdemokrácia kora, amelynek jövetelére Colin Crouch még 2003-ban figyelmeztetett: „Mindenesetre várható a demokrácia entrópiája”. (…) Az új politikai elit a posztdemokrácia nevében vállalja az új oligarchia kiépítését. Szemünk előtt születnek a posztdemokrata nábobok, ez történik a kisebbségi világban is, tehát izgalmas balzaci világban élünk. Egykor a „vörös burzsoázia” ellen tüntetett az ifjúság, főleg a fiatal értelmiségiek, manapság viszont a fiatal értelmiségi betagosodik abba a pártba, amely a „fehér burzsoáziát” ajnározza. Közpénzekből – pártirányítással. Nem tudom mit mondana a mai Lucien Leuwen erről. Bizonyára a Stendhal regényének egyik mondatát variálná: „Ha valamelyik pártba belépsz, hagyd kinn az erkölcsi érzékenységedet”. Colin Crouch figyelmeztetése tehát nagyon időszerű: „a demokrácia végveszélybe került”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >