2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ti vagytok a többség

Még szerencse, hogy jó darabig nem lesz lehetőségünk megmutatni, hogy milyen csodákra vagyunk képesek a Fidesz nélkül, a jövőben pedig hivatkozhatunk rá, mint az emberre, aki miatt megint nem lehetett Magyarország az a virágzó, demokratikus, csodálatos ország, ami egyébként alaptermészete. Para-Kovács Imre (Amerikai Népszava):

A Nemzeti Együttműködés Rendszere alatt húzódó üregekben, a Nemzeti Együttműködés Rendszere által még nem felfedezett térségekben és még be nem darált közösségekben elterjedt tévhit, hogy Orbán Viktor pártja, illetve Orbán Viktor személyesen okolható azért a megalázó helyzetért, amiben a demokratikusan gondolkodók és egyéb nem Fidesz hívők kerültek, miatta került szívatóágra mindenki, aki a kormánnyal való együttműködésre nem hajlandó vagy nem képes.

Ez a tragikus baromság elsősorban arra jó, hogy addig se kelljen csinálni semmit, amíg a Fidesz hatalmon van, hiszen ha majd az Orbán-rendszer felszámolja önmagát, ha majd a fülkeforradalmat felzabálják gyermekei, akkor elvonulnak a felhők a liberális demokrata Nap elől, és minden jó lesz, természetesen magától, nem kell tenni semmit, Orbán hiánya a megoldás maga.

Ez persze azt is feltételezi, hogy amíg nem volt Orbán, addig minden rendben volt, ha majd nem lesz (természetesen nem fizikai, hanem politikai értelemben), akkor megint rendben lesz, mert mi, magyarok, annyira klassz nép vagyunk, hogy csak és kizárólag egy magányos diktátor tudja tönkretenni a paradicsomot, amiben élünk, ahogy az eddig is történt minden esetben, ami ezután is történni fog. Mi soha nem rontunk el semmit, mert mi vagyunk a többség, a józanul gondolkodó, demokratikus magyarság, liberálisok, baloldaliak, nem fideszes konzervatívok és anarchisták, mi már alig várjuk, hogy magától megoldódjon minden. Addig is csipegetünk a lószarból, elvégre valamiből élni kell.

A nem fideszes közvélemény önmagát gyakran demokratikus vagy liberális közvéleménynek nevezi, általában olyan esetekben hallatja hangját, amikor a Fidesz-KDNP kormány vagy annak valamelyik tagja valami kiemelkedően retardált intézkedéssel, illetve megszólalással hívja fel magára a figyelmet, azonban ez a harsogás tulajdonképpen elfedi a valódi tevékenységét, ami pedig nem más, mint hisztérikus öngyűlölete, saját tagjainak kivégzése, nem fideszes közéleti szereplők megbélyegzése Fidesz-kollaborációval, tomboló irigység és egymás megfigyelése.

A kormánypárt gyakorlata egyszerű: sajátjaik közül senkit sem hagynak az út szélén, cserébe totális lojalitást várnak el. Ez a lojalitás még azokban is megmarad, akik barátból ellenséggé váltak, Simicska Lajos például sohasem árulta el Orbán Viktort, de a közkatonák is kussolnak, részben mert ki lettek fizetve, részben pedig félelemből, mert, ahogy körültekintenek a magyar ugaron, nem nagyon találnak olyan erőt, ami képes lenne az elkövetkező évtizedekben leváltani a Fideszt. (Vannak persze kivételek, Hadházy is milyen szép sikereket ért el, oh wait!)

Mindenki más azonban, aki ezt az országot lakja és néha minimális politikai tevékenységre hajlandó, más gyakorlatot követ. Nemcsak az út szélén hagyja sajátjait, de még bele is tapossa az árokba, hogy ne jelentsen konkurenciát, ahogy kilép az ajtón, máris kifejti, miért hülyék, akikkel öt perce tárgyalt, jobban gyűlöli saját főnökét, mint Orbán Viktort, és meg se várja bukását, máris tévéstúdiókba rohan, hogy elmagyarázza, mennyire, de mennyire borzalmas dolgok történnek ott, ahol eddig fizetést kapott.

Mindebből elég egyértelmű, hogy nem az emberi minősége alapján lesz valaki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tagja vagy nem tagja, hanem puszta véletlenből, rosszkor volt jó helyen, nem vette fel a telefont, amikor kellett volna, esetleg képtelen befogni a pofáját, amikor kellene. Csodálatos lenne, ha a rosszak mind összegyűltek volna a kormánypártokban és azok körül, mi, a jók pedig szomorúan konstatálnánk, hogy győzedelmeskedett a gonosz, természetesen csak ideiglenesen. Az a teljesítmény azonban, amit a kormányon épp nem lévő egyharmados többség mutat, arra enged következtetni, hogy sokkal nagyobb bajok vannak annál, minthogy egy preparált választási törvény, egypárti Alaptörvény, taktikázás, némi manipuláció és csalás segítségével kormányra került egy maffiára erősen emlékeztető közösség.

A baj az, hogy jelenleg ez az egyetlen közösség az országban.

A többiek pillanatról pillanatra változó erővonalak mentén árulják el egymást, nyírják ki, akit csak lehet, besúgnak és feljelentenek, kiközösítenek, megbélyegeznek, majd mutogatnak Orbán Viktorra, hogy mindenről ő tehet.

Bezzeg, ha Orbán Viktor nem lenne (nyilván, ismét politikai és nem fizikai értelemben), akkor zöldebb lenne a fű és kékebb az ég. Akkor mindenkinek gerince nőne, szolidaritás és egység jellemezné szeretett hazánkat, megszűnne a korrupció és a kereszteződésekben mindenki megadná az elsőbbséget (mármint természetesen nem mindenki, hanem csak azok, akiknek nincs elsőbbségük, de azért remélem, érthető a példa).

Még szerencse, hogy jó darabig nem lesz lehetőségünk megmutatni, hogy milyen csodákra vagyunk képesek a Fidesz nélkül, a jövőben pedig hivatkozhatunk rá, mint az emberre, aki miatt megint nem lehetett Magyarország az a virágzó, demokratikus, csodálatos ország, ami egyébként alaptermészete.

 

2018. június 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább