Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Amikor az aratás lesz a fő hír
J. Garai Béla
A Novosti jutott hozzá, ki tudja miképpen, a belgrádi amerikai nagykövetség és a NATO közös titkos tervéhez, hogy „Százak klubja” néven egy nem formális csoportot hozna létre ismert szerb értelmiségiekből, művészekből és közéleti személyiségekből, akik a nyugathoz való közeledést propagálnák. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.
Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő szép időket, amikor a tévéhíradó olyan békés és megnyugtató hírekkel kezdődik, mint teszem azt az aratás vagy az uborkaszüret, a legnagyobb szenzáció pedig az lesz, ha valahol kétfejű borjú születik… Mint más normális országokban.
A mai híradók politikus főszereplői pedig legfeljebb a hivatalos pártközlönyökben nyilatkozgatnának. És ha valaki megkérdezné az átlagnézőt, hogy ki az a Đurić?, ki az a Thaci, vagy ki az a Drecun meg a többiek, azt válaszolná, hogy sose hallott róluk. Mint a közömbös svájciak, akiknek állítólag fogalmuk sincs, hogy ki a miniszterelnökük, mégis milyen boldogan élnek.
Egyelőre azonban még nagyon távol vagyunk ezektől az idillikus állapotoktól, beláthatatlanul távol. Ma még a fél idegnyugtató elengedhetetlen kelléke a híradónézésnek, olykor egy egészre is szükség van. Például amikor az elnök olyan bús ábrázattal áll a kamerák elé, mint akivel most közölték, hogy a globális klímaváltozás következtében kiöntenek az összes folyók, a városokat pedig pusztító földrengés teszi a földdel egyenlővé, és közli velünk, hogy a nyugati nagyhatalmak önkénye miatt „szinte semmit sem tehetünk” Koszovó visszaszerzése érdekében. Mint például valamelyik este. Pedig mi már éppen kezdtünk reménykedni. Vagy amikor arról tájékoztatja híveit, hogy a NATO részéről „valakik” figyelmeztették őt, hogy a szerb katonai vagy rendőri erők behatolása Észak-Koszovó területére ellenséges akciónak minősülne a nyugati katonai szövetség ellen, s nem maradna el a megfelelő válaszlépés. S ezt csak azért mondja el, hogy Szerbia polgárai tisztában legyenek a helyzettel.
Azaz egy ilyen lépés háborús cselekménynek számítana. Amit egyszer már megkockáztatott a belgrádi vezetés, amikor szembefordult a világ legnagyobb katonai hatalmával - tudjuk, hogy milyen következményekkel. De ha ezt tudjuk, akkor, hogy kerül a (katona)csizma az asztalra? Miért kell minket ilyen szörnyű fejleményekkel ijesztgetni, ha eszünkbe se jutott a bevonulás?
Mindehhez társul a haladópártot támogató bulvárlapok kórusa, amely szakadatlanul arról értesít bennünket, hogy a nyugati nagyhatalmak meg akarják semmisíteni Szerbiát, puccsal fenyegetik a szerb kormányt, fel akarják számolni a boszniai Szerb Köztársaságot, Aleksandar Vučićot pedig rá akarják kényszeríteni, hogy szakítson az orosz testvérekkel… Csakhogy azt nem írják, hogy a NATO-tankok már a határon vannak.
Koszovó balsorsa is állandó témája a tabloidoknak. A legutóbbi leleplező tudósítás arról számolt be, hogy „Thaci amerikai támogatással le akarja rohanni Észak-Koszovót”. Az „Arany szablya” fedőnevű, legnagyobb titokban előkészített akciót állítólag szeptemberben hajtanák végre.
Žarko Korać, ismert független elemző szerint a hatalom azért folyamodik az ilyen összeesküvés elméletekhez, hogy megpróbálja bizonyítani: titkos hatalmak ármánykodnak ellene, de ők hősiesen ellenállnak. Nélkülük már ki tudja, hogy mi történt volna velünk.
Nemcsak katonai nyomásnak van kitéve Szerbia a kormánypárti média szerint, hanem az ellenséges propagandával is meg kell küzdenie. A Novosti jutott hozzá, ki tudja miképpen, a belgrádi amerikai nagykövetség és a NATO közös titkos tervéhez, hogy „Százak klubja” néven egy nem formális csoportot hozna létre ismert szerb értelmiségiekből, művészekből és közéleti személyiségekből, akik a nyugathoz való közeledést propagálnák. Konkrétan a semlegességi politika feladását és a NATO-hoz való csatlakozást hirdetnék. A cél pedig az lenne, hogy lazítsák az oroszokkal való baráti viszonyt, megszakítsák Milorad Dodik egyre szorosabb kapcsolatát Moszkvával. Egy másik bulvárlap már minősítette is a leendő klubtagokat, és beszámolójának azt a címet adta, hogy a NATO hazaárulókat akar toborozni Szerbiában.
Habár a mostani közhangulatban nem egészen veszélytelen a hivatalos Koszovó-politikától eltérő véleményt kifejteni, Borivoje Erdeljan, a Danas külpolitikai kommentátora a Szabad Európa Rádió (RFE) portáljának adott nyilatkozatában vette a bátorságot, hogy kimondja a lényeget, azt hogy Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan. Szentségtörésnek számít az a megállapítása is, hogy Ivica Dačić külügyminiszter állhatatos igyekezete a Koszovót elismerő államok számának csökkentésére - ami körül szintén óriási a rezsimhű média hírverése – teljesen értelmetlen vállalkozás, hiszen alig van rá példa a világban, hogy egy ország utólag megváltoztatná állásfoglalását. „Nem tudom, hogy Dačić mire alapozza optimizmusát”, írja Erdeljan. (...)
Eközben Podgorica felett NATO harcigépek parádéznak, az egykori testvéri nemzet ugyanis most ünnepeli a NATO-hoz való csatlakozás első évfordulóját. Nem szakadt le az ég, nem omlottak le a fekete hegyek attól, hogy Montenegró hátat fordított az évszázados szövetségesnek, az orosz anyácskának, és a mielőbbi uniós tagság érdekében a nyugati katonai szövetséghez csatlakozott. Mondhat Belgrádban ki, amit akar Milo Đukanovićról, a montenegróiak vezetőjéről, kikiálthatja a szerbség ellenségének, vagy a közös múlt elárulójának, de az kétségtelen, hogy sajátjai érdekében a legjobb döntést hozta, amikor tizenkét évvel ezelőtt a függetlenség, vagyis a szerb-montenegrói államközösségből való kiválás mellett döntött.
Ha nem így döntenek, akkor ők is a koszovói probléma rabjai maradtak volna, és náluk is azzal kezdődne a híradó, hogy „sajnos, szinte semmit sem tehetünk Koszovó visszaszerzése érdekében”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >