2018. október 23. kedd
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

– Amikor a feleségem meg az anyósom egy hétig nem volt itthon. Itthagyták a szakácskönyvet is, de semmi hasznát sem vettem.

– Hogyhogy, Zacsek, olyan bonyolult ételek voltak benne?

– Nem azért, hanem mert mindegyik recept úgy kezdődött, hogy „végy egy tiszta lábast”. J. Garai Béla (Magyar Szó):

Atata kipróbálta magát mint szakácsművész, de nem volt benne köszönet! Annyi se, mint amikor a Bernabics Anna a felvirágoztatással kísérletezik, és folyton melléfog. A borsólevest elsózta, mármint atata, a kolbászos krumplipaprikást pedig annyira lekozmásította, hogy még a Cirmi cica se volt hajlandó megkóstolni! Csak beleszagolt, és rögtön megrázta a lábát megvetése jeleként. Így adva a főszakács tudtára, hogy dobhatja az egészet a kukába.

Úgyhogy végül is burekot ebédeltünk a sarki péktől. Az legalább ehető volt.

Amama ugyanis elutazott az Amálka tantihoz Szegedre, hogy egy kicsit megpihenjen, ahogy szokta mondani: a két nehezen elviselhető, macerás férfiembertől, mármint atatától meg tőlem. De előbb alaposan kioktatta a fatert, hogy mi hol van a konyhában. A lábasok alul, a tányérok felül, a fűszerek a felső polcon, étolaj, ecet a spájzban. Ha netán főzésre szánná magát, amit azért nem ajánl neki.

– Ne izgasd magad, Tematild, nem vagyok buggyant, mindent megjegyeztem, amit mondtál – válaszola a fater sértődötten.

De még ki se kísértük amamát a buszra, máris mindent elfelejtett. Hol a krumplit nem találja, hol meg a lisztet. Mert ő is pont olyan feledékeny, mint a Zacsek sógora.

A múltkor panaszkodott a sógor a kocsmában az ivócimborájának, hogy teljesen kiment fejéből, hogy mit mondott neki a felesége.

– Hát egy istennek se tudok visszaemlékezni, cimbora, hogy mit mondott az asszony... Azt, hogy igyak meg egy sört és tízre legyek otthon, vagy azt, hogy igyak meg tíz sört és egyre legyek otthon?

Atata nem is haragudott, hogy magunkra maradtunk, mert a divatos tévés főzőcskeműsorokat nézve ő is kedvet kapott egy kis szakácskodásra. Manapság a menő séfek olyan ügyesen forgatják a fakanalat, hogy lepipálják a legtapasztaltabb szakácsnőket is! Olyan hírességek vannak köztük, akikért versengenek a nagy éttermek, és milliós gázsit fizetnek nekik. Egymást érik a szakácsversenyek, nemzetközi díjakat osztanak ki közöttük.

A fater is mindjárt másnap nekigyürekezett, hogy kipróbálja a tévében látottakat. Engem pedig odaállított kuktainasnak, hogy tanuljam a szakmát. Én adogattam neki hol a sót, hol a paprikát. Azt mondta, nem is árt, ha belekóstolok a szakácstudományba, mert amilyen időket élünk, ki tudja, hol fogok és milyen szakma mellett kikötni. Még az is megtörténhet, hogy elszegődöm egy luxustengerjáróra, és akkor nagy hasznát vehetem a tőle ellesett fogásoknak. Amikor majd a pénzes turistáknak fogok válogatott finomságokat főzni.

Ami mellesleg nem is rossz szakma, mindenesetre sokkal jobb, mint ha informatikusnak mennék, akikkel már Dunát lehetne rekeszteni. Vagy neadjisten pedagógusnak. Egy menő hajószakács annyit keres, hogy háromszor zsebbe tudná tenni a legtrükkösebb képviselőt is, még ha több napidíjat is vesz fel naponta. Vagy azt a fifikás haladópárti honatyafit, aki annyi útiköltséget számolt el, mintha körülutazta volna a Földet, pedig ki se mozdult Belgrádból.

Elsőként a fater egy finom házias különlegességgel akart indítani: kolbászos krumplival, bácskai módra.

Sajnos ezzel a menüvel nem nevezhetett volna be egyetlen komolyabb versenyre sem.

Mindegy, holnap a rizses hús rejtelmeivel ismerkedünk, azt állítólag nem lehet elrontani. Atata felajánlotta, hogy készít nekem banános muffint is, de lebeszéltem. Kár lenne azért a finom banánért.

– Én is megpróbálkoztam a múltkor a főzőcskével – dicsekede a Zacsek. – Amikor a feleségem meg az anyósom egy hétig nem volt itthon. Itthagyták a szakácskönyvet is, de semmi hasznát sem vettem.

– Hogyhogy, Zacsek, olyan bonyolult ételek voltak benne?

– Nem azért, hanem mert mindegyik recept úgy kezdődött, hogy „végy egy tiszta lábast”.

A pénzes Takács meg azzal dicsekszik, hogy idei nyaralásukon alkalma volt belekóstolni a spanyol konyha remekeibe! Többek között eljutott a híres pamplonai Bikafuttató Fesztiválra, este pedig betért az aréna melletti étterembe, ahol a ház specialitását kérte. Ki is hoztak neki egy nagy tálat, sok burgonyával, kukoricával, a közepén két öklömnyi húsféleséggel.

– Mondja, mi ez? – kérdi a pincértől.

– Ez, senor, a legkülönlegesebb fogásunk: a kajonesz. Minden este az aznap ledöfött bika heréjét készítjük el.

Takács kicsit fanyalog, de mégis megkóstolja a kajoneszt. Végül is nagyon ízlik neki, annyira, hogy másnap is betér, és újra azt rendel. Ki is hoznak neki egy hasonló tálat, de a vendég elégedetlen.

– Mondja, mi ez? Hisz tegnap sokkal nagyobbak voltak a golyók!

– Hja, senor, néha előfordul, hogy a bika győz.

 

 PISTIKE, trükkös kukta és leendő hajószakács

 

2018. június 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Ne vegyünk részt a Megalázott Magyarok Nemzeti Tanácsának megválasztásában”

Az írás, sajnos, előrevetíti, hogy a VMSZ/BMC fogja az elkövetkező négy évben is irányítani a Magyar >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy >

Tovább

Magyartalanítás Szabadkán?

Amennyiben az elemzés is alátámasztaná László súlyos állítását, értesíteni kell az Európa Tanácsot, az Európai Unió >

Tovább

Vergődő Románia

A második világháború óta nem volt még ekkora jelentőségük a személyi iratoknak, állampolgárságot igazoló okmányoknak, útleveleknek >

Tovább

Miért magyar közpénzből kell a szerbeknek újra a csúcsra jutni?

Érdemes elgondolkozni, vajon miért avat a kormány ugyanazon a napon 3 milliárd forintnyi közpénzért Topolyán fociakadémiát, >

Tovább

Szarajevó, 1983

Nem kerestek rögtön konkrét ellenséget Izetbegovićék, de azok maguktól jelentkeztek, illetve egymásból csináltak ellenségeket. A nacionalisták >

Tovább

Tanmese a beváltatlan ígéretek világáról

Ez a regény a fájdalmasan veszélyes, avítt és indulatos „hazaffyasság” ellenében a 21. századi, művelt és >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Nem csoda, hogy hogy a Pekár Gyula kultuszminiszter a Krúdyzmus vagy bolsevizmus című írásában ki akarta >

Tovább

NE SZAVAZZUNK 2018. november 4-én!

Az egypárti magatartás viselkedésmintái – a demokraták nélküli demokráciában – teljesen fölerősödtek, uralkodóvá váltak vidékünkön. Támogatói >

Tovább

Palicsi gereblyés abszurdum

„Üzenjük a VMSZ palicsi helyi közösségi elnökének, hogy elsősorban kérjen bocsánatot az idős emberektől, amiért megalázó >

Tovább

Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (3.)

Probléma továbbá az is, hogy a délvidéki/vajdasági magyar sajtó nem látja el a közszolgálati és ellenőrző >

Tovább

Deli Andor és Hajnal Jenő elégedett. És mi? (2.)

David McAllister Véleménytervezetének a nemzeti kisebbségre vonatkozó egyetlen (15.) pontjában egy szó nincs a nemzeti kisebbségi >

Tovább