Ma Salamon, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
– Amikor a feleségem meg az anyósom egy hétig nem volt itthon. Itthagyták a szakácskönyvet is, de semmi hasznát sem vettem.
– Hogyhogy, Zacsek, olyan bonyolult ételek voltak benne?
– Nem azért, hanem mert mindegyik recept úgy kezdődött, hogy „végy egy tiszta lábast”. J. Garai Béla (Magyar Szó):
Atata kipróbálta magát mint szakácsművész, de nem volt benne köszönet! Annyi se, mint amikor a Bernabics Anna a felvirágoztatással kísérletezik, és folyton melléfog. A borsólevest elsózta, mármint atata, a kolbászos krumplipaprikást pedig annyira lekozmásította, hogy még a Cirmi cica se volt hajlandó megkóstolni! Csak beleszagolt, és rögtön megrázta a lábát megvetése jeleként. Így adva a főszakács tudtára, hogy dobhatja az egészet a kukába.
Úgyhogy végül is burekot ebédeltünk a sarki péktől. Az legalább ehető volt.
Amama ugyanis elutazott az Amálka tantihoz Szegedre, hogy egy kicsit megpihenjen, ahogy szokta mondani: a két nehezen elviselhető, macerás férfiembertől, mármint atatától meg tőlem. De előbb alaposan kioktatta a fatert, hogy mi hol van a konyhában. A lábasok alul, a tányérok felül, a fűszerek a felső polcon, étolaj, ecet a spájzban. Ha netán főzésre szánná magát, amit azért nem ajánl neki.
– Ne izgasd magad, Tematild, nem vagyok buggyant, mindent megjegyeztem, amit mondtál – válaszola a fater sértődötten.
De még ki se kísértük amamát a buszra, máris mindent elfelejtett. Hol a krumplit nem találja, hol meg a lisztet. Mert ő is pont olyan feledékeny, mint a Zacsek sógora.
A múltkor panaszkodott a sógor a kocsmában az ivócimborájának, hogy teljesen kiment fejéből, hogy mit mondott neki a felesége.
– Hát egy istennek se tudok visszaemlékezni, cimbora, hogy mit mondott az asszony... Azt, hogy igyak meg egy sört és tízre legyek otthon, vagy azt, hogy igyak meg tíz sört és egyre legyek otthon?
Atata nem is haragudott, hogy magunkra maradtunk, mert a divatos tévés főzőcskeműsorokat nézve ő is kedvet kapott egy kis szakácskodásra. Manapság a menő séfek olyan ügyesen forgatják a fakanalat, hogy lepipálják a legtapasztaltabb szakácsnőket is! Olyan hírességek vannak köztük, akikért versengenek a nagy éttermek, és milliós gázsit fizetnek nekik. Egymást érik a szakácsversenyek, nemzetközi díjakat osztanak ki közöttük.
A fater is mindjárt másnap nekigyürekezett, hogy kipróbálja a tévében látottakat. Engem pedig odaállított kuktainasnak, hogy tanuljam a szakmát. Én adogattam neki hol a sót, hol a paprikát. Azt mondta, nem is árt, ha belekóstolok a szakácstudományba, mert amilyen időket élünk, ki tudja, hol fogok és milyen szakma mellett kikötni. Még az is megtörténhet, hogy elszegődöm egy luxustengerjáróra, és akkor nagy hasznát vehetem a tőle ellesett fogásoknak. Amikor majd a pénzes turistáknak fogok válogatott finomságokat főzni.
Ami mellesleg nem is rossz szakma, mindenesetre sokkal jobb, mint ha informatikusnak mennék, akikkel már Dunát lehetne rekeszteni. Vagy neadjisten pedagógusnak. Egy menő hajószakács annyit keres, hogy háromszor zsebbe tudná tenni a legtrükkösebb képviselőt is, még ha több napidíjat is vesz fel naponta. Vagy azt a fifikás haladópárti honatyafit, aki annyi útiköltséget számolt el, mintha körülutazta volna a Földet, pedig ki se mozdult Belgrádból.
Elsőként a fater egy finom házias különlegességgel akart indítani: kolbászos krumplival, bácskai módra.
Sajnos ezzel a menüvel nem nevezhetett volna be egyetlen komolyabb versenyre sem.
Mindegy, holnap a rizses hús rejtelmeivel ismerkedünk, azt állítólag nem lehet elrontani. Atata felajánlotta, hogy készít nekem banános muffint is, de lebeszéltem. Kár lenne azért a finom banánért.
– Én is megpróbálkoztam a múltkor a főzőcskével – dicsekede a Zacsek. – Amikor a feleségem meg az anyósom egy hétig nem volt itthon. Itthagyták a szakácskönyvet is, de semmi hasznát sem vettem.
– Hogyhogy, Zacsek, olyan bonyolult ételek voltak benne?
– Nem azért, hanem mert mindegyik recept úgy kezdődött, hogy „végy egy tiszta lábast”.
A pénzes Takács meg azzal dicsekszik, hogy idei nyaralásukon alkalma volt belekóstolni a spanyol konyha remekeibe! Többek között eljutott a híres pamplonai Bikafuttató Fesztiválra, este pedig betért az aréna melletti étterembe, ahol a ház specialitását kérte. Ki is hoztak neki egy nagy tálat, sok burgonyával, kukoricával, a közepén két öklömnyi húsféleséggel.
– Mondja, mi ez? – kérdi a pincértől.
– Ez, senor, a legkülönlegesebb fogásunk: a kajonesz. Minden este az aznap ledöfött bika heréjét készítjük el.
Takács kicsit fanyalog, de mégis megkóstolja a kajoneszt. Végül is nagyon ízlik neki, annyira, hogy másnap is betér, és újra azt rendel. Ki is hoznak neki egy hasonló tálat, de a vendég elégedetlen.
– Mondja, mi ez? Hisz tegnap sokkal nagyobbak voltak a golyók!
– Hja, senor, néha előfordul, hogy a bika győz.
PISTIKE, trükkös kukta és leendő hajószakács
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >