2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Örökrangadó

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A mérkőzés után a klubtól, mint tiszteletbeli szurkoló, kaptam ajándékba egy Balatonfüred FC sálat. Ezzel vonultam be a visszhangjáról elhíresült városka főterére, ahol a Lóci játszik együttes lépett fel. Egy helybeli megjegyezte, hogy az eredmény tudatában nem éppen bölcs tett egy ilyen sállal flangálni Tihany főterén, de mivel látszott rajtam, hogy tudatlan, máshonnan érkező, jóindulatú látogató vagyok nem történt bántódásom. Csorba Zoltán:

Real-Barcelona, Liverpool-Manchester United, Celtic-Rangers, C.Zvezda-Partizan, Fradi-Újpest, PSG-Marseille, Roma-Lazio, Boca Juniors-River Plate, Flamingo-Fluminense, Dinamo-Hajduk, Bayern-Dortmund (...) örökrangadók listájához sorolható a Baraltonfüred-Tihany szomszédvári rangadó is.

Szombaton, május 19-én erős konkurenciában – FA döntő és hercegi esküvő Londonban, német kupadöntő, ahol a Bayern veszített – a Balaton északi partjának rangadóját választottam, a helyszínen, az igényesen felújított létesítménnyel és tökéletes minőségű gyepszőnyeggel rendelkező füredi stadionban. Nem firtatom, hogy melyik ligában versenyez a két csapat. A bajnokság az Bajnokság.

Az igazi lokálpatrióta elsősorban városa, faluja csapatának szurkol. A vérmes lokálpatrióta vérmesen. Így van ez másutt is. Például a szintén vitorlás kikötővel rendelkező, de korántsem olyan szép észak-kelet angliai városkában Hartlepoolban. Ahol a helybeliek a városi stadionban tolonganak, játszhat a megye legismertebb csapata, a Middlesbrough, vagy a szintén nem messze lévő Sunderland akárkivel, pláne ha a Hartlepool a nagy riválissal, a Darlingtonnal mérkőzik. Hasonló a helyzet a Torda-Muzslya örökrangadón is.

Szívélyes vendéglátómnak köszönhetően Füreden megismerhettem a klub elnökét és az edzőjét. A szakvezető, Beszédes Sándor Vajdaságból, Szabadkáról érkezett. Megtetszett neki a város, szívesen dolgozik itt. Megjegyzem, ha labdarúgó edző lennék és nem lenne reális esélyem átvenni a Fradit azzal az ígérettel, hogy a BL döntőbe vezetem, szívesen dolgoznék én is ebben a kedves városban. A mérkőzés előtt a klub elnökén sokkal jobban érződött a feszültség, mint az edzőn, aki magabiztosan nyilatkozta: persze, hogy győzünk!

Tapintható volt a feszültség annál is inkább, mert a táblázatot meggyőzően vezető Balatonfüredet váratlan veresége és négy pontos (szabálytalanság miatti) levonás után egy pontra megközelítette az őt üldöző Úrkút csapata. A harmadik helyen tanyázó Tihanynak már nem volt esélye megnyerni a bajnokságot, de az ősi rivális elleni esetleges győzelem mindig jóleső érzéssel tölti el a szurkolók lelkét. Füred és Tihany csapatai közötti – az elnök által diplomatikusan „hűvösnek” – nevezett viszonyt még rontotta az a körülmény is, hogy a korábbi, füredi utánpótlás edző valamilyen nézeteltérések miatt a konkurens Tihanyba távozott a klubtól és magával vitt hat tehetséges fiatal játékost is. Akik közül többen, az ellenfél csapatában pályára is léptek.

Ilyen előzmények után futottak ki a játékosok Verdi Bevonulási indulójának dallamára a pályára, egy ajkai (ha jól értettem a civil életben NAV-os) bíró vezetésével. Gyorsan nyilvánvalóvá vált a piros-fehérben játszó Füred technikai fölénye, jól alkalmazták a felfutásokat a széleken, amit használható beadások követtek (jól begyakorolták a „nagyok” által is mindenütt sikerrel alkalmazott figurát), de gól az első félidőben nem született, amitől a helybeli szurkolók kezdtek idegesek és türelmetlenek lenni. Felfigyeltem arra a sajátosságra, hogy a „nagyoktól eltérően” ezeknek a csapatoknak nincs sem orvosuk, de még gyúrójuk sem. Pedig történtek kemény belemenések. Például amikor a tihanyi védő az utolsó pillanatban elpöccintette a labdát a csatár elől, aki teljes erővel a labda helyett a védő lábába rúgott. A lelátón is hallható volt a csattanás. Ilyen szituációban Ronaldót vagy Neimart hordágyon vitték volna le, és hónapokig bajlódtak volna a sérüléssel. Itt az egymás lábát eltaláló két játékos egy ideig bicegett, majd folytatta a játékot. Sem ekkor, sem hasonló helyzetekben nem volt értelme a fetrengésnek, mert nem volt, aki (orvos, gyúró) befutna a pályára... Egy súlyosabbnak tűnő ütközés után, amikor az egyik tihanyi játékos a földön maradt, a csapat segédedzője ment oda hozzá és megállapította, hogy le kell cserélni.

A második félidőben a tihanyi zöldek kezdtek elfáradni, a helyiek pedig fokozták az iramot, ami meghozta a 2:0 – ás végeredményt (nekem a csapatból a 8-as és a 13-as számot viselő játékosok nyerték el a tetszésemet, megtudtam, hogy az előbbi gyerek Erdélyből érkezett, feltalálta magát Füreden és kölcsönös az elégedettség). Ez a győzelem azonban még nem jelenti a bajnoki címet is, a csapatra hétfőn vár a nagy kihívás, a legfontosabb mérkőzés. A második helyezett Úrkútra látogatnak lejátszani az elhalasztott mérkőzést, ugyanis az eredeti kiírás dátumakor az úrkútiak nem tisztították meg a hótól a pályát (többek szerint szándékosan).

A mérkőzés után a klubtól, mint tiszteletbeli szurkoló, kaptam ajándékba egy Balatonfüred FC sálat. Ezzel vonultam be a visszhangjáról elhíresült városka főterére, ahol a Lóci játszik együttes lépett fel. Egy helybeli megjegyezte, hogy az eredmény tudatában nem éppen bölcs tett egy ilyen sállal flangálni Tihany főterén, de mivel látszott rajtam, hogy tudatlan, máshonnan érkező, jóindulatú látogató vagyok nem történt bántódásom. Sőt (egy idegenforgalomból élő helységben a vendég az mindig vendég).

Aki ezeket a sorokat hétfő, május 21 után olvassa, az már értesült a Balatonfüred – Úrkút sorsdöntő mérkőzés eredményéről. Valószínűleg eldőlt ki nyeri a Bajnokságot. És jut feljebb. Nem firtatom, hogy melyik ligába.

Aki nem értesült, keressen utána. (Nem az Eurosporton).

 

2018. május 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább