2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kussolj!

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Eldurvult a világ, eldurvult a kommunikáció. Nem csak Magyarországon. Egyáltalán. Műveletlen, goromba fráterek kerültek a politikai, gazdasági elitbe, akik meggyőződése, hogy akinek pénze és hatalma van, mindent megengedhetnek magának. Akinek se pénze sem hatalma, az kussoljon! A toleranciát, a műveltséget az arrogancia váltotta fel. De azt nem feltételeztem, hogy már ilyen szinten, a gyermeki beszédben is. Csorba Zoltán:

Mit jelent ez a magyar kifejezés? -  kérdezi a nemrégiben érkezett szerb konzulasszony.

A fiát angol nyelvű iskolába íratta, ahova többnyire diplomata gyerekek és kínai gazdag vállalkozók gyermekei mellett helyi, magyar tanulók is járnak és a szerb gyerek az újonnan megismert helybeli barátaitól elsőként ezt a magyar kifejezést tanulta meg.

Kussolj! Így kommunikálnak a külföldről érkezettekkel a helyi srácok. Akik – abból kiindulva, hogy többezer eurós az évi tandíj – nem akárkiknek a gyerekei.  Nem akárkiknek a gyerekei, akik megengedhetik maguknak, hogy a későbbi siker és boldogulás (külföldi egyetem stb.) érdekében, már itthon angol nyelvű iskolába járassák utódaikat.

Feltételezem, hogy valami olyasmit jelenthet, hogy „hagyjál békén, hagyjál magamra” – következtet a konzulasszony. A szituációból eredően, amikor a gyermeke otthon is használja ezt a magyar kifejezést.  

Ez egy nagyon durva kifejezés – kezdem a magyarázást. Nálunk, Vajdaságban nem is használatos, legalább, amikor még ott éltem nem használták. Szerbül mi a megfelelője? – kérdezi. A szerbek is csak szélsőséges helyzetekben mondják, magyarázkodom. De mi a megfelelő fordítás? – erősködik a diplomata. Hát ha már annyira akarja, akkor megmondom. A kussolj kifejezés legközelebb a szerb nyelvű „Mars u p... materinu” utasításnak felel meg. Sokkal durvább a szinte már hétköznapi kifejezésként használatos „Idi u k...c!” "felkérésnél".

Értetlenkedik. Nem létezik, hogy a gyerekek az elit angol iskolában egymás között ilyen szinten kommunikáljanak! Magyarország egy kulturált ország! Mindenki azt mondta, mielőtt ide jöttünk volna, hogy itt magas szintű az általános műveltség, meg a Nobel-díjasok... – csodálkozik. A belgrádi iskolában, ahova előtte a gyerek járt a konfliktusos helyzeteket verekedéssel oldották meg, mondja. Ehhez alkalmazkodva, hogy ne kerüljön alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe, ami súlyos sérelmeket okozhat egy fiatal, fejlődő gyermek lelki világában, Belgrádban fiát beíratta karatéra. A gyerek azóta is műveli, itt, Budapesten is jár edzésekre. A magyar edző nagyon dicséri, benne van a kellő balkáni agresszivitás. Magabiztosságot szerzett, nem fél senkitől...

De az angol iskolában nem verekszenek a gyerekek. Hanem – ezek szerint, mondja a konzulasszony – szóban aláznak. Amit feltehetőleg – hol máshol? – otthon a családban hallotta a magyar gyerek. Aminek értelmét a külföldiek fel sem fogják. Ha érzékelné a konzulasszony fia a kifejezés valódi értelmét (amikor neki mondják), bizonyára egy-két pofon lenne a válasz, mert „kome majku...?!” A brit nagyköveti tanácsos fia is otthon, amikor megkérdezik tőle tanult-e valamit magyarul a magyar gyerekektől azt válaszolja, hogy: kussolj! Vagy a másik hallott változatot: kussoljááá!

Ez a kifejezés pedig igencsak távol áll attól a diplomáciában használt angol kifejezéstől, ami azzal kezdődik, hogy „ I’m afraid...” Az angol diplomata gyerek persze nem fogja angolul sem a magyar barátja kérését elutasítani olyan szavakkal, hogy „attól tartok, nem teljesíthetem a kérésedet...”. Kussolj!

Eldurvult a világ, eldurvult a kommunikáció. Nem csak Magyarországon. Egyáltalán. Műveletlen, goromba fráterek kerültek a politikai, gazdasági elitbe, akik meggyőződése, hogy akinek pénze és hatalma van, mindent megengedhetnek magának. Akinek se pénze sem hatalma, az kussoljon! A toleranciát, a műveltséget az arrogancia váltotta fel. De azt nem feltételeztem, hogy már ilyen szinten, a gyermeki beszédben is. Szélsőségessé és teljesen intoleránssá vált a kommunikáció. Minden szinten. Az emberek a legkisebb hajlandóságot sem képesek tanúsítani ahhoz, hogy meghallgassák a másik érveit. A Voltaire-nak ítélt mondás – mi szerint „nem értek egyet önnel de mindent megteszek, hogy véleményét szabadon kifejtse” – megbukott.

Ezek után érthető, hogy mekkora az értelme annak, hogy egyáltalán írjam soraimat, ezeket a blogokat. Mi értelme annak, amikor valakit megpróbálok meggyőzni olyan értékekről, amit ő pökhendi magasságokból, arrogánsan eleve elvet. Például: a baloldali értékek. Magyarországon, „azon az oldalon”, szinte senki sem hajlandó elgondolkodni azon, hogy a magyarországi ún. baloldali politikai pártoknak, pláne Gyurcsánynak semmi köze nincs a baloldali értékekhez. Hogy melyek azok, nem is akarja végighallgatni. Hanem rögtön jön a következő lépés, a lekomcsizás. Ahhoz pedig még több toleranciára lenne szüksége, hogy végig hallgassa érveimet: mit jelentettek Európában a két világháború között a haladó eszmék, kik vallották magukénak, magyarázatomat, hogy annak ami itt Magyarországon és az ún. „keleti blokkban” történt 1948 és 1990 között semmi köze a kommunizmushoz. Az egy műveletlen vezetők által kikényszerített radikális önkényuralom volt, ami oly messze állt például a Marx által megfogalmazott kommunizmustól, mint én a miniszterelnöki poszttól.

Ezek után érdemes mondatokat fecsérelni arra, hogy mi május 1.-nek a Munka ünnepének valódi értelme?

Nem a virsli és a sör.     

2018. április 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább