2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Skizofrénia

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Szerbia skizofréniában szenved. Egyrészt azt állítja, hogy az európai felzárkózás útján halad, másrészt Vučić Putyinnal és Lukasenkával telefonálgat…. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Teljesen érthető azoknak a sorstársaknak a magatartása, akik mostanában méla undorral fordítanak hátat mindenfajta politikának, mint egészséget károsító és lelki nyugalmat tönkretevő környezeti ártalomnak, és híradó helyett akár olcsó szórakoztató tartalmakat néznek a tévében. Ha már nincs okosabb dolguk. Élvezzék a politikát azok, akiknek ez a kenyerük, vagy ez a káros (és önként vállalt) szenvedélyük!

Már azért is igazuk van, mert amit politikaként tálalnak ebben az országban a nagyközönségnek, az még a legedzettebb gyomornak is megárt.

Íme a legújabb példa: még el sem ültek a Marko Đurić kormányirodavezető múlt heti koszovói letartóztatása keltette hullámok, még visszhangzanak a fülünkben a drámai kijelentések a déli tartomány megvédéséről, máris azt halljuk, hogy hősünk (akin az illegális határátlépés után az albán kommandósok oly hathatósan demonstrálták a terrorelhárítási gyakorlatokon szerzett tudásukat a kamerák előtt) ismét Mitrovicába készül, hogy védje nemzettársait. Kezdődhet a cirkusz elölről. Miközben az elnök azt hangoztatja, hogy Belgrád mindent megtesz békénk érdekében.

Helyesen jegyezte meg egy névtelen kommentelő a mártír kormánymegbízott újabb mitrovicai kirándulási szándékára reagálva az egyik ellenzéki portálon: az összes kardcsörtető hazafinak, Vojislav Šešeljnek, Aleksandar Vulinnak és természetesen Đurićnak is azt üzenem, hogy költözzenek le Koszovóba és ott segítsenek a nemzettársaknak, ott bizonyítsák tettekkel patriotizmusukat és hősiességüket.

Nem hangzott túlságosan megnyugtatóan az elnöknek a Koszovóról szóló, úgynevezett belső dialógus keretében tartott szombati tanácskozáson elhangzott kijelentése sem, hogy az egész ország jövője attól függ, mit tesz az állam a déli tartomány ügyében a következő egy-két évben. A jóhiszemű átlagpolgár titokban és nagy naivan abban reménykedett, hogy az idén talán születik valamilyen megoldás…, erre kiderül, hogy még akár további két évig is Koszovótól függ a sorsunk! Olyan körülmények között, amikor évente ötszázmillió eurónál is többet költünk a koszovóiak megsegítésére (egy ráérős elemző kiszámította: ebből mintegy 450 euró jutna fejenként a Koszovóban élő szerbeknek, ha az összeg nagyobb része nem vándorolna az ottani patrióta „tájkunok” zsebébe), és amikor egyébként is olyan visszás helyzet alakult ki, hogy a helyi közvállalatokban ezreket alkalmaznak papíron, akik nem is élnek Koszovóban, ismerte be az elnök. Az állam azonban képtelen rendet tenni, mert állandóan „valamilyen forradalom zajlik”.

Az sem vigasztalhat bennünket, hogy a belső dialógus résztvevőinek többsége ellenzi a kompromisszumot, és inkább a kivárást, a konfliktus befagyasztását szorgalmazza, ezt szintén Vučićtól hallottuk. Abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a nemzetközi erőviszonyok megváltozásával alkalom nyílhat Koszovó visszaszerzésére. Vučić bevallotta, hogy nem ért velük egyet, mert tudja, hogy az idő nem a szerbeknek dolgozik, a halogatással semmit sem nyernek, sőt, még rosszabb pozícióba kerülnek.

Nagy kérdés azonban, hogy lesz-e ereje ujjat húzni velük.

Azt viszont nehéz eldönteni, hogy maga az elnök mit akart bizonyítani, amikor a Đurić-affér utáni felszított légkörben sietve felhívta Putyin orosz elnököt, majd utána Lukasenka fehérorosz vezetővel is telefonált. Annál nehezebb erre magyarázatot találni, mert Szerbia, mint tudjuk, stratégiai célként tűzte ki az Európához való felzárkózást, és erre a koszovói viszály elmérgesedésének első jelére rögtön a keleti testvérekkel siet konzultálni. Mi másra következtethetnek ebből a nyugati partnerek, mint arra, hogy Belgrád nincs bizalommal irántuk, és egy komolyabb krízis esetén a keleti testvérekhez fog fordulni segítségért.

A hazafias propaganda szócsövei pedig nyomban megkezdték a közvélemény ez irányú hangolását, amikor is öklömnyi címekben jelentették be, hogy „Tachi hadat üzent Szerbiának”, „A siptárok szörnyű erőszakot alkalmaztak Đurićtyal szemben”, „Putyin nem hagyja cserben a szerbeket”…, stb., stb. Lukasenka pedig sürgősen elküldi a beígért S-300-as rakétarendszereket. Éppen csak hogy nem hívták máris harcba a hazafiakat. Agilisabb kommentárok a Đurić-ügyet úgyis már elkeresztelték „egynapos háborúnak”, amely Szerbia győzelmével ért véget (ahogyan a Novi standard c. portálon olvasható).

A hangolás nem is volt eredménytelen, mert a napokban készült felmérés szerint a kommentszerzők 20 százaléka lelkesen támogatná a Koszovó elleni háborút - bár ebből 17 százalék személyesen nem venne részt benne, és mindössze 3 százalék kész ténylegesen is fegyvert ragadni.

Az elnök moszkvai és minszki telefonálgatása azonban nemcsak külföldön keltett megütközést, hanem józanabb hazai körökben is. Elég belenézni a portálokon megjelent bejegyzésekbe, hogy lássuk: a háborúpártiakkal szemben rengetegen vannak, akik viszolyognak ettől a lavírozástól, nem veszik be a vezetés propagandáját és Aleksandar Vučić üres demagógiáját arról, hogy csak ő képes ilyen ügyes manőverezéssel megvédeni Szerbiát és a koszovói nemzettársakat.

Egyszóval cseppet sem rózsás perspektíva nyílik előttünk, különösen akkor, ha az egyre erősödő oroszimádatot is figyelembe vesszük. Milan Ćulibrk a NIN c. hetilap főszerkesztője állított ki ezzel kapcsolatban találó diagnózist az N1-es tévécsatorna műsorában, amikor azt állította, hogy Szerbia skizofréniában szenved. Egyrészt azt állítja, hogy az európai felzárkózás útján halad, másrészt Vučić Putyinnal és Lukasenkával telefonálgat…. Az ismert belgrádi publicista emlékeztetett arra, hogy Szerbia külkereskedelmi forgalmának 65 százalékát az EU-országokkal, 25 százalékát az unió tagjelölt országaival bonyolítja le, miközben az oroszokkal mindössze hét százalékot. A legtöbb befektetés és donáció a nyugati államokból és Japánból érkezik, a lakosság kétharmada mégis meg van győződve róla, hogy Oroszország a legnagyobb befektető és adományozó.

„Nem tudom, hogy mindez tudatlanságból vagy a tudatalattiból fakad, de a valóság nálunk senkit sem érdekel” – állapítja meg keserűen a belgrádi újságíró.

Ezekre a skizofrén tünetekre utal az a névtelen hozzászóló is, aki arra emlékeztet, hogy a Koszovó visszaszerzéséért hangoskodó patrióták maguk veszítették el a déli tartományt még 1999-ben. S közben nem hajlandók tudomásul venni, hogy az egész világ érdekeken nyugszik, „csak mi emlegetjük a nemzeti büszkeséget”. Majd így fejezi be eszmefuttatását: „Elegem van a testvéri Oroszországról szóló üres mesékből, amellyel a teli zsebű patrióták etetnek bennünket!... Az egyetlen kiút ebből a helyzetből az EU-, és NATO-tagság… Ti pedig, ha akarjátok, kenjétek kenyérre a nemzeti büszkeséget gyermekeiteknek, ha már nem lesz mit enniük. Én azonban nem szeretném, ha gyermekem éhes maradna azon az áron, hogy én büszke lehessek.”

Kár, hogy ez az őszinte üzenet nem kerülhet a címoldalakra.

 

2018. április 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább