Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Cha-cha-cha ritmusba szelídített mennydörgés
Csorba Zoltán
1961 áprilisában ugyanis, a szocialista Jugoszláviában első ízben miatta robbantak ki utcai zavargások: a többezres felháborodott tömeg megbénította Belgrád központját, rendőrséget kellett kivezényelni, mindennek az oka pedig az volt, hogy az Aranymikrofon dalfesztiválon kedvencük díj nélkül maradt (nem kizárt, hogy az volt az első próbálkozás a szocializmus alapjainak megdöngetésére, ami mögött a korai Soros aktivitása sejthető)! Csorba Zoltán:
Kisgyerekként azt hittem, hogy a zene közvetlenül az égből szól. Hasonlóan, mint a mennydörgés, ott képződik valahol a fellegek között. Harmonizált, cha-cha-cha ritmusba szelídített mennydörgés. Később szüleim megmutatták a hang forrását. A Dunđerski-kastély tornyának a tetejére szereltek fel négy hangszórót, amit a négy világtáj felé fordítottak és vasárnap délutánonként a kastélyban dolgozó munkások és a környező tanyavilág ezeknek köszönhetően könnyűzenei áldásban részesültek.
Szinte hihetetlen, de még mindig emlékszem néhány számra is, amit akkor hallottam. A „lemezlovas” (aki hétköznap élő lovakat hajtott egy fiáker bakjáról) minden bizonnyal „gyokista” volt, ugyanis a kor, a korai 60-as évek jugoszláv könnyűzenéjének egyik meghatározó előadóját, Đorđe Marjanovićot preferálta. Az énekes, az első jugoszláv előadó, aki nem vigyázzba állva a mikrofon előtt, hanem mozogva, táncolva, helyenként teátrálisan térdre rogyva, rángatódzva mint Elvis vagy a korai Adriano Celentano, adta elő produkcióját, egyébként megérne egy külön mesét. 1961 áprilisában ugyanis, a szocialista Jugoszláviában első ízben miatta robbantak ki utcai zavargások: a többezres felháborodott tömeg megbénította Belgrád központját, rendőrséget kellett kivezényelni, mindennek az oka pedig az volt, hogy az Aranymikrofon dalfesztiválon kedvencük díj nélkül maradt (nem kizárt, hogy az volt az első próbálkozás a szocializmus alapjainak megdöngetésére, ami mögött a korai Soros aktivitása sejthető)! A rendőrségnek végül nem kellett beavatkozni, az énekest a rajongók egy autó tetejére emelték és onnan énekelt élőben (minden hangosítás nélkül) majd felszólította imádóit, hogy békésen térjenek haza.
Az említett sztár, többnyire átdolgozott világszámok, szerb (szerbhorvát) szövegre átírt szerzeményeket adott elő és ezek szóltak a torony tetejéről is. Például Pat Boone nagy sikere 1961-ből, a Speedy Gonzales, a Zooma, zooma baccalar (ez a dal, amely csak Dél-Olaszországban és Jugoszláviában számított igazán slágernek, egy énekesnő, Radmila Karakljajić lemezén is szerepelt), később a Let’s twist again, de amire külön emlékezem, az egy Mustafa című dal volt. Utána kerestem: eredetiben egy Staifi et ses Mustafas nevű franciaországi „migráncs” együttes adta elő, félig francia, félig arab nyelven. A számnak az orientális ritmusa „nagyon bejött” a szerb közönségnek és megalapozta a későbbi szerb műnépdal produkciót.
Érdekes megemlíteni, hogy az említett belgrádi félbeszakadt botrányos fesztiválon (a jugoszláv TV élőben közvetítette!), ahol egész Jugoszlávia énekesei versenyeztek, nem volt kötelező az eredeti szerzemény. Đorđe Marjanović Eith Piaff által nagy sikerre emelt Milord c. szám átdolgozással került be a döntőbe, ahol azután a zsűri arra kötelezte, hogy még nem befutott szerzeményt énekeljen. Több forrásból is olvastam, hogy az akkori, nagy reményekkel újraszervezett hanglemez kiadás hozzáállása az volt, hogy előnyben részesítette az átdolgozásokat az eredeti szerzeményekkel szemben. A Beatles előtti korszakban (rövidítve Btls.e.) a San Remo-i fesztivál volt az egyik irányadó. Vojislav Simić, a Belgrádi RTV nagyzenekarának vezetője mesélte, hogy erre az eseményre minden évben külön készültek: rögzítették a fesztivált a TV-közvetítés alapján, majd még azon az éjjelen a berendelt fordító és szövegíró átültette szerb nyelvre a győztes, vagy a belgrádi zenei szakma szerint legjobbnak minősített szerzeményeket, szétírták a hangszerelést (a begyakorlással nem volt gond, hiszen a nagyzenekart magasan képzett jazz-zenészek alkották, akik első látásra bármit lejátszottak), berendelték a szám előadójának hangjához legjobban illő hazai előadót és már másnap (!) a Belgrádi Rádió adásba adhatta a legfrissebb San Remo-i sikerszámot szerbül!
A sikerszámok átdolgozása – abban az időben még nem működött szigorúan a szerzői jogvédelem – valamennyi jugoszláv RTV központban a nagyzenekarok feladatát képezte. Az Újvidéki Rádióban a budapesti produkciót megelőzve ültettek át slágereket magyar nyelvre. A rádió magyar énekesei – Boros István, Boros Mirjana, Gubik Mira, Hertyán Aranka, Lévai Ferenc – egyaránt énekeltek magyar nótákat és könnyűzenét is. (Lévai Ferenccel kapcsolatban: sokáig meg voltam győződve, hogy az általa énekelt Oly szép kezdetű dal magyar szerzemény. Közben a Perfidia...) A felsorolt énekesek voltak gyermekkorom legismertebb előadói, hiszen otthon az Újvidéki Rádió szólt és a felsoroltak voltak számomra az Énekesek, hamarabb, mint Elvis Presley, Little Richard, Frank Sinatra, Dean Martin, Adriano Celentano, Gilbert Bécaud...
A minap hallottam egy számot, ami korai gyermekkorom zenei emlékei közé tartozik. A szerzemény előadója eredetiben „egy bizonyos” Brian Hyland. Idézőjelben írom, hogy „egy bizonyos”, mert nemigen hiszem, hogy ez a név olvasóim közül bárkinek is jelent valamit. Brian Hyland a Btls.e. korszak egy aránylag ismert, amerikai előadója volt. Zenéjével kapcsolatban egy amerikai zenei kritikus a „rágógumi-zene” terminust fogalmazta meg. Szerintem igazságtalanul illette ezzel a lekicsinyítő jelzővel, hiszen Hyland által előadott számokhoz képest, így visszatekintve a könnyűzene történetére, számos olyan szerzeményre inkább vonatkoztatható, hogy a felhasználó kirágja az édeskés ízt és kiköpi. A rágógumi-zene műfaj legjellemzőbb szerzeménye, a nemzetközi szakma szerint, a Sugar, sugar c. szám. (Magyarországon, szerintem, a komplett Neoton produkció). Hyland közben olyan szerzeményt jegyez – noha nem ő a szerző – amely méltó helyet foglal el a könnyűzene örökzöldjei között: Sealed With A Kiss. Magyar fordításban: Csók legyen a pecsét (leellenőriztem: minden betű, ékezet a helyén...). Történetem azonban nem ezzel a számmal kapcsolatos. Hanem egy másik szerzeménnyel, ami miatt az előadót a rágógumi műfajba alacsonyították. A címe nem egyszerű, átmásolom: Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini. Négy hétig vezette 1961-ben az amerikai sikerlistát. Európában is felkerült több ország rádiójának leghallgatottabb számai közé de nem vezető helyen. Ezt a szerzeményt hallgattam én az Újvidéki Rádióban öt-hat éves koromban. Magyarul. Boros István énekelte. Hiszem azt, hogy a cím és a refrén feladta a leckét a dalszöveg fordítójának. Olvastam valahol, hogy az angol és az olasz dalokat Újvidéken általában a neves vajdasági magyar iró, Sulhof József költötte át magyar nyelvre. Ennél a számnál a nehéz feladatot az előadó, Boros István vállalta a következő fordítással: Ici-pici, csiri-biri, sárga színű kis bikini! Szerintem: le a kalappal!
A szerzemény gyakran elhangzott az Újvidéki Rádió hullámhosszán. Számomra, aki kisgyerek kora ellenére nagyon gyorsan megtanultam a dalszövegeket és együtt énekeltem az előadóval, gondot jelentett az, hogy nem értettem az utolsó szót. Meg is kérdeztem dadámat:
- Julis néni, mit énekel a bácsi? Sárga színű kis micsoda?
- Bicikli! – szólt a magyarázat.
Elfogadtam. Hiszem, hogy a kevi születésű hatvanvalahány éves dadám sem hallotta még 1962-63-ban a bikini kifejezést. A kis bicikli pedig olyan kézzelfogható.
A fentiekben emlegetett Đorđe Marjanović énekessel kapcsolatban végül még annyit, hogy egy ausztráliai fellépésen, éneklés közben érte az agyvérzés. Évekig nem tudott beszélni. Soha többet nem tudott érthetően és folyékonyan megszólalni. Csak a dalszövegeket tudta hiba és dadogás nélkül elénekelni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >