Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Úgy kell nekünk a katasztrófaközpont, mint egy falat kenyér!
J. Garai Béla
Ha képviselő lennék, én egy percig sem haboznék a szavazásnál. Felidézném a hólapátolás okozta izomlázamat és mindazokat a viszontagságokat, amik egy ilyen hófúvásos természeti csapással járnak: a csúszós utakat, a megbénult közlekedést, a befagyott folyókat. És gondolnék a szegény bütykös hattyúkra is, akik most orosz segítség híján éheznek a befagyott Kis-Dunán. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Még nem tudom, hogy a tartományi képviselőház miként fog dönteni a radikálisoknak arról a beterjesztéséről, hogy niši példára Vajdaságban is létesítsenek szerb-orosz humanitárius központot, ám nagyon bízom benne, hogy a honatyák döntő többsége, köztük a mi magyarjaink is kellő politikai érettségről és határozottságról tesz tanúbizonyságot (ahogyan a javaslat beterjesztői feltételezik), és támogatja ezt a példátlanul humánus kezdeményezést.
Remélem, hogy a szavazás napján nem lesz ítéletidő, hófúvás, jeges eső, és más hátráltató körülmény sem fogja akadályozni a képviselők megjelenését.
Pásztor István házelnök már bejelentette, hogy a héten annak rendje és módja szerint napirendre tűzi a javaslatot; ez annál is inkább kötelessége, mert a kezdeményezők több, mint harmincezer támogatói aláírást csatoltak hozzá. Most tehát már csak azért kell szurkolnunk, hogy a Tisztelt Ház ráadja az áment, és megalakulhat a katasztrófa központunk! Nem csak a nišiek dicsekedhetnek majd vele, hanem mi, vajdaságiak is.
Gondolom, hogy a honatyák minden esetleges dilemmáját eloszlatja a Szerb Radikális Pártnak a beadványhoz fűzött alapos indoklása. Ebben ugyanis rámutatnak, hogy tartományunknak égetően szüksége van egy ilyen komoly intézményre, amely rendkívüli állapotok esetébe - mint például elemi csapások, tűzvész vagy árvíz - védelmet nyújt bajba jutott lakosságunknak. Követendő példaként a niši szerb-orosz központot említik, amely állításuk szerint legjobb a maga nemében Európának ebben a részében.
Lehet, hogy jól fizető munkahelyekre is szüksége lenne a tartománynak, hogy ne menjenek el a fiatalok, de az nem annyira égető, mint a centrum.
Elég, ha a képviselők visszaemlékeznek a múlt heti viszontagságokra, melyet az akár természeti csapással is felérő télutói zimankó, a nagy hó és a kemény fagyok okoztak, és meg vagyok győződve róla, hogy máris megkeresik az „igen” gombot! Ha ugyanis már meglett volna a központ, akkor a fejünk se fájt volna. Elég lett volna egyetlen telefonhívás a szerb-orosz emberbarátokhoz, és azonnal jöttek volna hókotrókkal, hólapátokkal és egyéb téli kellékekkel felszerelkezve.
A kemény fagy őket nem zavarja, hiszen a mínusz negyven fokos szibériai teleken edződtek, amelyekhez képest a mi mínusz húsz fokunk olyan, mintha kellemes strandidő lenne.
Még nem tudni, hogy hány alkalmazottja lesz a központnak, de bizonyára lesznek elegendően, hogy ilyen esetekben segítséget nyújtsanak nekünk, egyszerű polgároknak is. Hogy erre mekkora szükség lett volna a múlt héten, csak egyetlen egy példát, a sajátomat említem (utólag is elnézést kérve az Olvasótól, amiért pitiáner magánügyekkel hozakodom elő egy ilyen fontos közügyben, mint amilyen a szerb-orosz katasztrófavédelmi központ létrehozásának megszavazása): telepi sarokházam körül kerek másfél óráig hánytam a havat, ami sajgó derékfájást idézett elő. Azóta is kénytelen vagyok intenzív lóbalzsam kúrával enyhíteni fájdalmaimat.
Mindezt valószínűleg megúszhattam volna, ha már meg lett volna a humanitárius centrum.
Azt pedig nem kell külön ecsetelnem, hogy egy tűzvész micsoda tragédia! Ugyanis erre a területre is kiterjed a központ tevékenysége. Különben is rengeteg a panasz önkéntes tűzoltóinkra, állítólag sokszor késlekednek, vagy nem hallják a félrevert harangot, esetleg hanyagságból a kelleténél kevesebb vízzel, vagy éppenséggel üres tartállyal érkeznek a helyszínre. A szerb-orosz központ munkatársainak példamutatása és szorgalma a mieinket is nagyobb igyekezetre fogja buzdítani.
Emellett állítólag olyan nagy teljesítményű orosz tűzoltó helikopterekkel fognak rendelkezni, hogy egyszerre akár egy egész égő városnegyedben képesek megfékezni a lángokat! Ne adja az a Magasságos, hogy ilyesmi előforduljon, de akkor is mennyivel nyugodtabbak leszünk, ha tudjuk, hogy itt vannak nekünk a központ humánus munkatársai.
S akkor még nem is említettem az árvizet! Tudjuk, hogy milyen szeszélyesek folyóink, a Duna például a fél tartományt képes tengerré változtatni, a Tiszáról nem is beszélve. Már nagy költőnk, Petőfi Sándor is felismerte a Tisza jelentette veszélyt, amikor imígyen jellemezte a megáradt folyót: „Mint az őrült, ki letépte láncait!”.
Ha élne, biztosan ő is támogatná az orosz-szerb központ megalakítását.
Egyszóval: úgy kell nekünk a katasztrófa központ, mint egy falat kenyér! És hiszem, hogy a fenti érvek bőven elegendőek a SRS-beadvány elfogadásához, így a mieink is tudni fogják kötelességüket. Nem fognak csalódást okozni a többieknek.
Egyedül amiatt merülnek fel bennem némi kételyek a szavazás kimenetelét illetően, hogy egyes retrográd ellenzékiek - akik mit sem törődnek a ránk leselkedő elemi csapásokkal – mindenáron akadályokat gördítenének a javaslat elfogadása elé. Pimaszságukban odáig mennek, hogy kétségbe vonják a radikálisoknak azt az indoklását, hogy Vajdaságnak égető szüksége van eme emberbaráti intézményre! Olyan nevetséges érveket hoznak fel, hogy mi magunk is meg tudunk birkózni a katasztrófákkal, és semmi szükségünk a ruszkik által üzemeltetett holmi gyanús célzatú centrumokra.
Mi több, azzal a sértő váddal hozakodnak elő, hogy Šešeljéket egyáltalán nem a vajdaságiakról való gondoskodás vezérli, hanem az az alattomos szándék, hogy viszályt szítsanak az oroszbarátok és nyugatbarátok, a betelepültek és az őslakosok között, és destabilizálják a helyzetet a tartományban. Pont most, ebben az érzékeny időszakban, amikor a kormány erőfeszítéseket tesz a koszovói kompromisszum érdekében. Ami, ugye, alapfeltétele az uniós csatlakozásnak. Állítólag ugyanolyan cirkuszt szeretnének előidézni, mint amilyent a kilencvenes években rendeztek nekünk, csakhogy megakadályozzák az Európához való felzárkózásunkat.
E rosszindulatú vádaskodókat egyáltalán nem hatotta meg, hogy a csetnik vajda újabban annyira szívén viseli az elemi csapásoktól való védelmünket, hogy kiokoskodta számunkra a humanitárius központot a segítőkész ruszki testvérek közreműködésével. Ki tudja, lehet, hogy a hágai cella magányában változott meg a véleménye, lehet, hogy ott fogta el a lelkiismeret furdalás, amiért anno szendvicseket ajánlgatott nekünk. És most ezt szeretné levezekelni.
Ha képviselő lennék, én egy percig sem haboznék a szavazásnál. Felidézném a hólapátolás okozta izomlázamat és mindazokat a viszontagságokat, amik egy ilyen hófúvásos természeti csapással járnak: a csúszós utakat, a megbénult közlekedést, a befagyott folyókat.
És gondolnék a szegény bütykös hattyúkra is, akik most orosz segítség híján éheznek a befagyott Kis-Dunán.
Következő cikk: A nyugat-balkáni illegális fegyverekről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
MEGRENDEZETT SZÍNJÁTÉK
A felújított szabadkai vasútállomás november 24-i megnyitóján – amelyen Aleksandar Vučić elmondása szerint Orbán Viktor magyar >
VMSZ-es diktatúra túszai lettünk!
A VMSZ-es MNT fő célja a jelenlegi egyszólamú, minden szakmai követelményt és pluralizmust mellőző tájékoztatás megőrzése, >
Sorkatonaság, figyelemelterelés, elvándorlás…
"Ha nem akarod, hogy éhen haljon a családod, akkor elindulsz külföldre, ha nem akarsz bevonulni egy >
Megrendelt VMSZ történelem
Idővel meg kell azonban majd a történészeknek, politológusoknak írni egy másik könyvet is, amelyik tárgyilagosan mutatja >
ELVÁNDORLÁST ÖSZTÖNZŐ, MEGALKUVÓ POLITIKA
Nem elég a párt álláspontját „közölni a kormányfővel”, hanem, amikor a sorkatonai szolgálatról szóló jogszabály a >
NEM „JÓL DÖNTÖTTÉL, JENŐ!”[1]
Hajnal Jenőnek most is fontosabb a szolgalelkűség, az önkritikátlan somfordálás. Viszont még a formális pályázati feltételeknek >
A káros pásztori politika revíziójának elmulasztása (4.)
A VMSZ-SZHP új koalíciós szerződése is kifejezi a VMSZ nemzeti kisebbségi politikájának minden nyomorát, amely miatt >
Egy közösségromboló politika folytatása (3.)
A koalíciós szerződésnek ez egy olyan, minden realitást mellőző (utópisztikus) pontja, amelynek megvalósulását senki nem veszi >
Vajdasági magyar csend
Vigasztalásul az anyaországi és a helyi kisebbségi politikusok a szabadkai Magyar Háznak nevezett díszes üvegpalotában ünnepi >
MASZLAG: SZHP–VMSZ KOALÍCIÓS SZERZŐDÉS 2023
A VMSZ tisztségviselői ezt a lehetőséget sajnos nem a vajdasági magyar közösség valós helyzetének a bemutatására, >
„A lőtéri kutyát sem érdekli…”
A mellüket döngető nagymagyar, a díszmagyar politikusok tanulhatnának tőle, példát vehetnének róla. Emberség, nagylelkűség, áldozatkészség tekintetében >
MASZLAG: SZHP–VMSZ KOALÍCIÓS SZERZŐDÉS 2023
Ez azt jelenti, hogy az egyes fejezetek csak a VMSZ álláspontjait fejezik ki és a szerb >