2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Úgy kell nekünk a katasztrófaközpont, mint egy falat kenyér!

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ha képviselő lennék, én egy percig sem haboznék a szavazásnál. Felidézném a hólapátolás okozta izomlázamat és mindazokat a viszontagságokat, amik egy ilyen hófúvásos természeti csapással járnak: a csúszós utakat, a megbénult közlekedést, a befagyott folyókat. És gondolnék a szegény bütykös hattyúkra is, akik most orosz segítség híján éheznek a befagyott Kis-Dunán. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Még nem tudom, hogy a tartományi képviselőház miként fog dönteni a radikálisoknak arról a beterjesztéséről, hogy niši példára Vajdaságban is létesítsenek szerb-orosz humanitárius központot, ám nagyon bízom benne, hogy a honatyák döntő többsége, köztük a mi magyarjaink is kellő politikai érettségről és határozottságról tesz tanúbizonyságot (ahogyan a javaslat beterjesztői feltételezik), és támogatja ezt a példátlanul humánus kezdeményezést.

Remélem, hogy a szavazás napján nem lesz ítéletidő, hófúvás, jeges eső, és más hátráltató körülmény sem fogja akadályozni a képviselők megjelenését.

Pásztor István házelnök már bejelentette, hogy a héten annak rendje és módja szerint napirendre tűzi a javaslatot; ez annál is inkább kötelessége, mert a kezdeményezők több, mint harmincezer támogatói aláírást csatoltak hozzá. Most tehát már csak azért kell szurkolnunk, hogy a Tisztelt Ház ráadja az áment, és megalakulhat a katasztrófa központunk! Nem csak a nišiek dicsekedhetnek majd vele, hanem mi, vajdaságiak is.

Gondolom, hogy a honatyák minden esetleges dilemmáját eloszlatja a Szerb Radikális Pártnak a beadványhoz fűzött alapos indoklása. Ebben ugyanis rámutatnak, hogy tartományunknak égetően szüksége van egy ilyen komoly intézményre, amely rendkívüli állapotok esetébe - mint például elemi csapások, tűzvész vagy árvíz - védelmet nyújt bajba jutott lakosságunknak. Követendő példaként a niši szerb-orosz központot említik, amely állításuk szerint legjobb a maga nemében Európának ebben a részében.

Lehet, hogy jól fizető munkahelyekre is szüksége lenne a tartománynak, hogy ne menjenek el a fiatalok, de az nem annyira égető, mint a centrum.

Elég, ha a képviselők visszaemlékeznek a múlt heti viszontagságokra, melyet az akár természeti csapással is felérő télutói zimankó, a nagy hó és a kemény fagyok okoztak, és meg vagyok győződve róla, hogy máris megkeresik az „igen” gombot! Ha ugyanis már meglett volna a központ, akkor a fejünk se fájt volna. Elég lett volna egyetlen telefonhívás a szerb-orosz emberbarátokhoz, és azonnal jöttek volna hókotrókkal, hólapátokkal és egyéb téli kellékekkel felszerelkezve.

A kemény fagy őket nem zavarja, hiszen a mínusz negyven fokos szibériai teleken edződtek, amelyekhez képest a mi mínusz húsz fokunk olyan, mintha kellemes strandidő lenne.

Még nem tudni, hogy hány alkalmazottja lesz a központnak, de bizonyára lesznek elegendően, hogy ilyen esetekben segítséget nyújtsanak nekünk, egyszerű polgároknak is. Hogy erre mekkora szükség lett volna a múlt héten, csak egyetlen egy példát, a sajátomat említem (utólag is elnézést kérve az Olvasótól, amiért pitiáner magánügyekkel hozakodom elő egy ilyen fontos közügyben, mint amilyen a szerb-orosz katasztrófavédelmi központ létrehozásának megszavazása): telepi sarokházam körül kerek másfél óráig hánytam a havat, ami sajgó derékfájást idézett elő. Azóta is kénytelen vagyok intenzív lóbalzsam kúrával enyhíteni fájdalmaimat.

Mindezt valószínűleg megúszhattam volna, ha már meg lett volna a humanitárius centrum.

Azt pedig nem kell külön ecsetelnem, hogy egy tűzvész micsoda tragédia! Ugyanis erre a területre is kiterjed a központ tevékenysége. Különben is rengeteg a panasz önkéntes tűzoltóinkra, állítólag sokszor késlekednek, vagy nem hallják a félrevert harangot, esetleg hanyagságból a kelleténél kevesebb vízzel, vagy éppenséggel üres tartállyal érkeznek a helyszínre. A szerb-orosz központ munkatársainak példamutatása és szorgalma a mieinket is nagyobb igyekezetre fogja buzdítani.

Emellett állítólag olyan nagy teljesítményű orosz tűzoltó helikopterekkel fognak rendelkezni, hogy egyszerre akár egy egész égő városnegyedben képesek megfékezni a lángokat! Ne adja az a Magasságos, hogy ilyesmi előforduljon, de akkor is mennyivel nyugodtabbak leszünk, ha tudjuk, hogy itt vannak nekünk a központ humánus munkatársai.

S akkor még nem is említettem az árvizet! Tudjuk, hogy milyen szeszélyesek folyóink, a Duna például a fél tartományt képes tengerré változtatni, a Tiszáról nem is beszélve. Már nagy költőnk, Petőfi Sándor is felismerte a Tisza jelentette veszélyt, amikor imígyen jellemezte a megáradt folyót: „Mint az őrült, ki letépte láncait!”.

Ha élne, biztosan ő is támogatná az orosz-szerb központ megalakítását.

Egyszóval: úgy kell nekünk a katasztrófa központ, mint egy falat kenyér! És hiszem, hogy a fenti érvek bőven elegendőek a SRS-beadvány elfogadásához, így a mieink is tudni fogják kötelességüket. Nem fognak csalódást okozni a többieknek.

Egyedül amiatt merülnek fel bennem némi kételyek a szavazás kimenetelét illetően, hogy egyes retrográd ellenzékiek - akik mit sem törődnek a ránk leselkedő elemi csapásokkal – mindenáron akadályokat gördítenének a javaslat elfogadása elé. Pimaszságukban odáig mennek, hogy kétségbe vonják a radikálisoknak azt az indoklását, hogy Vajdaságnak égető szüksége van eme emberbaráti intézményre! Olyan nevetséges érveket hoznak fel, hogy mi magunk is meg tudunk birkózni a katasztrófákkal, és semmi szükségünk a ruszkik által üzemeltetett holmi gyanús célzatú centrumokra.

Mi több, azzal a sértő váddal hozakodnak elő, hogy Šešeljéket egyáltalán nem a vajdaságiakról való gondoskodás vezérli, hanem az az alattomos szándék, hogy viszályt szítsanak az oroszbarátok és nyugatbarátok, a betelepültek és az őslakosok között, és destabilizálják a helyzetet a tartományban. Pont most, ebben az érzékeny időszakban, amikor a kormány erőfeszítéseket tesz a koszovói kompromisszum érdekében. Ami, ugye, alapfeltétele az uniós csatlakozásnak. Állítólag ugyanolyan cirkuszt szeretnének előidézni, mint amilyent a kilencvenes években rendeztek nekünk, csakhogy megakadályozzák az Európához való felzárkózásunkat.

E rosszindulatú vádaskodókat egyáltalán nem hatotta meg, hogy a csetnik vajda újabban annyira szívén viseli az elemi csapásoktól való védelmünket, hogy kiokoskodta számunkra a humanitárius központot a segítőkész ruszki testvérek közreműködésével. Ki tudja, lehet, hogy a hágai cella magányában változott meg a véleménye, lehet, hogy ott fogta el a lelkiismeret furdalás, amiért anno szendvicseket ajánlgatott nekünk. És most ezt szeretné levezekelni.

Ha képviselő lennék, én egy percig sem haboznék a szavazásnál. Felidézném a hólapátolás okozta izomlázamat és mindazokat a viszontagságokat, amik egy ilyen hófúvásos természeti csapással járnak: a csúszós utakat, a megbénult közlekedést, a befagyott folyókat.

És gondolnék a szegény bütykös hattyúkra is, akik most orosz segítség híján éheznek a befagyott Kis-Dunán.

 

2018. március 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább