Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elszállt a dallam
Csorba Zoltán
És a módszeres elbutítás ellenére remélhetőleg marad olyan közönség is, aki továbbra is igényelni fogja a Szépet, az Eredetit, az Ihletettet. Függetlenül, hogy mi a menő trend. Aki szívesen meg fogja hallgatni tíz év múlva is Beethoven Holdfény szonátáját, Chopin E-moll prelűdjét, a Beatles felsorolhatatlan dallamos szerzeményeit, az olasz canzone remekeit, a nehezen énekelhető brazil bossanovákat vagy akár a Cherbourg-i esernyők, esetleg az Egy férfi és egy nő filmzenéjét... Csorba Zoltán:
„Csak két dallamot ismerek. Az egyik a Yankie Doodle, a másik nem az”- mondotta volt Ulysses S. Grant, az Amerikai polgárháborúban győztes Északiak parancsnoka, az USA 18. elnöke. Szerencsére azokból a melódiákból, ami nem a Yankie Doodle még van jócskán, de tény, hogy az utóbbi évtizedek zenei trendjévé vált a dallam minimalizálása.
Egy francia zenei kritikustól olvastam az interneten – sajnos a nevét nem jegyeztem fel – aki arról írt, hogy a kortárs komolyzenéből eltűnt a szép dallam. Véleménye szerint ez még a XX. században kezdődött és több neves zeneszerző is, a modernizálás, az új idők jellegzetességeként szándékosan iktatta ki a szerintük túlhaladott szép dallamot, meg egyáltalán a Szépet, helyette a zavart, öncélú disszonanciát határozták meg a kortárs művészet értékeként. Ez a „kortárs” időszak tart már majd száz éve, mi közben a szép elveszett és nem tudják újra megtalálni. Ezért, szerinte a zeneművészet legfontosabb céljaként és legégetőbb feladatként a dallam „rehabilitálását” jelölte meg.
Bevallom, nem ismerem a kortárs komolyzenei alkotásokat, szerzőket. Gyakran hallgatok klasszikus zenét, ahol többek között elragadtatnak a gyönyörű dallamok. Bach, Beethoven, Haydn, Verdi, Ravel, na meg a kedvenceim Debussy és Chopin, de hogy mai zeneszerzők a klasszikus zenében mit alkotnak nem tudom, de hiszek a francia kritikusnak (semmi maradandót).
A dallam kiirtása a könnyűzenében később kezdődött. Az 50-es, 60-as években még szárnyalt a szép melódia különböző nyelveken, a későbbi évtizedekben már szegényesebben, mígnem jutottunk el a teljes ötlettelenségig. Olyan zenei irányzatokig, amelyekből kiiktatták a dallamot. Módszeresen, tervszerűen, hátsó szándékkal. De erről a későbbiekben.
A dallam a zenei enciklopédia meghatározása szerint „egymást időben követő hangok összefüggő egysége, amit elválaszthatatlanul egészíti ki a ritmus”. A különböző dallamok jellegzetességeit, hangulatát nagy mértékben meghatározza az adott térség kulturális hagyománya, ahol ezek kifejlődtek. És azután, ahogy a különböző kulturális hagyományok keveredtek, a zene és a dallam is gazdagodott. Ékes példája a multikulturális összefonódás eredményének a brazil zene. Ahol jelen volt (van) az európai civilizáció és ezen belül két gazdag dallam világú nép, az olasz és a portugál zenei világ, amihez az afrikai gyökerekkel rendelkező szerzők a Fekete kontinens domináns zenei értékeivel, a ritmussal tették egyedivé és csodálatossá. Hasonlóan gyümölcsöző volt az Egyesült Államokban találkozó különböző kulturális hagyományokkal rendelkező alkotók együttműködése és az egymásra gyakorolt kiegészítő hatása. Európai dallam és afroamerikai, latin ritmusvilág. Idővel, annak függvényében, hogy melyik összetevő vált dominánssá alakultak ki a különböző műfajok stílusok. Amelyek pedig irányadóvá váltak az egész világ könnyűzenei produkciójára. Innen szorult ki a dallam.
A klasszikus dallamvezetést még tanítják a jövendő zeneszerzőkkel. Alapvető követelmény, hogy a dallam az adott hangnem (dúr vagy moll) skála hangjain mozogjon, a legegyszerűbb változatban, nagyobb ugrások, „veszélyesebb” hangközök használata nélkül. A dallam követi és illeszkedik az akkord váltásokhoz, egyszerű megoldásként a zeneszerző a dallamban igénybe veszi a kísérő akkordok hármas hangzatait. A dallamvezetés egyszerűbb megoldásaihoz tartozik az is, ha egy dallam-részletet (két vagy négy ütem dallamát) valamilyen hangközzel, például egy szekunddal vagy kvinttel feljebb megismétli a zeneszerző majd visszatér az eredeti magassághoz... (Példa a Nemzeti Himnusz dallama: az első két verssor melódiája egy szekunddal alacsonyabban folytatódik a harmadik és negyedik verssorban. A közismert „My Way” esetében fordított az eljárás: itt a verssorok dallama egy-egy szekunddal feljebb ismétlődik. A kvintes ismétlést pedig több száz csárdás-melódiában felismerhetünk).
Összetettebb és igényesebb dallamok születnek – például a már említett brazil bossanovák – ha már a kísérő akkordok összetettek és ha a dallamban a hozzáadott hangokat használják (például F 7+/9 esetén az „e” és a „g” hangot, amit az egyszerű F dúr akkord nem tartalmaz). Ha mindehhez párosul még a merész és „veszélyes” hangközök (interválok) használata a dallam igencsak próbára tudja tenni nem csak az énekest, hanem a hangszeres zenész tudását, technikáját is. A blues és az eredeti rock-n-roll daloknál, ahol a ritmus és a lendület a meghatározó, a dallam leegyszerűsödött a kísérő akkord alapvető, illetve jellemző (szeptim) hangjára. Érdekes megjegyezni, hogy a rock-n-roll műfaj megszületésének számító Rock around the clock melódiája az egyszerű dúr-hármas hangzatra építve mászott be a fülekbe kitörölhetetlenül.
A dallam vezetést gazdagítja, sok esetben meghatározóvá teszi az ötletes ritmizálás. Példa Ravel Bolerója...
A világ jelenlegi, meghatározó könnyűzenei produkciója minden megoldást, ami valamilyen „szép dallamot” eredményezne szigorúan mellőz. Olvasom, hogy produceri követelménnyé vált: az ének dallamát a végsőkig vissza kell fogni, csak három-négy hangra szűküljön le, akkord kíséret nem kell, elegendő ha a szintetizált mély hangok jelzésképpen utalnak valamilyen alap akkordra, időnként jelentkezhet valamilyen szintetizált hangszeren lejátszott néhány ütem melódiára emlékeztető valami magasabb fekvésben, sok esetben korábbról ismert, egykori szerzeményből kölcsönözve. Ha mégis van valami melódia és akkord menet, akkor csak a jól bevált ezerszer elhasznált és elkopott sablonokat kell elsütni. Hogy már ismerős legyen a hallgatónak, így fogja az „új szerzeményt” gyorsan elfogadni, ami a cél. Ugyanaz a helyzet mint más, tömegeknek szánt árucikkel: a fogyasztó megszokta a Coca Cola és a „meki” ízvilágát, tömeggyártásban nem kell kísérletezni.
Mert a zenei alkotás – már sajnos rég óta és mindinkább – árucikké vált. Ahol a gyártók nem az ínyencek, az igényesek kegyeit keresik, mert abból nincs nagy haszon. Az eladhatóság irányít, a trendek, a stílusok, az alkotók, az előadók felett is. A Piac, a teljes apparátusával (piackutatás, marketing, reklám, profit...). Ez az apparátus pedig valamilyen logika (persze: profitlogika) alapján megállapította és elrendelte az egész szórakoztató iparban és a kultúrában is, a folyamatos elbutítást. Ami, bármilyen furcsán hangzik is: politikai érdek. Hiszen az elbutított tömegeket könnyebb alattvaló igénytelen kordában tartani, biztosítani felettük a hatalmat. Ezt a módszeres, kitervelten végrehajtott elbutítást tapasztaljuk a XXI. században elsősorban a TV műsorokon keresztül, de a zene, a filmművészet, részben az irodalom és általában a kultúra területén. Azok, akik ezt a folyamatot irányítják panelokat, sablonokat, recepteket határoznak meg. A könnyűzenei produkcióban a fentiekben említett folyamat során (minimum dallam, minimum harmónia) lényegében csak a szintén lebutított, leegyszerűsített primitív ritmus maradt. Talán nem véletlenül: ezzel az eljárással az elit a tömegeket a tudatalattiban abba az igénytelen civilizációba utasítja vissza, ahol a zenei kultúrát csak a ritmus jelentette és a dallamtalan szövegelés.
Az új társadalom politikai célja az igénytelen, képzetlen tömegek kialakítása, ehhez a fentiekben leírt módon járul hozzá a zeneipar. Természetesen, a cél gazdasági céllal is társul: az igénytelen tömegeket rá kell szoktatni, hogy nem legyenek válogatósok, ne finnyáskodjanak az ízlésükre hivatkozva, fogadják el a számukra kreált – „igényeiket” kielégítő – árut, azokat a zeneszámokat, amit nem nehéz megérteni, nem nehéz előadni, nem követel különösebb zenei (sem másmilyen) műveltséget. Ehhez adják a már megfizethető hangtechnikai csúcsminőséget, ahol a dobok úgy szólnak, mint a dzsungelek mélyén.
Ezen az irányvonalon haladva eljutunk odáig, aminek az előjelei már mutatkoznak, hogy minden szerzemény egymásra fog hasonlítani. És akkor marad a Yankiee Doodle meg az a másik, ami nem az.
Szerencsére, az igazi Alkotót nehezen lehet kordában tartani. Persze, mindig akadnak profik, akik „a legjobb ihlet a tiszteletdíj” jelszóval teljesítenek minden követelményt. És a módszeres elbutítás ellenére remélhetőleg marad olyan közönség is, aki továbbra is igényelni fogja a Szépet, az Eredetit, az Ihletettet. Függetlenül, hogy mi a menő trend. Aki szívesen meg fogja hallgatni tíz év múlva is Beethoven Holdfény szonátáját, Chopin E-moll prelűdjét, a Beatles felsorolhatatlan dallamos szerzeményeit, az olasz canzone remekeit, a nehezen énekelhető brazil bossanovákat vagy akár a Cherbourg-i esernyők, esetleg az Egy férfi és egy nő filmzenéjét...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >