2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Még egyszer az aranyjubileumról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Gondoltam várok egy kicsit, hogy a vajdmagyar legfelsőbb politikai méltóság megszólal az ország egyik legjelentősebb (ugyan nemcsak) magyar intézményének aranyjubileumáról. A jugoszláviai magyar televíziózás 50. évfordulójáról. Néma csend, ehelyett Pásztor István, legfontosabb feladatának tudatában, a Fideszre való szavazásra buzdította az Újvidéki Televízió nézőit (is), meg általában mindenkit, aki vajdmagyar és lobog benne a kettős állampolgárság sarjasztotta nemzeti büszkeség.

Nem kis szervezés előzte meg a jeles dátum megünneplését, volt alkalmam ebbe betekinteni. A fáradhatatlanságáról ismert főszervező azonban egy területen kudarcot vallott: betonfalba ütközött, amikor a VMSZ vezetését és vele szoros érdekszövetségben levő anyaországi diplomáciai képviseletet akarta az ünnepségre meghívni, vagy akárcsak egy üdvözlő, szerényen méltató mondatocska kinyögésére késztetni. Ez, úgy tűnik, nem az ő ünnepük. Ez nemzetidegen, annál is inkább mert még nem rázták ki belőle a szakmai becsület utolsó morzsáit. Mint ahogy tették azt az önmaga paródiájává váló Magyar Szóval, a kulturális rovat néhány felvillanásától eltekintve a Hét Nappal, a már a szolgalelkűségbe született Pannon RTV-vel vagy éppen a Vissza a provincializmusba jelszóval működő Újvidéki Színházzal.

És a történelmi csúcsokat döngető magyar-szerb (olvasd: Orbán-Vučić) kapcsolatokat ápoló nagykövet és főkonzul/konzul úr ugyan milyen létfontosságú nemzetmentő feladattal küszködött, hogy azt nem tudta néhány órára abbahagyni és odatolni a képviseletét az újvidéki M Stúdióba? Vagy mindenki éppen január 8-án ment sielni?

A VMSZ maga helyett a kispados tartalékokat (magyarul: Magyar Nemzeti Tanács) küldte el. És mit tesz a vajdasági magyarság egyetlen napilapja? Beszámolójában csak ezeket a fiúkat és lányokat szólaltatja meg. Natürlich.

A többiek (Magyar Mozgalom, VMDK) nem voltak restek megjelenni, sőt a Nagy Öregek sem (Garai Béla, Végel Laci, Várady Tibi, Ágoston Bandi stb.), igaz többüknek alanyi jogon is ott volt a helye, hiszen dolgoztak az Újvidéki tévében. Amelyet most Vajdasági RTV-nek neveznek és éppen a második joghurt-forradalmát éli meg, kisebb intenzitással, de annál lelkesebb elbocsátásokkal. De ennek most, ugyan csak a szó legszorosabb értelmében, nincs közvetlen köze a „magyar jubileumhoz”. A múltidézéssel emelkedünk felül és hunyjunk szemet a jelen roppant kellemetlen tényei felett.

Harminc évvel ezelőtt volt az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének az aranykora, több mint százan voltunk és ami ennél sokkal lényegesebb: saját produkciós egységünk volt, stábokkal. Tehát teljes önállóság: tervezésben, szerkesztésben, prezentálásban. Sőt: a hagyományosan bölcs akkori vajdmagyar politikai vezetés nem tudott mit kezdeni a televízióval, amelynek egy-egy műsora a Magyar Szó példányszámának tízszeresét is elérte. Ennek dacára a legkomolyabb fejtörést okozta számukra, hogy ki legyen például a politikailag alkalmas belpolitikai szerkesztő a napilapban, de csak rábólintottak arra, hogy ki legyen TVNS magyar szerkesztőségének főszerkesztője. Ez volt az ölünkbe hullott függetlenség. Óriási szerencsénk volt. Nem sokáig tartott, de jó rá emlékezni.

2018. január 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: reikimka, írta: 2018. január 15. 7:01:17

Kemény cikk. De igazad van. A baj ebben az, hogy szép lassan ugyanúgy szétforgácsolódik  a délvidéki magyarság, mint az erdélyi.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább