2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Még egyszer az aranyjubileumról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Gondoltam várok egy kicsit, hogy a vajdmagyar legfelsőbb politikai méltóság megszólal az ország egyik legjelentősebb (ugyan nemcsak) magyar intézményének aranyjubileumáról. A jugoszláviai magyar televíziózás 50. évfordulójáról. Néma csend, ehelyett Pásztor István, legfontosabb feladatának tudatában, a Fideszre való szavazásra buzdította az Újvidéki Televízió nézőit (is), meg általában mindenkit, aki vajdmagyar és lobog benne a kettős állampolgárság sarjasztotta nemzeti büszkeség.

Nem kis szervezés előzte meg a jeles dátum megünneplését, volt alkalmam ebbe betekinteni. A fáradhatatlanságáról ismert főszervező azonban egy területen kudarcot vallott: betonfalba ütközött, amikor a VMSZ vezetését és vele szoros érdekszövetségben levő anyaországi diplomáciai képviseletet akarta az ünnepségre meghívni, vagy akárcsak egy üdvözlő, szerényen méltató mondatocska kinyögésére késztetni. Ez, úgy tűnik, nem az ő ünnepük. Ez nemzetidegen, annál is inkább mert még nem rázták ki belőle a szakmai becsület utolsó morzsáit. Mint ahogy tették azt az önmaga paródiájává váló Magyar Szóval, a kulturális rovat néhány felvillanásától eltekintve a Hét Nappal, a már a szolgalelkűségbe született Pannon RTV-vel vagy éppen a Vissza a provincializmusba jelszóval működő Újvidéki Színházzal.

És a történelmi csúcsokat döngető magyar-szerb (olvasd: Orbán-Vučić) kapcsolatokat ápoló nagykövet és főkonzul/konzul úr ugyan milyen létfontosságú nemzetmentő feladattal küszködött, hogy azt nem tudta néhány órára abbahagyni és odatolni a képviseletét az újvidéki M Stúdióba? Vagy mindenki éppen január 8-án ment sielni?

A VMSZ maga helyett a kispados tartalékokat (magyarul: Magyar Nemzeti Tanács) küldte el. És mit tesz a vajdasági magyarság egyetlen napilapja? Beszámolójában csak ezeket a fiúkat és lányokat szólaltatja meg. Natürlich.

A többiek (Magyar Mozgalom, VMDK) nem voltak restek megjelenni, sőt a Nagy Öregek sem (Garai Béla, Végel Laci, Várady Tibi, Ágoston Bandi stb.), igaz többüknek alanyi jogon is ott volt a helye, hiszen dolgoztak az Újvidéki tévében. Amelyet most Vajdasági RTV-nek neveznek és éppen a második joghurt-forradalmát éli meg, kisebb intenzitással, de annál lelkesebb elbocsátásokkal. De ennek most, ugyan csak a szó legszorosabb értelmében, nincs közvetlen köze a „magyar jubileumhoz”. A múltidézéssel emelkedünk felül és hunyjunk szemet a jelen roppant kellemetlen tényei felett.

Harminc évvel ezelőtt volt az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének az aranykora, több mint százan voltunk és ami ennél sokkal lényegesebb: saját produkciós egységünk volt, stábokkal. Tehát teljes önállóság: tervezésben, szerkesztésben, prezentálásban. Sőt: a hagyományosan bölcs akkori vajdmagyar politikai vezetés nem tudott mit kezdeni a televízióval, amelynek egy-egy műsora a Magyar Szó példányszámának tízszeresét is elérte. Ennek dacára a legkomolyabb fejtörést okozta számukra, hogy ki legyen például a politikailag alkalmas belpolitikai szerkesztő a napilapban, de csak rábólintottak arra, hogy ki legyen TVNS magyar szerkesztőségének főszerkesztője. Ez volt az ölünkbe hullott függetlenség. Óriási szerencsénk volt. Nem sokáig tartott, de jó rá emlékezni.

2018. január 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: reikimka, írta: 2018. január 15. 7:01:17

Kemény cikk. De igazad van. A baj ebben az, hogy szép lassan ugyanúgy szétforgácsolódik  a délvidéki magyarság, mint az erdélyi.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább