2020. június 7. vasárnap
Ma Róbert, Robertina, Arianna, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Még egyszer az aranyjubileumról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Gondoltam várok egy kicsit, hogy a vajdmagyar legfelsőbb politikai méltóság megszólal az ország egyik legjelentősebb (ugyan nemcsak) magyar intézményének aranyjubileumáról. A jugoszláviai magyar televíziózás 50. évfordulójáról. Néma csend, ehelyett Pásztor István, legfontosabb feladatának tudatában, a Fideszre való szavazásra buzdította az Újvidéki Televízió nézőit (is), meg általában mindenkit, aki vajdmagyar és lobog benne a kettős állampolgárság sarjasztotta nemzeti büszkeség.

Nem kis szervezés előzte meg a jeles dátum megünneplését, volt alkalmam ebbe betekinteni. A fáradhatatlanságáról ismert főszervező azonban egy területen kudarcot vallott: betonfalba ütközött, amikor a VMSZ vezetését és vele szoros érdekszövetségben levő anyaországi diplomáciai képviseletet akarta az ünnepségre meghívni, vagy akárcsak egy üdvözlő, szerényen méltató mondatocska kinyögésére késztetni. Ez, úgy tűnik, nem az ő ünnepük. Ez nemzetidegen, annál is inkább mert még nem rázták ki belőle a szakmai becsület utolsó morzsáit. Mint ahogy tették azt az önmaga paródiájává váló Magyar Szóval, a kulturális rovat néhány felvillanásától eltekintve a Hét Nappal, a már a szolgalelkűségbe született Pannon RTV-vel vagy éppen a Vissza a provincializmusba jelszóval működő Újvidéki Színházzal.

És a történelmi csúcsokat döngető magyar-szerb (olvasd: Orbán-Vučić) kapcsolatokat ápoló nagykövet és főkonzul/konzul úr ugyan milyen létfontosságú nemzetmentő feladattal küszködött, hogy azt nem tudta néhány órára abbahagyni és odatolni a képviseletét az újvidéki M Stúdióba? Vagy mindenki éppen január 8-án ment sielni?

A VMSZ maga helyett a kispados tartalékokat (magyarul: Magyar Nemzeti Tanács) küldte el. És mit tesz a vajdasági magyarság egyetlen napilapja? Beszámolójában csak ezeket a fiúkat és lányokat szólaltatja meg. Natürlich.

A többiek (Magyar Mozgalom, VMDK) nem voltak restek megjelenni, sőt a Nagy Öregek sem (Garai Béla, Végel Laci, Várady Tibi, Ágoston Bandi stb.), igaz többüknek alanyi jogon is ott volt a helye, hiszen dolgoztak az Újvidéki tévében. Amelyet most Vajdasági RTV-nek neveznek és éppen a második joghurt-forradalmát éli meg, kisebb intenzitással, de annál lelkesebb elbocsátásokkal. De ennek most, ugyan csak a szó legszorosabb értelmében, nincs közvetlen köze a „magyar jubileumhoz”. A múltidézéssel emelkedünk felül és hunyjunk szemet a jelen roppant kellemetlen tényei felett.

Harminc évvel ezelőtt volt az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének az aranykora, több mint százan voltunk és ami ennél sokkal lényegesebb: saját produkciós egységünk volt, stábokkal. Tehát teljes önállóság: tervezésben, szerkesztésben, prezentálásban. Sőt: a hagyományosan bölcs akkori vajdmagyar politikai vezetés nem tudott mit kezdeni a televízióval, amelynek egy-egy műsora a Magyar Szó példányszámának tízszeresét is elérte. Ennek dacára a legkomolyabb fejtörést okozta számukra, hogy ki legyen például a politikailag alkalmas belpolitikai szerkesztő a napilapban, de csak rábólintottak arra, hogy ki legyen TVNS magyar szerkesztőségének főszerkesztője. Ez volt az ölünkbe hullott függetlenség. Óriási szerencsénk volt. Nem sokáig tartott, de jó rá emlékezni.

2018. január 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: reikimka, írta: 2018. január 15. 7:01:17

Kemény cikk. De igazad van. A baj ebben az, hogy szép lassan ugyanúgy szétforgácsolódik  a délvidéki magyarság, mint az erdélyi.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

l. Péter király Szabadkán?

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget megalázó politikájának folytonossága egyre szembetűnőbb. Ennek a gátlástalan politikának a >

Tovább

Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében

Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >

Tovább

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább