2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Azt gondolom, hogy azért mert a mai 60-70 évesek, vagyis az én nemzedékem, a háború legnagyobb sérültjei, ami persze nem menti fel őket a felelősség alól. Két nagy árulást követett el a nemzedékem: 1968 után elárulta saját eszményeit, 1990 után pedig a békét. Végel László:

2017. december 1., péntek.

Anikóval Janez Pipan vendégei voltunk, a ljubljanai Hatos étteremben. A több mint 300 éves tágas vendéglőben valaha megfordult Edvard Kardelj is, aki egyébként ritkán járt vendéglőbe, a könyvek között élt. Lehet, hogy ezt a kommunista vezért a valóság nem is érdekelte, hanem Tito házitudósaként gyártott elméleteket, közben kimondta a XX. század legfontosabb szlovén mondatát: “Jugoszlávia Szlovénia részére csak átmeneti megoldás”. (…) A széthullás elkerülhetetlen volt, szögezi le. De talán a konföderáció kivédte volna a véres háborút, kockáztatom meg. Talán, válaszolja, de az is lehet, hogy csak elodázta volna. Miért térünk vissza szüntelenül erre a kérdésre? Azt gondolom, hogy azért mert a mai 60-70 évesek, vagyis az én nemzedékem, a háború legnagyobb sérültjei, ami persze nem menti fel őket a felelősség alól. Két nagy árulást követett el a nemzedékem: 1968 után elárulta saját eszményeit, 1990 után pedig a békét. A „Balkáni szépség, avagy Slemil fattyújában” az eltékozolt nemzedékről írtam. Azok voltunk, eltékozoltak bennünket, mi pedig tékozoltuk magunkat, de egyben be kell ismernünk a negyvenes években született nemzedék bűnrészességét is.

Aztán a színházról beszélgettünk. A szlovén sajtóban a legnagyobb elismeréssel írnak Pipan új rendezéséről, Cankart (Jernej szolgalegény igazsága) állította nagy sikerrel színre. Most készül a Mladinsko gledališćeben egy új projekttel. Megemlíti, hogy 87-ben az Újvidéki Színházban szerette volna a Sofőröket megrendezni, a színház vezetősége először elfogadta a javaslatát, de aztán elutasította. Azt a választ kapta, hogy ne Végelt rendezzen, hanem valaki mást. Nem tetszett nekik az a darab, amely arról szólt, hogyan harcolnak a pártfunkcionáriusok a liberalizmus ellen. Nem is értem, miért utasították el az újvidéki kultúrfunkcik az egyik legrangosabb jugoszláviai rendezőt? Ezt a darabot bemutatták, Boszniában, Macedóniában, mostanság pedig Nišben, de magyarul még nem kapott színpadot. (…)

 

2017. december 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább