Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
Olvastam, Tegyula, hogy Bernabics olyan eredményes tárgyalásokat folytatott erről Budapesten Orbánnal meg a kínaiakkal, hogy már másnap meg is kezdték a pálya építését Zimonynál Kern Imre államtitkár jelenlétében. Ha ilyen szorgalmasan fognak dolgozni továbbra is, akkor biztosan el is fog készülni 2018-ban, ahogy Vucsics ígérte. J. Garai Béla (Magyar Szó):
Amama arról álmodozik, hogy jövőre elugrunk Pestre, és meglátogatjuk Laura tantit, akit már száz éve nem láttunk. De csak egy napra megyünk, mert kicsi a lakása, nincs nála hol aludni. Reggel indulunk a villámgyors kínai expresszel, és este már jövünk is vissza!
– Egy kicsit eltévelyedtél az időben, Tematild! – ábrándítá ki őt atata. – Honnan gondolod, hogy jövőre elkészül a sokat emlegetett gyorsvasút, amelyen állítólag kétszáz kilométeres sebességgel fogunk száguldozni? Ott, ahol most harminccal cammog a vonat, úgyhogy még a sánta kutya is előbb ér célba.
– Olvastam, Tegyula, hogy Bernabics olyan eredményes tárgyalásokat folytatott erről Budapesten Orbánnal meg a kínaiakkal, hogy már másnap meg is kezdték a pálya építését Zimonynál Kern Imre államtitkár jelenlétében. Ha ilyen szorgalmasan fognak dolgozni továbbra is, akkor biztosan el is fog készülni 2018-ban, ahogy Vucsics ígérte.
– Ajjaj, ha az ígéretekben bízol, akkor félek, hogy nagyot fogsz csalódni, Tematild. Mert a gyorsvasút elkészültének időpontjával már legalább négy éve licitálnak politikusaink. Először 2015-ben ígérték, hogy két év múlva elkezdik építeni. Aztán Vucsics 2018-ra tolta ki a dátumot. Legutóbb pedig azt hallani, hogy 2025-nél előbb aligha lesz kész, merthogy több szakaszra még meg sem kötötték a megállapodást és a hitelszerződést. Arról nem beszélve, hogy Brüsszelben is vizsgálják, hogy betartják-e a felek az uniós előírásokat, és ha valamilyen szabálytalanságot fedeznek fel, akkor megvétózzák a projektet.
– Mindig csak ez a kétkedés részedről, Tegyula! – keserge amama. – Igenis bizakodom, mert nem a mieink, hanem a kínaiak fogják építeni azt a vasutat. Ők pedig köztudomásúan nagyon szorgalmasak. Ugyanis köti őket a pártfegyelem. El tudom képzelni, hogy minden pályamunkás zsebében ott lapul majd a Mao-könyvecske, és munka közben idézeteket olvasnak fel belőle egymásnak.
– Én még emlékszem egy idézetre – fitogtatá történelmi tudását a Zacsek. –„A forradalmi erőknek elszánt harcot kell vívniuk a kapitalisták és az imperialisták ellen”. Csak azt nem tudom, hogy akkor most minket kapitalistának vagy imperialistának fognak nézni?
– Szamárság! – legyinte atata. – Azok az idők már régen elmúltak. A mai kínai építőket már semmi sem köti az egykori komcsi diktátorhoz. Az viszont igaz, hogy hivatalosan megmaradtak a kommunista modell mellett, ennek ellenére olyan sikeresen gazdálkodnak, hogy lepipálják az összes tőkés nagyhatalmat. Akkora a külkereskedelmi többletük, hogy azt se tudják, hová fektessék be.
– Ez tényleg így van, Gyula zomzéd. Mégis majd meghalok a röhögéstől, amikor azt látom, hogy ezek a mi újdonsült kapitalista vezetőink hogy gazsulálnak a pekingi elvtársaknak – folytatá az ideológiai diskurzust a Zacsek. – Itthon nincs náluk nagyobb antikomcsi, de ha meglátnak egy kínai vezetőt, azonnal leborulnak előtte, és agyba-főbe dicsérik őket. Nikolics Tómó a bölcsességüket magasztalta, és azt jósolta, hogy a kis sárga emberek a világ urai lesznek, Vucsics pedig olyan dicshimnusszal gratulált a kínai párt kongresszusára, mintha testvérpártjukat köszöntené. Már vártam, hogy a haladók megint tesznek egy fordulatot, mint amikor hátat fordítottak Sejsej vajdának, de most balra fordulnak és átalakulnak munkáspárttá. Elvégre nem is lenne olyan nagy meglepetés, mert legtöbbjük valamikor buzgó KSZ-tag volt.
– Jesszusom, és mit szól majd a pátriárka? – hüledeze amama. – Ki fog újabb templomokat építeni, ha ezek megint hitetlenek lesznek?
– Ne izgulj, Tematild, annyira azért nem imádják a kínai elvtársakat, hogy visszacsinálják a rendszerváltást – nyugtatá meg őt atata. – Az udvarlás csak a pénzükért van. Mert ahogy mondani szokták: a pénz körül forog a világ.
Múlt század, hatvanas évek: Mao-cetung elvtárs úszik a Jang-ce folyóban.
A parton óriási tömeg gyűlik össze, lelkesen éljenzik a nagy vezért. Amikor kimászik a vízből, hívei így hízelegnek neki:
– Milyen remek kondícióban van, Mao elvtárs!
– Milyen csodálatos stílusban úszott, Mao elvtárs!
– Micsoda teljesítményt nyújtott, Mao elvtárs!
Megszólal a nagy Mao:
– Álljunk meg egy pillanatra, elvtársak. Tisztázzuk először: Ki volt az az állat, aki belökött a vízbe?
Következő cikk: Naplójegyzetek – Fragmentumok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >