Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hommage à … és pontosítás
Bence Erika
Gondolni sem merek arra, hogy az emberi szolgalelkűségnek lehet annyira lesüllyedt változata, hogy egy több mint nyolc éve halott ember emléknaptárát özvegyének közéleti állásfoglalása és tevékenysége, a lappal, illetve a kiadóval – a férj halálát követően majdnem egy évtizeddel később – támadt nézeteltérése miatt ne merné, vagy ne akarná megjelentetni! Bence Erika:
Nemrégiben felkérés érkezett hozzám a Magyar Szótól. Idén (a Forummal [???] közös) kiadásra kerülő kalendáriumukat elhunyt férjem, Zámbó Illés emlékének és munkásságának szeretnék szentelni, ehhez kérték a beleegyezésemet és a közreműködésemet. A szerkesztővel személyesen és telefonon is beszéltünk, sőt, eljuttatta hozzám elmúlt évi kiadványukat, nézném meg, mihez kérték a hozzájárulásomat! A lap egykori fotósainak alkotásait, élet- és pályarajzát, portréját tartalmazó naptár elnyerte a tetszésemet, nem bántam meg, hogy beleegyeztem.
Úgy véltem, hogy az, miszerint én, mint a lap és a kiadó (a kettő között alig van különbség, azonosak az alapítók, illetve a támogatók is) munkatársi köréből méltatlanul eltávolíttatott (köz)író és szerkesztő, mit gondolok róluk, politikai irányultságukról és tartásukról, az most nem mérvadó, hiszen nem rólam, hanem egy elhunyt ember hagyatékáról van szó. Élete és pályája a lap ún. hőskorára, sőt, „hősiességének” korára esett, amikor (pl. a múlt század kilencvenes éveiben) szerkesztőségi gárdájának tagjai szinte kivétel nélkül helyezkedtek szembe mindenféle autoriter nyomásgyakorlással, megvetették az uralkodó párt és a hatalmi intézményei – nem is tudom, mi a legmegfelelőbb szó! – csicskásainak ténykedését. Persze, minden létező emberi közösségben megtalálhatók, akkor is voltak ilyenek! De magára a lapkiadóra és munkatársi közösségére nem volt jellemző a szervilis magatartás.
Még akkor is helyesnek tartom a döntést, ha tudom, sőt meggyőződésem, hiszen több mint két évtizedig voltam a felesége, ismertem jól a gondolkodását, hogy Zámbó Illés, ha élne, utálná és ynem vállalna sorsközösséget a mostani Magyar Szóval, ahonnan harmincnyolc év munkaszolgálattal ment 1997-ben nyugdíjba. És a mai Forum Házra sem ismerne rá.
Hívott újra a szerkesztő. Megkérdezte, megnéztem-e a kiadványt. Megköszönte, hogy ilyen együttműködő vagyok; én is mondtam, hogy nagyon örülök, és kezdjünk hozzá – de mire ideértem, már éreztem, hogy baj van.
Igazából nem is értettem teljesen, miről van szó. Valami olyasmiről, hogy idén nem kerülhet sorra Zámbó Illés albuma, mert van egy jelentős évforduló, az ilyen típusú kiadványpapír pedig rendkívül drága, s arra kell felhasználni, s mondott egy nevet is, kinek a műveit jelentetik meg. Egy képzőművész és költő nevét mondta. Biztos igaz, bár megnéztem a lexikonokat, neki személyesen nincs évfordulója, ezért csak találgatni tudok, melyik intézményi vagy közösségi jubileumra gondoltak. Elhiszem, természetesen, miként azt is, hogy a – mostanában meglehetősen standard alapítói és alapítványi támogatásokban részesülő – lapnak, illetve könyvkiadónak (lap)kiadónak nincsenek elegendő anyagi forrásai ahhoz, hogy a nagy évfordulós kiadványok mellett egy korlátozott példányban megjelenő kalendáriumot is megjelentessen, ezért ebben az évben, kivételesen, meg kell szakítaniuk fotóművészeti kiadványsorozatukat. De nem baj, mondta a szerkesztő, most majd lesz időnk, hogy jövőre összehozzunk egy szép albumot!
Gondolni sem merek arra, hogy az emberi szolgalelkűségnek lehet annyira lesüllyedt változata, hogy egy több mint nyolc éve halott ember emléknaptárát özvegyének közéleti állásfoglalása és tevékenysége, a lappal, illetve a kiadóval – a férj halálát követően majdnem egy évtizeddel később – támadt nézeteltérése miatt ne mernék, vagy ne akarnák megjelentetni! Épp ezért hitelt adok a számomra nyújtott tájékoztatásnak. Teljesen véletlenül, épp az én elhunyt férjem életművének bemutató kiadványt nincs miből megjelentetni! Viszont, ez esetben kénytelen vagyok megkérdezni, hogy lehet, hogy a (lap)kiadónak (egyiknek se!) nincs következetesen felállított kiadói terve, költségvetése, s hogy az igazgató (nem tudom melyik!) csak akkor kap a fejéhez, hogy „jaj, nem lehet, az nem fér bele!”, amikor a szerkesztő tájékoztatja, hogy megtörténtek az egyeztetések a kiadással kapcsolatban. Az meg még a legegyszerűbb falusi műveltségnek és magatartásnak is követelménye, hogy csak átgondolt módon kérünk embereket munkára, nem teszünk felelőtlen ígéreteket és szavahihetőségünket féltve őrizzük!
A felkérést követően elmondtam a fiamnak, hogy a Magyar Szó/Forum az idén az ő édesapja munkásságának állít emléket kalendáriumával. Most eléggé kaparós torokkal kezdtem írni az üzenetet, hogy nem lesz. Aztán meggondoltam magam. Ha mi Zámbó Illésnek emléket szeretnék állítani egy naptárral, akkor senki sem állhatja útját annak. Azt mi magunk is megtehetjük. Nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen kiadvány, de gondolom, még magánfinanszírozásban is ki lehet gazdálkodni, össze lehet valahogy szedni a szükséges anyagi eszközöket.
Ezért szeretnék szólni a Magyar Szónak, s legjobb, ha ezt így, nyilvánosan teszem: ne okozzon gondot a kiadás elmaradása! Sőt, nyugodtan szóljanak valaki másnak! Jövőre sem kell rá, azaz megboldogult Zámbó Illésre gondolni!
Jogos kérés
A cikk megjelenését követően levelet írt Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó igazgatója, melyben arra kér, hogy pontosítsak, hívjam fel az olvasók figyelmét, hogy az ominózus ügyben nem a kiadóról van szó.
Az éves naptáron a Forum név (a nyomda?) és a Magyar Szó Lapkiadó neve szerepel.
Tájékozatlanságom, hogy nem tudom/tudtam, hogy – esetleg – a nyomdát már nem Forumnak hívják. Nem tudom. A tavalyi naptáron még ez a név szerepel.
Megnéztem az írásomat, csak a Forum nevet használtam, nem írtam le, hogy Forum Könyvkiadó.
Eltávolíttatásom kapcsán azonban beszélek a könyvkiadóról – s ez tényleg félreértésre ad okot.
Ezért méltányosnak tartom a kérést.
Nem a Forum Könyvkiadó érintett az ügyben!
A félreértésért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól!
Bence Erika
Következő cikk: Mađari SATIMA čekaju na srpskoj granici, a razlog je NEVEROVATAN
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >