2020. április 4. szombat
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hommage à … és pontosítás

Bence Erika
Bence Erika

Gondolni sem merek arra, hogy az emberi szolgalelkűségnek lehet annyira lesüllyedt változata, hogy egy több mint nyolc éve halott ember emléknaptárát özvegyének közéleti állásfoglalása és tevékenysége, a lappal, illetve a kiadóval – a férj halálát követően majdnem egy évtizeddel később – támadt nézeteltérése miatt ne merné, vagy ne akarná megjelentetni! Bence Erika:

Nemrégiben felkérés érkezett hozzám a Magyar Szótól. Idén (a Forummal [???] közös) kiadásra kerülő kalendáriumukat elhunyt férjem, Zámbó Illés emlékének és munkásságának szeretnék szentelni, ehhez kérték a beleegyezésemet és a közreműködésemet. A szerkesztővel személyesen és telefonon is beszéltünk, sőt, eljuttatta hozzám elmúlt évi kiadványukat, nézném meg, mihez kérték a hozzájárulásomat! A lap egykori fotósainak alkotásait, élet- és pályarajzát, portréját tartalmazó naptár elnyerte a tetszésemet, nem bántam meg, hogy beleegyeztem.

Úgy véltem, hogy az, miszerint én, mint a lap és a kiadó (a kettő között alig van különbség, azonosak az alapítók, illetve a támogatók is) munkatársi köréből méltatlanul eltávolíttatott (köz)író és szerkesztő, mit gondolok róluk, politikai irányultságukról és tartásukról, az most nem mérvadó, hiszen nem rólam, hanem egy elhunyt ember hagyatékáról van szó. Élete és pályája a lap ún. hőskorára, sőt, „hősiességének” korára esett, amikor (pl. a múlt század kilencvenes éveiben) szerkesztőségi gárdájának tagjai szinte kivétel nélkül helyezkedtek szembe mindenféle autoriter nyomásgyakorlással, megvetették az uralkodó párt és a hatalmi intézményei – nem is tudom, mi a legmegfelelőbb szó! – csicskásainak ténykedését. Persze, minden létező emberi közösségben megtalálhatók, akkor is voltak ilyenek! De magára a lapkiadóra és munkatársi közösségére nem volt jellemző a szervilis magatartás.

Még akkor is helyesnek tartom a döntést, ha tudom, sőt meggyőződésem, hiszen több mint két évtizedig voltam a felesége, ismertem jól a gondolkodását, hogy Zámbó Illés, ha élne, utálná és ynem vállalna sorsközösséget a mostani Magyar Szóval, ahonnan harmincnyolc év munkaszolgálattal ment 1997-ben nyugdíjba. És a mai Forum Házra sem ismerne rá.

Hívott újra a szerkesztő. Megkérdezte, megnéztem-e a kiadványt. Megköszönte, hogy ilyen együttműködő vagyok; én is mondtam, hogy nagyon örülök, és kezdjünk hozzá – de mire ideértem, már éreztem, hogy baj van.

Igazából nem is értettem teljesen, miről van szó. Valami olyasmiről, hogy idén nem kerülhet sorra Zámbó Illés albuma, mert van egy jelentős évforduló, az ilyen típusú kiadványpapír pedig rendkívül drága, s arra kell felhasználni, s mondott egy nevet is, kinek a műveit jelentetik meg. Egy képzőművész és költő nevét mondta. Biztos igaz, bár megnéztem a lexikonokat, neki személyesen nincs évfordulója, ezért csak találgatni tudok, melyik intézményi vagy közösségi jubileumra gondoltak. Elhiszem, természetesen, miként azt is, hogy a – mostanában meglehetősen standard alapítói és alapítványi támogatásokban részesülő – lapnak, illetve könyvkiadónak (lap)kiadónak nincsenek elegendő anyagi forrásai ahhoz, hogy a nagy évfordulós kiadványok mellett egy korlátozott példányban megjelenő kalendáriumot is megjelentessen, ezért ebben az évben, kivételesen, meg kell szakítaniuk fotóművészeti kiadványsorozatukat. De nem baj, mondta a szerkesztő, most majd lesz időnk, hogy jövőre összehozzunk egy szép albumot!

Gondolni sem merek arra, hogy az emberi szolgalelkűségnek lehet annyira lesüllyedt változata, hogy egy több mint nyolc éve halott ember emléknaptárát özvegyének közéleti állásfoglalása és tevékenysége, a lappal, illetve a kiadóval – a férj halálát követően majdnem egy évtizeddel később – támadt nézeteltérése miatt ne mernék, vagy ne akarnák megjelentetni! Épp ezért hitelt adok a számomra nyújtott tájékoztatásnak. Teljesen véletlenül, épp az én elhunyt férjem életművének bemutató kiadványt nincs miből megjelentetni! Viszont, ez esetben kénytelen vagyok megkérdezni, hogy lehet, hogy a (lap)kiadónak (egyiknek se!) nincs következetesen felállított kiadói terve, költségvetése, s hogy az igazgató (nem tudom melyik!) csak akkor kap a fejéhez, hogy „jaj, nem lehet, az nem fér bele!”, amikor a szerkesztő tájékoztatja, hogy megtörténtek az egyeztetések a kiadással kapcsolatban. Az meg még a legegyszerűbb falusi műveltségnek és magatartásnak is követelménye, hogy csak átgondolt módon kérünk embereket munkára, nem teszünk felelőtlen ígéreteket és szavahihetőségünket féltve őrizzük!

A felkérést követően elmondtam a fiamnak, hogy a Magyar Szó/Forum az idén az ő édesapja munkásságának állít emléket kalendáriumával. Most eléggé kaparós torokkal kezdtem írni az üzenetet, hogy nem lesz. Aztán meggondoltam magam. Ha mi Zámbó Illésnek emléket szeretnék állítani egy naptárral, akkor senki sem állhatja útját annak. Azt mi magunk is megtehetjük. Nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen kiadvány, de gondolom, még magánfinanszírozásban is ki lehet gazdálkodni, össze lehet valahogy szedni a szükséges anyagi eszközöket.

Ezért szeretnék szólni a Magyar Szónak, s legjobb, ha ezt így, nyilvánosan teszem: ne okozzon gondot a kiadás elmaradása! Sőt, nyugodtan szóljanak valaki másnak! Jövőre sem kell rá, azaz megboldogult Zámbó Illésre gondolni!

Jogos kérés

A cikk megjelenését követően levelet írt Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó igazgatója, melyben arra kér, hogy pontosítsak, hívjam fel az olvasók figyelmét, hogy az ominózus ügyben nem a kiadóról van szó.

Az éves naptáron a Forum név (a nyomda?) és a Magyar Szó Lapkiadó neve szerepel.

Tájékozatlanságom, hogy nem tudom/tudtam, hogy – esetleg – a nyomdát már nem Forumnak hívják. Nem tudom. A tavalyi naptáron még ez a név szerepel.

Megnéztem az írásomat, csak a Forum nevet használtam, nem írtam le, hogy Forum Könyvkiadó.

Eltávolíttatásom kapcsán azonban beszélek a könyvkiadóról – s ez tényleg félreértésre ad okot.

Ezért méltányosnak tartom a kérést.

Nem a Forum Könyvkiadó érintett az ügyben!

A félreértésért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól!

 

Bence Erika

 

 

 

2017. november 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább