Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Erősebb és fejlettebb kisebbségvédelem”?
Alaptalan lelkesedés
Bozóki Antal
A szerb kisebbségi politikára a problémák elhallgatása, a mellébeszélés, a halogatás, valamint a jogszabályok és gyakorlat közötti eltérés a jellemző. Ezért nincs ok lelkesedésre! Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):
Olvasom Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének nyilatkozatait, amelyekben arról beszél, hogy „Branko Ružić államigazgatási miniszter július 25-én fogadta a nemzeti tanácsok képviselőit”.
Csodálkozok, hogy az elnök úr – még a mandátuma utolsó évében se – nincsen tisztában azzal, hogy is állunk Szerbiában a kisebbségvédelemmel? Lelkesedéssel nyilatkozott ugyanis arról, hogy „a legmagasabb szinten marad a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács munkája, hiszen továbbra is Ana Brnabić kormányfő fog elnökölni, így a jövőben a legrangosabb kisebbségügyi testület a legmagasabb szinten, a legilletékesebb minisztériumokkal tudja a felmerülő problémákat megbeszélni”.
Kiemelte ezt is: „A találkozó legfontosabb hozadéka, hogy összehangolt és folytonos munka, illetve párbeszéd folyik a nemzeti tanácsok és a hatalom legfelsőbb szintje között”.
Nos, lássuk a tényeket: Eddig is Ana Brnabić vezette az említett testületet, igaz, a kormányfővé választásáig, a szerb kormány államigazgatási és helyi önkormányzati miniszteri minőségében.
Brnabić „elnöklése” alatt nem történt meg a két legfontosabb kisebbségügyi törvény, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosítása, illetve új törvény meghozatala. A jelenlegi kormányfő nevéhez fűződik viszont a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését előmozdítani hivatott cselekvési program elfogadása, amely a vajdasági magyarok szempontjából nem hozott semmilyen előrelépést.
Mi változott most meg azzal, hogy Brnabić nem miniszterként, hanem kormányfőként irányítja majd a testületet? (Előtte Aleksandar Vučić, volt kormányfő, most köztársasági elnök volt a testület elnöke, de nincs tudomásom arról, hogy akkor egyáltalán összeült-e, és hogy valamilyen érdemleges döntést hozott volna.)
Július 28-i expozéjában Brnabić a nemzeti kisebbségek kapcsán kiemelte, hogy „előbbre vitelük (sic!) fontos lesz a kormány számára”. Hangoztatta, hogy „büszke arra, mennyi eredményt elértünk a nemzeti kisebbségek jogainak védelme terén”, valamint hogy „büszkéknek kell lenünk az együttélésre és a toleranciára”. Ez lenne az új kormány kisebbségügyi programja?
Hajnal úr most is megismételte: „A nemzeti kisebbségekről szóló törvény elfogadása, a tájékoztatással kapcsolatos stratégia kidolgozása és számos olyan feladat előtt állunk, amelyeket az év végéig vagy a jövő év elejéig el kell végeznünk” (mármint nekik, az illetékeseknek!).
Hányadszor olvassuk már ezt a szöveget? Az „összehangolt és folytonos munka” igazából semmilyen eredményt nem hozott!
Branko Ružić (Zimony, 1975), az illetékes új miniszter, „már fiatalkorában csatlakozott a (miloševići) Szerbiai Szocialista Párthoz (SPS), annak ifjúsági szervezetének volt az elnöke, majd 2001-től a párt főbizottságának a tagja”. Az életrajzi adatai szerint, soha nem foglalkozott államigazgatási és önkormányzati kérdésekkel, nemzeti kisebbségi ügyekkel is esetleg csak a párt közismerten nem kisebbségbarát politikája menetén.
Az ülésen Ružić a nemzeti kisebbségi tanácsok pénzelésével kapcsolatban kifejtette, hogy „megpróbálnak majd az illetékes minisztériumokkal olyan megoldást találni, hogy megnövelhessék a nemzeti kisebbségek támogatására szánt összeget”.
A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó két törvény meghozatalára, mint mondta, „még az idén ősszel sor kerül”, de azt már meg sem említette, hogy ezek a jogszabályok késnek. Elmondása szerint ezek a törvények „jelentősen megerősítik a nemzeti tanácsok státuszát, leegyszerűsítik majd a jövő évi nemzeti kisebbségi választásokat, ugyanakkor transzparensebbé teszik a kisebbségi tanácsok munkáját”. Ez legfeljebb egy nesze semmi, fogd meg jól!
Figyelembe véve a szerb alkotmánybíróság 2014 évi határozatát, amellyel a nemzeti tanácsok számos illetékességét megkérdőjelezte, félő, hogy ebből nem „erősebb és fejlettebb kisebbségvédelem”, hanem éppen az ellenkezője lesz. Ne legyen igazam!
A szerb kisebbségi politikára a problémák elhallgatása, a mellébeszélés, a halogatás, valamint a jogszabályok és gyakorlat közötti eltérés a jellemző. Ezért nincs ok lelkesedésre!
Következő cikk: Káros kísérlet a székelyek magyarországi honos népcsoporttá nyilvánítása?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >