2020. április 9. csütörtök
Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Auróra

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

A baloldalt elkergették a falig, ahol a gyér baloldal megveti a hátát. Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad. Meg a véleményünk ezekről. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Ezek bezáratták az Aurórát.

Nem ismétlem meg a híreket, mindenki olvashatta – az egyik utolsó baloldali helyet csukatták be ezek, ahol a baloldali ifjúsági szubkultúra fröccsözött, vitatkozott, ülésezett (talán füvezett is egy kicsit, mint még száz kocsmában meg kerthelyiségben csinálják városszerte a lányok és a fiúk) vagy csak üldögélt. Az Auróra lett volna a Pride egyik bázisa; látjuk, hogy ezek az egyenjogúságért vonulók és a neonyilas huligánok közül kivel tartanak.

Összesen még egy balos hely van Budapesten, ahol egymás között lehetünk, és ahol nem szállnak rá durván a férfi kísérő nélkül beállító nőkre. Mint ahogy szokták ezek.

Nem mondom meg, melyik az és hol van, mert ezek még bizonyítéknak vagy minek nézik, és még azt is bezáratják – de amúgy is valószínűleg megszüntetik valahogy.

Ezek.

Ezerszer elmondták már, hogy elég, elég, elég – én is –, amikor a rendőrségük előállította a Norvég Alap munkatársait, amikor megszavaztatták a civil társadalom elleni NGO-törvényt meg korábban a CEU-törvényt, meg amikor eltaposták a Népszabadságot, amikor megszüntették a fontos kulturális folyóiratok többségét, amikor átadták a magyar művészeteket a „Magyar Művészeti Akadémia” nevű dilettáns gittegyletnek, amikor gyakorlatilag megszűnt az OTKA meg az NKA, amikor szétverték az akadémiai kutatóintézeteket… hogy elég, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ezek megszüntetik a magyar értelmiséget – MOST csak erről beszélek, nem mintha a Tesco dolgozóinak a készülő tiltakozása kevésbé fontos lenne –, s nélküle (összes hibáival és bűneivel együtt) minden még sokkal nehezebb lesz Magyarországon.

Elég, elég – mondtuk, ezek ezt már nem merik, ezek ezt már nem tehetik, ezek bele fognak bukni ezekbe a disznóságokba.

Persze nem történt semmi, és ezek épp úgy virágzanak, mint bármikor, sőt.

Egyetlen szóval se állítom, hogy másoknak nincsenek kellemetlenségeik és bánataik – egyáltalán nem irigylem a kiábrándult konzervatív értelmiséget, amely egyre hangsúlyosabban fordul szembe mostanában az Orbán-rezsimmel, és amely meg is mentette a kulturált és gondolkodó jobboldal becsületét (merthogy igenis van ilyen, és tiszteletünkre méltó) –, de legyen szabad most a független baloldali (főleg fiatal) szubkultúra védelmében is mondani pár hatástalan, kesernyésen barátságos szót, amelyet becsületbeli kötelességünk elmondani.

Olyan helyeken, mint az Auróra és… nem mondom meg, még melyik… nem kell körülnézni, hogy föltűnnek-e valakinek a meleg és leszbikus párok meg a fölismerhetően zsidó vagy roma arcok, vagy a berlini és hamburgi és amszterdami és barcelonai és manchesteri marxista könyvesboltokból származó, föliratos vászonszütyők, ahol senki se neszel föl, ha valaki megszólal arabul, kurdul, perzsául vagy oroszul. Ahol legalább nem feszeng az alternatív baloldal, mert tudja, hogy ezek ugyan erősebbek és számosabbak, de ma este (és a mindenkori ma este) nincsenek itt, hanem távol, drágább helyeken, jobb negyedekben, menőbb cuccokban, de legalább távol.

Ez minden közösségnek kijár, és ennek a laza – az én ízlésemnek talán túlságosan is laza, kevéssé határozott – embercsoportnak is lehessen társas második otthona ott a dzsumbujban, ahol afgánok és afrikaiak is álldogálnak a sarkon (természetesen letelepedési és iparengedéllyel) a call shop előtt: európai külváros – a Köztársaság téren pingpongoznak és fociznak különféle színű családok meg gördeszkáznak a srácok. Kőbányai világos meg egy kis fű meg szamárfüles zsebkönyvek.

Ezt kell betiltani.

Az ilyesmiket szokták betiltani ezek, akik a városban semmi másra nem voltak képesek, mint hogy beköltözzenek a régi polgárság meg a régi munkásság kisajátított, majd közpénzen fölújított-tatarozott házaiba az alapítványaikkal meg a klienseikkel meg az ügyvédi irodáikkal meg a kamu cégeikkel meg a prefeminista, szépen sminkelt, első osztályú, dzsenderáruló (ha van osztályáruló, van dzsenderáruló is), őszintétlenül férfitisztelő, kisportolt nőikkel a modellügynökségről. De az, hogy néhány véndiák meg holtfáradt aktivista meg szakadt művész iddogálhasson egy kicsit – például mentás teát –, nem, azt nem szabad. Nem tudom, elárulhatom-e, hogy az Aurórában még olvasni is láttam embereket, sőt: szem- és fültanúja voltam annak, hogy fiúk nem szakítottak félbe lányokat, ha el akartak részletesebben mesélni valamit. Bocsánat, ha ez akaratlan denunciálás, és kivívja a törvényes hatóság gyanakvását és dühét.

Ezek nálunk egyfolytában győznek, és elérték, hogy – a modern történelemben először – a baloldali szubkultúra el legyen választva a dolgozóktól (és viszont). De ha ezek kikergetik szerény kis kerthelyiségeikből és teázóikból a baloldali szubkultúra bohémjait és puritánjait, remélhetőleg nem Londonba mennek, hanem a lakótelepekre és a nyomornegyedekbe, és eltűnődnek rajta, mi volt annak idején a munkásotthon, ahol ma a még nyitva tartó, kisebbik részben aerobik-tanfolyam van meg tai csi-edzés meg csi kung-edzés meg kung fu-edzés meg Gyóni Géza-szavalóverseny meg nyugdíjas hídépítő mérnök előadása a homeopátiáról, a nagyobbik, a lezárt részben pedig csótányok.

A baloldalt – és ezen nem a hanyatló szoclib establishment ritkuló, vénülő, pusztuló intézményeit értem, hanem a szabadon igazságot keresőket, a nyugtalanokat, a habozókat, a fölháborodókat, a szelídeket, az oly sok mindent ellenzőket, s nemcsak a vegetariánus-vegán, antialkoholista, cukormentes, alacsony sótartalmú, otthonszülő, koffeinmentes, laktózmentes és gluténmentes ártatlanokat, hanem még a magamfajta borivó és dohányzó vén legényeket is, a Bartók-hallgatókat és Ady-olvasókat – elkergették a falig, ahol a gyér baloldal megveti a hátát. Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad.

Meg a véleményünk ezekről.

 

2017. június 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A veszélyeztetett emlékezet

A múltszorongásom oka az, hogy a múlt nem múlt el, ami főleg az emlékezetet veszélyeztethető autokrata >

Tovább

Elment a halk emberünk

Nemes Pistával a nyolcvanas évek legelején hozott össze a sors. Persze addig is tudtunk egymásról, hiszen >

Tovább

Büntetés vagy gondoskodás

A politikusnak kötelessége a feltételek biztosítása, ezért adókedvezményben részesíti azokat az üzletláncokat, amelyek nem reklámfogásból ígérik >

Tovább

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább