Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Auróra
Tamás Gáspár Miklós
A baloldalt elkergették a falig, ahol a gyér baloldal megveti a hátát. Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad. Meg a véleményünk ezekről. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Ezek bezáratták az Aurórát.
Nem ismétlem meg a híreket, mindenki olvashatta – az egyik utolsó baloldali helyet csukatták be ezek, ahol a baloldali ifjúsági szubkultúra fröccsözött, vitatkozott, ülésezett (talán füvezett is egy kicsit, mint még száz kocsmában meg kerthelyiségben csinálják városszerte a lányok és a fiúk) vagy csak üldögélt. Az Auróra lett volna a Pride egyik bázisa; látjuk, hogy ezek az egyenjogúságért vonulók és a neonyilas huligánok közül kivel tartanak.
Összesen még egy balos hely van Budapesten, ahol egymás között lehetünk, és ahol nem szállnak rá durván a férfi kísérő nélkül beállító nőkre. Mint ahogy szokták ezek.
Nem mondom meg, melyik az és hol van, mert ezek még bizonyítéknak vagy minek nézik, és még azt is bezáratják – de amúgy is valószínűleg megszüntetik valahogy.
Ezek.
Ezerszer elmondták már, hogy elég, elég, elég – én is –, amikor a rendőrségük előállította a Norvég Alap munkatársait, amikor megszavaztatták a civil társadalom elleni NGO-törvényt meg korábban a CEU-törvényt, meg amikor eltaposták a Népszabadságot, amikor megszüntették a fontos kulturális folyóiratok többségét, amikor átadták a magyar művészeteket a „Magyar Művészeti Akadémia” nevű dilettáns gittegyletnek, amikor gyakorlatilag megszűnt az OTKA meg az NKA, amikor szétverték az akadémiai kutatóintézeteket… hogy elég, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ezek megszüntetik a magyar értelmiséget – MOST csak erről beszélek, nem mintha a Tesco dolgozóinak a készülő tiltakozása kevésbé fontos lenne –, s nélküle (összes hibáival és bűneivel együtt) minden még sokkal nehezebb lesz Magyarországon.
Elég, elég – mondtuk, ezek ezt már nem merik, ezek ezt már nem tehetik, ezek bele fognak bukni ezekbe a disznóságokba.
Persze nem történt semmi, és ezek épp úgy virágzanak, mint bármikor, sőt.
Egyetlen szóval se állítom, hogy másoknak nincsenek kellemetlenségeik és bánataik – egyáltalán nem irigylem a kiábrándult konzervatív értelmiséget, amely egyre hangsúlyosabban fordul szembe mostanában az Orbán-rezsimmel, és amely meg is mentette a kulturált és gondolkodó jobboldal becsületét (merthogy igenis van ilyen, és tiszteletünkre méltó) –, de legyen szabad most a független baloldali (főleg fiatal) szubkultúra védelmében is mondani pár hatástalan, kesernyésen barátságos szót, amelyet becsületbeli kötelességünk elmondani.
Olyan helyeken, mint az Auróra és… nem mondom meg, még melyik… nem kell körülnézni, hogy föltűnnek-e valakinek a meleg és leszbikus párok meg a fölismerhetően zsidó vagy roma arcok, vagy a berlini és hamburgi és amszterdami és barcelonai és manchesteri marxista könyvesboltokból származó, föliratos vászonszütyők, ahol senki se neszel föl, ha valaki megszólal arabul, kurdul, perzsául vagy oroszul. Ahol legalább nem feszeng az alternatív baloldal, mert tudja, hogy ezek ugyan erősebbek és számosabbak, de ma este (és a mindenkori ma este) nincsenek itt, hanem távol, drágább helyeken, jobb negyedekben, menőbb cuccokban, de legalább távol.
Ez minden közösségnek kijár, és ennek a laza – az én ízlésemnek talán túlságosan is laza, kevéssé határozott – embercsoportnak is lehessen társas második otthona ott a dzsumbujban, ahol afgánok és afrikaiak is álldogálnak a sarkon (természetesen letelepedési és iparengedéllyel) a call shop előtt: európai külváros – a Köztársaság téren pingpongoznak és fociznak különféle színű családok meg gördeszkáznak a srácok. Kőbányai világos meg egy kis fű meg szamárfüles zsebkönyvek.
Ezt kell betiltani.
Az ilyesmiket szokták betiltani ezek, akik a városban semmi másra nem voltak képesek, mint hogy beköltözzenek a régi polgárság meg a régi munkásság kisajátított, majd közpénzen fölújított-tatarozott házaiba az alapítványaikkal meg a klienseikkel meg az ügyvédi irodáikkal meg a kamu cégeikkel meg a prefeminista, szépen sminkelt, első osztályú, dzsenderáruló (ha van osztályáruló, van dzsenderáruló is), őszintétlenül férfitisztelő, kisportolt nőikkel a modellügynökségről. De az, hogy néhány véndiák meg holtfáradt aktivista meg szakadt művész iddogálhasson egy kicsit – például mentás teát –, nem, azt nem szabad. Nem tudom, elárulhatom-e, hogy az Aurórában még olvasni is láttam embereket, sőt: szem- és fültanúja voltam annak, hogy fiúk nem szakítottak félbe lányokat, ha el akartak részletesebben mesélni valamit. Bocsánat, ha ez akaratlan denunciálás, és kivívja a törvényes hatóság gyanakvását és dühét.
Ezek nálunk egyfolytában győznek, és elérték, hogy – a modern történelemben először – a baloldali szubkultúra el legyen választva a dolgozóktól (és viszont). De ha ezek kikergetik szerény kis kerthelyiségeikből és teázóikból a baloldali szubkultúra bohémjait és puritánjait, remélhetőleg nem Londonba mennek, hanem a lakótelepekre és a nyomornegyedekbe, és eltűnődnek rajta, mi volt annak idején a munkásotthon, ahol ma a még nyitva tartó, kisebbik részben aerobik-tanfolyam van meg tai csi-edzés meg csi kung-edzés meg kung fu-edzés meg Gyóni Géza-szavalóverseny meg nyugdíjas hídépítő mérnök előadása a homeopátiáról, a nagyobbik, a lezárt részben pedig csótányok.
A baloldalt – és ezen nem a hanyatló szoclib establishment ritkuló, vénülő, pusztuló intézményeit értem, hanem a szabadon igazságot keresőket, a nyugtalanokat, a habozókat, a fölháborodókat, a szelídeket, az oly sok mindent ellenzőket, s nemcsak a vegetariánus-vegán, antialkoholista, cukormentes, alacsony sótartalmú, otthonszülő, koffeinmentes, laktózmentes és gluténmentes ártatlanokat, hanem még a magamfajta borivó és dohányzó vén legényeket is, a Bartók-hallgatókat és Ady-olvasókat – elkergették a falig, ahol a gyér baloldal megveti a hátát. Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad.
Meg a véleményünk ezekről.
Következő cikk: Új tulajdonosa van a Családi Körnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >