Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
A kaszkadőr rózsája
Tolnai Ottó
Régóta szerettem volna már Lengyelországba utazni, részt venni a Varsói Költői Ősz rendezvényein, amely talán a legjobb (volt) az ilyen jellegű fesztiválok között a világon, találkozni kedves költőimmel – mindenekelőtt Bialoszewszkivel, akinek a varsói felkelésről írt könyve, a Napraforgók ünnepe, Kerényi Grácia fordításában, hasonló hatást gyakorolt az ún. új magyar prózára, mint például az Iskola a határon.
Lengyelország, Varsó és Krakkó valamiféleképpen azonos volt a költészettel – noha magát a lengyel költészetet paradox módon inkább Chopin zenéjén, Wajda filmjein, Grotowski és Kantor színházán, a lengyel plakátművészeten és hát a fenn említett kis memoárköteten, Bruno Schulz és Gombrowicz prózáján keresztül szívtuk magunkba.
Emlékszem, sóvárgó verset írtam volt Chopin szívéről, amelyet egy kristályedényben őriznek valamelyik varsói templomban. Alig vártam, hogy megkereshessem azt a templomot és persze azt a palotát is, amelynek ablakán az orosz (litván!) katonák kitaszították, lelökték Chopin zongoráját. Chopin halk melankóliája, alabástrom lénye mögött nekem mindig ott visszhangzott az a borzalmas reccsenés is. A Virág utca egyik fejezete így kezdődik: Még sosem Jártam Lengyelországban. Akkortájt II. János Pál életrajzát tanulmányoztam, Walesával foglalkoztam – mint elsőkkel azoknak az antiideológus politikusoknak a sorában (Gorbacsov, Milosz, Havel, Tőkés, Göncz), akik a XX. század végén végrehajtották a századhoz méltó kopernikuszi fordulatot, azt, amely kétségtelenül kopernikuszi, jóllehet még sok irányban fordulhat tovább.
Aztán nemsokára a véletlen úgy hozta, éppen nekem jutott a feladat hogy aláírjam a lengyel és a jugoszláv írószövetség közötti egyezményt. Összeismerkedtem a lengyel írókkal, majd közös újvidéki estünkön – ahol arról faggattam őket, hogyan lehetséges az, hogy a lengyel nyelvben valójában egy másik irodalom, egy másik nemzet irodalma sugároz, hiszen a legnagyobb lengyel írók Mickiewicztól Miloszig mind litvánok? - felolvastam azt a bizonyos fejezetet is a Virág utcából.
Mire észbe kaptam, már csíkos pizsamában gubbasztottam a Polonia expressz hálókocsijában, és néztem a hajnali ködben mocorgó lengyel falukat, ahogy Andrić írja, rókaprérnszín lengyel erdőket. Végre a Varsói Költői Ősz rendezvényeire utazhattam! Zajccal, az ismert szlovén költővel és Mile Stojićtyal, a szarajevói Odjek főszerkesztőjével alkottuk a jugoszláv küldöttséget.
Igen ám, de közben az események nálunk és Lengyelországban is felgyorsultak. Éppen azok a napok voltak ezek, amikor Ljubljanában megszavazták a szlovén alkotmánymódosításokat, mire Újvidéken ismét mítinget rendeztek...
A lengyel írószövetség két részre szakadt, a Solidarność írói kivonultak stb. A fesztiválon furcsa balos írók domináltak, én azt hittem, ilyenek már nincsenek is: a görög kommunisták (akikkel Milosz kapcsán össze is különböztem) és palesztinok, másrészt viszont a litvániai lengyelek. Közben Milosz éppen Varsóba érkezett, de Varsóba érkezett a spanyol király is. Próbáltuk felmérni a helyzetet, követeltük, tájékoztassanak bennünket, tiltakoztunk, de hiába, a szervezők menekültek előlünk. A híres, olyannyira óhajtott költői fesztiválnak hűlt helye volt,
Egy alkalommal bementem a szövetség szép palotájába, szemben a karddal hadonászó Zsigmond oszlopával. Telefonálni szerettem volna. Az egybenyitott pazar irodák méhkasként zsongtak. A reálszocializmus utolsó napjainak, evakuációjának (-hová?!) észbontó fejetlensége. A sok aktivista, nagy tekintélyű szerkesztő, elkötelezett költő kőzött tébláboltam, vártam, hogy felszabaduljon valamelyik telefon. Nem értettem, mi a fenét szerveznek ilyen nagy hévvel, amikor minden szervezetlen, amikor arra sem képesek, hogy szálláshelyünkre vigyenek bennünket, minden éjszaka eltévedtek velünk a várost övező erdőben.
Akkor valahonnan egy fiatalember lépett hozzám. Semmi esetre sem a szürke aktivisták közül, inkább tán az égből. Bőrkabát, tele bedzzsel, nyakában II. János Pál ezüst érmével. Végre egy költő!!! Valóban az első volt akivel a fesztiválon találkoztam. A Varsói Ősz hónom alatt levő plakátját szúrta ki, akarta elkérni, elcserélni. Mit kérek érte? A pápa ezüst érmére mutattam, és elmeséltem neki, hogy nemrég láttam Rómában. Szó nélkül a nyakamba akasztotta. Adtam neki a jó régi Ősz plakátját. A lassan happeninggé alakuló ceremónia után kíváncsian tudakolództam, milyen verseket ír? Nem ír, mondta. Fejből énekel. De ő nem költő, tette hozzá. Kaszkadőr. Kaszkadőr? Igen, ha nem énekel, kaszkadőrként dolgozik a filmeseknél. Ugorj ki az ablakon, szólaltam meg, önmagamnak is váratlanul. Szó nélkül az ablakhoz lépett. Szarajevói költőbarátom halálra rémülten hallgatta a párbeszédet, követte a történést. Megőrültél, kiáltott fel, de ugyanazt kérdeztem én is magamtól: megőrültél?! Egyrészt revolt volt az a reálszocializmus fűzfapoétái, megromlott irodalmárai ellen, de egyben valami boldog izgatottság is, ami mindig elfog, ha igazi költővel találkozok. A kis kaszkadőr látomásszerű felbukkanása a költészet, a költő lényegéről: csepűrágó, életveszélyes csepűrágó voltáról mondott valamit. A nyüzsgő szürke tömeg hirtelen elnémult, felénk fordult, megdermedt. A fiú felugrott az ablakdeszkára. Kivártam. Ám az utolsó pillanatban mégis elkaptam a lábait. Nem ugrott le tehát. Ha leugrik sem lett volna talán baja, autóra, fára ugrik, vagy valami más profi csellel él, hisz éppen ez aj foglalkozása, ez, hogy kiugorjon az emeleti ablakon, de engem mégis kivert a verejték. Nekem ugyanis leugrott. Azóta is hallani vélem a borzalmas reccsenést – amely Chopin kituszkolt zongorájának borzalmas reccsenésével lett azonossá, annál inkább, mivel Chopin palotája ott volt, nem messze a szövetség épületéről, s az a templom is, amelyben Chopin szívét őrzik. Cyprian Norwid versét kezdtem mondani:
„A tornácon koporsót
Hurcolnak a poroszlók –
Cipelik – lezuhan – a te zongorád az!”
Később többször voltam egy társaságban a kis kaszkadőrrel. És mindig lényeges dolgokat tudtam meg tőle a költészetről – egyedül is helyettesíteni tudta nekem a híres Varsói Költői Ősz egykori tüneményes szereplőit. Egy alkalommal például egy lánnyal unalmaskodott, szemtelenkedett asztalunknál, s a lány pofon akarta vágni. Ám ő, a kaszkadőr, hirtelen elkapta a lány kezét, és bőrkabátja alól villámgyorsan egy gyönyörű rózsaszálat húzott elő, nyújtott át a lánynak – leszerelve, ugyanakkor csepűrágóból trubadúrrá magasodva, már meg is hódítva őt...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >