Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Napi ajánló
Irodalom és egy tüzes gombostű a fejben 2.
Se kopogás, se kulcszörgetés,
a pizsamájának nincs szaga,
kikopott a házból, és
hiába hívom, nem válaszol.
Terék Anna
Érzi? Egyre sűrűbben
esnek a cseppek,
még egy kicsi,
és felszakad az ég.
Ott már mintha nyílna is, uram,
lóg a lába az esőnek,
a városra lép mindjárt.
Magának nem hűti a
tarkóját az eső?
Rajtam csorog,
az izzadságba keveredve
csorog, de nem tud
kihűteni.
Szúr ez a júniusi eső,
ahogy a bőrömre csöpög,
tűkkel szurkálja mindenütt
a bőrömet,
ez az üres június,
mikor nincsen hova menni,
fél tízig világos napokkal
csak téblábol az ember,
nem fér bele ebbe
a júniusba semmi.
Maga tudja, hol késik,
vagy hogy mibe akadt bele a nyár,
hogy nem tud ideérni?
Reggel is, itt álltam
a Moszkva téren,
olyan fáradt voltam,
hogy remegett körülöttem
minden. Mint mikor
a hőségben hullámzik
a látóhatár.
Hullámzott a lábaim
körül valami.
Sárga volt a tér,
mintha tartotta volna
a port a levegő.
Sárga port vagy
mondjuk homokot,
mint mikor tavaly
homokos eső esett,
talán a Szaharából
jött az a ciklon,
homokkal voltak tele
a felhők, egészen
besárgult az ég is,
és koszos eső esett.
Egész Budapest sárga volt
napokig az eső után, állt
a homok a kocsik ablakán.
Álltam ott, a Moszkván,
hat szír járt csak körbe-körbe a járdán,
húzták a lábukat mind,
de olyan halkan mentek,
mintha árnyékuk se lett volna.
Az én lábamat nem engedi el
az árnyék. Reggel megfogja, és
estig húzom magam után
mindenfelé az aszfalton.
Ha felugrok, a levegőben is
tart, húzom fel, magam után,
hiába rugdosom, nem enged el.
Álltam és arra gondoltam, hogy
többet kéne nyöszörögni,
mégpedig hangosan, uram.
Maga nem kínlódik,
bírja a hőség súlyát?
A levegő már reggel
nyomja a földhöz az embert,
mint elfehéredett ujj
falba a rajzszöget.
Otthon forróak a falak,
izzad a lakás,
leázik róla a tapéta.
Én nem megyek haza.
Tudja, mikor reggel elindultam,
elfordítottam a kulcsot,
és reménykedtem, hogy
ott bent marad minden.
Ha rázárom az ajtót,
otthon marad minden
gondolatom, és
megszabadulok.
De már a lépcsőn lefelé
fájt minden egyes lépésem, uram.
Tegye csak ide a kezét!
Most mondja meg,
nem pattog furcsán
valami itt
a medencetájon?
Nem? Pedig én tudom,
oda rakódott le valami.
Nem feszít, nem fáj,
csak érzem és
nem lesz ez könnyebb.
Az ember mindig akkorát lép,
amekkorát nem fél,
s ameddig engedi pattanás nélkül
a medencéje.
De félünk mind, nem igaz, uram?
Én hazamenni félek.
A bőröm összehúzódik,
ha csak belegondolok.
Félek a lakás ajtaját
kinyitni, aztán belépni
és hazaérni, uram.
Izzadnak bent a falak
gyöngyözik a nyár,
tolja ki a falból a cseppeket,
és ott ül, a kanapén vár,
minden félelmem.
Meg az a nyomasztó csönd, uram.
Abba süketül bele az ember.
Álltam a sárga Moszkván,
és ásítoztam a villamosok felé,
néztem, hogy mászik
az ég szélére a nap,
és vártam.
Vártam, mert tudja,
van egy pont.
Mindig van egy olyan pont,
amikor megáll minden
a levegőben.
Még mielőtt a dolgok
zuhanni kezdenének.
Vagy mondjuk
zuhanni kezdene az élet,
erős vonzással akár a föld felé,
akár még mélyebbre.
Tudja, egy adott pontban minden
megáll, az idő is,
vagy mondjuk eláll az eső,
és nem csúszik tovább
az izzadság az ember hátán,
mintha a fájás megállapodna
a koponya mögött, és
azon a ponton csillogni kezd a levegő,
csillog a levegő a porban,
nem szalad el senki az ablak alatt,
nem nő a haj, a fű, és még mielőtt
minden zuhanni kezdene,
az ember egy pillanatig
otthon érzi magát,
mintha hazaérkezne
ilyenkor az ember.
Azon a ponton egyszerre
veszíti el súlyát ember és gondolat.
Dől a föld felé a test,
csont felé az izom,
arc felé az ököl,
de szökik a levegő
a kéz elől.
Azon a ponton megáll az idő,
a levegő, és mintha megállna
a levegőben minden,
és csak lebegne.
Így néztem én is a napsütést,
ahogy a hegy csúcsán
billegett a nap,
csillogott a város,
mintha bekente volna
olajjal valami az ablakokat,
becsúszott a hegy mögé a nap,
számban egy cigarettával
szuszogtam,
de nem jött a füst a számból.
És láttam hirtelen magamat,
ahogy fekszem éjszaka és
várom, hogy múljon az idő,
legyen már reggel, mert
vagy túl nagy a zaj,
ahogy a szomszéd a gangra
kitolt asztal közepét
ököllel üti,
vagy részegen ordít,
hogy ki a hibás?,
ki a hibás?,
vagy csak forgok,
egyik oldalamról a másikra,
helyet nem találva,
mert nem tudok aludni.
A lábamban, mint egy
izzó huzal,
feszül és éget
valami.
Talán a félelem,
vagy ez a folytonos késés,
amiben vagyok,
hogy mindent csak halasztok,
halasztok, míg ki nem futok
a saját időmből, uram.
Mintha nem tudnék meghalni.
Mintha tudni lehetne,
hogy annak majd mikor lesz itt az ideje.
Forgok éjszaka, és nem tudom,
hogy apám hol lehet,
meghalt, eltemettük, de nem
tudom, hogy mégis
hova tették őt el,
hogy nem hallja,
amit mondok neki,
nem válaszol.
Se kopogás, se kulcszörgetés,
a pizsamájának nincs szaga,
kikopott a házból, és
hiába hívom, nem válaszol.
Álltam a téren, és arra gondoltam,
apám is biztos valahol itt áll,
beletekerve a csendbe,
csak a két szeme látszik, ahogy
tekintetével követ engem,
nézi a lábaimat,
ahogy húzzák a testemet
előre a járdán
Egészen apróra fogyunk
ebben a melegben,
pont, mint az ember nyomai
halál után a lakásban,
kisöpri a nyomokat
az ember a porral,
letörli egy-egy vizes ronggyal,
és nincs többé.
Vagy csak látni nem lehet.
Tudom, hogy ott van még
a távirányítón az ujjlenyomata,
egy-egy hajszál a ruhák közé
rejtve, kimoshatatlan hajszálak,
össze kéne azokat is szedni,
eltemetni, kidobni,
hogy múljon minden,
segítsem a múlását.
A folyó sem kanyarodik magától,
hanem hajlítja valami.
Mondjuk, hajlítja
hosszú kezeivel az Isten,
és messziről, hunyorítva nézi,
a hajlás mintáját,
és vár valamire.
Következő cikk: Ma játsszuk le a szerbekkel a menekültkérdést
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Búcsúvacsora
Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a >
Ha Trump maradna...
Az autoriter vezetők már kiszagolták ezt, Törökországtól, Kínán, Oroszországon és Magyarországon át, egészen Brazíliáig. A trumpi >
Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány
Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >
Az Economist Biden mellett
De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >
Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába
A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >
A történelem kapuja előtt
Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >
Orbán csak blöfföl
Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >
A képzelt pszichiáter
Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >
A közgáz és a színiakadémia
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Választások utáni válság lehetséges Amerikában
Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >