2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Szép kis történetek (1.)

Balázs Attila
Balázs Attila
Szép kis történetek (1.)
A fedőlap Lázár Tibor Benczúr-parafrázisának felhasználásával készült

Szép kis történetek. Lehet erre úgy is tekinteni, akár a kiadónknál megjelent két világsarok-publicisztika szépirodalomba teljesen átbillenő folytatására. Teli van rakomány mindenfelé szétszóródó emberrel, elsősorban magyarral. Híressel, amilyen Kossuth Lajos, aki bejárta az Újvilágot is, és kevésbé híressel, mint Walburga Oesterreich, aki ördögtől való ügyességgel tudta görgetni a csapágygolyót szépséges köldöke körül. Könyvünk lapjain újjáéled Kerényi Frigyes elfelejtett költő, Petőfi pályatársa és ellenlábasa, aki Texasban végezte életét egy kemencében, vagy éppen Gregory Pack, azaz Pék György, e furcsa, ragályos szenvedélyű delfinidomár. És feltűnnek itt oly legendás figurák ugyancsak, mint a Beatlesek, akik egy kis spangli után koncertet adtak Újvidéken, s megtapsolta őket Josip Broz Tito is. A második félidőben felbukkan Figo, a portugál focista, akinek nincs is nyaka. Aurájában sokan azok közül, akik anno a végeken rúgták a bőrt, mielőtt áldozataivá lettek a történelemnek. Nem utolsósorban begyalogol a képbe a neo-kretenizmus nevű irányzat excentrikus megalapítója. Rögtön azután, hogy megemlékeztünk John Wesley Oakról, aki úgy vált mintaképpé, hogy nem alkotott semmit.

A zentai Zetna (igazgató-tulajdonos Beszédes István)  kiadásában hamarosan megjelenő kötetet két részben mutatjuk be a szerző engedélyével.

***

 

Házilegelő

(szakszervezeti alapon a topless bárban)

Előbb volt a gerincguriga. De azelőtt meg a kozmogenerátor. Az utóbbi repülő csészealjra emlékeztető tárgy, amelyet, a kisebb méretűt, fejre lehetett tenni, mint egy csajkát, a nagyobb méretű, függesztett alá meg be lehetett ülni. Mindkettőn apró lyukak sorjáztak körbe, ezeken keresztül besugárzott a kozmikus energia, dúsítva az illető erőállományát, serkentve agybéli funkcióit. Mielőtt végérvényesen bekövetkezett volna a kollektív kozmikus telítettség, néha úgy tűnt, az egész ország egy nagy kozmogenerátor alatt kuksol, s onnan leselkedik kifelé. Aztán jött a gerincguriga. A legutóbbi balkáni háború elől meglépő hősünket ez az elmés, hosszúkás szerkezet már itt érte utol, a magyar fővárosban. Nem is gurigára emlékeztetett, mint inkább üres, „sok hengeres-hüvelyes” tölténytárra, amelyet két hevederrel erősíthetett az ember magára, mégpedig úgy, hogy annak hosszú, masszív része hátul a gerincre lapulva lógjon lefelé, mindenféle fájdalmat, deformációt eltüntetendő. Egy, az üzleti világba átruccant és ott ragadt, költészetileg valószínűleg megboldogult jugó lírikus agyalta ki, lehet, épp az említett generátorral a fején. Egy őrült poéta, aki úgy döntött, népét nem középiskolás fokon gyógyítja majd, ezért hát belemerült sokféle filozófiába, misztikus tanba, mágiába és alkímiába, ahol csakhamar megtalálta a saját csodateáihoz használható képleteket. És aztán virágzott a gyógyír, akár lőtt sebre. Jöttek az újabb gyümölcsöző ötletek. Érdekes tárgyak, eszközök keletkeztek. Figyelemre méltó, iparosodó meló.

– Főleg sofőrök számára príma – ismertette a fájdalomcsillapító gyógyeszközt emberünknek a sógora, egy jólelkű és okos szerb ember, aki jómaga is jelentőset alkotott a túlélés artisztikumának nehezen behatárolható területén.

– Tényleg használ? – fogalmazódott meg a kétely.

–  Úgy érzem, igen.

A sógor megfordult, levetette zakóját, és azzal láthatóvá vált – mint valami rendhagyó hátsó hüvelyes nyakkendő – ez az izé.

– Nem érdemes darabonként árulni – rukkolt elő az elképzeléssel. –  Fel kellene ajánlani a szakszervezetnek, mit tudom, én. Iksz forintért ennyit vagy amannyit.

– A szakszervezetnek?

Hübelebalázs, vagy még inkább kétkedő Tamás eleinte csak idegesen vonogatta a vállát, aztán egy szép napon mégis azzal az elhatározással ébredt, hogy szerencsét próbál. Délelőtt még nem történt semmi, délután azonban lassan megjött a mersz, mégpedig a Dömötör sörözőben, ahol Jóska, a volt sofőr, hosszú ideje pincér, érdeklődéssel forgatta kezében a mintadarabot, zavartan hunyorgott, majd mentő ötlete támadt. Áttanácsolta a házalót a szomszédos topless-bárba, ahol – úgy tudta – él és virul valami Bazalt becenevű ember, aki biztos vevő a dologra, nem beszélve a szakszervezettel ápolt kitűnő kapcsolatairól. Azzal Jóska magabiztosan kihúzta magát, mint aki csupa jó tippel szolgálhat, kacsintott, majd eltűnt a söntésben. Mire a sör elfogyott, Jóska leadta a drótot. Sosem derült ki, mit mondott. Napokon belül eltűnt a Dömötörből, ha nem is ezért.

Bizonyos Bazalt úr éppen akkor nem tartózkodott a pillanatnyilag pangó toplessben, de úgy volt, hogy minden percben megérkezhet. A lányok féltek, nehogy elszúrják az akármit, és mivel különben is az a dolguk, hát a maguk módján megpróbálták elszórakoztatni szemmel láthatóan begörcsölt vendégüket. De csak felemásan bontakozhatott ki az akció, mert kisvártatva begördült a Bazalt, eltakarva a reflektorfényt. Tudni vélt valamit a tárgyról, mivel – mint mondta – „megmobilozták már a nem telefontémát”.

Valószínűleg csak a jó ég tudja, mit mobilozhattak meg és mit nem, elég az hozzá, hogy hátsó „irodájában” Bazalt eléggé furcsán nézett a felkínált árura, majd a felkínálójára, majd ismét az árura. Szinte látszott, ahogy kidudorodik a homloka a töprengéstől. Árnyéka olyan lett, mint vélhetően egy palackos delfiné, ha ilyen (pongyola) tengeri hasonlattal élnénk. Végül elmosolyodott, mert úgy dönthetett, hogy megpróbál mögéje férkőzni a rejtelmes ügynek.

– Ennyi? – kérdezte olyan ember hangján, aki átlát a szitán, ugyanakkor meg lehet benne bízni.

– Ennyi – rebbent a válasz.

Bazalt arca mintha repedezni kezdett volna a méregtől, de visszafogta indulatát. Valószínűleg hosszú idő telt el, mire az ajtó előtti posztról – a ’többet ésszel, mint erővel’ szlogennel – bejutott a „topless” karosszékébe, melyben megbölcsülten igyekezett higgadt maradni. Öklébe harapott, és ettől mintha megnyugodott volna, csak a hitetlenséget nem tudta eltüntetni egyébként nem is annyira durva ábrázatáról, amellyel azért mégse harmonizált tökéletesen az elferdült orrára biggyesztett aranykeretes pápaszem. Le is vette, úgy bámult sokáig érthetetlen vendége szemébe, aztán felsóhajtott, és nekilátott szépen – mint valami selyem, abroncsos melltartót – összehajtogatni azt a frászkarikát.

– Szakszervezet? – szórakozott magában, majd hirtelen kajánsággal elvigyorodott. – Van egy ötletem, csak meg kell várni elébb, hogy itt elintézzek valamit.

Szép kis történetek (2.)

2014. április 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább