2024. április 28. vasárnap
Ma Valéria, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Szép kis történetek (1.)

Balázs Attila
Balázs Attila
Szép kis történetek (1.)
A fedőlap Lázár Tibor Benczúr-parafrázisának felhasználásával készült

Szép kis történetek. Lehet erre úgy is tekinteni, akár a kiadónknál megjelent két világsarok-publicisztika szépirodalomba teljesen átbillenő folytatására. Teli van rakomány mindenfelé szétszóródó emberrel, elsősorban magyarral. Híressel, amilyen Kossuth Lajos, aki bejárta az Újvilágot is, és kevésbé híressel, mint Walburga Oesterreich, aki ördögtől való ügyességgel tudta görgetni a csapágygolyót szépséges köldöke körül. Könyvünk lapjain újjáéled Kerényi Frigyes elfelejtett költő, Petőfi pályatársa és ellenlábasa, aki Texasban végezte életét egy kemencében, vagy éppen Gregory Pack, azaz Pék György, e furcsa, ragályos szenvedélyű delfinidomár. És feltűnnek itt oly legendás figurák ugyancsak, mint a Beatlesek, akik egy kis spangli után koncertet adtak Újvidéken, s megtapsolta őket Josip Broz Tito is. A második félidőben felbukkan Figo, a portugál focista, akinek nincs is nyaka. Aurájában sokan azok közül, akik anno a végeken rúgták a bőrt, mielőtt áldozataivá lettek a történelemnek. Nem utolsósorban begyalogol a képbe a neo-kretenizmus nevű irányzat excentrikus megalapítója. Rögtön azután, hogy megemlékeztünk John Wesley Oakról, aki úgy vált mintaképpé, hogy nem alkotott semmit.

A zentai Zetna (igazgató-tulajdonos Beszédes István)  kiadásában hamarosan megjelenő kötetet két részben mutatjuk be a szerző engedélyével.

***

 

Házilegelő

(szakszervezeti alapon a topless bárban)

Előbb volt a gerincguriga. De azelőtt meg a kozmogenerátor. Az utóbbi repülő csészealjra emlékeztető tárgy, amelyet, a kisebb méretűt, fejre lehetett tenni, mint egy csajkát, a nagyobb méretű, függesztett alá meg be lehetett ülni. Mindkettőn apró lyukak sorjáztak körbe, ezeken keresztül besugárzott a kozmikus energia, dúsítva az illető erőállományát, serkentve agybéli funkcióit. Mielőtt végérvényesen bekövetkezett volna a kollektív kozmikus telítettség, néha úgy tűnt, az egész ország egy nagy kozmogenerátor alatt kuksol, s onnan leselkedik kifelé. Aztán jött a gerincguriga. A legutóbbi balkáni háború elől meglépő hősünket ez az elmés, hosszúkás szerkezet már itt érte utol, a magyar fővárosban. Nem is gurigára emlékeztetett, mint inkább üres, „sok hengeres-hüvelyes” tölténytárra, amelyet két hevederrel erősíthetett az ember magára, mégpedig úgy, hogy annak hosszú, masszív része hátul a gerincre lapulva lógjon lefelé, mindenféle fájdalmat, deformációt eltüntetendő. Egy, az üzleti világba átruccant és ott ragadt, költészetileg valószínűleg megboldogult jugó lírikus agyalta ki, lehet, épp az említett generátorral a fején. Egy őrült poéta, aki úgy döntött, népét nem középiskolás fokon gyógyítja majd, ezért hát belemerült sokféle filozófiába, misztikus tanba, mágiába és alkímiába, ahol csakhamar megtalálta a saját csodateáihoz használható képleteket. És aztán virágzott a gyógyír, akár lőtt sebre. Jöttek az újabb gyümölcsöző ötletek. Érdekes tárgyak, eszközök keletkeztek. Figyelemre méltó, iparosodó meló.

– Főleg sofőrök számára príma – ismertette a fájdalomcsillapító gyógyeszközt emberünknek a sógora, egy jólelkű és okos szerb ember, aki jómaga is jelentőset alkotott a túlélés artisztikumának nehezen behatárolható területén.

– Tényleg használ? – fogalmazódott meg a kétely.

–  Úgy érzem, igen.

A sógor megfordult, levetette zakóját, és azzal láthatóvá vált – mint valami rendhagyó hátsó hüvelyes nyakkendő – ez az izé.

– Nem érdemes darabonként árulni – rukkolt elő az elképzeléssel. –  Fel kellene ajánlani a szakszervezetnek, mit tudom, én. Iksz forintért ennyit vagy amannyit.

– A szakszervezetnek?

Hübelebalázs, vagy még inkább kétkedő Tamás eleinte csak idegesen vonogatta a vállát, aztán egy szép napon mégis azzal az elhatározással ébredt, hogy szerencsét próbál. Délelőtt még nem történt semmi, délután azonban lassan megjött a mersz, mégpedig a Dömötör sörözőben, ahol Jóska, a volt sofőr, hosszú ideje pincér, érdeklődéssel forgatta kezében a mintadarabot, zavartan hunyorgott, majd mentő ötlete támadt. Áttanácsolta a házalót a szomszédos topless-bárba, ahol – úgy tudta – él és virul valami Bazalt becenevű ember, aki biztos vevő a dologra, nem beszélve a szakszervezettel ápolt kitűnő kapcsolatairól. Azzal Jóska magabiztosan kihúzta magát, mint aki csupa jó tippel szolgálhat, kacsintott, majd eltűnt a söntésben. Mire a sör elfogyott, Jóska leadta a drótot. Sosem derült ki, mit mondott. Napokon belül eltűnt a Dömötörből, ha nem is ezért.

Bizonyos Bazalt úr éppen akkor nem tartózkodott a pillanatnyilag pangó toplessben, de úgy volt, hogy minden percben megérkezhet. A lányok féltek, nehogy elszúrják az akármit, és mivel különben is az a dolguk, hát a maguk módján megpróbálták elszórakoztatni szemmel láthatóan begörcsölt vendégüket. De csak felemásan bontakozhatott ki az akció, mert kisvártatva begördült a Bazalt, eltakarva a reflektorfényt. Tudni vélt valamit a tárgyról, mivel – mint mondta – „megmobilozták már a nem telefontémát”.

Valószínűleg csak a jó ég tudja, mit mobilozhattak meg és mit nem, elég az hozzá, hogy hátsó „irodájában” Bazalt eléggé furcsán nézett a felkínált árura, majd a felkínálójára, majd ismét az árura. Szinte látszott, ahogy kidudorodik a homloka a töprengéstől. Árnyéka olyan lett, mint vélhetően egy palackos delfiné, ha ilyen (pongyola) tengeri hasonlattal élnénk. Végül elmosolyodott, mert úgy dönthetett, hogy megpróbál mögéje férkőzni a rejtelmes ügynek.

– Ennyi? – kérdezte olyan ember hangján, aki átlát a szitán, ugyanakkor meg lehet benne bízni.

– Ennyi – rebbent a válasz.

Bazalt arca mintha repedezni kezdett volna a méregtől, de visszafogta indulatát. Valószínűleg hosszú idő telt el, mire az ajtó előtti posztról – a ’többet ésszel, mint erővel’ szlogennel – bejutott a „topless” karosszékébe, melyben megbölcsülten igyekezett higgadt maradni. Öklébe harapott, és ettől mintha megnyugodott volna, csak a hitetlenséget nem tudta eltüntetni egyébként nem is annyira durva ábrázatáról, amellyel azért mégse harmonizált tökéletesen az elferdült orrára biggyesztett aranykeretes pápaszem. Le is vette, úgy bámult sokáig érthetetlen vendége szemébe, aztán felsóhajtott, és nekilátott szépen – mint valami selyem, abroncsos melltartót – összehajtogatni azt a frászkarikát.

– Szakszervezet? – szórakozott magában, majd hirtelen kajánsággal elvigyorodott. – Van egy ötletem, csak meg kell várni elébb, hogy itt elintézzek valamit.

Szép kis történetek (2.)

2014. április 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább