Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
Napi ajánló
Nobel-békedíjat minden házba
Szerbhorváth György
„Ha mindaz igaz lenne, amit egymásra mondtak a korábbi időszakban, akkor a világ legnagyobb gonosztevőit üdvözölhetjük a szerbiai és a kosovói kormányfő személyében.” Szerbhorváth György jegyzete (Paraméter):
Ha az év végét be lehet még egy abszurd jelenséggel aranyozni, az kétség kívül az a hír, hogy bizonyos, közelebbről meg nem határozott albán és szerb lobbisták az amerikai kongresszusból a szerb és a kosovói kormányfőt jelölik Nobel-békedíjra, és nem mellékesen Cathrine Ashtont is, az EU-külügyminiszter-féleségét.
Utóbbi talán meg is érdemelné, hisz addig ütötte Ivica Dačićot és Hashim Thaçit, hogy megkötötték a brüsszeli egyezményt, azaz Szerbia és az általa el nem ismert, de már rég de facto és de jure is független Kosovó megegyezett, hogy elássák a csatabárdot és normalizálják a viszonyt. Ugyan mindkét balkáni politikus a száját huzigálta, és hazájukban nem kevés ellenséget szereztek maguknak nemzet- és hazaárulókként, de per pillanat legalább attól nem kell tartani, hogy újra egymásnak esnek, fegyverrel, ofkorsz.
A Nobel-békedíj eleve elég pikáns cucc, a névadó a robbanóanyagok kísérletezésével, a dinamit feltalálásával szerezte hatalmas vagyonát, hogy aztán az egészet leöntse egy kis pacifizmussal – végül is ő a bányászoknak gyártotta azokat, és nem a hadiiparnak. Csak hát a robbanószerek ilyenek, mindig másképp sülnek el. Annak idején Alfred Nobelt a svéd fővárosból is kitiltották, miután a kísérletezések során még a saját testvére is belehalt egy robbanásba.
De az már történelem. Az viszont kevésbé, hogy a szerb és a kosovói kormányfő előélete korántsem makulátlan. Ivica Dačić ifjú szocialistaként Slobodan Milošević legjobb tanítványa lett, és elég csak egy picit is belepillantani a kilencvenes évek Szerbiájának sajtójába, hogy lássuk, bizony a gyűlöletbeszéd terén az élen járt. Hashim Thaçi pedig mégiscsak a Kosovói Felszabadítási Hadsereg vezére volt (és nem csak a szerb rendőröket és katonákat irtották, de saját néptársaikat is, ha azok nem hódoltak be). Az UCK a szerbek szemében természetesen egy terrorista szervezet volt és annak tartják ma is, Kosovót pedig egy maffiaállamnak, amit épp ez az albán jóember vezet. Egyébként ő is marxista-leninistaként kezdte, akár szerb kollégája, ráadásul a kilencvenes évek elején, amikor már a Szovjetunió romjain is alig lehetett ilyen beállítottságú embert találni. Egyes szerb vádak szerint ráadásul ő áll az állami kézben lévő drogkereskedelem mögött is, hovatovább a szerb emberekből kiszedett szervek árulásához is volt köze – a biznisz, az biznisz. Persze minden ilyen pletyót kellő kritikával kell kezelnünk, mert ha mindaz igaz lenne, amit egymásra mondtak a korábbi időszakban, akkor a világ legnagyobb gonosztevőit üdvözölhetjük a szerbiai és a kosovói kormányfő személyében.
De a politikában ugyebár minden lehetséges, még a lehetetlen is, miért ne kaphatnának hát Nobel-békedíjat pont ők? Kaptak már olyat más címeres gazemberek is, akik szintén terroristaként kezdték fényes karrierjüket, így az embernek az az érzése, hogy ha egy ilyen békedíjra fáj a foga, legjobb, ha gonoszként kezdi – az emberiség úgyis megbocsát neki, sőt, a béke hiteles hírnöke, a galamb pont az lehet, aki először héjaként a háborúskodás terén bizonyított és minimum könyékig véres volt.
A jövő év e tekintetben számos érdekességet hozhat, ne feledjük, 2014-ben ünnepeljük az első világháború kitörésének századik évfordulóját – ne legyenek kétségeink afelől, hogy minden részvevő ország hivatásos emlékezői végül tényleg ünnepelni fognak, mert szerintük dicső dolog meghalni a hazáért. Hős idők voltak azok, és ki nem szarja le, hogy Európa ifjúsága sárban és mocsokban vérzett el az uralkodók jókedvére. És ahogyan ma a magyar történelem átírását látjuk, miszerint is a magyarok nyerték meg a II. világháborút is, és a hazát sehol máshol jobban védeni nem lehetett, mint párezer kilométerrel odébb, a Don-kanyarban. Most pedig elérkezhet a centenárium, és a magyar politikusokat, a rezsimhű történészeket elnézve nem kell majd meglepődni azon, ha kimutatják: az I. világháborút is megnyertük. Hisz a magyar haza, az igazi, az se ellenzékben nem lehet, és e csapásirányon haladva világos, hogy háborút sem veszthetett el. Főleg nem a Nagy Háborút.
Bár ma ennek a fordítottja is éppúgy igaz lehet: a szerbek például megnyerték az I. meg a II. világháborút is (tényleg!), aztán ahogy ők mondják, a békében mindig mindent elvesztettek, itt van, még a legősibb tartományukat, Kosovót is, ami pont úgy fáj nekik, mint a magyaroknak Erdély, a Felvidék meg a többi elveszítése. Az állami tévén már hangolják is a népet, az előbb egy kiválónak aligha mondható dokumentumfilmet láttam, és ha retrospektíve lenne Nobel-békedíj, én azon se csodálkoznék, ha Ferenc Ferdinánd főherceg és Gavrilo Princip, az attentátora együtt kapná meg. Hisz ők nem háborúztak, arra már nem volt módjuk, de korunk perverz díjosztási elveit látva minden tulajdonságuk megvan ahhoz, hogy a béke embereivé kiáltsák ki őket. Princip ugyebár szó szerint terrorista volt, legyen ő a szerbek nemzeti hőse akármennyire is, míg a főherceg, hát ő se volt piskóta – egész életében mást sem csinált, mint vadászott, állítólag kétszázezer állatot ölt meg, a napi rekordja meghaladta a kétezret. Legalábbis a belgrádi tévé szerint.
Európa ilyen emberekkel vágott neki a rövid 20. századnak, amely Szarajevó ostromával ért véget. Amiért a már említett Slobodan Milošević is felelős volt, hogy aztán 1995-ben a daytoni egyezmény megkötésében játszott szerepéért őt is jelöljék Nobel-békedíjra (igaz, nem amerikai kongresszmenek, hanem a hívei). A különbség csak annyi, hogy ő végül Hágában végezte, és ha megéri, nem kétséges, hogy elítélték volna.
Kortársai, bajtársa, a mai szerb premier és egykori fő ellensége, a kosovói kormányfő jobban jártak. Végül majd közös gépen utaznak Oslóba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja
A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Rossz vicc...
... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >
Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány
Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >