2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Felvidéki menekültek

Felvidéki menekültek
Malina Hedvig

„Nem tudta őt megvédeni Magyarország sem, mindenféle vérlázító Semjén-nyilatkozat dacára sem.” Bumm.sk:

Nehéz szavakat találni Malina Hedvig emigrálása kapcsán, de amellett, hogy a felelősök kiléte egyértelmű – leendő államfőnk és bandája – akárhogy is nézzük, a felvidéki magyarság képtelen volt megvédeni egyik tagját azzal az állammal szemben, amelynek elvileg mi is részesei vagyunk.

Nem szeretem használni a tagság kifejezést a nemzettel kapcsolatban, mert úgy vélem, hogy a nemzet nem valami nyavalyás klub, amelyből ki- és belépeget az ember, nem olyan, ahol megmondhatja valaki, ki lehet a tagja és ki nem, és szerintem papír sem nagyon kell róla (csak az elvetemült nemzetállamokban tévesztik össze az állampolgárságot a nemzettagsággal). Viszont Hedvig esetében mégiscsak adódik a párhuzam, hiszen őt egyértelműen magyar nemzetisége miatt érte inzultus előbb fizikailag, majd állami terror formájában, amely miatt végül távozik szűkebb, felvidéki közösségéből.

Rájuk illett a Hedvig által adott személyleírás. Egyiküket kihallgatták, minden következmény nélkül.

Rájuk illett a Hedvig által adott személyleírás. Egyiküket kihallgatták, minden következmény nélkül.

Pedig ő kitartott, rendületlenül, éveken át ügyész-rendőr-orvos-miniszter ellenében, mindezt egy olyan társadalmi közegben, ahol a felvidéki magyarok többsége a vonatpénztáros előtt sem mer megszólalni magyarul. Hedvig jó példával járt elöl, pedig a háta közepére sem kívánta, hogy példakép legyen. Mostani döntése, mely szerint – a magyar állampolgárságukat felvállalók közül talán elsőként releváns indokkal kihasználva a könnyített honosítás intézményét – Magyarországra települ át, illeszkedik Hedvig eddigi cselekedeteinek sorába. 7 év bármiből sok, nemhogy állami terrorból. Távozása többféle – megint csak nem szándékolt – üzenetet közvetíthet.

Egyrészt azt üzeni, hogy nem szabad a végtelenségig tűrni a megaláztatások sorát, ahogy azt a felvidéki magyarok többsége nap mint nap megteszi, a mindennapi apró megaláztatások elviselésével, amely már fel sem tűnik, és inkább szlovákul kérjük a menetjegyet vagy a kiflit (az egyszerűség kedvéért maradva a példánál). Talán Hedvig is rájött, hogy szinte már megszokta a megszokhatatlant, hip-hop, eltelt több, mint hét év, és a történet megy körbe-körbe, végtelenítve. Lépni kell: lelépni.

Hedviggel ellentétben azonban nem emigrálhat mindenki (neki persze minden oka megvan rá). Persze, aki szeretné, már rég megtette-megteszi, és keres magának valami munkát Budapesten, ahonnét a többségnek már esze ágában sincs hazatérnie a rideg szlovák valóság világába. Sokan vannak a felvidéki menekültek Magyarországon, de sokan nem vallják be maguknak, hogy menekültek. És nem sokan terveznek hazatérni. Az okok persze elsősorban egyértelműen gazdaságiak (munkalehetőség), de a jót, azt az érzést, hogy ez a mi országunk, könnyű megszokni. Szlovákia nem a mi országunk, legalábbis ezt éreztetik velünk lépten-nyomon.

Hedvig lépése azt is üzeni, hogy harmatgyenge az érdekképviseletünk. Közel évtizednyi időt töltött hivatalban magyar részvételű kormány Szlovákiában (8 év ős-MKP, másfél év Híd), nos, ezalatt még csak megkarcolni sem nagyon sikerült a szlovák nemzetállam-építés sarokköveit, hiába volt Berényi államtitkár, Csáky kormányfőhelyettes, és Bugár parlamenti alelnök. Tény, hogy emberarcúbbá vált a szlovák nacionalizmus, de mint Hedvig példáján látható, maga a rendszer lényege nem változott, és ez bizony jórészt vezetőink bűne. Bugáré, Berényié, Csákyé. Tény, hogy a Radičová-kormány bocsánatot kért Hedvigtől, de az eljárást nem sikerült leállítani. Talán jobb lett volna, ha eljut európai bíróságok elé az ügy, és ott pirítják rá az országra a bélyeget. Nem sikerült kőkemény törvényekkel intézményesíteni a magyar nyelvet, netán intézményeket az államigazgatásban, legfeljebb opcióként. Nem vagyunk tényező. (Tudjuk: “nem volt meg a politikai akarat”.)

Egyetlen “eredmény” a szlovák nacionalizmus terén, hogy már nem a magyarokkal, hanem a romákkal riogatnak a szlovák szélsőségesek (azaz Slota helyett Kotleba). Tőlünk ugyanis már nem tartanak. Ezt nem afféle szokásos széljobbos idiótaságként értem, akiknek legfőbb örömük, ha mások félnek tőlük, nem szeretném, hogy bárki is rettegjen a magyarok nyilaitól. Egyszerűen nincs respektünk, erős érdekképviseletünk, látják, hogy sosem állunk ki igazán magunkért, a parlamentben meg nem nyikkanunk magyarul, és igen, még egy kukát sem borítottunk fel sohasem. Megtűrtek vagyunk, néha kapunk egy koncot, egyetem-szerűséget. A rendőrség működéséről pedig talán mindet elmond, hogy az új csúcsszuperbűnüldözési szerv, a NAKA első – azóta leváltott – igazgatójának első dolga volt, hogy cáfolta magyar gyökereit. Merthogy Thökölynek hívják.

Hedvig ügye egy lakmusz-papír, amely tökéletesen rávilágít helyzetünkre, gyengeségünkre. Ki-ki állogattunk mellette, kapott helytállásért díjat, írtunk róla könyvet, szép cikkeket. De nem tudtuk megvédeni az állami masinériával szemben, annak ellenére sem, hogy a szlovák nyilvánosság egy része is mellé állt.

Nem tudta őt megvédeni Magyarország sem, mindenféle vérlázító Semjén-nyilatkozat dacára sem. Sem a magyar liberálisok és baloldal, amely bármely más ügyben oly szívesen, kéretlenül fellármázza Európát, ennek az egyszerű lánynak az esete nem hatotta meg őket. Sem a jobboldal, amely valamiért folyamatosan kígyót-békát köpköd Európára, aztán pedig valamiért csodálkozik, hogy levegőnek nézik az egyébként is harmatgyenge magyar diplomáciát.

Persze Hedvig sem kérte, hogy megvédjék őt, csupán bízott benne, hogy egy jogállamnak titulált országban, 15-20 évvel a kommunizmus bukását követően sikerül bebizonyítania az igazát. Nem jött össze, belefáradt, teljesen érthető módon. Példája tanulság, de nem arra kell, hogy intsen, távozzunk vagy adjuk fel. Inkább olyan vezetőket kellene választani, akik szélsőségektől mentesen, de szükségtelen kompromisszumok nélkül szállnak szembe a szlovák nemzetállam építésével.

2013. december 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább