Ma Kornél, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Napi ajánló
Patkányország
Alföldi Róbert újvidéki rendezéséről
Gerold László
„A fiatalok lelkesedtek érte, a premierközönség már visszafogottabban reagált. Patkányok, gyilkosság és áthallások az Újvidéki Színházban.” Gerold László kritikája (Magyar Narancs):
Alföldi Róbert színháza megosztó – ez ugyanolyan evidencia, mint hogy szerinte a jó színház az, amely nem állít, hanem „kérdez, tűnődik, dilemmázik, megmutat, fölvet” – ahogy a róla szóló könyvében a kritikus Csáki Judit fogalmaz. Mindkét tételt jól illusztrálja Gerhart Hauptmann művének, a Patkányoknak rendezése az Újvidéki Színházban.
Nyilván vannak és lesznek, akik lelkesednek érte, ahogy ezt a főpróba zömmel egyetemista meg diák közönségének reagálása és tapsa tanúsította, s vannak és lesznek, akik inkább fenntartással, mint teljes empátiával fogadják, mint a bemutató közönsége tette – ez magától értődő, minden színházi előadás esetében elkerülhetetlen. Ennek ellenére talán mégsem árt elgondolkodni felette, mi lehet a vártnál visszafogottabb fogadtatás oka. Elsőre az merül fel, hogy mást vártak, mint amit kaptak. Nem ismerték Alföldi Róbert rendezéseit, de sokat hallottak róla, és provokatívabb, sőt sokkolóbb előadásra számítottak. Helyette azt tapasztalták, hogy ezúttal Alföldi kevésbé élt a rá jellemző meglepő színpadi effektekkel, bár nem mondott le róluk. Inkább a szöveget tisztelte, amit viszont szinte megkövetelt Hauptmann ma már mind nyelvi, mind pedig szerkezeti szempontból kétségtelenül kissé avítt, naturalizmust és expresszionizmust keverő műve. Tény, hogy az újsághírnyi magból ötfelvonásos drámává szaporított történet, ahogy erre már a mű megírását követően Lukács György is utalt („nem történik benne – terjedelméhez képest – elég belső dolog”), a mai néző figyelmét, az értő dramaturgiai beavatkozás ellenére (dramaturg: Gyarmati Kata) sem tudja folyamatosan lekötni. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy a mintegy évszázaddal ezelőtt írt mű a mai néző számára is tartalmaz figyelmet keltő gondolati gyúanyagot, ami elsősorban a dráma címe jelezte patkánylét természetrajzában jut kifejezésre.
Nem véletlen s nem is tekinthető elhibázottnak Alföldi választása, hogy Hauptmann 1911-ben írt berlini tragikomédiáját ma színpadra vigye. Szerinte, ahogy a színház Teátrum című havi közlönyében fogalmaz, a Patkányok „Nagyon jó történet arra vonatkozóan, ahogy az emberek figyelnek és nem figyelnek egymásra”, továbbá a dráma „társadalmi közege rímel a mára”. Mert ma is minden rothad, de „ebben a rothadásban valaki megpróbál családi fészket teremteni”. Ez azért nem sikerül Johnnénak, a történet főszereplőjének, mert tervét hazugság árán szeretné megvalósítani. Saját elhunyt újszülött gyermeke helyett a megesett lengyel lánytól elorozott gyerekkel szeretné családja egységét helyrehozni, és visszanyerni a maga lelki nyugalmát. A cél szép, az eszköz viszont elfogadhatatlan, következésképpen, miután erről egy gyilkosság közrejátszásával megbizonyosodik (Johnné kétes múltú öccse megöli a gyermekét visszakövetelő lengyel lányt), nem marad számára más, mint az öngyilkosság.
A dráma színrevitelét igazolhatja, hogy Johnné története, bár intenzitását tekintve a legdrámaibb, nem kirívó eset. A mindent elpusztító patkánylét társadalmi szimptóma. Ahogy elkeseredésében a kőművesmester, John fogalmaz: „Itt minden szétmállik! (…) Mindent aláásott, szétrágott a féreg, a patkány, az egér. Minden ingadozik! Minden leszakadhat a pincéig akármelyik pillanatban.” És éppen ennek a patkánytenyészetként létező társadalmi közegnek a megmutatása lehet a Patkányok mai színpadra állításának magyarázata. Ebben találhatta meg Alföldi azt, amitől Hauptmann műve – ahogy a róla írt könyvben a klasszikus darabok kapcsán írt kommentárjában mondja – „képes ma hozzánk szólni”.
Hogy ez mennyiben sikerül, azt nézője válogatja.
Az viszont kétségtelen, hogy szándékát a rendező munkatársai hathatós segítségével igyekszik színházi gesztusként érvényre juttatni. Ehhez alapot a Zöldy Z. Gergely tervezte találó díszlet nyújt. Az író elképzelte többszintes „hajdani lovassági laktanya” zegzugos játékterét helyettesítő, a feslettségre utaló rongyokra épített (a történet fontos szereplője egy színidirektor, akinek itt van a jelmeztára), labirintusszerű vaskonstrukció a helyszín nyomasztó légkörét és a szereplők bizonytalanságérzetét is kifejezi; a külső kuszaság a belső, a lelki kuszaság leképzése. Hogy a játéktér keltette drámai közérzet ne uralja az előadást, és a hauptmanni tragikomikus szándék is kifejezésre jusson, arra a rendezőnek van gondja. Olyképpen, hogy a két cselekményszál közül Johnné történetének drámaiságát Hassenreuter direktor és környezetének komikus ábrázolása ellenpontozza. Vagy úgy, hogy latin mondásainak magyar fordítását a direktor „kiszólva” közli velünk, vagy úgy, hogy az igazgató felesége (Banka Lívia) fulladásának és izgalmának jeleként sipító hangot ad, kivéve, amikor a számára legdrámaibb pillanatban a lányát az élet nehézségeinek elfogadására okítja. A rendező ellenpontozó szándéka abban a jelenetben a legkifejezőbb, melyben a két szerelmes, mindenre elszánt fiatal, Walburga, a direktor lánya (Szilágy Ágota) és a papnövendékből színésztanonccá lett fiatalember (a jellembeli balekséget komikusra színező Sirmer Zoltán) elhivatottságát szavalva („Mi vagyunk a jövendő! El kell jönni az időnek, amikor az egész széles, szép világ a miénk lesz.”) néz velünk szembe, s közben kis híján az előttük tátongó szakadékba zuhannak. Számomra ez az előadás legaktuálisabb üzenete.
Amikor fentebb arra utaltam, hogy Alföldi számára a teátrális effekteknél fontosabb a szöveg tisztelete, ezzel jelezni kívántam, hogy ügyel a színészek játékba hozására, ami szinte kivétel nélkül sikerül. Számomra legvitathatóbb a jámbor vidéki pap – Giricz Attila – hozzá nem illő dühöngése, vagy a Johnné bűnöző öccsét alakító Huszta Dániel visszafogottsága; mindkettőre lehet magyarázatot találni, de nekem nem sikerült. A három főszereplő – Krizsán Szilvia (Johnné), Ferenc Ágota (a lengyel lány) és Balázs Áron (Hassenreuter) – esetében azonban működik az elképzelés. Míg utóbbi színházi és életbeli ripacsként színezi a súlyos drámai történetet, addig Ferenc Ágota a megesettségében kiszolgáltatott lány kétségbeesettségét igyekezett változó sikerrel tragikussá formálni, Krizsán Szilvia pedig a rögeszméjéhez ragaszkodó szörnyű asszonyban mutatta meg apró gesztusokkal, éles emotív váltásokkal a tébolyig vezető tragédiát. Nagy alakítás. A kisebb szerepek közül a legnehezebb dolga a Johnt alakító Mészáros Árpádnak volt. Jóságos kispolgárnak kevésbé hiteles, mint a fordulat után (ez nem is sikerült igazán), amikor felbőszülten az egész tenyészettel elszántan leszámolni kíván. Több kisebb alakítás teszi teljesebbé patkányország képét. Faragó Edit a jobb napokat megélt, mocsárba süllyedt nő villanásnyi jelenetében, Jaskov Melinda pedig ennek gyereklányát alakító, riadtságát elsősorban tekintetében hordozó jelenlétével kelt érdeklődést.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >
Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Gideon Rachman úgy ítéli meg, hogy Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti >
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a >
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >
A politikai giccsről
Apropó giccs! Lehet giccs egy szó is. Egy vélemény. Egy politikai kampány. És még mennyi minden! >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
Hogyan kezelni a kemény-jobbos fenyegetést
Az Economist kommentárja úgy véli: mivel Európában egyre több helyen győznek a szélsőségesek, mind nehezebb mérsékelt >
Putyin bosszúja
A Guardian vezércikke úgy ítéli meg: elején nagy volt a lelkesedés Ukrajnában a kurszki betörés miatt, >