2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Via Kelebia

Egy farmernadrág története

Sz. L.-nek

Végel László
Végel László
Egy farmernadrág története
(KevinRiquet illusztrációja)

1991-ben történt. G. L. dramaturggal az újvidéki televízióban közölték, hogy nincs rá többé szükség. Nem lepte meg a hír, hiszen Szerbiában éppen akkoriban számoltak le a nemzetmentők a nemzetárulókkal. A tankok már hónapok óta kitartóan vonultak Vukovár felé. A tv épületében pedig egyre több ismeretlen, terepszínű egyenruhát viselő ember flangált. Nem katonák voltak, hanem civilek, akik azt képzelték magukról, hogy bátor vitézek. Nap mint nap, vegyes érzelmekkel szemlélte ezt a visszás tömegjelenetet, és önkéntelenül is azzal áltatta magát, hogy bizonyára a házban létesült egy másik drámaszerkesztőség, amely éppen háborús drámát forgat, és ehhez kellenek a statiszták.

Nagy költségvetésű tv-dráma készül, gondolta, ha már ennyi statisztát alkalmaznak.

Tudomásul vette a történteket, hátra arcot parancsolt magának, és távozott. Körülményesen haladt a városban, mert fennakadások voltak a közlekedésben, ugyanis hol itt, hol ott, tüntetők bukkantak fel, akik ismeretlen zászlókat lobogtattak, és messiási beszédeket tartottak. Antibürokratikus forradalmat akartak csinálni, hol máshol, mint természetesen az utcán. G. L araszolás közben észrevette, hogy mennyi új magán virágüzlet, gyógyszertár, rendelő, klinika nyílt a forgalmas sugárúton – rövid idő alatt. A kávéházakban éjjel-nappal telt ház, és önfeledt hangulat tombolt. A hazafiak minden tiltakozása ellenére a hölgyek nemcsak hogy követték a nemzetközi divat trendeket, hanem az élen jártak. Úgy volt minden, mint Krúdy idejében, aki a háború kellős közepén – 1916-ban – fellélegzett, annak láttán, hogy a hazafias védegyletek nem tudták megállítani a krinolint.

Az elkövetkező héten úgy döntött, hogy felmegy a drámaszerkesztőségbe, és összecsomagolja az irodájában maradt kéziratait, könyveit; de a portás nem engedte be. Csak négy év elmúltával érkezett egy postán küldött értesítés, hogy átveheti a dolgait.

Ekkor történt egy váratlan, ebben a történetben feljegyzésre méltó fordulat. A könyveket és a kéziratokat tartalmazó kartondoboz tetején, egy hanyagul odadobott farmernadrág éktelenkedett.

– Ez a farmernadrág nem ez enyém – jelentette ki. A tisztviselő ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy márpedig ez az egész halom itt az övé, majd tudomására hozta, hogy ha nem veszi át, akkor a könyveit és a kéziratait sem kapja vissza.

G. L. számba vette a lehetőségeket. Először is, hagyni kéne az egészet a francba. Bátor tettnek tűnt. A dramaturgiai tárgyú könyvek többé már úgysem érdekelték, a kéziratokra sem volt kíváncsi, mert öt év alatt annyira megváltozott a világ, hogy nem tud mit kezdeni velük. De, míg az első változaton tépelődött, eszébe jutott, hogy ezek a dolgok – a farmernadrág kivételével – az ő saját tulajdona. És mégsem kényszeríthetik rá arra, hogy mondjon le arról, ami az övé. Éljen a második lehetőséggel? Vegye át a kartondobozt, lépjen ki vele az utcára és a farmernadrágot dobja az útjába eső első szemetesládába? Nem, mégsem ildomos ilyen sutyiban bátorságról tanúbizonyságot tenni. Maradt a harmadik lehetőség: gondosan becsomagolta a farmernadrágot, és egy udvarias levél kíséretében visszaszármaztatta a televízió igazgatóságának. Nem volt valami hősies cselekedet, csak egy jó modorú gesztus, ami többet ér, mint a zűrzavaros idők bátornak hitt dörgő csatakiáltásai.

2012. június 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább